Miben és kinek higgyek?

2012-03-29 21 hozzászólás

Bolygónk tele van különféle vallási és spirituális hitrendszerekkel. Vannak, melyek pogány hitnek számítanak és a természeti jelenségekben látják Isten jelenlétét, a vallások ún. avatárokat, különleges tehetséggel, képességgel és tudással megáldott Isten gyermekeit, megváltóit tekintik igaz vezetőiknek. Ami engem illeti, sokat olvastam a buddhizmusról, ezt-azt az iszlámról, judaizmusról, kabbalistákról, a bahaii hitről, a krisnahívőkről és talán legtöbbet a kereszténységről, de mégis meglehetősen felszínesnek érzem az ismereteimet, így összehasonlítani nem szeretném őket és a különböző, valláshoz nem köthető spirituális iskolákat sem venném górcső alá.

Akkor mégis miért adtam ezt a címet ennek a bejegyzésnek?

Megfigyeltem, ahogy nemlétező hajkoronám őszbe fordul lassacskán, egyre többször merül fel bennem a Mi végből is vagyok itt? c. kérdés. Régebben elég volt, hogy finom a pálinka és feszes a lányok feneke, de ezek a prioritások kezdenek háttérbe szorulni. Érdekel, hogy mi a célja az életemnek a Földön és egyáltalán ki a fene is vagyok én. Azt hiszem, hogy amikor ezek a kérdőjelek megjelennek – szokták mondani, hogy a krisztusi kor, azaz a 33. életév után – akkor érdemes odafigyelni arra a belső hangra, ami ezekre reakciót vár. Talán ez (is) a boldogság kulcsa, hogy ezekre találunk egy olyan választ, amit el tudunk fogadni. Talán. Eme bejegyzésben tehát egy olyan következtetést szeretnék megosztani veletek, amelyet egy nagyon kedves barátomtól tanultam még évekkel ezelőtt és elég sok lámpát felkapcsolt vele odabent.

Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás?

2009. tavaszán találkoztam ezzel az emberrel, akit később mentorommá fogadtam. Ő volt az, akitől a korábbi írásokban emlegetett “eljutottam a megértésig” vagy a “ha nem tudod jól csinálni, örülj neki, hogy rosszul csinálod” elveket tanultam. Kb. 5 hónapnyi ismeretség után egyszer rákérdeztem, hogy miért tanít engem, mi a célja azzal, hogy az idejét ilyen tökfilkókra pazarolja, mint én. A következőt válaszolta: “Szeretném, ha valaki továbbvinné azokat az igazságokat, amelyekre rájöttem. Hiszem, hogy ezen ismeretek birtokában egyre többen eljutnak a megértésig. Ha ez valaha sikerül, akkor építek egy házat egy hegy tetején, kijövök reggel az erkélyre kávéval a kezemben, letekintek a völgybe és megnyugvással konstatálom, hogy elvégeztem a feladatom.” Nem telt el 2 hónap, és ez a barátom 49 évesen szívroham közepette átigazolt az égi futballpályára. Hogy elvégezte-e a feladatát, azt nem tudom. Talán részben igen, hiszen itt vagyok én, s ez a cikk (is) az ő felismeréseit adja tovább, melyet azóta életembe integráltam, mert együtt tudok vele “rezegni”.

Az egyik szerdai beszélgetésünk témája az volt, hogy mi lehet a vallások és spirituális iskolák célja, milyen egyetemes igazságot lehetne levonni az összes létező tanításból. A legfőbb kihívás ugyanis az, hogy a summázatok (=összegzések) mindig elvesznek az egészből, nem véletlen, hogy az egyes tanítások morzsáit heti rendszerességgel adják át a hívőknek a vallási vezetők ezzel is elősegítve az úton való folyamatos haladást. Amit azonban Józsi mondott nekem (tényleg így hívták!), az rávilágított arra, hogy igenis lehet egyszerűbben is szemlélni a valóságot. Bár ő lényegesen jobban belemélyedt a vallási tanokba mint én, azt mondta nekem, hogy az összegzés egyszerű. A marketingben is mondják mindig, hogy a kevesebb sokszor több.

Véleménye szerint (!) összesen 4 lépés kell ahhoz, hogy megismerjük az összes tanítás lényegét, s ha ezeket az igazságokat valaki alkalmazni kezdi – mert hiszem, hogy lehet őket igazságoknak hívni akkor is, ha némileg szűkítik a végtelen potencialitást -, akkor egyszerűbb és nagyszerűbb lesz az élete. És persze azt sem szabad elfelejtenünk, hogy bár a tudás hatalom, de igazából csak akkor válik valódi hatalommá, ha azt alkalmazni kezdjük.

Az első lépés a jelenlét. Nincs jövő, nincs múlt, csak a most van. Meglehetősen közérthető formában erről szólnak Eckhart Tolle művei. Carpe Diem. Élj a mában. Nem a mának, hanem a mában. (Eme latin mondás magyar fordításának legnagyobb hazugsága az, hogy ezeket az igekötőket összekutyulták, mert ez így azt sugallja, hogy szarjál le mindent, pedig a valódi üzenete az, hogy éld át a pillanat csodáját.) Bármi, ami történt, már nincsen. Bármi ami történni fog, még nincsen. Csak az létezik, amit most élsz át. Hogy hogyan éled át, az rajtad múlik.

