Csak tegyük fel…

Tegyük fel, hogy Shakespeare-nek igaza volt abban, hogy “Színház (=színdarab) az egész világ és tényleg színész benne minden férfi és nő”. Tegyük fel, a legtöbben nem is igazi önmagunkat alakítjuk, hanem csak egy olyan képet, melyet a külvilág visszatükröződésében el akarunk fogadni önmagukról, mert ha belegondolunk a ténylegesen érzékelt és érzett valóságba, az fájdalommal jár(hat). Lehet, hogy tényleg félek; tényleg kishitű vagyok; tényleg nem vagyok vonzó; tényleg kisebbségi érzésem van stb. Ha a visszatükröződésben gyengének tűnünk, akkor erősödni akarunk pénzzel, pozícióval, hatalommal és külső növekedéssel (=fontosság emberi szükséglete birtoklási vágy kiteljesítése által), ha pedig túl erősek vagyunk, akkor mesterségesen gyengítünk önmagunkon, mert esetleg nem akarunk megsebezni olyanokat, akiket szeretünk.

Tegyük fel, hogy ezt a “színjátékot” nem is tudatosan választjuk, hanem mások szeretetéért vállaljuk a szerepünket az elfogadott realitásban és inkább nem teszünk fel kérdéseket. Se önmagunkkal, se a világunk működésével kapcsolatban. Tegyük fel, hogy mindezt csak azért, mert ez a kényelmesebb út és különben is ki az, aki azt szeretné, hogy hülyének nézzék?

Tegyük fel, hogy minden, amit érzékelünk az bár egy teljesen valódinak tűnő kép(zet), valójában csak egy színes, elménk által megteremtett illúzióvilág, melyhez különféle érzelmeket kapcsolunk annak megfelelően, hogy a szereplők éppen milyen monológot mondanak el a világról a színdarab során. Ha értjük, amit mondanak és “együtt rezeg” a külvilág kedvező visszatükröződésének köszönhetően általunk teremtett illúzióval az “új” információ, akkor megnyugvás születik odabent, ha pedig nem értjük vagy nem tudjuk értelmezni, akkor összezavarodunk és tiltakozni (esetleg félni) kezdünk. A bizonyosságomnak szüksége van arra az érzetre, hogy a világ olyan, amilyennek képzelem. Csak tegyük fel, hogy mégsem olyan…

Tegyük fel, hogy az Univerzum valóban ősrobbanással jött létre (ahogy mondják), de egy természetfeletti erő / Isten “parancsára” (tervei szerint) történt mindez, mert a cél az, hogy az anyagban megtapasztaljuk, felismerjük az anyag fölötti szellemi valóságot, mint elsődleges teremtőt. Évekkel ezelőtt elvégeztek egy kísérletet, melyben egy fotont (fényrészecskét) két részre szedtek, majd egy vezetéken egymástól 14 mérföldnyi távolságra küldtek. Amikor aztán az egyik kis részecskét külsőleg befolyásolták, akkor a benne bekövetkezett változás a másik, onnan 14 mérföldre lévő részecskére is hatással volt. (További részletek itt elolvashatók (angolul)!) Ebből arra következtettek, hogy a részecskék a szétválasztásuk után is kapcsolatban vannak egymással. Ez az a pont, ahol az ősrobbanás és Isten “verzió” tökéletes közös nevezőt kap, mert ha céllal történt a robbanás és a világegyetem minden egyes részecskéje kapcsolatban áll egymással, akkor az intuíciónak, a szív által történő, érzelmi fókusszal történő teremtésnek tudományos alapja is van! Ha a világnak ártok, magamnak ártok, ha jót teszek, magamnak teszek jót. Biztos hallottátok már ti is azt a kifejezést, hogy “felebaráti szeretet”. Az valami ilyesmi…

Tegyük fel – ha már itt tartunk – azt is, hogy Drunvalo Melchizedeknek van igaza, aki az Élet Virágának ősi titka c. könyvében azt írja, hogy a földi ember egy távoli civilizáció által lett a bolygónkra “helyezve” és ez az egész “emberi történelem” csak egy teszt. Egy teszt, semmi más. Annak a tesztje, hogy vajon képesek vagyunk-e arra, hogy tudatos lényekké váljunk és a külső-belső egyensúly megteremtése által tudatosan teremtsünk valóságo(ka)t? Egy teszt, hogy vajon képesek vagyunk-e meglátni önmagunkat a másik emberben és rájönni arra, hogy minden, amit a világban nem tudok elviselni, az bennem van, nem a külvilágban; hogy rájöjjünk arra, hogy a külső és belső teremtő összekapcsolódik, hogy van egy bizonyos szintű szabad akarat, mert arra kényszeríteni egy tudatos valakit, hogy mást gondoljon, mint amit gondolni akar, az egyszerűen lehetetlen…

