Semmi se jó úgy, ahogy van

2013. március 8. péntek

Szoktam mondani, hogy a felismerésekhez néha szükséges egy ún. b@zmeg állapot. Amikor valami váratlan, meglepetésszerű, meghökkentő esemény történik az életemben, amelyre egyáltalán nem számítottam, csak hüledezek, hogy “ez most komoly???” Lehet ilyen esemény egy vizsgán való megbukás, egy nem várt szakítás, vagy akár egy baleset, egy szörnyűnek tűnő orvosi diagnózissal való szembesülés vagy egy hirtelen haláleset. Vagy pedig egy egyszerű, valójában nem túl sokakat – vagy csak rövid ideig – megmozgató Eurovíziós Dalverseny, amely rendezvény hazai válogatójának befutója egy olyan ember lesz, akire senki nem számít.

Aki esetleg nem követte volna ezt a rendkívüli eseményt, annak – és mindenkinek, aki szereti 🙂 – küldöm a győztes dalt, mert ezzel kapcsolatos ez az egész bejegyzés.

A nem várt meglepetésekkel kapcsolatos tapasztalatom az, hogy ha velem egy ilyen történik, mindig meg kell állnom egy picit. “Vajon mit akar nekem ez üzenni?” Azt ugye már tudjuk, hogy ha mérgelődünk, akkor önmagunkat büntetjük. Ezért jó minden helyzetben a(z éberséggel áthatott) szeretetet választani akkor is, ha az lehetetlennek tűnik. Ha éberségben szeretek, az nekem jó. És sz@rok a külvilágra, hogy ő mit gondol. Amo, ergo sum. (Szeretek, tehát vagyok.)

ByeAlex győzelme kapcsán a nem várt meglepetés az volt, hogy mennyire megosztotta az országot egy ártatlan kis dal. Magyarország ismét csillagos ötösre vizsgázott KÉTségből. Nekünk, magyaroknak semmi sem jó úgy, ahogy van. 🙂 Mindezt úgy, hogy ha végigmennék az utcán és feltenném a kérdést, hogy az Euróvíziós Dalfesztivál hány embernek az életére van közvetlen hatással, szerintem kevesen mondanák azt, hogy sorsfordító eseményként tekintenek rá. Hozzáteszem, hogy egy magyar ember számára egy iraki vagy afganisztáni háború sem jelent többet ennél, ha csak nem valamelyik családtagja hivatásos katona, akinek a “terrorizmus elleni” harc végett “szolgálnia kell a hazát” több ezer kilométerre innen. Az elképesztő mennyiségű információ áradatban, a megélhetésért és elismerésért (=mások energiája a saját túlélésemhez) folytatott küzdelem közepette azonban egy “mezei” dalverseny nem sok vizet zavar. Az egyedüli célja a szórakoztatás és a művészet dicsérete. Főleg egy ilyennek, ahol még emelt díjas sms-ek sincsenek. A versenyben lévő előadóművészeknek pedig az a személyes célja, hogy népszerűsítsék önmagukat, s ez által megélhetést biztosítsanak saját maguk és szeretteik számára (ha sikerül). (Egy megszállott sportoló is azért lesz olimpikon, mert pl. egy tóban való ügyes úszkálásból nem lesz soha megélhetés. Továbbá azért, hogy bebizonyítsa önmagának, hogy minden lehetséges. A világcsúcsok pedig arra valók, hogy megmutassák az emberi teremtőerő határtalanságát.)

A művészet a természet megszenteléséről és utánzásáról, az érzelmek feltárulkozásáról, és az örökkévalóság szépségének tükrözéséről szól. Bár vannak törekvések arra, hogy a művészeti alkotások értékelésébe némi objektivitást vigyenek a szakértők és esztéták, alapvetően nem sok értelmét látom ennek. Ha ugyanis – Kant után szabadon – “érdek nélkül tetszik” valami, akkor befogadom és megszeretgetem, mert az jó nekem, az úgy jó nekem. Amo, ergo sum. Akkor is, ha egy általam kedvelt alkotásnak a művészeti értéke esetleg(?) a tekintélyszemélyek szerint zéró.

Amikor még én is aktívan zenéltem, voltak időszakok, amikor szerettem minősíteni a műveket. Sőt, kifejezetten imádtam kijelenteni valamiről – mint “hozzáértő” – hogy “ez bizony sz@r”. Jól esett az egómnak, hogy én “értek hozzá”. Ha pl. Mozart, Bach, Brahms vagy akár Csajkovszkij zsenijének hangokba öntött érzelemvilágát egy mai kortárs művész darabjaival hasonlítanám össze, azt mondhatnám, hogy a mai “próbálkozások” túlnyomórészt hamvába holtak. A könnyűzenei stílusok remekművei úgyszintén, mert – legalábbis szerintem – messze nem közelítik meg azt az érzelmi kifejezésgazdagságot, amit a nagy klasszikusok képesek voltak a hangok közé csempészni. (Egy e-moll pl. szerelmes, míg az c-moll sokszor tragikus hangvételt ad egy műnek – pl. Beethoven V. szimfóniája ilyen -, a könnyű zenében meg a legtöbb dal C-dúrban és a-mollban van, mert ezekben a hangnemekben nincsen zenei előjegyzés. A “Kedvesem” is pl. C-dúrban van. :)) Talán az sem véletlen, hogy a felnövő generáció egyre kevésbé ismeri a zenetörténet géniuszait és a különböző hangnemek közötti finom árnyalatokat. Nem akarok senkit se bántani emiatt, hiszen ha nem a szüleimen múlik, akkor nálam biztosan a Beatles-nél kezdődne a zene, ráadásul komolyzenész múltam ellenére sokkal több könnyű műfajt hallgatok már manapság.

Az összehasonlításnak márcsak azért sincs sok értelme, mert bár a közös nevező az, hogy mind egy szálig zenei alkotások, teljesen más céllal és leginkább más korban születtek ezek a művek. Akárhogy is vesszük, a világ a bonyolultsága ellenére egyre inkább egyszerűsödik és ezt a művészet is visszatükrözi. De ez nem feltétlenül baj, hiszen ha Palestrina vagy a Willendorfi vénusz után nem léptünk volna tovább, akkor nem lenne ilyen gazdag a különböző korok művészeti alkotásainak sora és a párizsi Louvre múzeum továbbra is “csak” királyi vár lenne.

Visszatérve ByeAlex produkciójára és dalára, a megjelent nyilatkozatok kapcsán egy érdekes párhuzamot véltem felfedezni a dallal kapcsolatos megosztó vélekedések és országunk általános szellemi és lelki EGÉSZsége között. Mégpedig azt, hogy az elítélő, negatív véleményüket büszkén vállalók jelentős része borzasztóan érez a saját honfitársai közül azok irányába, akik nem értenek vele egyet. Sokan még a magyarságukat is képesek lennének letagadni (engem “ez” ne képviseljen), csak hogy kifejezzék az ellenérzésüket és azt, hogy “nekik van igazuk” ezzel a véleménnyel. Folyik az egóharc a szubjektum szintjén(!) – ez már önmagában vicces – , s bár a néhai David R. Hawkins világhírű pszichiáter gyönyörűen elmondta, hogy ez valójában a szeretetről szól (hiszen azt szeretném, ha olyannak láthatnálak, amilyen a bennem élő kép rólad :)), ez a törődés valójában csak a tudatosság szintjén képes igazsággá válni, mert egyedül ott van benne éberség. Ami jelen esetben arról szól, hogy a zenei ízlésbe belekötni óriási öngól, hiszen akkor Én is folyamatos tévedésben élek azokkal szemben, akik számára az Én kedvenc dallamaim borzalmasnak tűnnek. (A lélek szintjén jóllehet van egy abszolútnak tekinthető igazság, hiszen a zene az ember Isteni rezgésének kifejezésére hivatott, rengeteg, ma már zenének tekintett rezgéstartomány hangszerrel történő “bejárása” pedig elég romboló a lélekre nézve. Lásd thrash & death metal, azaz a “szemét” és “halál” metálzenéi. De nem ítélem el ezeket sem, hisz lehet, hogy valakinek pont erre van szüksége a karmája feloldásához…)

Ha már említettem David R. Hawkinst, íme a fent említett tanítás 5 percben:

Ha nem ByeAlex “kedvese” nyerte volna a dalversenyt, hanem valamelyik lényegesen jobb hangú énekes dala, akkor nagy valószínűséggel a ByeAlex támogatói azzal szidták volna a többi “hülye” szavazót, hogy miért kell “a kommersz” után menni, mert hogy szerintük a többi dal egy kaptafára megy az összes ismert nyugati slágerrel?

Egy biztos: Nekünk, magyaroknak soha, semmi sem jó úgy, ahogy van. 🙁

Mi lenne, ha megpróbálnánk megkeresni minden egyes produkcióban azt, amiért az jó? Mi lenne, ha az összes induló versenyzőt elismernénk azért közösen – együtt, mi magyarok! -, mert volt vér a pucájukban, hogy heteket végig gyakoroljanak, aztán kiálljanak az ország-világ elé és elénekeljék azt a dalt, amivel a saját országukat szeretnék nemzetközileg képviselni? Mi lenne, ha azonosságokat keresnénk a művészek és produkciók között és nem azt, hogy mivel lehet lesz@rozni az egyiket a másikkal szemben? Mi lenne, ha a művészeti alkotásokkal kapcsolatos tetszésnyilvánítás nem minősítés lenne, hanem csak az, ami: egy vélemény. Magyarul: Ez nekem tetszik / Ez nekem nem tetszik. Nem több. Ez tényleg ennyire nehéz?

S ha már ByeAlex-re szavaztak a legtöbben, csak tegyük fel: Mi van akkor, ha ez a dal pontosan azért jött be a rá szavazó ezreknek, mert az előadó teljesen szerény, kifejezetten antisztár attitűdje és ez a végtelenül egyszerű, 3 akkordból álló szerelmes kompozíció valami más, mint a megszokott, sokszor már sablonszerű számok a tökéletesen kisminkelt és ideállá avanzsált előadóik által, és olyan érzelmeket közvetít, amivel a hallgatók azonosulni szeretnének(!) és egyszerűen csak jól érzik magukat ettől? Ráadásul ez a srác látszólag nem nagyon akar más lenni, mint aki valójában: egy hétköznapi, filozofálgatós, nyitott szívű csávó, aki vállalja önmagát. 🙂

Elmondom, hogy nekem mi jön le: Amikor hallom ezt a dalt, beleképzelem magam az előadó helyzetébe, aki olyan, mint egy szerencsét próbáló legényke, aki hamuban sült pogácsával a hátán elindul meghódítani a hetedhét országot (=Tórem mitológia hét égboltja) és közben a mátkájára gondol, akit feltétel nélkül szeret. És ez jó érzést okoz nekem, akármennyire is “azt mondja nekem” a fülem, hogy A Dal c. verseny többi döntőse közül bármelyik versenyző 58x leénekli ezt az Alex gyerkőcöt. De itt nem ez a lényeg, hanem az, hogy a dal mit vált ki bennem. Nem az előadás és a koreográfia – hiszen az nem sok volt -, hanem a dal. Értem az egyszerű üzenetét és még én is el tudnám énekelni. Látom a dalban önmagamat és azt az érzelmet, aminek a megélésére vágyom. Ennyi, nem több.

Aki olvassa Józsi bácsi gondolatait és foglalkozik metafizikával, spiritualitással vagy akár csak a pénz természetét próbálja kibogozni hozzám hasonlóan, az tökéletesen tisztában van vele, hogy amikről én írok, azok is elég mély témák, de igyekszem oly módon közvetíteni a fejemben összeállt gondolatokat, hogy azok a bonyolultságuk ellenére érthetők legyenek. Mindezt úgy, hogy az olvasóim érezzék azt, hogy a blogolást az igazság iránti vágy és a szeretet hajtja bennem, valamint az, hogy egy picit hozzátegyek a világ jobbításához. Nem vagyok sem Freud, sem Kierkegaard, sem Osho vagy Hamvas Béla, de amit teszek a magam egyszerűségével az az, hogy szeretem az olvasóimat és igyekszem olyan nyelven írni, hogy minél többen eljussanak önmagukban a megértéshez és megérezzék azt, hogy hol rejlik bennünk az EGYség. A világot egyetlen egy eszme képes csak felemelni: ha rájövünk, hogy a másik ember én vagyok.