A jelen pillanat valódi megélése azért kulcspont, mert a hitrendszerünk automatikus válaszreakciókat vált ki belőlünk, melyek leginkább nem mi vagyunk, hanem a közvetlen környezetünk által elfogadott valóságról tanúskodnak. Most képzeld csak el. Az egész életed csupa-csupa hatás: ahogy a szüleid reagáltak, az ismerősök, tanárok, mozihősök, stb., az lehet a normális. Megtanultad a reakciók “módszerét”, mert fontos, hogy elfogadjanak. Elképesztő mennyiségű információ van a fejedben arról, hogy minek hogyan “kellene” lennie, amikor egyszerűen a dolgok “csak vannak”. Nem állítom, hogy az, ami van egy megváltoztathatatlan állapot a most-ot követő későbbi most-okban, de tény az, hogy most ez a valóság. Remélem érthető, amit írok. Mész az autóval a városban, jobbról beléd rongyolnak, kiszállsz és érzelemmentesen konstatálod, hogy “Hmm, összetört a sok millió Ft-os autóm. Szuper, betétlapcsere, autómentő, kávé és haza busszal. Ez van.” De ez baromi nehéz. A filmekben és a való életben ilyenkor viták vannak és ordibálás, s mivel hajlamosak vagyunk azonosítani magunkat az általunk birtokolt tárgyakkal, ezért úgy érezzük, hogy akkor is megsérültünk, amikor igazából nem. Csak az általunk elfogadott valóság illúziójában sérülünk meg, mert kilépünk a jelenből, vagyis abból, ami kérlelhetetlenül “csak” van. Ha a jövőt meg akarod változtatni, változasd meg a most, a jelen reakcióit.

“Ha nem tudod jól csinálni, legalább örülj neki, hogy rosszul csinálod.” Ez a gondolat a jelenbe hoz mindig, ráadásul abban a pillanatban, hogy élvezni kezded a rosszul csinálást, tudatossá válik a cselekvés, ami a lényeg! :)

Vagy ott van pl. a szeretet, ami addig létezik (mindig most), amíg Te vagy. Meghal egy szeretted, barátod, ismerősöd, vagy egy általad kedvelt művész, stb. és máris múlt időben beszélsz róla: “Úgy szerettem őt.” Miért szeretted, most már nem szereted? Nem addig él a szeretet benned, amíg Te létezel? Ha most azt érzed, hogy szereted azt, aki a háromdimenziós fizikai valójában már nincs köztünk, akkor a szeretet nem szűnt meg és nem indokolt a múlt idő. Én továbbra is szeretem a Józsi barátomat, csak nem tudom neki megmondani. De a szívemben az érzés továbbra is van.

A második lépés az, hogy soha ne ítélj! Ahogy a Mindenki a saját szintjén “nyomorog” című bejegyzésemben is írtam, nem tudhatod, hogy ki éppen hol tart, vagy azt sem, hogy éppen milyen események befolyásolják egy másik ember sorsát. Stephen R. Covey, egy amerikai “sikerguru” egyik könyvében olvastam egy történetet, ami szerintem nagyszerű példázat erre:

A szerző egy hűvös téli napon utazott a zsúfolt new yorki metrón és arra lett figyelmes, hogy 5 gyerek az emberek lába között tülekedik és lökdösődik, nevetgélnek, és hangoskodnak. Eltelik 5 perc, és Mr. Covey odaszól a gyermekek apjához erélyesen: “Ne haragudjon Uram, nem tudná egy kicsit kontrollálni a kölkeit? Hihetetlen, hogy ennyire neveletlenek és Ön egy szót sem szól!” Mire a fickó a következőt válaszolta: “Ne haragudjon kérem, Önnek tökéletesen igaza van. Tudja, most jövünk a gyerekekkel a kórházból, meghalt az édesanyjuk és annyira fel sem fogják, hogy ez mit jelent, hogy én örülök annak, hogy egyáltalán képesek viccelődni.” Stephen ezek után elgondolkozott és elszégyellte magát. Soha nem tudhatod, hogy egy másik emberrel mi történt addig a pillanatig, amíg kapcsolatba kerültél vele.

Nagyon nehéz ítélet nélkül létezni, mert a hitrendszerünkből fakadó automatikus válaszreakciók nem csak a jelen pillanat élvezetére, hanem az ítélőképességünkre is hatással vannak. Mivel mindenről van véleményünk, ezért nagyon könnyen áteshetünk abba az állapotba, hogy engedelmeskedünk az ego kívánságainak és tévesen ítélkezni kezdünk mindenről, mert az kényelmesebb, mint megállni, venni egy levegőt és azt mondani: “Nem tudhatom, hogy ez az ember – akit éppen megítélek – minek köszönhetően cselekszik úgy, ahogy. Elfogadom és szeretem, mert az nekem jó.” Jusson eszedbe mindig a fenti kis történet. (Tömeggyilkosokat persze nem kell támogatni csak azért, mert hányattatott gyerekkoruk volt, de a jelen pillanat elfogadása ott is javasolt, mert a múltat csak akkor tudod megváltoztatni, ha másként gondolsz rá.)

A harmadik nagyon fontos lépés az, hogy ismerd meg önmagad. Nézz a tükörbe és őszintén valld be magadnak, hogy éppen melyik az a szint, amelyiken éppen “nyomorogsz”. Figyeld meg a reakcióidat és tudatosan – mint egy külső szemlélő – figyeld a kommunikációdat (a testtartásodat + a szavaidat) és az érzéseidet.

