látogató számláló

Nincs jobb és bal oldal

2012-01-25 28 hozzászólás

Divide et impera. Oszd meg és uralkodj. Régi mondás és nagyon igaz. A hivatalosan elterjedt jelentésénél azonban van egy mélyebb implikációja is ennek a mondatnak, ami sokkal nagyobb bajt okoz, mint az, amire egyébként használják. Akárhányszor szelíd vitába keveredek a kocsmában, vagy akár csak baráti beszélgetést folytatok a haverokkal, mindig észreveszem, hogy a megosztás és a megosztottság micsoda brutális erővel birtokolja az elmét. Sokan nem csak egymásnak feszülnek különböző érveket felsorakoztatva, hanem egyenesen önmagukat büntetik a saját megosztottságukkal! Viccesen döbbenetes! 🙂

Hol van a kutya elásva?

A divide et impera eredeti jelentésében a történelem során úgy került alkalmazásra, hogy a népek számára két ellentétes politikai, gazdasági és kulturális nézetet hozott létre az uralkodó elit és amíg az emberek azzal voltak elfoglalva, hogy meggyőzzék embertársaikat a saját nézetük helyességéről, addig a nemes (vezetőkből álló) osztály mindenkit megadóztatott, felállított egy hadsereget (rendőrséget) a saját hatalmának megszilárdítására és élte az életét a nép munkájának gyümölcséből. Néha-néha kiálltak az emberek elé elmondani 1-2 jól hangzó, és kellemes érzelmeket keltő szlogent, az emberek meg mentek vissza reménykedve melózni és fizették a növekvő terheket. Ez ma sincs nagyon másként annak ellenére, hogy a kommunizmus diktatórikus rendszere után már lényegesebb szabadabb világban élünk. (Régen csak vodka volt és pálinka, most már Whiskey, Bourbon és Gin is kapható. :)) Ahogy azonban Bill Hicks, amerikai komikus mondta a 90-es évek elején, a szabadság ma leginkább arról szól, hogy “You are free to do, as we tell you!” vagyis “Szabad vagy azt csinálni, amit mi mondunk!” Az igazi szabadsággal jóllehet egy nagyrészt nem tudatos társadalom nem tud mit kezdeni, az azért mégis egyre szembeötlőbb méreteket ölt, ahogy korlátozni akarják a más típusú rendszerre vagy világrendre vágyókat, mint ez az Új (vadkapitalista) Világrend, ami mindenhonnan ömlik az arcunkba.

Tekintve, hogy a modern kapitalista világban már a pénz és a profit mindenhatósága írja a játékszabályokat, a megosztás elsősorban a közvélemény-formáló erők azon paradigmájának az emberekbe való “belegyömöszöléséről” szól, mely a fogyasztást, a kifejezetten politikai értelemben vett individualizmus mindenhatóságát és az erősebb kutya b@szik elvét veszi alapul. (Megjegyzés: spirtuális szemszögből az individualizmus “oszthatatlan kettősséget” jelent: indivi-dualizmus) Ez akárhogy is vesszük, nem egy szeretetközpontú gondolkodásmód – hanem sokkal inkább a darwini “természetes szelekció” törvényszerűségeit tartja normálisnak, melyben csak az erősek és életrevalók élik túl a “játékot” – , azonban ezt a nézetet is emberek hozták létre! Olyan emberek, mint amilyen én vagyok, vagy Te vagy, van anyjuk és apjuk, bio-logikusan működő test-lélek-szellem egységük és ugyanolyan tökéletesen meg fognak halni, mint mindenki más. 🙂 A legfőbb különbség az, hogy egy ilyen gondolkodású ember bizonyossága a világról más, mint egy olyan embernek, aki számára a közösségépítés, az egymás segítése és a világ mindenki számára történő jobbá tételének elérése az egyetlen értelmes cél a létezésben.

Fontos megérteni, hogy a rendszer azáltal lesz egész, hogy benne van minden létezőnek az ellenpontja, magyarul: nincs jó rossz nélkül, nincs fent lent nélkül és nincs jobb bal nélkül. A dolgoknak nincsen minősége csak annak, aki alkalmazza őket és nem lehet meghatározni a hivatkozási pontokat sem, ha nem ismerjük az egymással szemben álló véleményeket és világképeket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az elérni kívánt eredmény közös nevezője mindig az ember, ezért az egyetlen logikus megközelítésnek az tűnik számomra, hogy emberként ülök le a másikkal gondolatokat cserélni. Nem meggyőzni akarom a saját igazamról, hanem türelemmel, szeretettel és tisztán kommunikálva megosztom azt a gondolati energiát, ami az én bizonyosságom a világról. Egy olyan bizonyosság, amiről – amennyiben tudatos vagyok – tudom, hogy egy a sok közül. Az azonban 100%, hogy vannak kapcsolódási pontok, mert ugyanazok az emberi szükséglet mechanizmusok hatnak rám is, mint a másikra. 🙂

A legtöbben mégsem ezt tesszük, hanem egymásnak feszülünk. Mi lehet ennek az igazi oka?

Ennek a megválaszolásához már egy kicsit mélyebbre kellett ásnom, de végül megtaláltam egy olyan magyarázatot, mely logikailag teljesen stimmel, így megosztom veletek, mert nekem ez a felismerés nagyon sokat segített.

Ahhoz, hogy a bizonyosságom szükséglete kielégüljön, az ÉN (=elme, ego) gyerekkor óta biztos pontokat keres, amibe bele lehet kapaszkodni. Levegőben lógni, bizonytalanságban élni lehetetlen hosszabb távon, valamiben hinni kell. A bizonyosságunk, világképünk leginkább attól válik függővé, hogy milyen környezetben nevelkedünk, milyen emberekkel vesszük magunkat körbe. Ugyanaz az ember tolvajok között bűnöző, gazdák között földművelő, bankárok között meg pénzügyi szakember lesz nagy valószínűséggel. (Vannak persze mindig kivételek, mert valaki pontosan azért akar másmilyen lenni, mert nem azt tapasztalta otthon, amit érezni szeretett volna!) Gyerekként a kialakult bizonyosság tehát nem igazán választás kérdése (a legtöbb esetben!), ezért ha erről akarunk ítélkezni, álljunk meg egy szóra, mint Grétsy Tanár Úr. 🙂 Szinte mindenki azt hozza magával ugyanis kedves komám, amit otthon kapott. Ez az úticsomag hamuban sült pogácsával.