Évekkel ezelőtt volt egy kedvenc angol dalom, egy James Blunt nevű előadótól (aki zenei pályafutása előtt hivatásos katonaként élte az életét évekig), az volt a dal címe, hogy You’re beautiful, vagyis, hogy “Gyönyörű vagy”. Arról szól, hogy a tökéletesnek vélt hétköznapjaiban a tiszta lelkű hős lát egy gyönyörű, angyali lányt, aki nagy hatással van rá és hezitál, hogy most mit is csináljon, aztán a végén szembesíti magát, hogy úgysem lehet az övé a nő és feladja. Ennyi. Még csak nem is Happy End. De a maga egyszerűségével és életszerűségével (hiszen nagyon sok mindent feladunk az életünk során, mert a fél-elemben történő létezésben rettegünk attól, hogy fájdalom ér a kudarc miatt) megfogja a hallgatót. Én is “ilyen” vagyok. Azonosulok a dal érzelemvilágával. Aki pedig ByeAlex “kedvesének” a sorai mögé lát, annak talán az az érzés jelenik meg a szívében, hogy: Én is így szeretnék szeretni tudni. Mindezt egy olyan világban – hozzáteszem – ahol már az érzelmeinket is feltételekhez kötjük. “Szeretlek, ha ilyen vagy, utállak, ha olyan vagy.” Semmivel sem jobb dal ez, mint bármelyik másik döntős szám, csak ez egy olyan “nyelven szól”, amit mindenki ért. Még “Józsi bácsi” is. 🙂

Szerintem Ti is emlékeztek még James Blunt dalára (mellesleg világsláger lett belőle, pedig ez a srác sem egy Freddy Mercury, már a hangját tekintve):

Érdemes azon is elgondolkodni egyébként, hogy az Eurovíziós Dalverseny legnépszerűbb dalai azáltal kerülnek kiválasztásra, hogy az adott előadó anyaországán kívül mely egyéb nemzetek gyermekei szavaznak egy dalra. A döntést nem kizárólag a dal minősége, bonyolultsága és “piackonformitása” (pl. hogy mindenképpen angol nyelvű legyen, ami egyáltalán nem fontos, lásd a szerb Marija Serifovic Molitva, azaz “Ima” c. csodás dalát 2007-ből) határozza meg, hanem sok apró összetevő, mint pl. az egyes nemzetek egymáshoz való viszonya. Ebben a tekintetben pedig bármilyen magyar dalnak akkor lehetne a legnagyobb nemzetközi támogatottsága, ha az európai nemzetekhez való viszonyunkon dolgoznánk egy kicsit, kezdve azzal, hogy előbb megszeretjük önmagunkat, a saját honfitársainkat és a véleménykülönbségek miatt nem fojtjuk meg egymást “egy kanál vízben”. Tudjátok, csak az tudom adni kifelé, ami odabent már rendben van. Légy Te az a változás, amit a világban látni szeretnél.

Emlékeztek még erre a tanulságos viccre?

Lucifer revíziót tart a pokolban, megfelelően gondoskodnak-e az ördögök a rájuk bízottakról.

Az első kondér alatt vígan lobog a tűz, a kondér mellett egy tábla:
NE MÁSSZ KI! Lucifer kérdésére az ördög így felel:
– Ezek itt a németek. Tüchtig nép, betartják a szabályokat.

A következő kondér is mintaszerű, ám tábla helyett itt egy géppisztolyos őr áll.
– Ezek itt az oroszok. Ha valamelyik megpróbál kimászni, az őr a géppisztollyal visszakényszeríti.

A harmadik kondérnál is minden stimmel, de Lucifer felvonja szemöldökét:
– Nem látom az őrséget, és tábla sincs.
– Ide nem is kell, ezek a magyarok. Ha egy megpróbál kimászni a többi visszahúzza.

A “Kedvesem” c. dalt körbelengő megosztottság ellenére egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez a dal Malmöben kudarcot fog vallani az egyszerűsége miatt, hiszen a fent említett értékek minden ember számára ugyanazt jelentik, arról nem is beszélve, hogy szeretünk egyszerű dallamokat dúdorászni. Ha pedig a külföldi nézők és hallgatók számára is átjön a dal lelki tisztasága, akkor szerintem még esélyünk is lehet egy komolyabb helyezésre. Én azt javaslom, hogy próbáljuk meg minél többen a “kedvesem” feltétel nélküli szeretetét “kilőni” az Univerzumba, hiszen az bennünket minősít. Ha már a politikában képtelenek vagyunk összefogni egymással, miért ne próbálhatnánk meg ezt egy dalversenyen megtenni? (Ha bármelyik másik előadó nyert volna, ugyanezeket mondanám.)

Na, mi legyen? Megpróbáljuk meglátni a másik emberben önmagunkat? Megpróbálunk összefogni, legalább egy picit? Hajrá ByeAlex? Hm?

Vagy ne kérdezzek ilyen hülyeségeket és takarodjak má’? 🙂

39 hozzászólás

  1. Katinka

    Van a sved allami TV-ben egy Vetenskapens värd nevezetu tudomanyos musor. Itt hallottam elöször a dalrol. A malmöi döntö elött matematikusok leteszteltek az összes resztvevö dalt. A tesztben több faktort vizsgaltak ,dallam, ritmus stb. sajnos mar nem emlekszem pontosan a többire. A lenyeg, hogy felallitottak egy kepletet a “fulbemaszosagra”(öronmask) a regi slagerek alapjan. Az eredmeny szerint a legharmonikusabb dal a Kedvesem lett.
    Ezt bizonyitja egy fuggetlen megfigyeles:a masfel eves kisfiam teljesen megnyugszik töle. Altatodalnak is bevalik:) talan mert olyan kedves. Erdekes errefele mindenkinek tetszett.

    “Valamilyen szinten bárki, aki elég indíttatást érez, hogy alkosson és ne elvegyen, tiszteletet érdemel.”(Kurt Cobain)
    Udv.:Katinka

    Válasz
  2. EricDraven

    Ez az alap gondolat:
    “Egy biztos: Nekünk, magyaroknak soha, semmi sem jó úgy, ahogy van.”
    Józsi bácsi, minden tiszteletem, de nem lehet, hogy ez nem magyar, hanem emberi tulajdonság?

    Válasz
  3. MAGnes MAGia

    Folytatás 2013-04-08 – 16:32 -től:

    „Józsi bá” írod:
    – „Ehhez akár még ByeAlex is segíthet, ha kicsit másképp nézünk rá.”
    – „Nem kell elfogadni etalonnak őt, itt nem is erről volt szó. Csak lássuk meg benne, hogy miért jó és fogjunk össze ezért.”

    (Itt folytatom, mert ott már betelt a kvóta 🙂
    fent jelzett hozzászólásomból magamtól idézve folytatás)


    LÁSSUNK végre TISZTÁN ! – abban is, hogy korábbi bejegyzéseim mindvégig magára az elhangzott dalműre vonatkozott, és a dalmű által képviselt „ideára” és „ideálra”, – nem pedig magára ByeAlex személyére, mint „etalon”-ra.
    Mivel csak magát a dalszerzeményt és annak előadói hangzását HALOTTAM, – se kép Róla, se interjúk, se többi dalhoz viszonyítás,- mindez nélkül alakítottam véleményemet,
    vagyis a dalon kívül nem befolyásolt semmi.

    Ezek után, most már kezdett érdekelni a ByeAlex személye is és ezért blogjában (amit 2013.03.18-ai közlésű) nyilatkozatát és a neki szegezett kérdésekre adott válaszait olvasgatva,
    kezd körvonalazódni magáról, mint emberről, mint személyiségről is egy KÉP.
    Az ott megjelentetett nyilatkozatai alapján, kifejezetten értelmes, egyéni és határozott világnézetű, számomra szimpatikus személyiség bontakozik ki előttem.

    De döntsük már el végre, most egy dalra történt szavazás, – vagy az előadóra ?!
    Itt (is)fel kell hívjam a figyelmet arra, amit korábban megjegyeztem (csak más vonatkozásban):
    Ne keverjük a “szezont” a “fazonnal” !

    Bár kétségtelen, ByeAlex írott személyisége, – rám is hatást gyakorolt :))))

    Válasz
  4. VW

    Hogy tudom visszaállítani a normális oldal kinézetét? Miért kellett elrontani?

    Válasz
    • "Józsi bácsi"

      Kedves VW!

      Sajnálom, hogy nem tetszik az oldal új kinézete, de ez sok szempontból jobb, mint az előző. Tudom, semmi sem jó úgy, ahogy van.

      Szeretettel: Józsi

      Válasz
  5. Lantos Emese

    Én a kedvesemben a saját lelkemet látom, mindannyiunk összekötöttségét, Földanyát (ha van ilyen). Mert hogy a manóban bírom ki egyébként, hogy a kedvesem oda megy, ahová akar és nekem az úgy jó… 😉 Ahhoz megvilágosodottnak kellene lennem, egy ekkora elengedéshez és bizalomhoz. Az én kedvesem csak akkor tudna mindig rám találni, ha össze lennénk kötve.

    http://www.lantosemese.hu/cikkek/nyitooldal/byealex-kedvese-barhol-jar–az-ugy-jo-nekem.html

    Válasz
    • MAGnes MAGia

      Bye Alex blogját olvasva, kezdem érteni, a szavazók Alex személyisége által befolyásolt szimpátia-voksolást 🙂
      Köszi, hogy feltetted.

      Válasz
  6. OMO

    A legnagyobb probléma az Józsi bá, hogy a tudósaink “fejlődésben” gondolkoznak és nem “egyensúlyban.”

    Bármilyen államforma életképes lehet hosszú távon is, ha megvan benne az egyensúly. Persze itt fölmerül a kérdés, hogy: Jó, jó … egyensúly,
    de mi között?

    A fizikai és a szellemi között.

    A sok agyonpróbált “izmus” mindegyike bedöglött.
    Hamis programm, hamis eredmény.
    Egyelőre meglehetősen KO-ra állunk.

    Válasz
    • "Józsi bácsi"

      Nem tudok hozzátenni semmit ehhez a kerek és igaz gondolathoz. Köszönöm!

      A legnagyobb probléma az Józsi bá, hogy a tudósaink “fejlődésben” gondolkoznak és nem “egyensúlyban.”

      OTT A PONT!!!

      Válasz
  7. MO

    “Nekünk, magyaroknak soha, semmi sem jó úgy, ahogy van.”

    Ez nem csak a magyarokra jellemző Józsi bá, hanem világszintű jelenség és csak nagyon kevesen vannak, ha egyáltalán van ilyen, akik állandóan elégedettek.
    Sőt, tegyünk rá egy lapáttal: Az emberi társadalmak – legalábbis ebben a defektes civilizációban – kifejezetten nem kedvelik az elégedett embereket, mert ugye eléggé dehonesztáló (fújj de ocsmány szó, mondjuk inkább leértékelőnek ) kifejezéseket aggatnak az ilyen polgárokra, mint aszongya:
    bamba, begyöpösödött, érdektelen … stb.

    Még Te is elégedetlen vagy Józsi bá, különben nem írkálnád ezt a blogot itten, de megsúgom Neked, hogy még én is elégedetlen vagyok, mikor egy magyar
    blogon a vélemények alatt a “lájk” nevű gombra kattintva adhatok le tetszésnyílvánítást. Őszintén remélem, hogy az angol nyelvű blogokon a bejegyzések alatt a tetszésnyílvánító gombon az a felirat áll, hogy: “TETSZIK”. 😉

    Szóval – véleményem szerint – az alapvető probléma az lenne (ha fölszedjük a parkettát és alája nézünk a rendszernek), hogy eleve “VERSENYRE” vagyunk berendezkedve. A “verseny” típusú szemléletből meg alapból hiányzik az egyensúly fogalma és egy lineáris képet ad ki (egyre többet, egyre följebb, egyre magasabbra = FEJLŐDÉS és ezzel át is vagyunk b@szva rendesen), és ez a
    – nevezzük az egyszerűség kedvéért BOT-nak – egy bizonyos terhelést túllépve magától eltörik. Nem azért, mert valaki ezt akarná, hanem ez a jelenség automatikusan bekövetkezik. (minden botnak van egy vége is 🙂 )

    Versenyzünk mi minden területen, sport, politika, gazdaság, művészet, szépség, divat, műveltség … és ki ne felejtsük a végéről a legvégzetesebb baromságot, ami ugye a HATALOM lenne.

    Tekintve, hogy itt éppen a zene lett részletesebben taglalva, meg kell mondjam Neked Józsi bá, hogy nekem a James Blunt, meg ez az egyszerűen éneklő
    magyar személy nem okoz katharzis élményt. Ezek csak, hogy úgy mondjam, a szánkba vannak rágva, hogy ez a JÓ – és aztán máris lehet sokszorosítani és jó pénzért eladni.

    Az élettapasztalatom azt mutatja, hogy van ezeknél ezerszer jobb is, akik teljesen ismeretlenek. Voltam korábban jónéhányszor egy neves jazzklubban, ahol teljesen névtelen és ismeretlen személyek olyat homorítottak egy-egy jam szessönön (ezt lécci fordítsd Te magyarra, mer nekem nem jött össze), hogy
    automatikusan fölmerült bennem a kérdés, hogy ezeket a figurákat miért nem ismerjük???

    Ugyanígy, voltam egyszer egy “modern” típusú festménytárlaton és láttam egyszer egy olyan képet, ami kb. egy Dali, Picasso, Monet keveréknek felelt meg, és azt mondtam magamban, hogyan lehetséges, hogy ekkora zseniket senki sem ismer???