Csak dőlj hátra, és képzeld el, hogy ez az igazság. Mit érzel? Tiltakozást, ítélkezést, elutasítást, dühöt? 1000%-osan bizonyos vagy abban, hogy ez semmiképpen sem történhetett így? Ha igen, milyen megkérdőjelezhetetlen kutatásokra alapozod a világképedet? Fontos: Én egy szóval sem mondom, hogy Mr. Melchizedeknek bármiben is igaza lenne. Csak tegyük fel…

Véleményem szerint bármi, ami érzéseket vált ki belőlem azon túl, hogy “a világ VAN”, azt Én teszem hozzá. És ha ehhez a furcsának tűnő gondolathoz félelmet, elutasítást, vagy a szerző tudatlanságát kapcsolom, muszáj észrevennem azt is, hogy mennyi program is fut a fejemben, amit teljesen igaznak hiszek, pedig a személyes tapasztalatom édeskevés mindennel kapcsolatban, amit Én személy szerint se nem kutattam, se nem áhítottam (eddig!) közelebbről megismerni.

Tegyük fel, hogy az emberiség rendelkezésére álló szent könyvek (Biblia, Korán, Védák, Misna), vagy akár Mahabharata és Ramayana hindu eposzok valahol mind-mind egy bizonyos “kódnyelven” íródtak és valójában tele vannak utalással arra vonatkozólag, hogy a gondolatainkon keresztül érzelmi tartalommal megtöltött, folyamatosan történő teremtő folyamatainkat felismerjük és rájöjjünk arra, hogy a gondolati és érzelmi felelősségünk kihelyezése a legnagyobb büntetést rója ránk. (Erről rengeteget írtam és még fogok is írni, mert azt gondolom, hogy a változás ott kezdődik, hogy máshogy értelmezem a velem történő eseményeket, mint eddig.) Csak tegyük fel, hogy a Bibliában pl. eredetileg benne volt a reinkarnáció (=újjászületés, a lélek folyamatos fejlődési útja) is, de aztán kivették belőle, mert a jelenlegi értelmezése jobban beleillik a félelemközpontú – és így irányításra alapozott – valóságunkba? (További részletek erről: pro és kontra.)

Csak tegyük fel, hogy az egyre többször emlegetett szabadkőműves és titkos társaságok – melyeket az összeesküvés-elméletek hívői a világ megrontásával “vádolnak” – , valójában olyan, egyébként némi kutatással könnyedén elérhető információktól tartanak vissza bennünket, melyeknek célja, hogy tudatosan, vagyis önmagunk működését kívülről is látva közelebb kerüljünk ahhoz a mindannyiunkat alkotó energiafolyamhoz, mely által folyamatos jelleggel teremtünk, akár tudunk róla, akár nem. (A tudatos, célirányos teremtést ők sem adják “ingyér” a páholytagoknak, ezért is van szükség beavatásokra az egyre magasabb szinteken. És ahogy az egyik korábbi cikkemben írtam, a tudáshoz, megértéshez fel kell nőni, ezért nem teszik ezt közhírré mindenkinek!) Mint a videójátékokban, ahol egyre nehezebb pályákra kerül az ember, itt is egyre több mentális akadállyal találkozunk, mely az elménket, a hitrendszerünket befolyásolja és elveszi a figyelmet és a fókuszt arról, ami a legfontosabb: az általam tapasztalt világot én hozom létre és bármi, aminek megfelelő gondolati és érzelmi energiát adok, az a célirányos cselekedeteimmel megvalósítható. Bármi.

Csak tegyük fel, hogy ezek a tudatos erők azért képviselik a negatívnak nevezett pólust, mert akkor fogalmunk sem lenne a pozitív pólusról, a bennünk élő Isteni valóságunkról? Tételezzük fel, hogy a polaritás, vagy ahogy emlegetni szokták, a “duális világ” (hideg-meleg, jó-rossz, kint-bent, fent-lent, stb.) célja az, hogy megtapasztaljuk a vanság minden szeletét. Ha nem tudunk az egyikről, fogalmunk sincs milyen a másik…