Mondok egy példát, hogy ez könnyebb legyen. A legjobb fényképező az emberi szem. Mész az utcán, látsz valamit, ami tetszik, fogod magad és tudatosan pislantasz egyet. “Ezt lefényképeztem!” Aztán mész tovább és ha látsz valami fontosat megint, akkor újfent megteszed. Attól lesz az egyszerű pislantásból “fényképezés”, hogy figyelmet adsz annak a pillanatnak, amikor a látványt “rögzíted”. Ezt kell az érzelmeiddel, a kommunikációddal és az alapvető reakcióiddal is végrehajtani. Ha leordítasz valakit, elküldesz az anyjába, ha negédesen túlmosolyogsz, mert elvárja tőled a világ, akkor légy tudatában annak (és kommunikálj tisztán és őszintén befelé), hogy “most így cselekedtem”. Elképesztően sok az oktatási és nevelési rendszer által belénk rögzített válaszreakció, mely arról szól, hogy adott helyzetben hogyan “kell” viselkednünk. Vannak aranyszabályok, melyeket nem érdemes áthágni (ha rossz napod van, ne máson töltsd ki a saját szomorúságodat, mert akkor visszanyal a fagyi), azonban ha tudatos vagy, előbb-utóbb már előre képes leszel kontrollálni a válaszaidat. Önmagunk figyelése ráadásul őszinteségre nevel hosszú távon, bár eme tudás készséggé válása olyan mint egy éles kés: vagy egy fantasztikus konyhai kellék, vagy egy gyilkos szerszám. Rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle.

Az első 3 lépés tehát rólam szól. Nekem kell megváltoznom ahhoz, hogy a világ jobb (más = emberközpontúbb) legyen. Légy tudatában a jelen pillanatnak, konstatáld az érzelmeidet, a gondolataidat és ne ítélj. Ahogy Gandhi is mondja: “Légy Te az a változás, amit a világban látni szeretnél.” Van azonban egy bökkenő: Mire a világ rájön arra, hogy Téged lehet, hogy követni kellene, addigra elmegy egy csomó idő. (Oké, az idő is egy illúzió, de most az okfejtés kedvéért tegyük fel, hogy létezik… :)) És mivel – a jelenlegi testedben bizonyosan – csak egy életed van, ezért megjelenik az egóból egy vágy, hogy a szűkebb – vagy lehetőleg tágabb – környezetünkön addig változtassunk egy pozitívabbnak (emberibbnek) vélt világért, amíg még mi is élvezni tudjuk munkánk gyümölcsét. Ez vezet el a 4. lépéshez.

A világ több, mint én. Ez a pont már nem (csak) rólam szól. Az rendben van, hogy “egyedül jöttünk, egyedül megyünk” és a legfontosabb feladatunk az önmagunkkal kapcsolatos felismerések megtapasztalása, de ha “csak ennyi” lenne a feladat, akkor nem lenne külső fejlődés és még mindig a vadállatokat hajkurásznánk a prérin kövekkel. Vagy nem. :)

Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma több alkalommal is kifejezte, hogy bár számára is a belső fejlődés az elsődleges – tekintve, hogy minden ember önmaga számára a világ közepét jelenti, hiszen az egész univerzum körülöttem van – a másokért, a közösségért való tevékeny lét legalább ugyanennyire fontos, mert a külvilág ettől fejlődik. Ha tudatában vagyok annak, hogy bizonyos gondolatokkal és tettekkel egy emberibb, élhetőbb és tudatosan is szeretetre vágyó társadalom megteremtésén képes vagyok munkálkodni, akkor ezt a saját érdekemben sem tanácsos önmagamnak megtartani. Van egy mondás is, ami erre vonatkozik: Amikor képes vagy arra, hogy segíts az embertársaidon, ez a “képesség” megszűnik pusztán képesség lenni, és felelősséggé válik.

Józsi barátom élete – elmondása szerint – tizenéves kora óta arról szólt, hogy valamit hozzá tegyen ehhez az egyre személytelenebbé váló, elidegenedő világhoz. Amikor megismerkedtünk, akkor is több civil kezdeményezésen dolgozott és kevésbé fősodrású rádiókban készített elgondolkodtató műsorokat. Valószínűleg én is azért találkoztam vele “véletlenül”, hogy ebben a küldetésében partnere legyek. Szepes Máriát közelről ismerte, végigjárta és tanulmányozta a különböző vallási és spirituális iskolákat és bár kétségtelen, hogy az összes hitrendszer mélyebb megértéséhez nem elegendő egy élet, a röviden bemutatott summázat számomra sokat jelentett és remélem, hogy számodra is felkapcsolt egy-egy aprócska lámpát.

Zárásként engedjetek meg egy ártatlan kis gondolatot, mely továbbgondolva Józsi barátom elméletét választ próbál adni arra, hogy mi a fenét keresünk is mi itt?

Képzeljétek el, hogy kezdetben volt a nagy Semmi. Ez a nagy Semmi képtelen volt “véleményt alkotni” önmagáról, ezért létrehozta a Valamit. A Valami aztán “elgondolkodott”: hmm, a semmiből lettem. Aztán rájött, hogy rajta és a semmin kívül nincsen más viszonyítási pont, így elkezdett önmagából teremteni dolgokat. Újabb és újabb Valamik jöttek létre, melyek aztán folyamatosan teremtettek újabb és újabb Valamiket, mert önmagukat szerették volna megtapasztalni a külvilág visszatükröződése által. Ez a folyamat azóta is tart, és most már oda jutottunk, hogy egyre többen tesszük fel a kérdést, hogy vajon mi is volt azelőtt, mielőtt a Valami megszületett? És rájövünk – vagy legalábbis megjelenik belül egy érzés -, hogy ugyanabból a forrásból származunk és egymás által önmagunkat tapasztaljuk meg, s a létezés titka egyre közelebb kerül mindannyiunkhoz. A tudattalan egység így válik tudatos egységgé végül. Persze csak szerintem, de jogom van azt feltételezni, hogy ebben van logika.

Mégpedig ezért:

A tudósbácsik szerint a Föld 4.6 milliárd éves, vagyis ha ez igaz, akkor mondjuk 4.7 milliárd évvel ezelőtt nem volt Semmi. Ami azonban a “hiányzó” 100 millió évben történt, annak benne kellett lennie a Semmiben, különben nem lett volna belőle Valami 4.6 milliárd évvel ezelőttig. Ugye? Ha tehát ez az 100 millió év tartalmazta a belőle létrejövő valóságot a végtelen potencialitás szintjén, akkor az életünk jelenlegi állapota mindennek nevezhető, csak nem a véletlen eredményének. Ebből az elgondolásból pedig az következik, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van. És minél többen éljük át a dolgok puszta vanságának csodáját, annál közelebb kerülünk a teremtés céljához. Én legalábbis így látom.