    Na de térjünk vissza most a “JÓ” fogalmára, ahonnan elindultunk, ugyanis
    egyelőre még senki sem definiálta ezt a kifejezést, és az az érzésem, hogy nem is lehet, mivel ez annyira szubjektív, hogy nosza.

    MO

    Válasz
  8. Hajnalfürdő

    Még nem írtam eddig Nálad, de mindig élvezettel olvaslak. Mindent, amit leírtál értek(?:))/érzek. Bennem még egy másik gondolat motoszkál. Arra gondoltam, hogy ebben a kettős polaritású világban minél szélsőségesebb valami, a másik oldalról annak megfelelő ellensúlyra van szükség az egyensúlyhoz. Ez a “Dal” és a vele együtt járó csili-vili, show és sok minden igencsak disszonáns azzal, ami egyébként az országban zajlik. És akkor jön egy Alex, aki se nem csinál show-t, se nem allűrködik, nem sztárol…számomra olyan volt, mint egy arconlegyintés a másik oldal felé:) A “Kedvesem” persze, hogy engem is megfogott.:) És jó kérdés, hogy mit szólnék, ha más nyert volna?:)

    Válasz
    • "Józsi bácsi"

      Ha mást nyert volna, észre sem vettük volna, hiszen az összes tehetségkutató ugyanolyan. Ezt pont azért vettük észre, mert más lett a végeredmény, mint amire a legtöbben számítottak (legalábbis a celebvilágból.)

      Köszönöm, hogy olvasol és kommentelsz. A “beceneved” – Hajnalfürdő – bejövős. 🙂

      Válasz
  9. "Józsi bácsi"

    Kedves MAGnes!

    Ide írok, mert több hozzászólást a korábbiakhoz már nem lehet írni.

    Először is megkövetlek. Valóban olyan szavakat adtam a szádba, amiket nem mondtál. Ez gáz. Bocsáss meg. (Így jár a magát tudatosnak gondoló ember, amikor kutyafuttában válaszol egy véleményre.)

    A non-verbális kommunikáció megjegyzés arra vonatkozott, hogy CSAK írunk és nem látjuk egymást. Ezért max. 20% megy át abból itt, amit közölni kívánunk egymással. De mint említettem, megkövetlek, mert én még ezt a 20%-ot is rosszul értelmeztem és olyanokat adtam a szádba, ami nem volt benne. Mea culpa.

    A pszichológiai gyakorlat során pont az volt a lényeg (számomra), hogy azokkal a minőségekkel azonosuljak, ami akár még szélsőségnek is tekinthető. Nekem ez a gyakorlat – amikor tanultam – nagyon sokat adott abban a tekintetben, hogy ítéletmentesen próbáljak meg élni. Ami persze nehezen megy. Egyébként a 🙂 jelet vedd észre a vastag betűs “önvádaskodás” végén.

    Ami a dekázgatás-mérlegelés kérdést illeti, ez a Te nézőpontod. Én nem érzem igénytelennek a dalt egyáltalán és legfőképpen nem tartom jogosnak a magyar hallgatóság értékítéletének megítélését (Írod: “HOGYAN VEZETHET MÁSOKAT BÁRKI, – BÁRMELY NEMZET, – HA a SAJÁT ÉRTÉKÍTÉLETE is CSERBENHAGYJA!”) egy ilyen alapján. S ha már így alakult a helyzet, inkább szurkoljunk érte, mint ellene. Az Univerzum és a kozmosz ezért jött képbe.

    (Megjegyzésként hadd tegyem ide: ByeAlex az egyetlen versenyző az utolsó 4-ben, aki nem a ker.média felfedezettje, így belőle max. a saját kiadója tud profitálni. Azért a médiavisszhangnak ez is része, bár Te erre nem utaltál, ezt csak én kívánom hozzátenni.)

    Hogy az ember “CSAK” végrehajtó lenne? Lehet, hogy így van, de MINDIG van választása, hogy mit hajt végre. Az, hogy pl. Irakban 1 millió civil meghalt a “terrorizmus elleni” háborúban, azt lehet Isteni akaratnak tekinteni, de szerintem az emberi butaság és hiszékenység következménye. Ha a harcoló amerikai katonák egy kicsit is gondolkodnának és éreznének, ez nem történhetne meg. De ha már megtörténik – és erre szoktam utalni – ne büntessük magunkat azzal, hogy az egész emberiséget en bloc ledegradáljuk, hanem mondjuk azt, hogy “ezt meg ezt kell ebből megtanulni” és aztán cselekedjünk másképp.

    Az élethelyzetes történet nagyon szép és igaz. Köszönöm, hogy megosztottad.

    Ami pedig az érzelmi túlfűtöttséget illeti, azért valld be, az első hozzászólásodban nem kevés volt. 🙂 A FOLYAMATOS NAGYBETŰS véleménynyilvánítás az internetes nyelvezetben legtöbbször kiabálást jelent, ami pedig érzelmi szemüveg nélkül nem megy. 🙂

    ui: Tisztelettel és szeretettel kérlek, hogy amennyiben lehetséges, tényleg 1 hosszú választ írj 4 helyett, mert – ahogy látható – mindig a legfrissebb hozzászólás van felül, így a 4 különálló hozzászólásod fordítva jelenik meg (legalul van a legrégebbi), ami a komplett véleményed logikai rendszerének értelmezését számomra megnehezíti. Köszönöm szépen.

    Válasz
    • MAGnes MAGia

      Kedves „Józsi bá” írod: „nem tartom jogosnak a magyar hallgatóság értékítéletének megítélését”

      Kiemelt zárójelbe tett mondatomban azért észre kellett volna venni, hogy részben kérdésként, részben felkiáltásként, részben feltételes módban megfogalmazott.
      Ha kijelentő módban állításként íródott volna, akkor helyénvaló lehetne a megítélést feltételező kijelentésed.
      Ezen kívül: ugyan magyar vonatkozású kontextusba van helyezve ez a mondat, de jól és tisztán kivehetően olvasható a „BÁRKI” „BÁRMELY NEMZET” és a „HA” szavak.

      ***

      Legutóbbi bejegyzésed pár észrevételére, készülőben van még pár gondolatom. Bármennyire is szerettem volna megkönnyíteni a velük való foglalatosságod azzal, hogy kérésedre egybefűzve írom le őket, most idő hiányában kénytelen leszek külön felrakni őket.
      Kérdésem: ha a saját bejegyzésem alatt megjelenő “Válasz”-t használom majd, akkor elérhető vele az az egybefüggő h.sz-i felület, amit szeretnél, hogy kinézzen ?
      Várom az instrukciódat 🙂

      Válasz
      • MAGnes MAGia

        Istrukció híján idepötyögöm
        a választás folyamatának egy lehetséges forgatókönyvét,
        – elmélkedem
        Meglátásom szerint: VALÓJÁBAN nem magára a dalra történhetett a szavazás, hanem a szavazói többség, az általa vágyottat belevetítette egy ahhoz legközelebb álló ’figurába’, (itt most nem Alexról van szó, hanem csak a karakteréről, akit megtestesít), akiről az körvonalazódott, amit a szavazói többség látni szeretett volna.

        Akik sokat néznek bizonyos sztárok-témájú televíziós műsorokat, valószínűnek tartom (mert erről hallani innen-onnan), megcsömörlöttek attól az ideától, amit a média-dömping sugalmazni akart, mint követendő értéket.
        A sokk hatásból felocsúdás első jeleként megnyilvánuló érzelmi reakciót, – össznépi belső tiltakozásul, legtöbbször az ellenpólus megteremtése szokta követni. Aktiválódik a kollektív tudatmező, s új mintázatokba rendeződve, felépíti az ellenpólusú ideálját.

        Nem mindegy, hogy ebben a teremtői folyamatban, milyen új ideált kreálunk.
        EZÉRT KELL MOST ÉBERNEK LENNI ! – mert AMIT MOST TEREMTÜNK KOLLEKTÍVEN – elfogadva közösen, – AZ-AZ EMBERIDEÁL egy lehetséges MINTA ADÓVÁ VÁLHAT !

        Nem mindegy, hogy csupán vázlatot alkotunk, vagy igényesebb kidolgozású, gazdagon árnyalt plasztikázott felületű mintát KÉPzünk.

        A lét e média színterén, egyenlőre csak körvonalazódni látszik a más fajta belső igény, mint amit eddig a média sugallt. Arra jó, hogy sokak által megmozgatta a képzeletet, s a gondolat teremtő erejét, melynek hatására működésbe lépett a kollektív-tudat. Rejtett tudatalatti kívánság szerint, „megteremtődött hát az ellenpólus, ’aki/ami válaszul meg is jelent’ az élet média világ színpadán, – hogy mindenki jól láthassa a kollektív tudat által létrehozott ’teremtés’, egyik lehetséges mintázatát, amelyet egyenlőre Alex figurája látszik képviselni.

        Ám sokan úgy gondolják, – látva ezt az egyik lehetséges mintázatot, – hogy ezt a sokak által létrehozott ideaképet, még tovább kell csiszolgatni, tökéletesíteni a mindenki által elfogadásához. Mindenek előtt ki kell fejeződnie benne és magában kell egyesítenie a sokszínűséget, a sok szólamúságot, hogy a legszélesebb körben mindenki a sajátjának érezhesse.

        Jelenlegi állapotában csak felületi, egysíkú mintázások láthatók. Körvonalazódik, de még a további finomításokkal árnyalni kell, hogy világosan kivehetőn plasztikussá váljon, és valóban azt fejezve ki, amit értékként LESZ hívatva képviselni a világban. Olyannak kell lennie, amelyet mindenki szívesen elfogad példaértékűként a mindennapok gyakorlatában,
        – ha azok a tulajdonságok, még nem lennének sajátjai, – amire vágyik.

        Egyenlőre sokakat megtéveszt a szavazás eredménye, – s ezen nincs is mit csodálkozni – mert olyan dologra történt szavazás, amiről sokan csak KÉPzelik, hogy a dolog AZT testesíti meg, amire Ők vágynak.
        Ezt hívják LÁTSZAT-valóságnak !
        – azaz, a kép mindaddig a látszatvalóság része, amíg kifelé Másra történik annak a vágyott képnek a kivetítése,
        – ahelyett, hogy azt (a vágyott képet), magukon belülre integrálnák.

        Ha ugyanis már Bennük meglenne, akkor nem vágynának rá, mert természetesnek vennék, hogy az már beépülve, a személyiségük szerves része.

        Minél vázlatosabb egy elvárás a vágyott kép megalkotásakor, annál igénytelenebb kidolgozású.
        Minél alacsonyabb a vele szemben támasztott követelmény, annál alacsonyabb az átugrandó léc.
        Törvényszerű, amilyen a terv, olyan az építmény.

        Ezért látom én úgy, hogy a többségi szavazók most még becsapják saját magukat akkor, ha ezzel az igényszinttel, – amit jelenleg a szóban forgó mű képvisel a szemükben, – beérik ennyivel.

        Egyenlőre úgy látszik:
        az Irány: jó
        Minőség: a követendő ’Minta’, -(még) gyenge, kidolgozatlan, vázlatszerű,
        Cél: a valódi minőség megteremtése (belül) – a vágyott kép kivetítése helyett,
        Hol: mindenkinek egyénileg Önmagán belül.
        Amint bent, úgy kint…

        A megvalósítás útja: előbb a személyi benső szinten kell gyakorolni a kívánt tulajdonságot ahhoz, hogy azután azt a belső értéket, amit képviselünk, azt a környezetünk is visszatükrözhesse.

        Kedves „Józsi bá” – Hajrá ! Bízzunk abban hogy sikerül igényes, mindenki által elfogadható, valódi értéket képviselő, olyan Mintázatú Új Ember-ideál Szőttest Szőnünk, amit magunkra öltve, mindenki méltónak érzi testreszabottan a viselését.

        Én kinemálhatom a szűkre szabott viseletet 🙂

        Válasz
        • "Józsi bácsi"

          Kedves MAGnes!

          Alex korántsem ideál. De a kommersz celebvilágtól való eltávolodáshoz egy jó kezdet. A LÁTSZAT valóság pedig a KÉPzelet fontos eleme, hiszen előbb az elmében és a szívben kell megszületni annak, hogy mást szeretnénk, mint amit a torkunkon “le akarnak nyomni”. Nem kell elfogadni etalonnak őt, itt nem is erről volt szó. Csak lássuk meg benne, hogy miért jó és fogjunk össze ezért.

          A változás – saját tapasztalatom szerint – lépésről lépésre történik. Ahhoz, hogy egy magasabb tudatosságú és igényű társadalomban élhessünk, meg kell tenni az első lépéseket. Ehhez akár még ByeAlex is segíthet, ha kicsit másképp nézünk rá. 🙂

          Válasz
          • MAGnes MAGia

            Kedves „Józsi bá” !

            Írod: „A változás – saját tapasztalatom szerint – lépésről lépésre történik. Ahhoz, hogy egy magasabb tudatosságú és igényű társadalomban élhessünk, meg kell tenni az első lépéseket. Ehhez akár még ByeAlex is segíthet, ha kicsit másképp nézünk rá.”

            Ha kicsit másképp nézünk Rá ???