A különböző bennünk lévő emberi szükségletek (főleg a fontosság és szeretet szükséglete) miatt a legtöbben a kialakult bizonyosságukat az egyetlen igazságnak veszik (ami miért is lenne másként, hiszen pont ennek a világképnek az elfogadásáért igazolta vissza az ő jelentőségét a világ és szerették őt azért a barátai és a családja, mert ugyanúgy gondolkozik, mint ők), aminek egyenes következménye az, hogy a – nem tudatos – ember elválasztja magát azoktól, akik számára másról szól a világ. “Én nem vagyok olyan, mint azok a köcsög Fideszesek / MSZPsek / LMPsek / SZDSZesek / Jobbikosok, stb.” Amit én tudok, az jobb; amit én tudok, az az igazság. – gondoljuk sokan. Ezzel a gondolkodással pedig tovább mélyítem a szakadékot anélkül, hogy észrevenném…

Mi történik ilyenkor, ha így gondolkodunk?

Írtam már korábban arról, hogy amikor haragszol valakire, akkor magaddal tolsz ki, mert a harag benned van. Ezért jó szeretni, mert az nekem jó. 🙂 Szerintetek miért nyomják tele igazságtalansággal, erőszakkal és rengeteg halállal a médiát? Ki fogja megteremteni az érzései által a szörnyűségekkel és kilátástalansággal teli valóságot? Igen, nyertél: Te magad komám! 🙂 A “világ urainak” csak annyi a dolga, hogy teleszórják szarral az elmédet és Te pontosan olyan érzéseket fogsz létrehozni, amiből az a valóság teremtődik, ami számukra üdvös. Vigyázz, hogy a veled történő eseményeket hogyan fordítod le az elméd nyelvére!

Namármost, ha ez így van, hogy az érzelmeim engem építenek vagy rombolnak – márpedig ez azt hiszem nem kérdés, mert amit érzek, az számomra valóságos – akkor az is igaz, hogy egy másik ember véleményének és világképének elfogadása is bennem van, rajtam múlik. Az, hogy a világ ilyen vagy olyan számomra (!) az nem más, mint a belső világom kivetítése a külvilágra. Gondold el, hogy az elméd egy projektor (=vetítőgép), és a film, amit nézel, az az elméd által megteremtett bizonyosságok és hitrendszer által “szűrődik át” és ez alapján alkotsz ítéletet és véleményt arról, ami visszatükröződik odakintről.

Mondok egy példát: nem szereted a fekete bőrűeket, mert gyerekkorodban azt nyomták beléd, hogy tisztátalanok. Ha így nősz fel, az egész életedet ez a hit fogja áthatni, ezért amikor találkozol egy néger emberrel, ez alapján fogod őt megítélni. Öcsém, itt egy bugris, koszos fekete. “Szerencsétlen csórikám” egy ugyanolyan csodálatos és tökéletes ember, mint Te, erre Te mit csinálsz? Megítéled, mert ő fekete. Érted már hol van a gubanc? (Igen: benned! :))

Légy Te az a változás, amit a világban látni szeretnél. – mondta Gandhi. Leírtam már százszor, leírom még 500x. Nem lehet elégszer elmondani ezt. Addig amíg nem fogjuk fel azt, hogy a KÖZÖS NEVEZŐ AZ EMBER és ezért mindig önmagamat kell jobbá tenni és a saját kivetítéseimet kell felismerni legelőször, addig nem várhatom el senkitől, hogy a világot jobbá tegye értem.

Biegelbauer Pál Ki vagyok én? c. 4,5 órás előadásából tanultam meg azt például, hogy életünk legnagyobb mesterei azok, akiket utálunk és elutasítunk, ugyanis ők azok egyedül, akik segítenek nekünk felismerni azt, amit önmagunkban nem tudunk elfogadni. Ez a megosztás és megosztottság forrása, kedves barátom!

Mondok még egy nagy igazságot: Ami nincs benned, az nem hat rád. Ez azt jelenti, hogy ha nincs benned harag, elutasítás bármivel szemben, amit az elméd hitvilága korlátok közé zár, akkor vagy képes egyedül energiát és figyelmet adni annak, amit igazán szeretnél ahelyett, hogy az elmédet korlátozó hiedelmek ellenében cselekedj. Röviden: mindig valamiÉRT és ne valami ELLEN dolgozz!

Kedves komám! A világ nem egy poláris hely (=kétpólusú, mint jó-rossz, hideg-meleg, stb.), csak a mi elménk teszi azzá, mert folyamatosan viszonyítani akarunk egy általunk elképzelt, a bizonyosságunkat meghatározó hivatkozási ponthoz. (Ha belegondolsz, egész életünket az határozza meg, hogy a jelenlegi állapotot, a múltat és a jövőt milyen, különböző megegyezési pontok mentén éljük. Hogy jobban értsd, amit mondok, határozd meg nekem a következő szavak jelentését és rájössz, hogy csak akkor tudod őket értelmezni, ha van mihez viszonyítani: otthon, munkahely, pince, friss, szegénység, hangos, őrület, magány, stb.) A világ az egyszerűen csak VAN és a mi elménk visz bele polaritást (=egymással szemben álló minőségek kettősségét).

Hogy tudom a bennem lévő, feszültséget okozó polaritást megváltoztatni és feloldani a feszültséget?