Ha tudatában vagy annak, hogy a világ nem jó irányba halad és úgy érzed, hogy tudsz rajta változtatni bármit is, tedd meg, elsősorban önmagadért! Az időtlen, végtelen potencialitásból ugyanis az emberiség tudatossága választja ki azt a jelenbeli következményt, amit kollektív valóságnak tapasztalunk. Lefordítva az iménti mondatot magyarra mutass példát azzal, hogy nem hagyod, hogy megosszanak, egy konfliktus esetén mindig a szeretetet válaszd és figyelj a belső hangodra, kommunikációdra, mert az sokat elárul arról, hogy a hitrendszered milyen alapköveken nyugszik.

És ha valaki azt mondja neked: “Tudod mit te köcsög? Menj anyádba!”, akkor nézz rá és mondd neki őszinte szívvel: “Köszönöm és szeretlek!” Ki fogod ütni az embert és örömmel simogathatod meg az egódat, hogy Te nyertél. :D

Na jó, egy kicsit pihent agyú vagyok ma, megyek benyomok egy felest, hátha megjön az eszem és végre én is normális leszek. Egészségetekre!

A cikk szerzője:

"Józsi bácsi" egészen pici gyerekként jött a világra. Művészembernek készült, de végül egy boldog senki lett belőle, aki folyamatosan meg akarja fejteni a létezés miértjét és ezért állandóan keres-kutat és keresi a tükröket, amelyekbe belenézhet. Van egy olyan érzése, hogy a világot túl sok propaganda és butítás veszi körül, s hogy valakik, valahol azt szeretnék, hogy a kisember soha nem fejtse meg a leglényegesebb összefüggéseket, s így megfelelő információ és rálátás nélkül mindig a rövidebbet kell húznia. "Józsi bácsi" úgy gondolja, hogy a tisztánlátásért érdemes fellépnie, ezért blogolásba kezd, benéz "a dolgok mögé". :) Részletes infó "Józsi bácsiról" itt olvasható.

Hozzászólások (21)

Visszakövetéses URL | A hozzászólások RSS Feed-je

Oldalak, melyek ehhez a bejegyzéshez kapcsolódnak

  1. Nem tudod, kit ítélsz « Eszter's Offtopic | 2012-08-23
  1. Kati szerint:

    szió,
    nemrég találtam az oldalt és még – hogyúgymondjam – nem műveltem ki magam Józsi bácsiból, de amit eddig olvastam érdekes. Ennél a bejegyzésnél jutott eszembe, h Neked sztem tetszenének Ken Wilber művei. Főleg a ‘Működő szellem rövid története’ című. Szívből :-) ajánlom.

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  2. Szilvi szerint:

    forras: http://www.nagyfigyelmeztetes.hu
    vagy: http://www.utolsoidok.com
    angolul: http://www.thewarningsecondcoming.com

    Az ő gonosz terveik egy új, az egész világra kiterjedő védőoltást is tartalmaznak, amely járványt fog előidézni az egész világon.

    2012. június 17. vasárnap, 20.15

    Drága, szeretett leányom, a Szabadkőműves csoportok az irányú tervei, hogy átvegyék a hatalmat a világ pénznemei fölött, a befejezéshez közelednek.

    Az ő gonosz terveik egy új, az egész világra kiterjedő védőoltást is tartalmaznak, amely járványt fog előidézni az egész világon soha nem látott mértékű szenvedést okozva.

    Kerüljétek el az ilyen hirtelen jött, világméretű védőoltást, mert meg fog ölni benneteket.

    Gonosz mesterkedéseik sokkolnák mindazokat az ártatlan lelkeket, akiknek fogalmuk sincs arról, mekkora hatalommal bírnak ők.

    Azáltal hogy őket a hatalom és a gazdagság utáni vágy vezeti, valamint az irányú vágyuk, hogy mindennemű cselekedetük Istenhez hasonlatos legyen, azt hiszik, hogy legyőzhetetlenek.

    Ők irányítják a bankokat, a kormányokat, és ők a felelősek a Közel-Keleten okozott terrorért.

    Ők irányítják a világ médiumainak többségét, és a gonoszságukról szóló igazság, úgynevezett humanitárius szervezetek mögé van rejtve.

    Sajnos Istennek csak nagyon kevés gyermeke tud terveikről.

    Tudnotok kell, hogy Atyám keze nagyon hirtelen és nagyon gyorsan fog lesújtani azokra a nemzetekre, akik védelmezik az ilyen gonosz vezetőket.

    Olyan erősségű földrengéssel és szökőárral lesznek sújtva, amely eltörli majd őket a föld színéről.

    Azok, akik azt hiszik, hogy mily nagy hatalommal rendelkeznek, látni fogják, amint tűz hullik az égből, Második Eljövetelem előtt.

    A tengerek tűztavakká válnak, és nehéz lesz elrejtőzniük a büntetés keze elől, amely azokra a gonosz lelkekre zúdul le, akik elutasítják majd Kelyhemet.

    Az Antikrisztus és azon csoportok mellé állva, ahonnan ő ered, ők akkor fognak ráeszmélni hibáikra, amikor már túl késő lesz számukra.

    Sok ilyen csoport, köztük a bankok, kormányok, nagyvállalatok vezetői – mindannyian összeköttetésben egymással, és együttműködve azon, hogy a tömegeket koldusokká tegyék – meg fognak térni a Nagyfigyelmeztetést követően. Nos, ez jó.