            De hát, ÉPP ARRÓL VAN SZÓ, hogy végre AZT LÁSSUK, – AMI !

            A szemet hunyás… a félrenézés… az ide-oda kacsingatás… a kancsalság tolerálásának ideje lejárt ! – 6 000 év próbálkozás után…
            Gyógyuljunk már ki ebből !:)

            LÁSSUNK végre TISZTÁN !

    • MAGnes MAGia

      Írod: „Hogy az ember “CSAK” végrehajtó lenne? Lehet, hogy így van, de MINDIG van választása, hogy mit hajt végre.”

      Igen, a Kozmikus Intelligencia meghosszabbított ’kezeként’ 🙂
      Szent Eszköz mivoltunknak keretein belüli „szabadakaratunkkal” Társ Teremtőként, a végrehajtás lehetőségének az elfogadása mellett dönthetünk,
      – vagy megtagadhatjuk társteremtői ’eszközként’ szerepvállalásunkat az Isteni Terv részeként 🙂

      ***

      Írod: „Az, hogy pl. Irakban 1 millió civil meghalt a “terrorizmus elleni” háborúban, azt lehet Isteni akaratnak tekinteni, de szerintem az emberi butaság és hiszékenység következménye.”

      NE KEVERJÜK össze a FÜGGŐLEGES és VÍZSZINTES LÉT-SÍKOT !
      Példám: az Isten-Ember viszonylatára vonatkozott.
      Te pedig : ember-ember kapcsolatán belüli főnök-beosztott viszonyra hoztál most példát.

      A Rész, nem láthatja át az Egész Tervét,
      – csak ha nézőpontot változtat…:)

      A természeti katasztrófák, a háborúk által okozott szenvedésnek és embertársaink kiszolgáltatottságának látványa, megtapasztalásának meg van úgy az egyéni, mint a kollektív maga rendeltetése, – amit ’csak’ a 3D-s emberi aspektusból, bizony nehéz felfognunk…
      Megkeresem a linket, amiben közlés ismerete segíthet – ha elfogadni nem is, – de a megértéshez közelebb vihet…

      ***

      Írod: „Ami pedig az érzelmi túlfűtöttséget illeti, azért valld be, az első hozzászólásodban nem kevés volt. A FOLYAMATOS NAGYBETŰS véleménynyilvánítás az internetes nyelvezetben legtöbbször kiabálást jelent, ami pedig érzelmi szemüveg nélkül nem megy.”

      BETŰHANGSÚLYOK szövegközi kiemelései, – NÁLAM 🙂 – más funkciót töltenek be.
      Beavatlak 🙂 pl.: a hosszúra nyúlt szövegtömbben lehet témajelölés, ’könyvjelző’ szerűség, gondolati hangsúly, figyelemfelhívás. A terjedelmesebb szövegtömb látványi egyhangúságának értelemszerű megbontása, olvasási témákhoz gyorsabb visszatalálás, amolyan szöveg-térképi objektumok.
      Jelző funkciója van, – nem hanghordozás, nem gesztikulálás 🙂 Nem szokásom a kiabálás 🙂
      Régebben ajtót csapkodtam, úgy szokattam le magam, hogy : Nincs Ajtó, – amit csapkodni lehetne…
      -ugye érted, mire gondolok… 🙂

      ***

      Kedves „Józsi bá” ! – megkövezés helyett, “megkövetés”-em magától érhetőn esik jól :),
      – nem a hiúságomnak, hanem annak tanújelét adásodnak, mellyel a szavak birodalmában felismerés születhetett: a szavak jelentése nem mindig az, aminek az olvasója képzeli…:)

      Csak attól szükséges bocsánatot kérni, akit (még) a bántás sért… – mert tévesen azzal azonosítja magát, amit a partnere a fejéhez vág…:)
      Na de egy Tükörtől szoktunk-e bocsánatot kérni ?
      Csak akkor, ha a Szemlélő felismeri Benne Önmagát.
      Döntsd Te el, megbocsátasz-e Önmagadnak…
      Én, – nem a Tükör, – csupán a TükörTARTÓ vagyok…
      – most ezzel azonosítom magam 🙂

      Válasz
  10. Tamás

    Kedves Józsi bácsi, most nem értek veled egyet, de nem gondolom, hogy ez baj lenne.
    Elsőnek azzal kezdeném, hogy szerintem sokan számítottak rá, hogy megnyeri, köztük ByeAlex is, aki mindezt lenyilatkozta a döntő előtt. Arról nem is beszélve, hogy mindkétszer a közönség juttatta tovább. A meglepetés itt az volt, hogy a szakmai zsűri 4 tagja közül 3 beválasztotta a legjobb 4-be. Holott addig ugyanennek a zsűrinek a véleménye alapján, már az elején kiesett volna. Szóval talán nem is meglepetés ez, ismerve a médiát.
    Nekem erről a srácról nem az jön le, hogy szerény és nyitott szívű. A Csiszárnak tett beszólásából és abból, hogy maga is bevallotta, hogy flegma, valamint a kisugárzásából nekem más jutott az eszembe. Ráadásul fogadkozott, hogy lefordítja a dalt angolra, ha jól tudom most már más a véleménye erről is. 🙂
    Gondolom kiderült, hogy nem szeretem ezt a dalt, nem örülök, hogy Alex nyert. Bevallom, hogy indulat is van bennem és azt is, hogy ezeknek a kishitűségem az oka.
    Ugyanakkor gondoltam, hogy fog bejegyzésed születni róla. Ez akkor jutott eszembe, amikor nyilatkozta, hogy ő nem foglalkozik semmivel, csak hagyja, hogy hasson a dal. De úgy érzem Józsi bácsi, hogy most melléfogtál, mert belelátsz egy olyan dolgot, ebbe az egészbe, ami a sajátod. Talán csak te is azt szeretnéd,amit sokan, hogy látsszon a változás, a fejlődés.
    Ez a világ az illúzióról szól, könnyen megeshet, hogy ez is egy olyan történet, ami pont az ellenkezője, mint aminek látszik.
    Rengeteget adtál nekem az értékes gondolataiddal, elindítottál egy úton, amiért nagyon hálás vagyok neked, de nem értek azzal sem egyet, hogy mindenki egy mini Buddha legyen, mert úgy elvész az egyéniség. Nem mindegy, hogy egyéniségek vagyunk (azaz valóban önmagunk) vagy a mások által kialakított személyiségünkkel azonosítjuk magunkat és azt próbáljuk jobbá formálni.

    Válasz
    • "Józsi bácsi"

      Nézd, tévedhetek, ez mindig benne van a pakliban. Én ennek a dalversenynek csak a döntőjét láttam és Alex dala jobban tetszett, mint a többi, a minőségi különbségek ellenére. Az anyázás és a médiahiszti viszont nem tetszett, mert azt gondoltam, hogy összeesküvést belemagyarázni egy ilyen eseménybe szerintem butaság. De lehet, hogy én vagyok naiv.

      Az, hogy lefordítja-e a dalt angolra vagy sem, szerintem nem lényeges. Mondjuk azt kijelenthette volna, hogy “igen, azt gondoltam, hogy talán lefordítom, de aztán meggondoltam magam”, de max. ennyi. A “Molitva” c. dal szerbül jobb, mint angolul. (Az volt a 2007-es nyertes.)

      A mini Buddhás hasonlattal kapcsolatban – amennyiben jól értem az erre való utalást – az a véleményem, hogy az írásaim alapján mindenkinek kialakul egy véleménye rólam (ami nem rólam szól, hanem az olvasóról, hiszen az egy általa kivetített kép) és ha ebben csalódik, akkor valójában csak annyi történik, hogy a saját elvárásaiban csalódik. A “mellényúltam” megjegyzések erről tanúskodnak. Én soha nem állítottam, hogy szentírás lenne, amiket a mátrixba vetek, de furcsának tartom azt, amikor olyan véleményeket hallok vissza, amely során valaki a saját egyet nem értésből azt szűri le, hogy mégsem vagyok olyan “bölcs”, mint amilyennek az írásaim alapján azt gondolta.

      Minden, amit rólam gondolsz akár Te, akár más, az rólad szól. Ha szeretsz, azért teszed, mert benned lévő húrokat pengetek meg, ha meg utálsz, akkor azért mert ennek az ellenkezőjét. Persze van olyan, amikor úgy pengetsz meg egy bennem lévő húrt, hogy arról nincs fogalmam, ezt tette Kozma Szilárd asztrológus barátom, de az egy másik szint. 🙂

      Ami a dalversenyt illeti, eltelik még kb. 1 hét, és a malmöi rendezvényig senki nem fog beszélni ezekről a dolgokról. Utána bármi lesz az eredmény, ugyanez lesz a helyzet, mert mindenkit saját maga érdekel és ha nem fűződik hozzá személyes kapcsolódása, magasról le fogja sz@rni, hogy ki milyen helyezést ért el. Az viszont, hogy belül egy ilyen miatt mérgelődik-e az, aki szerint ciki ByeAlex-et egy ilyen eseményre kiküldeni, az szerintem sokkal többet elmond arról, hogy mi az igazi probléma.

      Nemrég az egyik antikváriumban nézelődve kezembe akadt egy könyv Schirilla Györgytől: “Hosszú, boldog élet” címmel. Ez a drága ember, aki többször átúszta a Dunát, miközben az be volt fagyva és egyébként nagyon értékes dolgokról beszélt és írt, mindössze 60 évig élt. Ez egy picit disszonáns nekem, és azért példálózok vele, mert szerintem(!) pont ez a lényeg azt illetően, hogy meg tudom-e élni azt, amiről beszélek vagy csak szövegelek róla. El tudom-e rendezni önmagamban, hogy MINDEN, ami odakint van az az én kreálmányom (a háttérhatalom mozgolódásai úgyszintén), vagy sem. Schirilla nem tudta, sok más “hosszú életről” beszélő bölcs sem, mert a saját érzelmeiddel és konfliktusaiddal csak Te tudsz elfogadásba jutni.

      Minél többet tanulmányozom az egyéni és társadalmi egészséget, oda lyukadok ki, hogy a személyes sorstól való eltávolodáson (a karmikus út beteljesítésén) túl a betegségek legfőbb oka az, hogy képtelen vagyok elfogadni azt, hogy minden minőség bennem van. A sokak által elítélt ByeAlex-szel kapcsolatos “biztos Magyarországot akarják lejáratni” c. összeesküvés érzés vagy a dal “zenei igénytelensége” miatti mérgelődés is a tökéletes teljesség része.

      VAN.

      Válasz
      • Tamás

        Az, hogy lefordítja a dalt angolra vagy sem pusztán csak a szavahihetőség, egyenesség, hitelesség szempontjából lényeges. Szerintem ezek fontos dolgok. Azt is kijelentette, hogy nem foglalkozik a bulvárral, aztán pár nap múlva a Blikk szerkesztőségében válaszolgatott olvasói kérdésekre. Nekem ezek nem szimpatikus dolgok.
        Én továbbra is ugyanolyannak tartalak, mint eddig, egy percig sem hittem, hogy tévedhetetlen vagy, bár úgy gondolom, hogy többet látsz a világból, az életből, mint a legtöbb ember. Másnak is mondtam már, hogy most mellényúlt, sőt én magam meglehetősen sokszor nyúlok mellé, mégsem gondolom senki másról vagy magamról sem, hogy tévedhetetlen vagyok.
        A mini Buddhás hasonlatot arra értettem, hogy nem lehet mindig mindenki jó, nem tetszhet mindenkinek mindig ugyanaz, mert akkor mindenki egy mini Buddha lenne, mind ugyanolyanok lennénk, holott szerintem az olvasóid nagy részének (köztük nekem is), teljesen más a hitrendszerem. Ha magamra erőltetem az általad javasolt gondolatokat (“Mi lenne, ha megpróbálnánk megkeresni minden egyes produkcióban azt, amiért az jó?” ; “próbáljuk meg minél többen a “kedvesem” feltétel nélküli szeretetét “kilőni” az Univerzumba”), akkor csak becsapom, ámítom magam. Holott tudom, hogy a te gondolatmeneted lenne a helyes. Inkább elfogadom, hogy még most ilyen a valóságom, ilyen vagyok, és dolgozom a hitrendszeremen. Én még ez a szint vagyok. 🙂
        Egyébként érdekes de úgy érzem, hogy neked is van ehhez a témához személyes kapcsolódásod, valahogy a válaszaid jellege is másabb ennél a posztnál, mint eddig. De lehet, hogy tévedek.
        Egyébként nem gondolom, hogy ByeAlex produkciójával akarják lejáratni az országot, azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy kint is lesz sikere, mert egyébként a dallam fülbemászó. Csak valami nem kerek nekem ebben az egészben és én mást látok benne, mint amit Te.
        Próbálok az érzéseimre hagyatkozni, nem pedig túlgondolni, erőből rájönni dolgokra.
        Remélem nem bántott meg az írásom, nem annak szántam. Ez csak egy vélemény. 🙂

        Válasz
        • "Józsi bácsi"

          Kedves Tamás!