Elmondom, de kapaszkodj, mert ezt végigcsinálni elég kemény próbatétel. 🙂 Találkozol valakivel, egy ismerőssel vagy baráttal, aki ellentétes pártállású. Elkezdtek beszélgetni és látod, hogy ő MSZPs, te meg FIDESZ-es vagy, vagy Jobbikos, LMPs vagy akármi. Vagy Te Fradista vagy, ő meg Újpest drukker. Teljes gáz a csávó gondolkodása. 🙂 Elkezd idegesíteni, hogy a másik nem látja az “igazságot”. Ítéletet alkotsz róla, hogy “hát ez is hülye”. Az ítélkezésed mélyíti a szakadékot. Nem veszed észre, hogy igazából Te magadnak okozod a megosztottságot azzal, hogy nem tudod elfogadni a másik ember milyenségét. Lehet, hogy tényleg neked van igazad és a másik nem jól látja a dolgokat (azért vannak objektív tények is ilyen esetekben), de ezen a helyzeten tutira nem segít az, ha az elmédben korlátot építesz a másik emberről az ítéleteddel. A megoldás tehát a következő: Amit utálsz, azzal azonosulnod KELL. Utálod a MSZP-es “kommunistát” vagy a FIDESZ-es “fasisztát”? Szuper, akkor válj azzá! “Én vagyok az MSZP-és komcsi / FIDESZ-es fasiszta.” Én vagyok mindkét minőség. Amikor ezt kimondod, az egó tiltakozni kezd, hiszen te “nem vagy AZ”. Pedig ez csak az elméd által felállított korlát. Állj oda a tükör elé és mondd el még egyszer! “Én vagyok az MSZP-és komcsi / FIDESZ-es fasiszta és ez fantasztikus érzés. Áááááá. :)” Előbb-utóbb kiegyenlítődik benned az ellentét, megszűnik a polaritás és eltűnik a tagadásból származó tiltakozás energiája. “Én vagyok az a köcsög, aki nem érti az igazságot!” Érted, hogy mit mondok? És ebben a pillanatban a benned lévő kettősség EGY lesz. Nem KÉTségben leszel, hanem EGYségben. Önmagaddal és a világgal, ami ítélet nélkül és mosolyogva egyszerűen csak VAN.

Ha ezt képes vagy elégszer megcsinálni, akkor ez lesz a végeredmény akkor, amikor a legnagyobb “köcsög” szembejön veled:

Én azt mondom, hogy ha szeretnél egy olyan világban élni, ahol nincsen jobb és bal oldal, mert a kettő együtteséből jön létre az egész és egy EGÉSZséges társadalom, akkor szüntesd meg önmagadban a megosztottságot (hiszen a világ “csak” egy tükör) és őszintén, tudatosan fogadj a szívedbe mindenkit, kezdve azokkal, akik tönkre akarnak tenni, mert a bizonyosságuk más, mint a tiéd. 🙂 Ha elegen elindulunk ebbe az irányba, előbb-utóbb csak olyanokat tudunk majd vezetőinknek megválasztani, akik így gondolkodnak! Én ebben hiszek és ebben a bizonyosságomban kiáll mellettem egy kocsmányi ember! 🙂

Egyszerű alapelvek ezek, de gyakorlás és odafigyelés nélkül nem működnek, mint ahogy semmi sem fejlődik, ha nem adsz neki energiát.

Na megyek, benyomok egy felest és adok egy kis pénz-energiát a kocsmának! Egészségetekre! 🙂

About the Author:

"Józsi bácsi" egészen pici gyerekként jött a világra. Művészembernek készült, de végül egy boldog senki lett belőle, aki folyamatosan meg akarja fejteni a létezés miértjét és ezért állandóan keres-kutat és keresi a tükröket, amelyekbe belenézhet. Van egy olyan érzése, hogy a világot túl sok propaganda és butítás veszi körül, s hogy valakik, valahol azt szeretnék, hogy a kisember soha nem fejtse meg a leglényegesebb összefüggéseket, s így megfelelő információ és rálátás nélkül mindig a rövidebbet kell húznia. "Józsi bácsi" úgy gondolja, hogy a tisztánlátásért érdemes fellépnie, ezért blogolásba kezd, benéz "a dolgok mögé". :) Részletes infó "Józsi bácsiról" itt olvasható.

Hozzászólások (28)

Trackback URL | Comments RSS Feed

Sites That Link to this Post

  1. Hogyan változtassuk meg a világot? - Belsőtér Magazin | 2016-05-31
  1. Julia szerint:

    Kedves Józsi bácsi! Nagyon örülök, hogy ezeket a gondolatokat írásban is látom. Már gyerekkorom óta érzem ezt a “felesleges megosztottságot.” Sokáig csak érzés volt, egy pár éve viszont már beszélni is tudok róla. Gyerekként egészen egyszerűen nem értettem miért ítélkeznek az emberek folyton egymás fölött. Felnőttként így fogalmaztam meg, hogy a “jóléthez” nincs szükség ideológiákra (megosztó politikára). Hiszen ha tudjuk, hogy minden ember egyszeri, egyedi, megismételhetetlen csoda, ugyanakkor csak egy a sok közül, semmilyen indokkal nem ítélkezhetünk a másik fölött. Ezek miatt megvan bennem a belső harmóniára, az egyensúly elérésére törekvés. Azonban ez a gyakorlatban nem ilyen egyszerű, Most a szavaid nyomán értettem meg, én is időnként, elég gyakran bizonyosságra vágyom, és ha ez kerül túlsúlyba, máris “megosztottságban élek önmagammal.” Bizony ezt gyakorolnom kell, és nagyon kell figyelnem, hogy sikerüljön. Nem könnyű, de mikor sikerül az nagyon jó! Természetes “emberi állapot” Köszönöm, hogy hozzá segítettél ehhez a felismeréshez!

  2. csot-any szerint:

    Szia Józsi és kedves Mindnyájan, akiket érdekelnek a lelkiség kérdései. Szeretném szerény vélekedésemet hozzátenni a blogban és környezetében olvasottakhoz. Ahogy Józsi formátumával ismerkedtem,megbökte a szememet egy példázat. Schmitt történetéről van szó, meg az ő kommentjéről az élet értelmével kapcsolatban. Nem illesztem ide, akinek a figyelmét elkerülte eddig, keresse meg,olvassa el. A magam részéről a Zen-buddhista látásmód (Út) követője vagyok, ezért egy zen koannal szeretném gazdagabbá tenni a blogot és t. résztvevőit. Ez ahhoz a bizonyos S.-féle meglátáshoz tartozik.