    Már nincs messze annak az ideje, amikor Én szétválasztom az Engem szerető lelkeket azoktól, akik a gonosz oldalán állnak.

    Jól vigyázzatok! Már csak annyi időtök lesz, hogy megtérjetek. Azok a lelkek, akik a legjobban rászorulnak Irgalmamra, ezekhez a gonosz csoportokhoz tartoznak, akik nem tisztelik Isten törvényeit.

    Imádkoznotok kell, hogy ők meglássák majd az Igazságot.

    Imádkoznotok kell, hogy ők abbahagyják a nehézségek okozását azon szörnyű törvények által, amelyeket létrehozni szándékoznak.

    Imádkoznotok kell, hogy megakadályozzátok az általuk tervezett népirtást, amely rosszabb, mint amit Hitler tett a II. Világháborúban.

    Ez a csoport – mely létszámát tekintve a legnagyobb, a középkorban való megalakulása óta – a sátán serege, melyet az Antikrisztus fog vezetni. Azt tervezik, hogy évtizedekig a saját irányításuk és ellenőrzésük alá vonják a bankokat.

    Már 15 éve* tervezik azt, hogy bevezetik a Fenevad Bélyegét- a chipet – amelyre minden férfit és nőt kényszeríteni fognak, hogy az be legyen ültetve a testükbe, hogy élelemhez jussanak. (*az elmúlt 15 évben)

    Most, hogy elérkezett az idő számukra, hogy felfedjék az Új-Világ-Pénznemüket, tudnotok kell, hogy az ima, és még több ima, mérsékelni tudja tervük nagy részét.

    Íme egy ima, az Egyközpontú Világirányítás elhárítására.

    Imahadjárat (61) Ima az Egyközpontú Világirányítás elhárítására

    ”Ó, Drága, Mennyei Atyám, a Te Szeretett Fiad, Jézus Krisztus Keresztre feszítésének emlékére, könyörögve kérlek oltalmazz meg minket, a Te gyermekeidet, a Keresztre feszítéstől, melyet az Antikrisztus és az ő követői azért terveznek, hogy elpusztítsák gyermekeidet.

    Add meg nekünk a szükséges kegyelmeket, hogy elutasítsuk a fenevad bélyegét, és add meg nekünk a kellő segítséget a gonosz elleni harchoz, mely a sátán útjának követői által terjed a világban.

    Könyörögve kérünk, Drága Atyánk, oltalmazd meg valamennyi gyermekedet ezekben a szörnyű időkben, és tégy minket kellőképpen erőssé ahhoz, hogy felálljunk és hirdessük a Te Szent Szavadat minden időben.

    Ámen.”

    Leányom, szomorú vagyok, amiért ki kell nyilatkoztatnom ezeket a dolgokat. Követőimnek meg kell érteniük, hogy mi zajlik most.

    Akik nem hisznek ezekben az üzenetekben, nekik sem lesznek kétségeik, amikor az Antikrisztus színre lép, amint azt Én előre megmondtam.

    Egyesülnötök kell világszerte az imádságban, csoportokat alkotva.

    Minél több Követőm teszi ezt, annál erősebb lesz a Szentlélek jelenléte, és annál gyengébb lesz a sátán serege.

    Próbáljatok meg nem félni, mert egy ilyen üldöztetéssel csak félelem nélkül lehet szembenézni.

    Ha jól felkészültök, követve Útmutatásaimat, és kitartva a napi imában, akkor az idő gyorsan el fog szállni.

    Mindig bízzatok Bennem.

    Ne feledjétek, Én meghaltam a ti bűneitekért. Ezért az a leghelyénvalóbb, ha engeditek, hogy ebben az időben Én vezesselek benneteket Földi Új Királyságom felé.

    Csak Én, Jézus Krisztus tudlak vezetni benneteket. Ne feledjétek, hogy Nélkülem semmik vagytok.

    Jézusotok

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  3. Adorjánné D.Erika szerint:

    http://www.lectorium.hu

    Józsi bácsi, itt megtalálod a három legfontosabb kérdésre a választ.
    Honnan jöttem? Miért vagyok itt? Hová tartok?
    Semmi más nem fontos.
    Sok szeretettel és üdvözlettel: Erika

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  4. OMO szerint:

    Szia Józsi bá!

    “Miben és kinek higgyek?” – teszed fel a nagy kérdést.

    A válaszom az lenne, hogy a kérdésed fölösleges, mivel a hited a tapasztalataid függvénye. Vagyis hiába mondom én Neked, hogy higgyél ebben, vagy abban, ha odáig még nem jutottál el, akkor úgysem fogod elhinni.

    De fogalmazhatom úgy is, hogy a pincéből a padlásra a lépcső vezet, aminek bizony megvannak a maga fokai.

    Mindettől függetlenül, az írásaidat olvasgatva, az a véleményem, hogy Te már ott állsz a
    padlásajtó előtt és be is fognak engedni, mert tudják, hogy jössz. :)

    OMO

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  5. Lemayar szerint:

    Szia Ferences!
    Köszi a videót, azaz a verset…Csodás! Valóban elmondja a lényeget! :-)

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  6. Ferences szerint:

    Sokat gondolkodtam, hogy hogyan fogalmazzam meg a témával kapcsolatos gondolataimat.
    Abbahagytam. Viszont szeretettel küldöm Nektek az alábbi verset!

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  7. cdp3912 szerint:

    Üdv!

    Érdemes kutatni az Igazságot. Ajánlani szeretném ezt a könyvet, mert ez képes választ adni azokra a kérdésekre, amiket ez a cikk is feszeget:

    http://mkh.valosag.net/index.php/megvilagosodas

    Isten Áldja! :)

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  8. Mari néni szerint:

    Köszönöm ….írásod-gondolataid pontosan akkor érkeztek el hozzám,mikor szükségem volt rájuk:-)
    mari néni

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  9. erika szerint:

    Ez sajnos valóban egyre inkább így van.hogy ISTEN-t semmibe veszi az ember,magáról pedig elhiszi.hogy ő a ‘ VALAMI’ .