Mindezt csak azért mondom el és rágom meg ennyire, mert valahol legbelül azt érzem (valójában tudom), hogy ez a rengeteg negatív energia, amit az emberiség táplál a “gonosz irányítók” (politikusok és pénzemberek) irányába az jobban hozzájárul azok – vagyis a meglévő rend – fenntartásához, mint bármi más. Mivel az elme nem tud különbséget tenni a valós és elképzelt dolgok érzelmi megélése között (gondolj csak bele, hogy egy film milyen hatással van rád, pedig tudod, hogy az nem a valóság!), ezért, ha azt mondom neked, hogy “Ne gondolj a rózsaszín elefántra!”, akkor mire fogsz gondolni? Hmm… ugye érted már, hogy miért nem működik a gyűlölködés? (Természetesen – mint ahogyan én is teszem – ettől függetlenül szükség van az igazságnak hitt, nem fősodrású elméletek kimondására is, de fontosnak tartom, hogy a felismerés hassa át a mondandónkat és ne az elutasítás és a félelem!)

Tegyük fel tehát, hogy az összeesküvés-elméletek részint igazak és tulajdonképpen semmi titok nincsen bennük. Odarakják az orrunk elé a megfelelő szimbólumokat, s bár adnak a létezésükre egy bizonyos (megtévesztő) magyarázatot, mégis mi teremtjük meg a fizikai jelenlétük által azt a valóságot, amelyet az irányító hatalmak szeretnének, de egyedül kevesek hozzá. A teremtő energia ugyanis a tömegekből áramlik! (Amíg tiltakozunk és hangosan kiabálunk, addig mi vagyunk szívóágon!)

Csak tegyük fel, hogy amit a Beszédes szimbólumok, ostoba elméletek? c. bejegyzésemben írtam, az tulajdonképpen azért nem is lehet titok, mert a tudással rendelkező irányító erőknek ezeket az információkat el kell “mondaniuk” mindenkinek, különben semmit nem érnek. Ha elmondják, akkor ugyanis áramlik a szimbólumokból származó energia a fizikai megvalósulást elősegítendő. Hogy egy számomra teljesen logikus analógiával éljek, vizsgáljuk meg a Hamer-féle Új Medicinát / Germán Gyógytudományt, amely szerint a megbetegedések (elváltozások) minden esetben pszichoszomatikusak, vagyis heves érzelmi megrázkódtatással járó lelki konfliktusok eredményei, melyek bio-logikus természettörvényeken alapulnak. A megoldás (gyógyulás) minden esetben abból adódik, hogy felismerjük a konfliktus forrását, szembesülünk vele és a bennünk lévő tiltakozást az elfogadással feloldjuk. Az elfogadással és felismeréssel feloldjuk a konfliktust, és ezáltal megindul az elménk által akadályoztatott energiafolyam. Ez a kulcs. (És persze türelmesen kivárjuk, amíg a helyreállító folyamatok befejeződnek.) Abban a pillanatban, amikor az elfogadás (önmagunkkal történő szembesülés) megtörténik, a gyógyuló folyamat beindul és az elváltozás elkezd helyre állni. A felismerés, szembesülés által az energia áramlása helyre áll (feloldódik “a blokk”) és megindul a pozitív teremtés. A jelenlegi hitem szerint, sok-sok évi kutatás után úgy érzem, hogy a megoldás ennyire egyszerű. A nehézség abból fakad, hogy ehhez meg kell tanulnunk önmagunkkal szemben őszintének lenni…

Írhatnék még rengeteg “készpénznek” vett esetet (melyek a tömeg világképe szerint “tuti, hogy így vagy úgy vannak”, s amiket érdemes lenne górcső alá venni), de nem akarom túlzásba vinni. Természetesen nem szeretném azt sem, ha ennek az “örök szkeptikus” világnézetnek a hatására semmit nem hinnénk el, egy kiválasztott bizonyosság ugyanis mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az általam létrehozott MOST-ban el tudjak igazodni. Én csak azt mondom, hogy legyünk nyitottak, mert azzal csakis nyerhetünk! Az emberiség mindig az által lépett a következő lépcsőfokra tudásban, amikor a korábbi paradigmáját képes volt megkérdőjelezni.