    A világtól visszavonult vén bölcs a hegyoldali barlangjában készül a halálra. Egyszercsak megjelenik előtte az Ég Küldötte, hogy magával vigye. A bölcs így szól hozzá: “Még nem mehetek veled. Még nem tüntettem el magam után minden nyomot a világból. Tudod, ott fenn, az ormon, él egy vén sas. Ő még EMLÉKSZIK rám. Megkérlek: LŐDD LE! Ha ő is meghal, veled mehetek.”

    Kegyetlennek tűnik, tudom. De meggyőződésem, hogy egyáltalán nem AZ acél, hogy nyomunk maradjon, hanem az, hogy MARADÉKTALANUL visszaolvadjunk a Forrásba.
    Köszönöm a lehetőséget…

  3. Poelho szerint:

    Nagyon jó ez a cikk is! belinkeltem a facebookos üzenőfalamra, hátha a barátaimat is megérinti…

  4. SzaZsu szerint:

    Szia Józsibá!

    Nagyon tetszik az írásod.
    Apró kiegészítés.
    A megosztottságot – és semmi olyat, ami benned van – nem tudod megszüntetni, csak elfogadni és szemlélni …
    … viszont e megosztottság MEGSZŰNIK/FELOLDÓDIK A PILLANATBAN, MELYBEN A “MÁSIK” EMBER LÉNYÉT TUDATOSAN BEFOGADOD.
    Ezt tulajdonképpen “Józsinéni” üzeni … :)))
    Üdv
    Zsu

  5. Laci szerint:

    Krissz!

    Az összeesküvés elméleteket a naívak számára találták ki. Be is tudják bizonyítani, ha valaki arra vevő, hogy csak elméletek és a sikertelen emberek mentsvárai.
    El tudod-e képzelni, hogy egy pár tucat üzletember, egymásról mit sem tudva, megszerzi a világ összes vagyonának 95%-át? El tudod képzelni, hogy nem működnek együtt? El tudod képzelni, hogy 1920. június 4-én a Trianon palotában aláírt békeszerződés, amely Magyarország kivégzését jelentette, nem előre elhatározott volt? El tudod képzelni, hogy Magyarországot, amelynek területén az 1918-as fegyverszünetkor nem tartózkodott idegen katona, véletlenül alázták porig? El tudod képzelni, hogy az a Magyarország, amely nem kívánt belépni a háborúba Ausztria oldalán, véletlenül kapott súlyosabb büntetést Ausztriánál, amely területi nyereséggel zárta a háborút? El tudod képzelni, hogy a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben 1905 körül leírt forgatókönyvet véletlenül valósítja meg az élet? El tudod képzelni, hogy az adósságcsapdát mi magunk építettük saját magunknak? A kérdések vég nélkül sorolhatóak, de felesleges.
    Ha ezekre a kérdésekre zömmel igent válaszolsz magadban, akkor nincs semmi további teendőd. Ha azonban kétségeid támadnak, akkor keressed Drábik János, Bogár László, Posta Imre előadásait, írásait.
    Egyébként pedig annyira helyezem kívülre magamtól ezeket a dolgokat, amennyire nem az én gondolataim teremtették sem a jelenben, sem pedig korábbi létezéseimben és emiatt nincsen felette hatalmam. Ugyanis ellenkező esetben nem törekednék felemelni szavamat ellene.

  6. Mir szerint:

    Kedves “Józsi bácsi” és Mindnyájan!
    Nem akartam hozzászólni az örvendezésen túl, aztán elgondolkodtam, és most mégis megteszem. Előre bocsánat, hogy hosszú leszek. (Aki unja, úgy sem olvassa végig, és ez így van jól.)

    Csak kiegészítést tennék Józsi bá’ ‘a világ nem poláris, csak bennünk él megosztottságban” – gondolatához. Hangsúlyozom, hogy nem vitatkozom, (hiszen érzem, értem, mit mond ezzel, elsősorban arra a szellemi, morális ténynek a megélésére biztat, miszerint “Én is Te vagyok.”) Ezt éppen azért olyan nehéz felfogni, mert azért mi felnőttek, (miután elhagytuk a gyermekkor – ma már egyre rövidülő, meglopott – Paradicsomát, de tekinthetjük az ember kiűzetését is alapnak, amióta “tükör által homályosan látunk”, s messze még a “színről színre”), ITT, a FÖLDÖN testet öltve bizony csak a dualitásban élünk! (De sose bánjuk, gondoljunk csak Leonardo da Vinci mondatára: “A lélek vágyik a test után, mert nélküle sem cselekedni, sem érezni nem képes.”)
    A legalapvetőbb ellentétek közül néhány: fény-sötétség, férfi-nő, lent-fent, kinn-benn, hideg-meleg és így tovább. És annak ellenére, hogy semmi nem önmagában JÓ vagy ROSSZ, (hanem annak megvalósulási módja, helye és ideje szerint válik azzá), bizony soha nem volt nagyobb szükségünk a (helyest a helytelentől megkülönböztetni tudó) értékítélő képességünkre, mint manapság. … (Többen soroltátok, miért.) És ez az a korszak, amikor valóban nem vezet előre, ha “a poláris világba beleélve magunkat” bármi ellen harcolunk, sokkal inkább az, ha a szélsőségek között megtaláljuk a közepet önmagunkban. (Gyönyörű szép példa számomra Goethe színtana, melyben napnál világosabban leírja, hogy a SZÍNEK a SÖTÉTSÉG és a FÉNY nászából származnak, tehát az ő gyermekeik, hiszen a két ellenpólus találkozása révén születnek. … Ugyanerre utal az én szememben a Golgotai Misztériumban a két lator példája középen Krisztussal.
    S a majdan mindnyájunkat “szabaddá tévő” IGAZSÁGRÓL (amikor színről színre láthatunk): Azokkal értek egyet, akik szerint az “igazság” kérdése nem demokratikus kérdés, hiszen a valóság független az én véleményemtől, s akkor is igaz, ha nekem éppen nincs kedvemre. 🙂 S hogy ki-ki hol tart a megismeréshez vezető úton, az mindenkor az ő felelőssége. (Nincs az az állam-és világhatalom, ami ebben megakadályozhat bennünket az akaratunk ellenére.) S valóban mennyire jólesik, ha megoszthatjuk valakivel, aki érdeklődve meg is hallgat bennünket, hogy mi mit ismertünk meg igaznak…. S teljesen emberi dolog, ha örömmel tölt el bennünket, ha egyet tudunk érteni, míg az fájdalmat okoz, ha nincs egyetértés. Ezért annyira könnyű azt az embert szeretni, akivel egy húron pendülünk. Pedig a szeretethez semmilyen feltétel nem szükségeltetik. Vagy van vagy nincs bennünk. Hát bocsássuk meg magunknak, ha nincs mindig mindenkivel szemben. Ez is az emberi tapasztalat része. S nagy tanító mester a saját elsötétülésünk….