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  10. berczesadam szerint:

    Józsi! Ez megint betalált!! Köszönöm, cserébe egy tán idevágó dal Nektek:
    Képzeld el másképp -

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  11. Gyöngyi szerint:

    Kedves Józsi bácsi!

    Nagyon szuper dolgokat írtál ide. Viszont van egy jó hírem: nem kell messzire menni és komoly agymunkát végezni, hogy összeálljon a világ a fejemben, én meg a világban. Ha tanulmányoztad valaha a kereszténységet úgy, hogy tényleg elkezdted megérteni Jézus szavait, amiket az emberről mond, az annyira tömör és frappáns, hogy a többi gondolat, filozófia, vallás szinte ugyanezt mondja, pepitában.
    Ami meg a “mi végre vagyunk itt?” problematikát illeti, szerintem mindenkinek vannak talentumai és mély vágyai. azokat kéne meghallani, legbelül mélyen nincs hiba.
    Még egy: a pszichológia tanított meg rá, hogy a “Tudod mit, te köcsög, menj anyádba”-féle megjegyzésekre azt kell kérdezni: Te mitől félsz?
    Utolsó: amit az elején írsz, az a szemlélődés királyi útja, amit én a jezsuitáktól tanulgatok.
    Szóval egybe megvan itt minden, csak használni kell.

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  12. Lemayar szerint:

    Lena gondolatait tovább fűzném…Nekem azzal van gondom, meddig vélemény alkotás, és hol kezdődik az ítélkezés?
    Ha van valami nagyon nem tetsző dolog, helyzet, esemény a környezetemben, és ennek hangot is adok, mert mondjuk “bicska-nyitogató”… Ez most micsoda? Mivel azt egy személy követi el,/vagy esetleg több is/ olyanná válik, mintha ítélkeznék fölötte!…Nem mehetek el közömbösen, szó nélkül amellett, hogy valaki az Isteni rend ellen cselekszik!!!

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  13. Lemayar szerint:

    Weöres Sándor: A KIMONDHATATLAN
    /A teljesség felé című művéből/

    “Teljes bölcsesség a kőé s a meztelen léleké. A semit-sem-tudás azonos a

    mindent tudással.

    Menj a fényhez, de ne kérdezz tőle semmit. Akinek nincs szüksége arra,

    hogy kérdezzen: közös a felelettel.

    Mihelyt okosabb vagy bárkinél: ostobább vagy mindenkinél. Hogy okosabb

    legyen, ezt jogosan csak a mester teheti, aki „okosabb”-ságából eredő

    ostobaságával tisztában van s akinek részéről a tanítás alázat: a hallgató

    bölcset alárendeli a beszélő bolondnak.

    Az igazság, mihelyt kimondtad: már nem igazság; legjobb esetben is csak

    gyarló megközelítése az igazságnak. A bölcs csak addig bölcs, ameddig hallgat;

    mihelyt megszólal, bolond, mert tápláló tudásának csak az emészthetetlen

    héját adhatja át. „Ami ebbe a szerencsétlen héjba úgy-ahogy belefér:

    azt keresd, azt edd „- többet nem tehet.

    Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod,
    önmagad mélyén kell rátalálnod.”

    Kiemelném a legutolsó gondolatot, válaszul arra, kinek higgy, kinek higgyünk… Ebben benne van minden! De hogy megtalálhassuk mélyünkben, szükség van segítőkre, tanítókra, Józsi bácsikra…:-)) Köszönöm most is hálásan és szeretettel neki! Áldás életére, munkájára! :-)

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  14. Attila szerint:

    Koszi a gazdagitast… A legjobban neked tudok orvendeni, aki ezek a gondolatok mogott elsz, letezel, megosztasz…
    Nezd Jozsi bacsi azt irod: “Képzeljétek el, hogy kezdetben volt a nagy Semmi. Ez a nagy Semmi képtelen volt “véleményt alkotni” önmagáról, ezért létrehozta a Valamit.”
    Itt nekem nehez meglatnom a kovetkezetesseget, a logikat, mert az en pici agyam meg csak ott tart, hogy az igazi semmibol csak semmi lesz es csak a valamibol lehet mas-valami. Ez mondjuk vonatkozhat az anyagi vilagra, de a Letre kevesbbe. En ugy magyarazom, hogy az anyagi vilag letrejott a lathatatlanbol (a “semmibol”). Na igy megertem, de ontologiailag (lettanilag) nem.
    Az en meggyozodesem, hogy kezdet a Letben nem volt, es ha letezett az a “Semmid”, hat az tudatos volt (ez pedig mar egy valami), csak a mi elmenk nem birkozik meg egyelore ezzel az ismeretlen “tortenelmi” resznek a hogyanjaval.