          A mini Buddhás megjegyzés miatti félreértésért elnézésedet kérem. Az utóbbi időben többször éreztem azt, hogy az emberek többek látnak “belém”, mint aki vagyok és én nem szeretnék semmilyen elvárásnak megfelelni. Egy hétköznapi f@szi vagyok, aki leírja a véleményét és néha téved, mint mindenki más. 🙂

          Azt, hogy Te nem akarod szeretni ByeAlex-et és valamit nem látsz benne kereknek, teljesen el tudom fogadni.

          Ami a személyes kötődést illeti, bevallom van, de őszintén mondom, hogy ez nem befolyásolta azt, hogy így nyilatkozzam erről a dalról. Történetesen ByeAlex menedzsere jó barátom, de amikor tavaly az ugyancsak általa menedzselt Compact Disco ment ki Bakuba, akkor nem akartam róla írni, pedig az a dal is tetszett. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy a jelenlegi döntés miatt túl sokan kezdenek el másokat pocskondiázni (leginkább a celeb világban) és összeesküvés elméleteket gyártani arról, hogy ez valami Magyarország lejáratós dolog (tutira), s valahogy az volt bennem, hogy ez nem oké. Leginkább pedig azért, mert én zenész voltam nagyon sokáig és tetszik a dal. 🙂

          Azt is elismerem, hogy a 3 másik, zsűri által kiválasztott énekes sokkal jobb, mint Alex, de azok a dalok nem érintettek meg. De ez szubjektív. Viszont ha bármelyik másik menne, azt is támogatnám, mert ezt érzem helyesnek.

          Most gondolj csak bele. Kialakult ez a helyzet, még ha sokaknak nem is tetszik ByeAlex, rá szavazott a tömeg. Mi lenne most a helyes lépés?(Egyébként ennek kapcsán én helyesnek tartom, hogy a zsűri a saját döntésébe beletette azt, hogy Alex-et mindig a tömeg választotta meg, ez azért némileg demokratikus lépés volt. Szemben valami okostojás MTA doktorral, aki a minap az ésszerű szó leírását észszerűvé változtatta meg, a B.U.É.K. -ot meg BUÉK-ká.)

          Visszatérve az előző bekezdés kérdésére: mi lenne a helyes? Az, hogy kollektíven esküdjünk össze a magyar versenyző ellen és drukkoljunk azért, hogy leégjen, mindezt csak azért, hogy nekünk “igazunk legyen”, mert “mi tudtuk, hogy ez sz@r”? 🙂

          Szerintem az egyetlen megoldás – a jelen helyzetben – hogy elfogadjuk, hogy ez VAN és szeretettel támogatjuk a pasit, mert az rólunk szól. Mondjuk – és hadd legyek egy kicsit cinikus – az jó “magyar” dolog lenne, ha most sokan elkezdenének azért szurkolni, hogy totális lebőgés legyen a kinti fellépés…

          Köszönöm a véleményedet és egyáltalán nem éreztem bántónak. Ha meg annak éreztem volna, az is rendben van, mert az azt jelenti, hogy valami nincs rendben odabent nálam.

          Válasz
  11. MAGnes MAGia

    Bevezetőül:

    Hát ennyi hozsannázó hozzászólást követően, – megkövezéstől tartva, – bizony nehéz leírnom a homlokegyenest ellenkező véleményem, amit azóta írogatok, mióta alig 3-4 hozzászólás volt látható.

    Elöljáróban jegyzem meg: engem mindössze annyi behatás ért ez üggyel kapcsolatban, épp fültanúja voltam a Dalnok bejutásáról készült interjúknak. Riporternő az utca emberét kérdezte, mit szólnak e dal váratlan bejutásáról/bejuttatásáról. Ezt követően bejátszották a dalt.

    Tehát jelzem: sem viszonyítási alapom nincs a környezetében szereplő versenytársakról, semmilyen reklámfilmet nem láttam és nem hallottam az énekes élettörténetéről.

    Teljesen szűzi nyitottsággal hallgattam egy hangot, magát a dalt, no és a dalszöveget…
    és természetesen rögtön volt véleményem: magáról a versenyprodukcióról,
    – mely „Józsi bá” ideológiáitól, mások véleményétől mentes.

    Eretnek gondolataimat másfajta megközelítés szemszögéből merészelem most közreadni, remélve, nem köveztek meg, tolerálva a másságot 🙂

    MEGLEPETT, hogy EZZEL a DALLAL és SZÖVEGEL, EGYÁLTALÁN BE LEHETETT JUTNI !

    2.
    Ahogy írod „Józsi bá”, – hát lehet így is megközelíteni a dolgokat… már mint úgy, hogy a szezont összehozzuk a fazonnal 🙂 Szezonálisan horogra akadt egy Fazon, akit támogatni lehet egy olyan eszme nevében, mely az Ő felbukkanása révén kapóra jött a nemes tartalomnak, – közlési szándékodnak megfelelően…

    Még szerencse, hogy az írásod felvezetőjében – nem titkoltan – tetten érhető az első spontán reakciód őszinte minőségnyilvánítása is. Megjegyzem, amikor először a Kossuth Rádió – talán Napközben c.-ű (?) adásában, az utca emberét interjúzó sorozat végén meghallottam a dalt és főleg a szövegét, mit szövegét ? szavak ismételgetését ! – belőlem is a Tiedhez hasonló szisszenő hang kíséretében tört fel egy ámulat, – mely hála a Magasságosnak bennünk, – sokunk véleményével találkozik… és most ezzel én is azoknak a véleményét erősítem, akik csak azon őszinte felháborodásuknak adnak hangot:
    HOVÁ SÜLLYEDT a MÉRCE (?!), – hogy ilyen dalocskákkal is lehet ma Magyarországot képviselni…

    3
    Manapság nem tartom lehetetlennek, ez ügy kapcsán IS, (általánosan) a média felszíne mögött meghúzódó valódi szándékot: Magyarország kulturális nívójának lejáratását…
    Miközben szerte az országban, értelmiségiek csoportjai, egyéni előadásaikban összefogást sürgetve ébresztgetik a féléber tömegeket…

    A média, olyan szélkakas, mely az érdekei szerint fordul a neki megfelelő irányba…
    A dalocskát népszerűsítő reklámjaival, az eddig még bizonytalan, semleges, közömbös irányultságúak közül is igyekszik még többeket befolyásolni a szimpatizáns voksok leadására.
    Megjegyzem: E cikk hangvétele, szintén e befolyást erősíti…
    – csak a szándékok különböznek.

    A két jelenség – jelen esetben – a Szezon a Fazonnal összemosása, nem kedvez az eszme tisztaságának, mert foltossá, az érzelmek zavarossá válnak… – ezt mint gyakorló háziasszony írom 🙂

    Hogy egyértelmű legyek:
    Szezon = a magyarság egybefogásának ideje.
    Fazon = egy aktuális jelenségből kiragadott Egyén, akire épp szavazni lehet.
    Eszmeiség = a szezonális áramlat meglovaglása.

    Kedves „Józsi bá” ! és kedves Honfitársaim ! – kérlek Benneteket, ne vegyétek zokon, provokatív leszek:
    – A magyar virtusból csak ennyire telik ????

    4.
    A cikkből nekem az jön át, hogy a fontos lényegi „szezonális” mondanivalóra ráhúztál egy olyan „fazont”, ami se stílusában, se méretében, nem feleltethetők meg egymásnak.
    Beszűkült fazont nem lehetséges egy kitágult eszmére ráerőltetni !
    Semmi köze a magyar összefogásnak egy euróVÍZIÓS dalfesztiválra kijuttatáshoz.

    A magyar összefogásra, nehogy má’ egy dalénekes (minden szempontból) gyengécske dala melletti össznépi kiállásra buzdítás legyen a példa !!!
    HOL a MÉRCE ???
    Nem csatlakozom a hozsannázók közé…

    Az eszmei mondanivalód önmagában nagyszerű,
    – de a sekélyes példával párhuzamba állításod, NEM a VALÓDI MAGYAR ÖSSZEFOGÁSRA BUZDÍT, hanem akaratlanul is eltérít a fő áramvonalú sodrástól.

    5
    Ebben az írásban nagyon átjött egyfajta mérlegelvűség alapon a serpenyő két oldalára dekázgatás, – de ez, csak látszat egyensúlyt víziónál…
    Ezért is, inkább tartom károsnak ez írói serpenyőkbe helyezett látszategyensúlyi pár fogyasztásra felkínálását, terjesztését.

    A médiák már így is arra való hivatkozással, hogy minden társadalmi réteg szórakoztatását ki kell elégíteniük, kiemelt reklámjaikba csempészik az igénytelenséget, a minőségről leszoktatást, az „egyszerűbb” embereket megcélzó műsorszórásaikkal.

    A felkarolt dalocska „egyszerűségében”, – nehogy má’ a színvonaltalan egyhangúság, önmagának való egyszólamúság dicsérete legyen a mérvadó !!!

    Ami egyszerű, az lehet egyúttal nagyszerű is,
    – ha minőséget képvisel.
    Nemes célú buzdításodban, amit most ürügyül felkaroltál dalt,
    – abban hol a minőség ???

    Kedves „Józsi bá ! – és Ti, kedves többi Voksoló !
    Belegondoltatok abba, hogy valóban ez a dal jellemzi és képviselheti leginkább a magyar könnyűzenei műfajt ?

    6.
    Számomra az EGYszerűség azt jelenti: a többszólamúság egységes hangzássá, a többszínűség szivárvánnyá egyesül.

    Hurrrááá ! A Dalnok iránt érzett szimpátia kimutatására összefogott magyar nép,
    – EGYESÜLT !

    Európa és a világ jót röhög a markába… mert elérték, hogy a világot megváltani készülő magyarság, a saját szellemiségét, önbecsülését, – saját maga tiporja !

    HOGYAN VEZETHET MÁSOKAT BÁRKI, – BÁRMELY NEMZET, – HA a SAJÁT ÉRTÉKÍTÉLETE is CSERBENHAGYJA !

    7.
    Szándékod nemes tisztaságáról nincs kétségem. De:
    MAGA a CIKK, TÚLLŐTT a CÉLON !

    Ezért úgy érzékelem, – fegyvertisztogatás közben sült el 🙂
    No, de mi van akkor, ha mégis provokáció történt ?
    Hiszen, egy ilyen körültekintő embernek, – mit Te „Józsi” bátyám, – feltételezhető, fel tud mérni közel, s távol következményt és helyzetet…

    „Józsi bá” ! – Ügyvédi tehetséggel képviselt álláspontod és írói kvalitásod érdemeinek elismerése mellett, tisztelettel írom:
    merem remélni, csak pillanatnyi rövidzárlat okozta e cikk kisülését…

    Válasz
    • "Józsi bácsi"

      Kedves MAGnes!

      Köszönöm ezt a részletes véleményt. (Utólagos engedelmeddel a 7 db külön hozzászólást egyberaktam, mert így mégis csak könnyebb elolvasni.)

      Először is, ahogy a tőzsdés barátaim mondanák: “Likvid a piac!” 😀 Másodszor ki kell ábrándítsalak, mert nekem ez a dal tetszik a dallamával és a szövegével együtt. Mindez annak ellenére(!), hogy komolyzenei remekművek tömkelegének hallgatásával és előadásával nőttem fel és azt gondolom van róla fogalmam, hogy mit jelent a zenei igényesség. Játszottam zenekarban Brahms-ot, Mozartot, Bach-ot, Musszorgszkijt, Orff-ot, és megannyi zseniális zeneszerző művét, sőt még énekeltem profi kórusban hozzájuk hasonlókat. Van élményem arról, hogy milyen a zenében benne lenni 100%-ig.

      Mégis, a magam egyszerűségével megragadnak az olyan dalok, mint Susan Vega-tól a Tom’s Diner, ami egy egyszerű “bugyuta” dudorászás, a cikkben említett James Blunt dalai vagy akár ByeAlex eme dala. Kétségtelen, hogy a maguk profizmusával a többi versenyző lényegesen magasabb zeneiséget képviseltek, de ez a verseny nem erről szólt, hanem arról, hogy “legyen egy dal, ami tetszik”. Mivel alapvetően az ilyen dalversenyek nem szoktak érdekelni, ezért nem volt bennem az, hogy ennek vagy annak drukkolnék, de nem tudom letagadni – és nem is akarom -, hogy az egyszerűsége miatt, és mert pillanatok alatt a fejemben ragadt a “Kedvesem” egyszerű dallama, Alex felé húzott a szívem. Ha ez szerinted az én zenei igénytelenségemről állít ki egy bizonyítványt, ám legyen.

      Én egy igénytelen, rossz ízlésű, ráadásul ebből butaságokat leszűrő tollnok vagyok és ez tökéletesen rendben van. 🙂

      Na, mit szólsz?