    Végül hadd idézzem a Parsifalt ide:
    “Mi bánt, mi az, ami zavar téged? – kérdezi Parsifal az öreg halászkirálytól, a Grál titkának őrzőjétől, akinek betegségekor az egész világ romlásnak indult. A kérdés hallatára a király meggyógyul, a természet újraéled, és a mindenség újjászületik. Mi bánt, mi zavar engem? Tehát mi az, ami rendezetlen bennem?
    Két ember találkozása csak akkor lehet gyógyító, ha a 3 (parsifali) kérdést fel tudja tenni legalább az egyikük:
    – KI VAGY TE? (az őszinte kíváncsiság, megismerni akarás szándékával)
    – MI BÁNT TÉGED?
    – Miben tudnék segíteni neked?

    Hát adjon Isten mindőnknek ilyen TALÁLKOZÁSOKAT! 🙂

  7. Mir szerint:

    Örömömre van az itteni “beszélgetés”, szinte oázis a neten.
    János Neked külön köszönöm az iménti (2012. január 25. szerda – 09:34) bejegyzést! 🙂

  8. Krissz szerint:

    Én egyetértek részben Lacival. Ám az a helyzet az írásod alapján, hogy nagyon kívülre, tőled függetlenül kívülre helyezed a hangsúlyt.

    Elnézést ha félreértem.Komolyan! Én, és mindenki, csak feltételezgetni tud. Semmi egyebet. Minden összeesküvés elmélet és a többi csak feltételezés. Nem Tuti tény. Tehát nagyon észnél kell lenni, hogy miket teszünk magunknak ténnyé. Mert mi döntjük el egyénileg, hogy tény, vagy nem. Ebben rejlik a hatalmunk. És ettől függ minden.

    Megértést és belső békét kívánok!

  9. Laci szerint:

    T. hozzámszólók!

    Aki szkepticizmussal vádol, nem veszi észre, hogy saját látens optimizmusa a jelenlegi állapotok fennmaradásának, esetleg javulásának reményéből táplálkozik. Lehet-e megjavítani valamit, amit évezredek óta rontanak? Annak össze kell omlania, hogy új épülhessen!

    Lehet-e haladásnak tekinteni azt, hogy ma már nem az inkvizíció hóhérai gyújtják a máglyákat, hanem titkos páholyok mélyén döntenek milliárdok feleslegességéről? Lehet-e haladásnak tekinteni, hogy ma már nem csak fegyverrel, hanem konyhasóval és élelmiszeradalékokkal is mérgeznek bennünket? Lehet-e haladásnak tekinteni, ha infúzióra kötve éljük életünket, amit összkomfortként adnak el nekünk? Lehet-e haladásnak nevezni, ha olyan életmodelleket fogadtatnak el velünk, amelyekhez nincsenek meg az anyagi lehetőségeink? Lehet-e haladásnak nevezni, ha a technikai forradalom által megnövelt termelékenység következtében egyre kevesebb embernek van munkája, ám ők sokkal többet dolgoznak, hogy fenntarthassák (nem fejlesztve!) az életszínvonalukat?

    Persze lehet haladásról beszélni, hiszen amerikai felmérések szerint a kőkorszaki népek heti 3 nap munkával megteremtett életszínvonala, civilizációs mércénkkel, meg sem közelíti a mienket. Nincs tv-jük, mobiljuk, bankkártyájuk, autójuk, nem járnak nyaralni, nincs orvosi ellátás és nyugdíjat sem kapnak. Ettől vagyunk mi elégedettebbek, hogy nekünk ezek megvannak?

    Ha egy hullámvasúton utazunk, akármelyik véglet felé száguldva, remélhetjük-e, és milyen értékítélet alapján, hogy száguldásunk iránya soha nem fog gyomorforgatóan megváltozni? Milyen értékítélet alapján részesítjük előnyben akármelyik irányt? Egyételműen eldönthető-e jelen állapotainkról a haladás iránya? Aki a hanyatlás érzését éli meg, annak szkepticizmusa esetleg optimizmus volna? Aki pedig fejlődésként tekint világunk alakulására, annak optimista várakozása lenne más számára a szkepticizmus?

    Szóval, én optimistának tartom magamat, mert ettől már csak jobb jöhet. És azt is remélem, nyugodtabban fogjuk élni az életünket, nem újabb száguldás jön a hullámvasúton, újabb szédüléssel és gyomorlifttel.

  10. János szerint:

    Optimizmusra tényleg van ok. Erről könyveket lehetne írni, de elég ha belegondolunk, hogy háromszáz évvel ezelőtt még a köztéren kínozták halálra elitélteket világszerte és persze az állatkínzást sem kifogásolta senki. Az elitélt emberek halálra kínzásán úgy vett részt a jónép például, mint egy szórakoztató eseményen (beleértve a nőket és gyerekeket is). Emellett, a háborúk sokkal gyakoribbakk voltak mint ma, mert az arisztokráci mindenütt azzal szórikázott, hogy egymás ellen csatározgattak a pórnép vérével. A 18. században Európában még “természetes” volt az, amikor a háború során a győztes katonák lemészárolták a civil lakosságot miután tömegesen megerőszakolták a nőket. Ma már mind ez felháborít mindannyiunkat, ami azt jelenti, hogy a mai emberek empátia képessége jóval nagyobb, mint akkoriban, pedig csak néhány nemzedék választ el minket azoktól az időktől.