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  15. N.Rich szerint:

    Kedves Jozsi!
    Elnezest az ekezettelensegert! :)

    Ezt mar korabban le akartam irni, hogy mindig aktualis gondolataimra irsz valamit. :))

    Hasonlokeppen vagyok en is. Jartam nem egy spiritualis eloadasra, tanfolyamra. Valoban, ahogy mondtad, mindig csak egy kis darabot adtak a teljes kephez. De azert a hasznuk megvolt. Rajottem, hogy a “VEDD ESZRE!” mukodik a legjobban. Ha eszreveszed a pillanatot, az erzeseidet, a tanitast…a barmit a jelen pillanatban, akkor maris tudatossagot viszel bele, es (remelhetoleg) felul tudod irni a szocializalodas soran felpumpalt egod reakcioit. Olyan, mintha kiszabaditanad a lelkedet.
    Egy zombi vilagban elunk. Mindenki (tisztelet a kivetelnek) “zombi uzemmodban” mukodik, teszi a dolgat, reagal a kulvilagra. David Icke fogalmazta meg a “Hussle-free zone”-t (promlemamentes zona), amit igyekszunk fenntartani, hogy megszokott kis eletunk semmilyen negativ behatas ne erje. Ha pedig eri, akkor osszeomlas van. Konfliktuskezeles nuku. :)
    En azt mondom mindenkinek, hogy “zoomoljanak ki!” Mindenki a kis kilincsere (problemaja) van bezoomolva, ezert ez a kilincs tolti ki az egesz kepet. Persze, hogy nincsen mas csak a kilincs. :) viszont ha kizoomolna, latna az ajtot, a szobat, a lakast, a hazat, a varost stb. Igy a problemaja maris egy icipici morzsanak tunik. Fel kell fogni, hogy itt tobbrol van szo, mint a halalig kenyelmes elet megteremtese, elerese.
    Nemreg nekitolattam egy fem valaminek, es osszetort a kocsi felso resze. Kiszaltam, es mosolyogtam. Ez van. Akivel voltam, nem ertette, hogy mi bajom van, es miert nem leszek idegbeteg…mert ugye az a normalis. Egy beteg tarsadalmi normak szerint lehet. :)

    En jobb ember szeretnek lenni. Ez az en szemelyes celom. Amit ebben az eletben meg kell tanulnom, azt meg szeretnem tanulni. Az alabbi video nagyon sokat segitett (es segit) kizoomolnom addig, amig rajovok, hogy nincsen miert aggodnom, hiszen minden ugy tokeletes, ahogyan van. Egy kaland es csoda az elet en mondom! Remelem hamarosan mindenki rajon erre, es egy szep, szeretetteljes uj Vilagban elhetunk tovabb! ;)
    https://www.facebook.com/Szeretetteljes.UJ.Vilagot

    Horusz szeme:

    Oh, meg valami eszembe jutott: “sok helyen latjuk a nap tukrozodeset, de tudjuk, hogy csak egy nap van.”

    Van egy nagyon jo gyakorlat a MOST eleresere, megelesere: figyeld meg a kovetkezo gondolatodat. ;)
    Gyonyoru MOST-ot mindenkinek!

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 1
  16. Lena szerint:

    Szia! Nagyon tetszik ez az írás is. Igen hasznos! Köszi!

    Egy dolgot fűznék hozzá. Az ítélkezéssel kapcsolatban: (negativ itélkezéssel)
    Ez is egy ugyanolyan reakció, mint minden más ego-reagálás, amiket említettél. Ennek a megszűnése is csak úgy várható, hogy gyakoroljuk az általad is jól leírt tudatos figyelmet, önmagunk-testünk, gondolataink, érzelmeink, reakcióink stb-figyelését. Ha ezt tesszük, előbb-utóbb észrevesszük utólag majd később már ítélkezés közben is, hogy mit csinálunk. Viszont fontos, hogy fogadjuk el, ami épp VAN, ugye, tehát fogadjuk el azt is magunkban, hogy épp ítélkezünk. Fogadjuk el, hogy itt tartunk most éppen!
    Annak se lenne értelme, ha emiatt magunkat ostoroznánk, és jobbá nem válna tőle semmi.
    A másik pedig, hogy szeretem akit épp megítélek? Attól, hogy észreveszem a reakciómat (“itélkezek”) és a vele járó negativ érzelmeimet egy helyzetben, még nem fogom szeretni azt,aki szerintem épp vmi helytelen dolgot tesz. (pl. Ha látom, hogy vki ütlegel egy gyereket!) Kimondhatom, hogy “szeretlek” de ez hazugsàg lesz és (ön)becsapás. Nem, épphogy tudatositom magamban azt, hogy tehetelen düh van bennem és nem tudom szeretni. Itt tartok. És ez nem jó vagy rossz, hanem ez VAN. Sok-sok figyelemgyakorlás hatására azonban, ahogy “feloldom” a korlátaimat, és nagyon befogadóvá válok (befogadás=szív, szeretet!) egyszer majd..majd.. eljutok oda, hogy amikor meglátom az ütlegelést, NEM jelenik meg az ítélkezés, viszont képes leszek befogadni és megélni az elkövetőt (és az áldozatot is), benne is meglátom, felismerem Önmagamat, és születik bennem egyfajta megértés arról, hogy miért teszi…Na AZ lesz az, amikor megélem feléje is a Szeretetet. Így nagybetűvel. És akkor már akár ki is mondhatom, mert igazság lesz -de minek? :)))

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  17. Linda szerint:

    Azt gondolom így elsőre, hogy a hit szorosan hozzákapcsolódik a hűséghez. Mivel az igazság meghatározásával úgy vagyok, hogy az egyetemes igazságot, szerintem nem kell megteremteni, az van, és ha az időt minőségileg vesszük, nem mennyiségileg, akkor az igaz, ami idő szerint csak úgy lehetséges. Attól igaz valami, hogy a sok lehetőség közül , abban a pillanatban, a “most” ban, az ember hol tart az idejében.
    Attól, hogy valami igaz, még nem biztos, hogy rendben is van, ami van a most-ban. Ha az Univerzumban nem igazság van, hanem Rend, az igazság arra kell(ene), hogy megállapítódjon hol lógok ki, hol mászkálok félre a felelősségből. Hol élem tökszarul meg a most-omat.
    Ennek érdekében meg kell ítélnem -és nem el kell ítélnem- azt, amivel találkozom. Olyan ez, hogy nem kell föltétlenül kritizálni, de kritika nélkül se érdemes élni. Az már közöny lenne és abszolut nincs Rend-ben.A közöny nem felelősség, időmet tehát pocsékolom, ha a közöny állapotába illesztem magam.