És most egy kis feltételezés és hangos elmélkedés…

Csak tegyük fel az elmúlt évtized legnépszerűbb összeesküvés-elméletét megvizsgálva, hogy a 2001. szeptember 11-én történt New York és Washington D.C. elleni terrortámadások mögött nem (csak) Osama bin Laden volt, hanem az egészben benne volt az amerikai kormányzat is, mert az USA haderejének megerősítéséhez szükséges volt a “terror” elleni háborúra és ezt egy ilyen szörnyű támadás nélkül soha nem hagyta volna jóvá se az ENSZ, se a NATO (és tsi), a Freud által irracionális reakciójú tömegekről nem is beszélve. Kevesen tudják, mert ezt a hírekben soha nem mondták el, de 2000-ben létrejött egy Project for the New American Century elnevezésű szervezet, mely 2000 szeptemberében kiadott egy “Rebuilding Americas Defences” (Amerika védelmének újjáépítése) elnevezésű nyilvánosan is elérhető írást, melynek 51. oldalán a következő bekezdés található: “Further, the process of transformation, even if it brings revolutionary change, is likely to be a long one, absent some catastrophic and catalyzing event – like a new Pearl Harbor.” (Magyarul: “Ezen túlmenően a változás folyamata mentes lesz a Pearl Harborhoz hasonló katasztrófális és folyamatelindító eseményektől még akkor is ha a változás forradalmi lesz.”) Ez a kijelentés azért is érdekes 1 évvel a terroresemények előtt, mert az 9/11 után az akkori USA elnök, George W. Bush, pont új Pearl Harbor-ként aposztrofálta a történéseket. Ha valaki veszi a fáradtságot és végigolvassa ezt a 76 oldalas dokumentumot, akkor világos lesz számára, hogy az elmúlt 12 évben mi történt az USA védelmi (=érdekvédelmi) taktikáit illetően… (Afganisztán, Irak, Arab tavasz, stb.)

Az azonban “szög-egyszerű” Józsi bácsiként is nagyon elgondolkodató és furcsa számomra, hogy Osama bin Ladent állítólag 10 évig üldözte az “egész világ”, majd amikor végre megtalálták és egy tűzharc során lelőtték Pakisztánban, akkor 24 órán belül eltemették, mert a muszlim vallás miatt tekintettel voltak rá… A XXI. század eddigi legveszélyesebb terroristáját, aki elleni harcnak több millió civil áldozata is volt végül elkapják, de mivel meghalt szegény, tekintettel voltak arra, hogy az iszlám megköveteli a halottak 24 órán belüli temetését? Hmm…

Ha már 9/11, és meg kell mondani előre az igazságot – mert az energiának muszáj áramolnia! -, íme egy sorsfordító interjú a néhai amerikai filmrendezővel és producerrel, Aaron Russoval (aki mellesleg a Manhattan Transfer együttes és Bette Middler “felfedezője” is volt):

Aaron Russo és a beszélgetésben említett Nick Rockefeller a “lesz majd egy hatalmas esemény, aminek hatására katonák afganisztáni barlangokban fognak kutatni terroristák után” sztoriját (utalva a 9/11-es eseményekre) továbbgondolva csak tegyük fel, hogy az internet underground világában terjedő félelemkeltő híresztelések a 2012-es londoni olimpián történő támadásokról igaznak bizonyulnak esetleg… Szívből remélem, hogy ez nem válik valóra, de írnom kell róla, mert túl sok ezzel kapcsolatos infót találtam a neten olyan emberektől is, akik nem szoktak hülyeségeket beszélni…

Ha esetleg nem jutott el hozzád ez a rémhír, több forrás azt állítja, hogy az Isteni abszolútum (felebaráti szereteten alapuló világkép: “ne tégy olyat mással, amit magadnak sem kívánsz”) helyébe lépő, évtizedek óta tudatosan épített materiális és pénzközpontú paragidma, az ún. Új Világrend (New World Order) megkoronázásaként, a jövő hét pénteken Londonban kezdődő 30. Olimpiai Játékokon valamikor (de legvalószínűbb, hogy az augusztus 12-i záróeseményen) egy váratlan terroresemény fog bekövetkezni. Az elrugaszkodottabb “elemzők” szerint ez akár egy űrtámadásnak szimulált lézerfegyveres támadás is lehet, mások szerint valami kisebb méretű atombomba fog robbanni. (Csak gondolj bele abba, hogy ha 2001. szeptember 10-én valaki azt mondja neked, hogy a WTC épületei össze fognak dőlni másnap és több, mint 3000 ember meghal, te mit mondtál volna? Valószínűleg azt, hogy “Neked elment a maradék eszed is…”)

Kérlek ne haragudjatok rám, hogy ilyenekről is írok – eszem ágában sincs félelmet ültetni senkibe! -, de most éppen ez foglalkoztat és azt hiszem, hogy talán érdemes tudni a történetek nem hivatalos verzióját is, vagy csak azt, hogy bizonyos emberek miként vélekednek a jövőről, ami persze lehet, hogy tök máshogy lesz. De mi van, ha mégse? Ahogy Ian R. Crane mondja az egyik belinkelt videóban: Semmit ne vegyetek készpénznek, amit a hírekben mondanak, bármi is történjen… (Ami nagyon remélem, hogy nem fog!)