  11. Linda szerint:

    Minden pillanatban lehet váltani, nincs lekésve senki semmiről. Egyénileg kell merőlegesen ráállni a sorsra. Belépni az örvény közzépontjába és onnan szemlélni.
    Én így látom.

    Ez egy rövid megfogalmazás.

  12. Krissz szerint:

    Laci szemlélete részletes és tetszik. Mindezek mellett azt látod, ami benned élsz. János jól meglátta, hogy nagy a szkeptikus rálátás. Természetesen elfogadom és tiszteletben tartom a véleményedet Laci, de a szkeptikus rálátásoddal nem értek egyet.
    A mai világnak pont így kellett alakulnia. Jézusi tanítás tökéletesen megmondta ezt. Mivel tudta, hogy ennyi idő kell neki.
    Most van a legnagyobb változás, ami valaha is létrejött ebben a dimenzióban. Szerintem. Én ezt érzékelem.
    Ezért is tudunk ezekről beszélni, mert terjed mint a vírus. Nézd csak meg 50 évvel ez előtt, vagy 1000-el. Ezek mind boszorkányságoknak voltak kikiáltva. Ma meg már az életünk része. Nincs olyan,hogy stagnálás. Egy dolog állandó csak, az pedig a változás. Ez a létforma, már megváltozott azóta és tovább fog haladni az evolúció. Soha nem áll meg.

  13. János szerint:

    Pénzhatalmak ide vagy oda, az örök szkeptikusok számára van egy zen mondás: az önmegismerés útján az ellenségeink a legjobb barátaink.

  14. Laci szerint:

    “A világ az egyszerűen csak VAN és a mi elménk visz bele polaritást (=egymással szemben álló minőségek kettősségét).”

    – Itt az értelme annak, miszerint a SáTáN-t magunk hozzuk létre a bennünk lakó iSTeN ellenpólusaként.

    “Én azt mondom, hogy ha szeretnél egy olyan világban élni, ahol nincsen jobb és bal oldal, mert a kettő együtteséből jön létre az egész és egy EGÉSZséges társadalom, akkor szüntesd meg önmagadban a megosztottságot (hiszen a világ “csak” egy tükör) és őszintén, tudatosan fogadj a szívedbe mindenkit, kezdve azokkal, akik tönkre akarnak tenni, mert a bizonyosságuk más, mint a tiéd.”

    – Az egyik korábbi hsz-emben a pénzhatalmi világrend kiépítésének 300 éve helyett 3000 évet ajánlottam valószínűsíteni. Ez pedig azért jön ide, mert szvsz Jézus küldetése is az volt, hogy ezeket a tanításokat elfogadtassa és gyakorlattá tegye az emberek közt. Ami akkor, talán 1000 év, de legyen csak 100 év késéssel nem sikerült Jézusnak, akkor mennyi esélyt szavazzunk napjaink fogyasztójának, akinek az életét a munkahely, a tescó, az óvoda és iskola, a tv és az újságok valósága jelenti, bizonyosságait és félelmeit szintén ezen gondolatkörben találja meg? Mennyi esélye van a rábeszélésnek, hogy tescó helyett a szomszéd kisboltban vásároljon, munkahelyét és összkomfortos lakását önellátást lehetővé tevő tanyára cserélje, gyerekét az iskolába ne autóval hanem biciklivel vigye? Mennyi esély van meggyőzni arról, hogy a szomszéd cigány család csak szeretethiány miatt vált tyúktolvajjá? Hogyan értessem meg vele, hogy a másik embert olyannak kell elfgadnia, amilyen, amikor emberünk azt érzi, hogy őt sem fogadják el olyannak, amilyen. Mert nem áll szóba vele a szomszéd, a munkahelyén elbocsájtással fenyegetik, a villanyszámláit késéssel tudja csak befizetni, az orvosi ellátásból kiszorul, stb. Egyre szükül az élettere, fokozatosan megszűnnek élethez való lehetőségei. Egyre inkább feleslegessé válik, nincsen rá szükség!

    Mindezeket csak azért soroltam, hogy lássuk, ami 2000 év előtt nem sikerült az ég küldöttjének és azóta a megosztás erői gyakorlatilag teljes uralmat szereztek és gyakorolnak a népek tudata felett, hogyan sikerülhetne most, amikor 2000 év késésben vagyunk Jézus korához és a világ akkori állapotához képest? Akkor még a hatalmat különböző mesterkedésekkel kellett a nép ellen fordítani, ma már a gazdagodás reményében önként fordul népe ellen. Mára a kisember elmagányosodva magára maradt. A politikai vezetés más értékeket követ, nemzettudatát megbélyegzik, népét felhígítják, faluját ellehetetlenítik, munkahelyét megszüntetik, családját bomlasztják. Kis kertjét, tanyáját rég feladta, ősi hitéből rég kirángatták, új hitét mire vallotta addigra elvették tőle. Szellemének halhatatlanságát elhazudták előle, a véletlen sejtkombinációk eredményeként tekint létezésére, aminek értelmét a megszerezhető élvezetekben láttatják vele. Ebből az évezredes szellemi ingoványból, milyen megrázkódtatás által van esély kikecmeregni? Anyagi létünk milyen megtörettetése szükséges szellemünk felszabadulásához? Ez itt a kérdés!

  15. Krissz szerint:

    Kedves Linda!

    Nincs blogom, nem blogolok. Persze én is megpróbálkoztam de hanyagolom. Én inkább beledumálni szeretek és leírni az én szemszögemet.

    Leleplezni viszont kell, lehet félreértetted mit akarok közölni. Nem gond itt a leleplezés. Minden rendben van. Ajánlom az ebben a blogban említett Biegelbauer Pál “Ki vagyok én?” című előadását. Én még nem hallottam eddig erről, de ez valami csodás előadás. Most hallgatom, de nem tudom abbahagyni.