    A megítélést nem látom véleményformálásnak. Sokkal többről-mélyebben megfoghatóról -kéne szó legyen. Véleményeknek nem lehet hinni, felszínes , pillatanyi hangulatból is származható mivoltuknál fogva. Úgy vélem, az ember amikor ítél, akkor viszonyít. Mihez? Saját magához. Csak saját magához viszonyíthat. Ahogy ő a mostban megéli a Rend-et, ahhoz hű. Abban hisz a most-ban.
    Tapasztalatom szerint a vélemények változnak elég hamar, de a magatartás, a mentalitás már nem, hiszen vannak olyan nagyon mélyen rejtőző tulajdonságok az ember gyökereiben, amikhez az ember nagyon hű tud lenni. Hinni tud benne és elég erős löketek kellenek, hogy abból mozdulni legyen képes.

    Ahogy látom, azok a szellemi vezetők tudják az embereket ráébreszteni az igazságra, akik elég mélyre tudnak nyúlni az emberi struktúrába. Akik oda tudtak egyszerűsődni, hogy kevésből megmondják a lényeget.
    De ez is árnyalódik , mivel hasonló a hasonlót vonzza alapon, nem mindenki lehet akárki “mestere”. Hiszen lehet látni, hány “vak vezet világtalant” eset van.Nem mindig találkoznak úgy emberek, hogy az időminőség szerinti igazságot látnák. Rábólintanak egymás rendetlenkedéseire.
    Azt hiszem az az igazi szellemi vezető, aki képes átlátni az egész valóságot objektíven és abban/ahhoz a szubjektív személy állapotának viszonyulását. Például ha egy férfi , apai funkciójában, képes megmondani úgy a fiának hogy mi lenne a mostjában a helyes magatartás és eljárás, hogy a gyereknek attól felszabadító érzése keletkezzen, ne depressziós.
    Attól lehet hiteles valaki, ha egyszerre objektíven az időminőség szerint tud viszonyítani igazságot a Rendhez és azt be tudja illeszteni a személy szubjektív most-jába.

    Én legalábbis ettől az eljárástól ébredtem fel. Azt kritizálták (ítélték meg) a személyemben, ami hazugság volt az egyetemes időszerűségben levő Rend szerint és rámutattak, hogy mennyire nem veszem észre. Azt is meg tudták mondani, miért nem veszem észre és én ettől a felvilágosítástól megszabadultam a nyomottságtól, egyéb kisebb-nagyobb zavaroktól (betegségektől)
    Nem “kimosták az agyamat”, hanem ráébresztettek arra, amit nem láttam. Bevilágították a sötét zónáimat. Ahol csak tapogatóztam.

    Tehát nagyon kell értsen a -hogyúgymondjam- kozmikus szóhoz az a valaki, aki fényt szeretne terjeszteni. Igaza van Petinek, szerintem: az igazságot nem továbbvisszük, hanem mindig felfedezzük.
    Azt hiszem az igazságnak kell hinni, azt kell felfedezni (újra). Azt kell keresni, az szabadít fel, az láttatja meg, mit kell rendbe tenni.

    A teremtéstörténet szerintem abban merül ki, hogy Rend van, majd zavar és újra rend. Folyamatos folyamat. Persze, ez nem ilyen sivár, hiszen tele van árnyalattal, színnel, hanggal. Minden egyéni kis kozmosz-ember máshol zavaros és erre keresi a fényt, hogy rendben lehessen. :)
    Én is ismerem Lilithet, a káoszkeltés istennőjét, aki ugyanakkor nagyon erős teremtőerő, ha fénybe van vezetve.

    Üdv Nektek!!

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 1
  18. Peti szerint:

    Szia Józsi!

    Ismét köszönöm a cikket, szerintem is egyre többen csatlakoznak… és ez jó! Egy kérdés fogalmazódott meg bennem a Te Józsid mondata alapján, miszerint “A következőt válaszolta: “Szeretném, ha valaki továbbvinné azokat az igazságokat, amelyekre rájöttem”

    Mennyire kell mások igazságát tovább vinni? A 4 pontod alapján, nem inkább mindenkinek a “saját igazságára” kéne rálelnie? Merthogy vannak – e egyetemes igazságok melyeket terjeszteni kell…?

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  19. Varga Ágnes szerint:

    Ez egy egészen pontos megközelítés,nagyon egyet tudok érteni vele! Márcsak azért is, mert saját tapasztalaim is igazolják a leírtakat!

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 0
  20. Angel Lilith szerint:

    Hmmm… Ismét egy nagyon jó írás!
    “Képzeljétek el, hogy kezdetben volt a nagy Semmi. Ez a nagy Semmi képtelen volt “véleményt alkotni” önmagáról, ezért létrehozta a Valamit. A Valami aztán “elgondolkodott”: hmm, a semmiből lettem. Aztán rájött, hogy rajta és a semmin kívül nincsen más viszonyítási pont, így elkezdett önmagából teremteni dolgokat. Újabb és újabb Valamik jöttek létre, melyek aztán folyamatosan teremtettek újabb és újabb Valamiket, mert önmagukat szerették volna megtapasztalni a külvilág visszatükröződése által. Ez a folyamat azóta is tart, és most már oda jutottunk, hogy egyre többen tesszük fel a kérdést, hogy vajon mi is volt azelőtt, mielőtt a Valami megszületett?”

    Hoztam Neked valamit:
    http://angellilith.wordpress.com/2011/02/04/en-vagyok/

    Tetszik ez a hozzászólás? Thumb up 1

Oszd meg velem és az olvasókkal, hogy mit gondolsz!

CommentLuv badge