      Látod, ennyi az egész. Beemelem magamba a véleményedből fakadó, rám kivetített minősítést és már szeretlek is azért, mert megítélsz. (Hogy teljesen igaz legyek önmagamhoz a véleményed kapcsán, azért arra megkérlek, hogy legközelebb ne 7 külön hozzászólást írj – hanem egyet, akármilyen hosszú is -, mert úgy éreztem, mintha bejöttél volna a lakásomba és teledobáltad volna a véleményed cetlijeivel a nappalit. Köszönöm!)

      Ami pedig a magyarság összefogását illeti, természetesen nem ettől a daltól várom el, hiszen egy ilyen “ügy” erre képtelen. Mindössze csak azt kívántam kifejezni, hogy az egymásnak esés helyett tartsunk össze egy picit, mert szomorúnak vélem, hogy még egy ilyen – egyébként tök lényegtelen rendezvény – miatt is képesek emberek ítélkezések tömkelegével teleszemetelni a mátrixot. (Igazából viccesnek tartom.)

      Szeretettel: Józsi

      Válasz
      • MAGnes MAGia

        Írod:
        „nem tudom letagadni – és nem is akarom -, hogy az egyszerűsége miatt, és mert pillanatok alatt a fejemben ragadt a “Kedvesem” egyszerű dallama, Alex felé húzott a szívem. Ha ez szerinted az én zenei igénytelenségemről állít ki egy bizonyítványt, ám legyen.
        Én egy igénytelen, rossz ízlésű, ráadásul ebből butaságokat leszűrő tollnok vagyok és ez tökéletesen rendben van.
        Látod, ennyi az egész. Beemelem magamba a véleményedből fakadó, rám kivetített minősítést és már szeretlek is azért, mert megítélsz.”

        Kedves „Józsi bá” ! – Nem értem az itt felsorakoztatott magadra vonatkoztatást.
        Fenti sorokban arról írsz, amit Te magad feltételezel.
        Kérlek olvassál vissza.

        Épp azért osztottam fel részekre a hozzászólásom, hogy a lényeg ne vesszen el a hosszúnak tűnő szövegtömb láttán. Kár, hogy a hangulatjelzést elhagytad az átszerkesztésed során,
        – így a hiányuk, már nem tükrözi vissza annak a pillanatnak az atmoszféráját, ami plusz jelentést adott az értelmezhetőséghez úgy, ahogy azt én szántam.

        Észrevételem kifejezetten 3 dologra irányult:
        1. a dal, a dal hangzása, a dal szövege, (ENNEK igénytelenségét bíráltam, kérlek, olvass vissza)
        2. e dal Magyarországot képviselete (mely véleményem szerint nem tükrözi híven a mai magyar könnyűzenét)
        3. e színvonal alatti dal kijuttatásának ürügyén, felhasználása a Magyarországot képviseleti, magyar összefogásra (szezon és fazon esetével példálództam)

        Nyugodt szívvel kijelenthetem:
        Alapvetően tisztelem az emberben a másik embert, ezért embert nem szoktam sem minősíteni, sem megítélni,
        – csak az ú.n. ’viselkedését’ ! – vagyis azt, amit tesz.

        Életfilozófiám:
        Ember nem azonos a cselekedetével, a viselkedésével, a gondolataival, az érzelmeivel,
        – de felelősséggel tartozik azért, amit cselekszik és ahogyan tesz. Felelősséggel elsősorban saját magának, másodsorban a külvilágnak, mert következménye van.

        Nem ítélkezés, csupán világlátásom szerint: téveszme az, ha valaki azonosul bármivel is. A valamivel azonosulás illúzió arról, kinek-minek képzeli, vagy nem képzeli magát az egyén. Miért ?
        Mert maga az Ember, sokkal több annál, mint az adott helyzetre adott pillanatnyi reakciója.

        Ezért a korábbi, – általad összevont – bejegyzésemben írt soraimat, talán érdemes volna úgy áttekinteni, hogy az Olvasó, nem próbál meg a sorok között olvasni.

        Megjegyzem: Őszinte ember vagyok, nyílt és egyenes, értsd: nincsenek mögöttes tartalmaim. Tehát bátran az olvasható ki belőle, amiről szól.

        A leírtak olvasata akkor helyes, ha az Olvasója nem próbálja belevetíteni a saját feltételezéseit arról, mit gondolhatott az írója ‘rólam’ miközben nekem írt…
        Mert abból csak félreértés keletkezik.

        Bízom abban, hogy Iván helyesen fogja értelmezni korábbi és e mostani soraimat.

        Válasz
        • "Józsi bácsi"

          Drága MAGnes!

          A kommunikáció – mint tudjuk – min. 80%-ban non-verbális és csak 20%-ban a szavak által történik meg. Azt hiszem, hogy a kettőnk vitájában ez is közrejátszik. 🙂

          Amit magamra vonatkoztatva írtam, az egy pszichológiai gyakorlat eredménye, erről – mivel nem tudhattad – nem volt fair ilyen kontextusban írnom. A lényege ennek az, hogy hitem szerint minden minőség bennem van, ezért ha valamit nem tudok elfogadni odakintről, akkor azt magamba kell emelnem, hogy meggyógyítsam. Példa: ha nem szeretem a lopást, akkor “elfogadom magam” tolvajnak és a lopással szembeni ellenérzésemből fakadó energia nem emészt fel. 🙂 Ettől még nem válok tolvajjá, de az energiát hagyom áramolni, mert attól, hogy tiltakozom ellene, nekem nem lesz jobb.

          Az ember szerintem is a tettei alapján ítélendő meg, de nem gondolom, hogy azzal, hogy egy jelentéktelen énekverseny kapcsán az összefogásra buzdítottam, bűnt (de még csak ostobaságot sem) követettem el, mondom ezt annak ellenére, hogy elfogadom, hogy a te meglátásod szerint ez a szezon és fazon összemosása.

          A mai magyar könnyűzenét nem tudom mi “tükrözi” igazán, mert azt gondolom, hogy az igazán egyéniség zenekarok elvesztek. Vannak jó csapatok, de igazi egyéniségek… hát nem tudom. Lehet, hogy meredek ByeAlex-et egyéniségnek nevezni, de nekem tetszik ez a dal és nem bánom, hogy MO-t képviseli. Kérlek bocsásd meg ezt nekem (és ebben semmi cinizmus nincsen).

          Kétségem sincs afelől, hogy a szándékaid nemesek és a szíved tiszta, s azt is nagyra értékelem, hogy időt szántál arra, hogy a véleményedet megoszd velem, velünk.

          A saját érzelmeink kivetítését egy másik mondandójára pedig gyakran elkövetjük, hiszen érző lények vagyunk és szinte minden információt egy érzelmi szemüvegen keresztül nézünk. 🙂

          Szeretettel: “Józsi” (azaz Iván)

          Ui: a hangulatjeleket az első hozzászólásodba visszatettem a helyére, valahogy az összefűzésből ezek elvesztek (az eredeti 7 különálló hozzászólást sem töröltem ki, csak itt azok nem látszanak.)

          Válasz
          • MAGnes MAGia

            Írod:
            „A kommunikáció – mint tudjuk – min. 80%-ban non-verbális és csak 20%-ban a szavak által történik meg. Azt hiszem, hogy a kettőnk vitájában ez is közrejátszik”.

            Részemről, még csak véleménycserének tekintem az eddigieket 🙂

            A non-verbális kommunikáció, hogy jön ide az írásos felületre ? Tudomásom szerint, élő személyes találkozás során figyelhető meg a másik személy által tudattalanul vagy tudatosan adott reakció.

            Írod:
            „Amit magamra vonatkoztatva írtam, az egy pszichológiai gyakorlat eredménye, erről – mivel nem tudhattad – nem volt fair ilyen kontextusban írnom. A lényege ennek az, hogy hitem szerint minden minőség bennem van, ezért ha valamit nem tudok elfogadni odakintről, akkor azt magamba kell emelnem, hogy meggyógyítsam. Példa: ha nem szeretem a lopást, akkor “elfogadom magam” tolvajnak és a lopással szembeni ellenérzésemből fakadó energia nem emészt fel. Ettől még nem válok tolvajjá, de az energiát hagyom áramolni, mert attól, hogy tiltakozom ellene, nekem nem lesz jobb.”

            Az említett „pszichológiai gyakorlat” – nem ismeretlen előttem sem. Hasonló változatának Én is gyakorlója voltam korábban…:) De abban nem kellett magamba beemelni pl.: az ellenszenves karaktert és a vele járó tünet-együttest. Elég volt az együttérzésnek együttgondolkodásnak azt a fokát kialakítani, amely az Ő és a helyzetének a megértéséhez vezetett. Csak a fóbiákat élette át velem „élesben” a Jó Sorsom úgy, hogy később átírhattam magamban a korábbi félelmeket, undort, riadalmat…volt néhány, amit áthoztam ebbe az életbe, de már csak a szálak elvarrásához, letisztázásához.

            Idézlek: „igénytelen, rossz ízlésű, ráadásul ebből butaságokat leszűrő tollnok”
            – MIÉRT ÉPP EZEKET EMELTED MAGADBA ?
            Hisz’ ezekről már Te magad is
            – az írott visszajelzések alapján is, – tudhatod, épp az ellenkezőjét vélik felfedezni Benned az Olvasóid.

            Amit én kifogásoltam a véleményemben, abban a főhangsúly azon volt, hogy dekázgatás helyett, a mérlegelés lett volna célszerű, pl. hogy a golyó, amivel célba kívántál lőni egészen az Univerzumig, az a golyó, az abba a puskacsőbe illik-e, belefaragás és beleszuszakolás nélkül, mely kilövéseddel, – én úgy látom – túl lőttél a célon… Vagyis: a helyzetfelismerés – a pusztán a hasonlóság elve alapján, – erőltetett volt, mert olyan dolgot kapcsoltál össze, mely nem illik(illeszkedik) egybe.

            Írod:
            „Az ember szerintem is a tettei alapján ítélendő meg”

            Ilyet én nem írtam. Az én változatom úgy hangzik:
            Az ember nem azonos a cselekedetével, de felelősséggel tartozik a tetteiért (következmény viselése) és csakis maga a tett, a cselekedet és annak hogyan kivitelezettsége ítélhető meg, az ember maga nem.
            Miért ?
            Nekem úgy tűnik: az Ember elsősorban a Végrehajtó, a beteljesedés vagy be nem teljesedés Eszközeként van jelen a Földön. Csak másodsorban a Tapasztaló.
            Továbbá, az ember azért nem ítélhető meg, mert egy embernek mindig az adott helyzetre kell adaptálnia cselekedetét, adott helyzetet mérlegelve kell cselekednie.
            A cél határozza meg az eszközt. Kozmikus Intelligencia (Isten) célja az Emberiségen keresztül… Az Ember „csak” Végrehajtó, Szent Eszköz Isten kezében.

            Az emberi cselekedet megítélésének mércéje, – és most vegyük példának az emberi cselekedet legszélsőségesebb példáját. Példánkban most legyen maga a tett: az emberölés.
            pl.1.:
            Régen, amikor még szemtől-szembe álltak egymással az országok harcosai a háborúban, az számított jó katonának, aki több embert ölt meg, mellyel gyérítette az ellenség táborát. Ezzel a cselekedetével nem gyilkos, hanem hős jelzővel illetik és kitüntetik.
            pl.2.:
            De ha ugyanezt cselekszi békeidőben, ártalmatlan embert öl az utcán, akkor ugyanezért a gyilkos tettéért, börtön jár.
            pl.3.:
            Családtagját, Szerettét, saját magát megtámadják, Ő a védelmére kell és a támadót – úgy alakul – meg kell ölnie, hogy ne az ölje meg Őt. Önvédelemből elkövetett gyilkosság.

            Tehát emberünk mindhárom példában ugyanaz az ember, ugyanazt cselekedte: embert ölt.
            Csupán a helyszín és a helyzetszituáció változott. Két példában, a helyzetnek megfelelően cselekedett. Azt tette, amit az élethelyzete ’diktált’. Alkalmazkodott az életfeltételeihez. Engedelmeskedett a legfőbb parancsnak, az életösztön parancsának, mely megkívánta Tőle, hogy életben maradjon. Ő csak végrehajtója volt ennek a cselekedetnek és közben tapasztalt.
            De:
            Az, HOGYAN hajtja végre a cselekedetet (brutálisan vagy kíméletesen), milyen indulattal cselekedik (kéjjel vagy bosszú ittasan), milyen SZÁNDÉKKAL tesz, mi az indítéka ?
            – ezek azok a meghatározók, amik magát az Embert minősítik.
            Isten kezében az Emberiség, mint öntudattal bíró Szent Eszközeiként – ezek a „hogyanok” fémjelzik az eszköz mívességét, csiszoltságát, s az átélt tapasztalatokból nyert konklúziók határozzák meg az ötvözetét.

            Tehát, – nézetem szerint – nem a cselekedet határozza meg az embert, hanem Isten határozza meg a tetteket az emberiségen keresztül. Ezért születhetett az a mondás:

            „Nem az, a csoda, hogy Isten teljesíti az ember kívánságát, hanem az, hogy az ember teljesíti az Isten akaratát.