    Remélem sokakhoz eljut a mondandója és a lényege. Ezzel a bloggal közösen meg tuti hogy érthetővé és emészthetővé is válik.

  16. Linda szerint:

    Krisz, belenéztem abba a blogba , amit ajánlottál. Tetszett a szülésről szóló bejegyzés , ahol a felelősség átadásáról van szó. felelősséget nem lehet átadni és utána vírnyákolni, hogy bajainkért más a hibás.

    Amivel nem értek egyet az, hogy nem kell leleplezni, amit felismerek ( és ártó). Valami ilyesmit láttam a hozzászólásodban….

    Szerintem éppen így lehetne végigélni az időnket az életünkbe, ha sikerülne azt a “lárvát” vagy már megnőtt “sárkányt” leleplezni ( persze elsősorban saját magunknak) ami esz bennünket belülről és odavezet, hogy fiatalon kisétáljunk az életből.

    Krisz, ha van blogod vagy valami, oszd meg velem kérlek. Köszi!.)

  17. Krissz szerint:

    Na pont az nem ment át amit szerettem volna írni, így jártamban keltemben találtam egy oldalt, amiből kiidézem a részletet.

    Íme: “Akin látszik, hogy különleges az nem az.

    Vagy igazi hibbant, vagy a szürkeségből így akar kitörni.Kifelé mindig azt hangsúlyozzuk, amiben belülről hiányt szenvedünk. A gyenge az erejét fitogtatja, a buta okoskodik, a bunkó udvariaskodik,a szürke csillogni akar. A látványos, szinte vásári bio-, kozmo-, univerzális, sőt isteni energiák fitogtatása,a boldog-boldogtalant diagnosztizálás, a másikat tolakodóan gyógyítani akarás, az örökösen aurát méricskélő inga- és vesszőlengetés mögött szánalmas kisebbrendűség-érzés húzódik meg.

    Minél nagyobb a hókuszpókusz, minél több az okkult homály, annál mélyebb a kétségbeesett üresség.

    Ha felismerjük, ne leplezzük le!

    Ezzel még mélyebbre taszítanánk vissza abba a gödörbe, ahonnan éppen ilyen eszközzel akar kijönni. Szeretetünk csendje benne is csendet szül. Feleslegessé válik a harsányság. És megérkezik önmagához. A valódi csodához.

    Aki valóban különös képességek birtokosa, az sohasem törekszik arra, hogy mások csodálják. Mert tudja, hogy adottságai nem a másik elismerésének függvényei, hanem egyszerűen vannak.
    Nem dicsőség, hanem felelősség. Nemcsak áldás, hanem teher is. Ingyenes ajándék a gondviseléstől, hogy gondot viselhessen ingyenes ajándékul.
    Ha lát, nem beszél róla, hanem tesz a másikért. Nem ijesztget, hanem biztat.

    A különlegesség nem a viselkedésében van, hanem benne. Egyszerű. Csendes. Ha esetleg csodálják, azt is elviseli.”

    És innen ollóztam: http://www.tudatossag.com/?q=content/biegelbauer-p%C3%A1l-az-eg%C3%A9szs%C3%A9g-sz%C3%ADv%C3%A9ben-3-r%C3%A9sz

    Tehát aki tudatos, az egyben csendes is és csak teremt. Kb ennyi.

    Hálás vagyok Józsibá oldalának,hogy ezt megtapasztalhatom.

  18. János szerint:

    Krissz, meglehet, hogy az “abszolut igazság” nem létezik, de a demokrácia nem is arról szól, hanem arról hogy a többséget képviselő kormány a többség “igazsága” szerint kormányozzon. A demokrácia pedig beteg, amikor a többség által kiválasztott kormány nem foglalkozik a többség “igazságával”, hanem csupán a saját “igazságával”, mondván hogy a többség “igazsága” csak “választási kampányszöveg” volt. Nálunk ezt tették utoljára Gy. és O. is. Persze, erre lehet mondani, hogy a többség nem ért a politikához és, miután kiválasztotta a kormányt, már csak azzal foglalkozzon, hogy fizesse azt adókat és tartsa be törvényeket; ez van most nálunk és erre az lenne egy megoldás, hogy a mindenkori kormány minden fontos döntését nem csak a parlamenti ellenzék véleménye, hanem főleg a népszavazás fényében hozza, mint ahogy ez működik olyan demokráciákban, mint Izland és Svájc.

  19. Krissz szerint:

    Linda hsz-ére jutott az eszembe, ami már régen nem hagy békén. Akik mélyre ásnak az igazság felhozatalában és ezt megpróbálják lelkesedéssel és igen nagy átütő erővel kommunikálni a tömegnek, sokszor nagy sikerrel, azok ugyan úgy a megosztottság félelmében vannak. Ugyanis az igazság és hamisság is ugyan ez. Meglehet, hogy valódi tényekekel építik a tömeg elméjét, és tényleg kiderül, hogy folyamatosan átbaszarintottak minket és még megoldásokat is adnak. Ezzel egy kis lélegzetvételhez juttatva a tömeget és a szabadságérzetüket. Ám azt gondolom, hogy ha valaki kommunikál bármilyen igazságot is a másik felé és ezzel befolyásolja a másik hozzáállását, megosztottságot és nem egységet hoz létre.
    Egyszerűbben mondva: Nem kell mondani, csinálni kell. Élni kell azt amit gondolsz és nem másoknak oktatni, folyton szónokolni. Ha valaki kérdez, akkor válaszolni. De még ez is lehet téves. De még mindig jobb, mint jó szándékkal rátukmálni a másikra kéretlenül.

    Ne értsetek félre, nem az itteni kommunikációt akarom megvétózni. Pusztán vélemény. Remélem érthető.

    Pont ezért, mert folyton az igazság kommunikálásáról szó ma szinte minden. Mindenki megtalálta az igazságot, sokan állnak fel bizonyos pozíciókból és pakolnak ki az ott folytatott gusztustalanságokról, ezzel is felhergelve másokat. Az igazság az hogy olyan, hogy abszolút igazság nem létezik. Olyan van, amit te igaznak hiszel.