Tudom, hogy semmilyen logikus érv nem szól amellett, hogy ezt hagyják (szerintem sem!), az azonban felettébb érdekes, hogy a Rockefeller Alapítvány által készített Scenarios for the Future of Technology and International Development (magyarul: A technológia és a nemzetközi fejlesztés jövőjének forgatókönyve) c. írás 34 oldalán a következő olvasható: “Devastating shocks like September 11, the Southeast Asian tsunami of 2004, and the 2010 Haiti earthquake had certainly primed the world for sudden disasters. But no one was prepared for a world in which large-scale catastrophes would occur with such breathtaking frequency. The years 2010 to 2020 were dubbed the “doom decade” for good reason: the 2012 Olympic bombing, which killed 13,000, was followed closely by an earthquake in Indonesia killing 40,000, a tsunami that almost wiped out Nicaragua, and the onset of the West China Famine, caused by a once-in-a-millennium drought linked to climate change.” (Magyarul: Pusztítóan sokkoló események, mint szeptember 11, vagy a 2004-es délkelet-ázsiai cunami, valamint a Haitiben történt földrengés felkészítették a hirtelen katasztrófákra a világot. De senki sincsen felkészülve olyan nagy léptékű katasztrófákra, amelyek ilyen lélegzetelállító gyakorisággal történnek. A 2010 és 2020 közötti időszakot a “végzet évtizedeként” aposztrofálják, jó okkal: a 2012-es olimpiai bombázás, amely 13 ezer embert ölt meg, aztán az ezt követő földrengés, mely Indonéziában 40 ezer emberéletet követelt; egy cunami, mely majdnem eltörölte a Nicaraguát a Föld színéről és a nyugat-kínai éhínség kezdete, amely a klímaváltozásnak köszönhetően az “1 millió évben egyszer” előforduló szárazság következménye.)

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de egy ilyen szervezet oldalán található írásról azért nem olyan könnyű azt állítani, hogy összesküvés-elmélet lenne. Vagy mégis? Hm…

És talán az sem véletlen, hogy a Londoni Olimpiai játékok logóját ha nem vízszintesen, hanem függőlegesen olvassuk ki, akkor azt a szót adja ki, hogy Zion.

Ha emlékeztek a Mátrix c. filmre, ott is Zion-nak hívták az utolsó emberek irányította várost… (Az erről szóló jelenet az egyik legfelpörgetősebb a trilógia 2. részében…) és nem mellesleg sok-sok feltételezés létezik arról, hogy a politikai értelemben vett cionizmusnak van köze ahhoz, ahogyan a világ eseményei alakulnak.

Csak tegyük fel kedves komám, hogy a shakespeare-i színház sakktábláján tényleg mi vagyunk a bábuk, mert nem teszünk fel kérdéseket és mert el akarunk hinni mindent, amit mondanak nekünk. Vagy csak furcsa, illuzórikus szinapszisok lennének az agyamban, és ezeknek az információknak valójában semmi köze nincs egymáshoz? Hmm.. Az is lehet.

Csak tegyük fel, hogy idióta tréfát űz velem az elmém, mert azt akarom a valóságból látni, ahogyan éppen most pörög az agyam. Mivel a végtelen lehetőségek között ez is benne van a pakliban, ezért ne is vegyetek túl komolyan! 🙂 (De azért az említett forrásokat bogarásszátok át, mert lehet, hogy tanultok belőle ezt-azt.) Hogy egy közhelyet mondjak: sosem lehet tudni…

Na, azt hiszem le is lassítom magam 1-2 felessel a kocsmában, mert ez a sok munka és elmélkedés már kezd az ivás rovására menni. 🙂 Egészségetekre!

Helyzetjelentés (2012. augusztus 13-án): Szerencsére a riogatás és félelemkeltés nem jött be és a londoni olimpia csodaszépen lezajlott. Ennek vagy az lehet az oka, hogy olyan sokat beszéltek a potenciális “akcióról”, hogy a végén a “szervezők” visszakoztak (és lefújták “a támadást”), vagy az egész alapból egy baromság volt. Bármi is legyen az ok, én végtelenül örülök, hogy minden jól sikerült és a nemzetek egy főre jutó éremtáblázatán Magyarország első helyezett lett! Gratulálok az olimpikonoknak!