            Vagyis ez ugyanaz lehet, amiről Te is írsz, – hogy hagyjuk magunkon kereszt-ül áramoltatni az isteni energiákat, a tapasztalást. És épp e tapasztalásból emberi, isteni tudatszikrákként tudatunkkal leszűrt tanulságok azok a kincsek, amikkel Hazatérve az isteni Lét birodalmába, hozzájárultunk az Istenség Tapasztalásához.

            Írod:
            „Az ember szerintem is a tettei alapján ítélendő meg”

            Ilyet én nem írtam.
            Épp az a lényeg: sem magunkat sem másokat ne “ítéltessünk ” mert nincs isteni jogunk arra, hogy megítéljünk ! – Jézus-i tanítás.
            Épp a Máyá Fátyol által szemünk elöl elfedett Igazságra rálátásunk hiánya miatt.

            Korábban volt életleckém: részeg embereket kellett megtanulnom tolerálni.
            Kaptam a tanítást egy történeten keresztül: Barátok közül az egyik elveszítette az egzisztenciáját, majd a családját, utcára került, tudatilag nem tudta feldolgozni a rászakadt megváltozott eseményeket. A nélkülözésben elszenvedett megaláztatást, nyomort, csak italba fojtva volt képes elviselni.
            Több alkalommal azon a városrészen volt hivatalos ügyintézése a jólszituált hajdan volt barátnak, ahol ő részegen és mocsokban feküdt. A jómódú, több napon át kénytelen volt elhaladni az italtól bűzlő és ápolatlan szagot árasztó hajléktalan férfi mellett, akitől undorral fordult el, talán még el is hangzott a szöveg:
            – hát persze hogy így végzi az, aki elissza családja elöl a pénzét, – vagy valami ehhez hasonló sztereotip szöveg. De egyik alkalommal belepillanthatott arcába és elképedve fedezte fel e sárban részegen rongyokban fekvő emberben a volt cimboráját. Beültette a kocsijába és gondozásba vette felépüléséig, hogy segített neki az újra talpraállásban.
            Az élethelyzetben, a jólszituált barát leckét kapott a szegénységről, az együttérzés kifejlesztéséről, a felebaráti szeretetről, az elfogadásról, és a segítségnyújtásról. Mindebben csak úgy tudott fejlődni, hogy barátja felvállalta őérte a hajléktalan szerepét. Áldozata nem volt hiábavaló, mert jólszituált barátja, végülis jól reagált a helyzetre és helyesen oldotta meg a feladatát.

            Tanulság:
            Soha nem tudhatjuk, hogy egy általunk még lenézett élethelyzetben micsoda kincsek rejlenek.
            Tehát nincs jogunk megítélni másokat, mert a hétköznapi valóságunk szintjén nem láthatunk rá, nem tudhatjuk, milyen életterv húzódik meg egy általunk a látszat alapján gondolt helyzetről.

            Írod: “de nem gondolom, hogy azzal, hogy egy jelentéktelen énekverseny kapcsán az összefogásra buzdítottam, bűnt (de még csak ostobaságot sem) követettem el, mondom ezt annak ellenére, hogy elfogadom, hogy a te meglátásod szerint ez a szezon és fazon összemosása.”

            Bűn ? Ostobaság ? – honnan szedted ezeket a szavakat ? Mert én csak a szezon és a fazon szavakat írtam. Kérlek: áruld már el, miért a bűnt és az ostobaságot juttatja eszedbe ? – akkor, amikor én ezeket a szavakat nem használtam és a gondolataim között sem volt .
            Vedd már észre kérlek, hogy olyan szavakat húzol elő a cilinderedből, amiket Te tettél bele
            – nem az én szavaim áramoltatják Feléd !!! Egy ellenvélemény nem válthat ki Belőled ekkora önvádaskodást ! „Józsi”- Iván ! Légy szíves, térj napirendre felette !

            Írod:”
            A saját érzelmeink kivetítését egy másik mondandójára pedig gyakran elkövetjük, hiszen érző lények vagyunk és szinte minden információt egy érzelmi szemüvegen keresztül nézünk.”

            Nem mindenki, nem mindenkor 🙂 viseli ezt a józanságot nélkülöző szemüveget.
            Tény, hogy férfitársak mostanában nehéz időszakon mennek keresztül, hiszen a kozmoszból beáradó feminin energiák kicsit megzavarhatják eddig logikus gondolkodásukat, ami szokatlan lehet a számukra. Kell egy kis átmeneti idő, amíg kezelni tudják a Belőlük is feltörő érzelmi hullámokat…
            Mi nők pedig igyekszünk szemethunyni afelett, hogy ez átmeneti időszakban a férfitársak olykor fordítva veszik fel a lábbelijüket… 🙂
            Talán ennek a hatásnak köszönhető most ez az érzelmektől túláradó írásmű is.

            A szándék nemes volt, a szíved a helyén van, és ez számít !
            Mi nők, – és talán beszélhetek királynői többesben, – cinkosan figyeljük, hogy Bennetek férfiakban, e másik csodálatos nemű isteni teremtményben, a teremtés koronáiban, mennyi hasonlatosság és közös vonás fedezhető fel ! 🙂

  12. pixyke

    Józsi bácsi! / Kedves Olvasók!

    A blogot végigolvasva ez ugrott be:

    “Mert te ilyen vagy s ők olyanok
    és neki az érdeke más
    s az igazság idegállapot
    vagy megfogalmazás
    s mert kint nem tetszik semmi sem
    s mert győzni nem lehet a tömegen…”
    (Szabó Lőrinc)

    De jó lenne, ha ez tudatosulna mindenkiben. Hogy nem vagyunk egyformák. Ha el tudnánk fogadni egymást (és első sorban magunkat) olyannak, amilyenek vagyunk. Miért kell birka módra egymás után menni? Miért baj, ha valaki más (és most nem a szexuális identitására gondoltam- bár azt sem értem miért kell elítélni, ha valaki ÚGY más?), ha egyéni gondolata, stílusa van? Pont ettől lesz szép!
    Bele gondolt már valaki, hogy milyen lenne a világ, ha tök egyformák lennénk??? (Szerintem borzasztó…)

    Viktor írta: “elég érdekes ez a magyar nép! Mindenben a rosszat keressük és találjuk meg.” Sajnos a mai ember valamiért az apró dolgokat nem is tudja nagyon értékelni. Gondolok egy szép kis virágra, egy madár dalára, vagy valaki apró kis kedvességre (pl. ha előre engedik valahol az embert). Elmegyünk mellette. Vagy csak nincs időnk ilyesmire? (Bár az embernek arra van ideje, amire szakít… szokta volt mondani a nagyim)Nem tudom, de hogy ez így nincs rendjén, abban biztos vagyok. Néha meg kellene állni egy kicsit… nem csak rohanni… és akkor talán a DAL is másként szólna… Szeerintem… 🙂

    Bocs, ha valaki nem ért egyet (őszintén, annak is nagyon örülök), de pont ettől szép az élet!

    pixyke

    Válasz
  13. Séthy Viktor

    Nos,ezúttal maradnék a realitás talaján,ámbár nálamnál elrugaszkodottabb fickó is kevés akad,ami azt illeti…
    Mindenek előtt: a sz@r,az sz@r,a szeretet akár mily magas röptű rezgései is cikáznak körülötte fenséges táncokat lejtve.
    Történetesen zenész vagyok,és történetesen kissé hiperaktív,így eleve úgy indultam a szakmának,hogy nem a leg jobbnak lenni nem opció,és ezért minden áldozatot…ám inkább időt,energiát,és szeretetet fel is vállaltam.Pedig nem volt könnyű,mert bal könyökömnél az idegek egy része elhalt,no,és a temérdek,zömében feketén,és a túlélésért végzett fizikai munka sem tett túl jót a kezeimnek – ennyit erről.
    Helyén kezelve az eseményeket,véleményem szerint annyi történt mindössze,hogy végre nem a celebipar túlnyomasztott, többségében valóban értéktelen(sőt romboló hatású), hamisított műgagyi pótló kaliberű figurái közül került valaki a “tűz közelébe”,hanem egy egyszerű,őszinte szösszenet,mely nem is akar többnek látszani/hallatszódni,mint ami,és ez önmagában véve valóban egy szimpatikus,némi derű látásra okot adó jelenség – különösképp annak a fényében,hogy mindez a többnyire közönséges közönségen múlott.
    Hogy miért alakult ki kis hazánkban ez a néha tényleg kifejezetten gyomorforgató megosztottság? Nos,nem zörög a haraszt,ugyebár.
    Hat esztendős korom óta zenélek,16 voltam,midőn első önálló koncertjeimmel lassan belopództam a sajátos,stilisztikailag meghatározhatatlan,többnyire improvizatív zenét kedvelők,és az őket majmoló sznobok akkor még számottevően szélesebb táborának illúzió díszletei közé.Valahogy úgy alakult,hogy azóta 5 ízben kedtem újra nulláról (emigráció,betegség,kirablás,stb…),s minden egyes alkalommal – gyarapodó tudásom,és tapasztalatom ellenére – egyre vaskosabb,és keményebb falakba ütköztem. Aztán fokozatosan meguntam a szél ellen való kiválasztás természetes következményeit,és szinte vissza is vonultam a középszerű,pénzes üdvöskék nagy-nagy örömére.
    Egyszóval itt a zenében (is) sokkal többről van szó,és nem is valami hót bonyolult : a zene helyébe a zeneipar,a music-business lépett,és aki nem tagja se “szakmai”,se politikai,se szektás,vagy akár egy hagyományosabb értelemben vett maffiának,annak bizony lőttek. Erről sokat tudnék mesélni – órák alatt fúrtak ki a saját koncertemről,küldtek mást helyettem külhoni fesztiválra,ahová engem hívtak meg,valakik konkrétan megtiltották,hogy bár milyen fórumon is megjelenhessek (hosszú történet,a cikk apropóját is képező takaros-magyaros kicseszős,irgykedős,semmi emelkedettebbet el nem viselős szósszal leöntve – nem taglalom).
    Nos,mindennek fényében kifejezetten pozitív példának értelmezhető emberünk váratlan sikere,ám ez vagy a mátrix hibája,vagy – jobb esetben – a kezdet. Mert a dal maga egyszerű,aranyos,ám nem egy eonokon átívelő mestermű,valljuk be. A ma eonokon átívelő mesterművei – ha vannak egyáltalán – jó lenne,ha nem évszázadok múltán kerülnének elő,mint VanGogh képei,azzal az aprócska adalékkal,hogy korunkban gyakorlatilag nem is tűntek fel senkinek. Mert per pillanat itt tartunk. Miközben – ahogy e történetből is kitűnik – az emberek lelkének egy-egy elfelejtett bugyrában azért mégis csak pislákol a helyes értékítélet valamiféle szikrája,sőt – valójában kifejezetten éhezik a szépet,a jót,és rohadtul elegük van a Béla bá által oly zseniálisan megénekelt “revü”-ből. Mert az ízlések lehetnek különbözőek,de per ma a barokk kor kapcsán azért nem képezi késhegyre menő viták tárgyát az igazán kiemelkedő alkotók kiléte,ugyebár – és azt is régóta tudjuk,hogy sok-sok sarat fel kell túrni ahhoz,hogy aranyat találjon az ember.
    Valami megcsillant tehát a távolban – ez jó.
    De azért még igen-igen távol állunk attól,hogy elrebeghessük : az emberek végre rájöttek,hogy megosztottságuk mesterséges,aljas,és önös célokat szolgál,s,hogy a társadalom és a gazdaság felemel(ked)ése csakis kulturális,erkölcsi alapokról valósulhat meg.
    Kultúra alatt itt a művészeteket értem – azon folyamatokat,melyek legalább az emlékét,vagy a lehetőségét fel tudják villantani,meg tudják idézni egy magasabb rendű létállapotnak korunk végtelenül megnyomorított embere számára.
    U.i.: Az adott hangnemeknek valóban meg vannak a maguk sajátosságai,s bár ez nyilván nagyban függ az egyén lelki világától,sőt,annak pillanatnyi állapotától, a lehetőségek bővülésével a kifejezendő gondolatok,érzések is cizelláltabban megfogalmazhatóak.

    Válasz
  14. db

    Szivesen olvasom az írásaidat, de néha találok elég furcsa általánosításokat. Pl. hogy érted azt, hogy ‘egy e-moll pl. szerelmes, míg az c-moll sokszor tragikus hangvételt ad egy műnek’ ?
    Ez kb. olyan általánosítás mintha azt mondanánk, hogy az az összes olyan irodalmi mű, amely valamilyen formában tartalmazza a ‘mein kampf’ szófordulatot a gyűlöletről szól.
    Az e-moll, c-moll és a-moll is ugyanúgy lehet szerelmes vagy tragikus. Hogy az a-mollban nincs előjegyzés, nem predesztinálja semmire ezt a hangzatot, zenei értelemben nem lesz alacsonyabb rendű. Mindössze egy lejegyzési megoldás, hogy ez a hangsor törzshangokból áll. Igaz így könnyebb vele bánni, de érzelmek kifejezésére pont annyira alkalmas, mint az összes többi moll.