    Köszönöm az írásokat Józsibának!

  20. bandirepublic szerint:

    kedves Józsi bá!
    nagyon dícséretes a szándékod a fenti bejegyzéssel, de ezzel a tükör elé állós módszereddel nem értek egyet. túl közelről kezeli a problémát. Magyarország a 10 millió fociedző, közgazdász és miniszterelnök országa. el kell ismernünk, hogy nem ismerjük a politikai döntések mögött lévő szempontok nagy részét (a konspiráció nekem nem az). nem értem, hogy miért akar mindenki olyan élesen valamilyen eredményt a politikusoktól. sokan személyes kudarcnak élik meg, ha a kormány nem abba az irányba fordítja a hajót, amerre szerintük kéne.
    én a civil szerveződésben hiszek és a vitakultúrában, ami tanulható.
    plusz kérdés: a jin és jang is az összeesküvő teremtő hatalom műve az a megosztott világ fölötti uralkodás érdekében?

    • http://www./ szerint:

      Just wait until Call of Duty: World at War becomes a budget title in a few months. It’s already had a price drop in most stores due to Modern Warfare 2 succeeding it, and I expect it to drop even further in 2010, to the point where it’s worth paying the price just for the Nazi zombie game alone (£10/$ 15, or thereabouts).

  21. Linda szerint:

    Nekem az ütött szöget a fejembe, hogy annak is nyomós oka lehet, miért hagyják itt mégis idejekorán az árnyékvilágot azok, akik elég komolyan belevájkálnak a gödörbe, hogy igazságot hozzanak fel. Utóbbi héten már kettőről hallok.
    Én nem hinném, hogy ezt el lehet intézni misztifikációval. Ennek is kell legyen egy logikája.

    Elsőre az jut eszembe, hogy ezek az emberek bár nagyon jól megragadják az igazságot, mégis kell legyen egy olyan árnyoldaluk (mint mindenkinek), amit még nem fedeztek fel és nem sikerült még megoldani. Abból indulok ki, hogy senki se tökéletes…. és oda jutok, hogy mindenkinél van egy ok, amiért nem az és amin kell dolgozni a fizikai életben , a mi időnkben azért, hogy az okot kiderítsük és teljessé váljunk.
    Azt hiszem jobb teljesnek lenni, mint idejekorán halottnak….
    Csak gondolkodtam…:)

  22. komlomedia szerint:

    A PPP új filmjéről majd ejthetnél néhány szót (akár egy bejegyzést is):
    http://komlomedia.wordpress.com/2012/01/25/mekkora-bill-okologiai-labnyoma/
    Én megtettem, és kissé el is gurult a gyógyszerem 🙂

  23. Kincses Csaba szerint:

    Igen Nagyon kilehet használni az ember túlélési ösztönét. Mert hát,ha sulykoljuk belé az egyik oldal igazságát.
    Ösztönösen egyé akar válni vele,mert úgy érzi csak az az út a járható.
    Meg kell tanulnunk önmagunkba látni,és kidobálni minden felesleges belénk idomított frázist,politikai meggyőződést.
    Ha nem tanulunk meg a dolgok mögé látni,vakon fogjuk leélni életünket.
    Amit azok irányítanak akiknél a távkapcsolóink vannak,az általunk megtermel pénzünk,az ő hatalmuk.
    Reklámokban vakítanak meg,hogy mindez számunkra is elérhető,de ügyese vigyáznak arra,hogy az ő köreibe ne férkőzhessünk be.
    De a sikeresség elvét sulykolják belénk,miközben minden hátterünket feladjuk szépen lassan.
    A siker érdekében ,a családot,az igaz barátokat,mind azokat akik őszinték velünk,ha rólunk van szó.
    Ő nélkülük ,már csak későn vesszük észre menyire is sebezhetővé váltunk ,álságos páncélunk mögött.
    Marad a szolgaságunk semmi más nem.:-(

  24. Tamás szerint:

    Józsi, külön köszönet, hogy megemlítetted Biegelbauer Pál “Ki vagyok én?” című előadását. Kb. 20-szor hallgattam meg. Hihetetlen mennyiségű tudást adott át. És félelmetes, hogy miután megcsinálta és kiadta a felvételt, itt is hagyta ezt a világot, mint aki már mindent megtett, amit tudott.

  25. Mari néni szerint:

    Egészen izgatottá váltam a cikk olvasásának ideje alatt….mégcsak a felénél tartok,de le kell írjam,nagy igazságot fogalmaztál meg Józsi bá….

  26. János szerint:

    Igaz, minden álláspontot, sőt minden viselkedést meg lehet érteni (és igyekeznünk kell meg is érteni), még a sorozatgyilkosét és a pszichopata politikusét (gyakran a leg veszélyesebb fajta sorozatgyilkos) is. Azonban ez nem jelenti, hogy mindenbe bele kell egyeznünk, mindent el kell fogadnunk. Olyan ez, mint amikor Krisztus (állítólag) azt mondta, hogy “aki megüti a jobb arcodat, tartsd oda a másikat is”: ha ezt szó szerint értelmezzük, olyan világ alakul ki, ahol teljes egészében a dzsungel törvényei érvényesülnek, viszont ha úgy értelmezzük, hogy SZELLEMILEG ne üssünk visssza -vagyis ne válaszoljunk a gyűlöletre gyűlölettel- de közben fizikálisan igen is védjük meg magunkat, szeretteinket vagy hazánkat, akkor egészen más a kép. Ergo, ha úgy gondoljuk, hogy a kedvenc pártunk képviseli azt, ami leginkább emberiessé teheti a társadalmat, akkor igen is álljunk ki mellette, de úgy, hogy ne gyűlöljük azokat, akik másképpen látják; ugyanis, ha nem állunk ki azért, amit igaznak tartunk, akkor csak birkák lehetünk a csordában. Szerintem.

Leave a Reply

CommentLuv badge