    Ajánlott olvasmány:
    Eduard Hanslick – A zenei szép

    Válasz
    • "Józsi bácsi"

      Köszönöm a könyvajánlót!

      Lehet, hogy nem jól látom és ez valóban csak általánosítás. 18 évig voltam komolyzenész és nagyon sok hangnemben játszottam műveket. A személyes tapasztalatom az, hogy bizonyos hangnemek adott érzéseket könnyebben képesek kifejezni, de lehet, hogy ez is csak egy szubjektív érzés. Valahogy mégis úgy érzem, hogy a nagy klasszikusok nem azért komponáltak cisz meg fisz mollban, mert feladatot akartak adni a zenészeknek a kottaolvasásban.

      Ha mégis úgy gondolod, hogy teljesen mindegy a hangnem, próbáld meg transzponálni Chopin Cisz-moll noktürnjét mondjuk F mollra és hallgasd meg a különbséget. Mi játszottunk annak idején ilyen játékokat és valahogy mindig olyan furcsa lett a végeredmény.

      Ezzel szemben egy pop vagy rock dalt simán át tehetsz akár egy kvinttel arrébb, nem sok különbség lesz. Nekem(!) legalábbis.

      Szeretettel: Józsi

      Válasz
      • db

        A transzponálás sikeressége nagyon sok dologtól függ, nem csak a hangnem függvénye. Egy noktürn egész más hangtartományt fog át, mint egy 3 akkordos pop szerzemény, a hangok variációjában is egy teljesen más világ (a felharmonikusok szintjén, pedig kiszámolhatatlan mennyiségű változás történik egy transzponálásnál). Az egyes hangszerek sajátosságai is közrejátszanak és még nagyon sok egyéb dolog, mint pl. a megszokás, hogy egy adott szerzeményre hogyan ‘szocializálódtunk’ rá, hogyan szeretjük, milyen formában lopta be magát a szívünkbe. Az abszolút hallású emberek erre különösen érzékenyek: már fél hang transzponálás esetén is hallgathatatlanná válhat számukra egy kompozíció.

        A temperált hangrendszer és a relatív hallás viszont elsősorban az arányokról szól. Természetesen ezek az arányok oktávonként változnak – mint ahogy a felhangsor is egyre ‘hamisabbá’ válik felépítésében – és ez a közrejátszik abban, hogy a transzponálás során változik a hangzás (bármennyire is az egységesítés a temperálás célja, mégsem valósulhat ez meg teljesen). A zeneművekben összetett hangjelenségek vannak, nem szinuszos rezgések. Ráadásul mindaz amit ma zenei elméletként ismerünk javarészt önkényes döntéseken alapuló megszokás. Pl. a 440 hz-es kamarahang. Nem rejlik benne ‘abszolútum’, mindössze emberek által meghatározott értek. Mint ahogy az is, hogy jelenleg a C dúr/a moll párhuzam épül törzshangokra, az összes többi hangsor/hangzat módosulást tartalmaz. De ez egyszerűen egy történelmi örökség. Alakulhatott volna úgy is, hogy a fisz néven ismert frekvenciára épülő hangsor tartalmazzon törzshangokat és akkor ez lenne a legegyszerűbben kezelhető. Ez esetben az általad használt példa az ellenkezőjére fordulna: sok esetben a popzenészek használnának bonyolultabb lejegyzést.

        A hangrendszerünk ezen sajátosságai miatt egészen biztos, hogy egyes zeneművek nem transzponálhatók anélkül, hogy ne sérülne kifejezőerejük valamilyen szempontból. De ez egy konkrét zeneműről szól, nem a hangsorokról. Így Chopin Cisz-moll noktürn sikertelen transzponálása megközelítés semmit sem mond arról, hogy a cisz/fisz/a moll közül melyik fejezhet ki jobban fájdalmas megrendültséget vagy szerelmet. Ez az ‘érzelem-megjelenítés’ sokkal többről szól: a hangsorok belső arányai, kompozíciós elvek alkalmazása, a hangközök/fokok használata a dallam/harmónia építésben, az adott hangszer sajátosságai amin megszólal a zenemű stb.
        Mintha azt mondanánk: ha a Pisai ferde tornyot átvisszük London-ba (sík terepre, erősebb talajra), akkor már nem lesz ferde(elveszíti jellegzetességét). És ez igaz, de ez a megállítás semmit sem mond arról, hogy milyen téglákból lehet ferde vagy egyenes tornyokat építeni.
        Az általad alkalmazott megfogalmazás akár egyes hangsorok marketing programja is lehetne: “E-mollban sikeresebben írhat szerelmes dalt, mint a-mollban. Miért vesződne az a-moll alkalmazásával, miért vesztegetne annyi időt eredménytelenül? A zenetörténelem bizonyítja, hogy e-mollban íródtak a legszebb szerelmes szerzemények. Vásároljon tőlünk most! Kedvezményes kiszerelésben. Az első 50 vásárló ajándék c-moll tragédia csomagot kap ajándékba”
        🙂

        A megemlített könyv pont erről a ‘programzenei’ megközelítésről ír: sok komolyzenei példát hoz arra, hogy az ilyen általánosító megközelítés csak a fejekben létezik és csak azért mert ezt a megközelítést ültették el sok zenehallgatóban. Valójában egyetlen hangsor/hangnem sincs predesztinálva konkrét érzések kifejezésére. Mindez a szerző és a hallgató közötti kommunikáción múlik: a szerzőn: hogyan írja; a hallgatón pedig hogyan fogadja be az adott zenét.

        Ha így fogalmaztál volna:
        “Egy moll hangnem szerelmes vagy tragikus hangvételt adhat egy műnek”
        az (sztem!) mindent elmond ami erről a dologról objektíven megfogalmazható és nem kelt olyan érzetet, hogy egyes hangsorok jobban alkalmasak bizonyos érzelmi mozzanatok analógiáiként.

        “Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni.” – Babits Mihály

        Válasz
        • "Józsi bácsi"

          Köszönöm a részletes válaszodat, fantasztikus vagy! Teljesen igazad van, először is rosszul fogalmaztam, másodszor pedig – mint a magyarázatod rávilágít – nem is láttam pontosan a helyzetet. Kaptam egy megerősítést, hogy az ajánlott könyvet mindenképpen olvassam el. 🙂 A marketinges megfogalmazásod különösen tetszett!

          Viszont bizonyítást nyert az a tétel (is), hogy a helyes látásmódhoz a hibák felismerésén keresztül vezet az út. Ha tudnád, hányszor átfogalmazok egy-egy mondatot, mire egy adott gondolat tényleg a helyére kerül… A blogolás számomra az egyik legjobb tükör. 😉

          Hálás vagyok, hogy a szürkeállományom tágításához energiát áramoltattál a mátrixba! Még egyszer köszönöm!

          Szeretettel: Józsi

          Válasz
          • db

            Rengeteg munka van az irásaidban, ez látszik. Nagyon nehéz mindent pontosan és jól megfogalamazni. Újra elolvasva a saját hozzászólásomat máris találtam javitani valót:))

            ezt
            ‘A zeneművekben összetett hangjelenségek vannak, nem szinuszos rezgések.’

            pontosabb lenne úgy megfogalmazni:
            ‘A zeneművek egyes hangjai is összetett hangjelenségek, nem egyszerű szinuszos rezgések.’

            A könyvben nagyon jó példák vannak.
            pl. egy olyan instrumentális szerzeményt, amely pozitiv érzések megjelenitésére lenne hivatott a cime alapján megvizsgáltak más szemszögből: lehet-e ugyanaz a zenemú ellentétes előjelű érzések megjelenitője. És igen … ami a cimében a szeretetről szólt, azt ‘gyűlölet melódiaként’ is lehetett értelmezni.

            Hanslick úgy fogalmazta meg (nem pontosan idézve): a zene nyelvén könnyen kifejezhető a ‘vihar’ .. de hogy ezt a vihart milyen érzés kavarta (szeretet vagy gyúlölet) azt sokszor már a hallgató teszi hozzá.

            Valahol megvan itthon pdf-ben a könyv. Kérek szépen egy mailcimet és átküldöm:))

  15. József

    Bevallom nem vagyok zenész, képzettségem sincs! A DALt se néztem a körmömet rágva, kb a felét láttam/hallottam amúgy félvállról félfüllel. Ennek ellenére volt véleményem. Annyira nagyon izzadtságszagú volt az egész, hogy ettől fáradtam le, és azért bevallom nem vagyok én sem mai gyerek, ez a dinamikus hipp-hopp vagy tuc-tuc, ettől azért én jóval többre vágyom! ByeAlex dala viszont megfogott. …lehet hogy azonnal, mindjárt éreztem, hogy nincs benne az erőlködés, a NYERNI akarás, az izzadtságszag! …aztán mikor egyszer csak ott volt a négyben, kicsit megnyugodtam, hogy talán mégis van lelke/szíve/füle a közönségnek/zsűrinek és persze a sok eSeMeSezőnek!

    Másnap hallottam, hogy megnyerte! Hát igen, valami talán kezdődik, valami gyógyulgat, lehet van kiút és van remény is! …ilyenkor az embert feltölti a pozitívum, hirtelen a hideg szél is 18 fokos langyos tavaszi lengedező széllé puhult!

    Hajrá Alex! 🙂

    Válasz
  16. Nagyváthy Krisztina

    Abszolút egyet értek veled. Drukkolok Alexnak!:o)

    Válasz
  17. Viktor

    Igen, elég érdekes ez a magyar nép! Mindenben a rosszat keressük és találjuk meg. Ennek biztosan meg van az oka, de ezt sajnos nem tudom pontosan. Mondhatnám azt, hogy a történelem jól megviselte ezt a népet, de van olyan is akiket még jobban és mégsem a gyűlöletet választják. Szerintem rendkívül jellemzőek itt nálunk az irigység és a lustaság különböző kombinációi. Pl. rengeteg olyan embert ismerek, akik ülnek a szarban és várják, hogy valaki lelapátolja róluk… Most gondolj bele, ByeAlex egy egyszerű, hétköznapi csávó, úgymond “jogosan” merül fel egyesekben a gondolat, hogy akár én is indulhattam volna ennyi erővel és akkor most én lennék ott, az ő helyében, engem ünnepelnének és nekem járnának az esetleges anyagi javak a nagy “semmiért”. Egyszerű irigység a gyűlölködés egyik oka sztem. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy az aki így gondolkodik valószínűleg soha nem tette volna meg ezt a lépést, amit ByeAlex megtett:) Alapvetően jellemző ez a fajta irigységből fakadó gyűlölködés itthon. Milyen sok negatív kritika éri az ún. sztárvilágot is. Mert csak azt látják ami a rivalda fényben van, a cukros mázat… persze ez csak itt illegeti magát és halálra pénzelik érte. Persze lehet, hogy vannak akiknek könnyebben jönnek a dolgok, de biztos vagyok benne, hogy az ismert emberek közül is sokan nehéz döntések és kitartó munka árán jutottak el oda, ahol éppen tartanak. De hát sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy rohadjon meg mekkora háza van, én meg itt gürizek a nagy semmiért, és az a köcsög kormány, meg hasonlók!

    Persze személyes tapasztalatok is kísérik a véleményemet, hiszen mi másból táplálkoznék ugye… 🙂
    Én is átéltem az irigykedő és az irigyelt szerepét is. Egy olyan városból jövök, ahol ez a negatív, előre semmiképp sem mozdító mentalitás elég koncentrált állapotban van jelen. Mikor rájöttem, hogy ha akarok valamit az élettől, akkor nekem kell lépnem és nem arra várni, hogy valaki “megmentsen”, nekifogtam hát a hamuban sült pogimmal és megcsináltam a szerencsémet. Hazatérve mindig megkaptam, hogy persze neked könnyű, te burokban születtél, meg hasonlók. Én csak bíztattam őket, hát lépjétek meg, nosza rajta. Ha minden lehetőségedet megragadod és fel tudsz állni mikor a szarban ülsz, nincs akadály! Süket fülekre talált, de hát miért is akartam én másokat megváltoztatni 🙂
    Most az eddigi legnagyobb szarkupac közepén ülök, de szerencsére már tudom mi a helyes út! 🙂

    Ölelek mindenkit!

    Válasz
    • "Józsi bácsi"

      Nagyon jól írod, Viktor! A kifelé mutogatásban (sajnos) világbajnok ez a nemzet, pedig ha megnézzük az őseinket, nem ez volt a jellemző. Én úgy érzem, hogy a legjobb megoldás nekem, nekünk másképp cselekedni és folyamatosan megmutatni önmagunknak és másoknak, hogy a felelősség felvállalásával más jövőt tudunk teremteni. Közben pedig végig szeretni azokat (mert az rólunk szól), akik kritizálnak, hiszen ők csak azt szeretnék, ha olyanok lennénk, amilyennek ők látni szeretnének minket. (Ami általában nem egy jobb helyzet, mint a saját helyzetük, mert ha rájönnének, hogy mennyi mindent nem tesznek meg önmagukért, akkor sokkal jobban fájna a jelen.)

      Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .