MelléRENDelt TÁRSadalom

MelléRENDelt TÁRSadalom

MelléRENDelt TÁRSadalom

Ha megállunk egy pillanatra és szemügyre vesszük a világ hatalmi felosztását, azonnal szembeötlő, hogy valami bibi van. Nem kerek a történet. Tiszta sor, hogy egy tudatosságot nélkülöző társadalomban szükség van erős kezű, határozott vezetőkre, különben (sajnos nagy valószínűséggel) előbb-utóbb anarchia lenne mindenhol. Az is igaz, hogy a hatalmi piramis alját “támasztó” széles tömegeknek sem tudása és rálátása, sem érzéke nincsen ahhoz, hogy vezetői döntéseket hozzanak, hiszen a legtöbben a saját életük(!) puszta élvezetére szeretnének berendezkedni, abból pedig a szó modern értelmében nem lesz fejlődés. Nem lehet mindenki a piramis csúcsán, mert kellenek azok, akik valódi (érték)teremtéssel foglalkoznak “odalent”, míg a “fejesek” kigondolják, hogy mi a tuti. Egy jól szervezett és metafizikai szempontból is tiszta TÁRSadalmi RENDszer feltétele az, hogy határok nélküli “kasztokba” rendeződjünk. Nézzétek csak meg hogyan szerveződnek a családokban élő(!) háziméhek és egyből érthető lesz ez a nézőpont. Egy liberalizálódó világban “kasztokról” beszélni akár istenkáromlásnak is tűnhet, de ki fogom fejteni ebben az írásban, hogy szerintem miért logikus és tiszta ez a közelítés, ha van mögötte tudatosság és szervezettség.

Indiában kasztrendszer működik kb. Krisztus előtt 1000 óta, mindenkinek “megvan a helye” a társadalomban. (Legalábbis ez az elképzelés a történet mögött.) A kasztrendszerben vannak – alulról felfelé – sudrák (dolgozók, szolgák), vajsják (kereskedők, földművesek), ksatriják (harcosok, katonák) és bramanák (szellemi vezetők, papok). Egy ilyen tradicionálisan felosztott társadalmi rétegződésben minden kasztnak megvan a saját feladata a társadalom rendjének megtartásában. Amennyiben az adott kaszthoz tartozó emberek képesek kiteljesedni a saját feladatukban, a társadalmi rend és elégedettség alapvetően garantált. A tapasztalat azonban az, hogy ezt a rendet mégsem képes a kasztrendszer megteremteni, mert a piramis-szerű rétegződés alapja az, hogy ki hová születik (pl. aki sudrának születik azt örökre sudrának tekintik) és nem pedig az, hogy ki hová való ténylegesen, beleértve azt is, hogy a “szintek” közötti átjárás lehetséges, mert a szellemi szintet nem feltétlenül a származás determinálja de még csak nem is az intellektuális fejlettségi szint.

Na de Józsi bácsi baz+, mi az, hogy “ki hová való”? Rasszista vagy?

Tudom, ilyenekről beszélni ma nem annyira “pí-szí” (PC), azaz politikailag korrekt, de engedelmetekkel az eszmefuttatás következtetéseinek érdekében ettől most eltekintenék. 🙂

Pont egy évvel ezelőtt járt nálunk egy Indiában született és felnőtt koráig ott nevelkedett barátunk, aki már 7 éve New Yorkban él, és sokat mesélt az indiai helyzetről. Elmondta, hogy ő ksatrija család gyermeke és 25 éves volt, amikor a nagyszülei (akik őt felnevelték) kinéztek neki egy ugyancsak ksatrija családból származó férfit és hozzá kellett mennie feleségül. A lánynak ez nem igazán tetszett, de az elvárásoknak meg kellett felelni, s bár a frigy egy időre létrejött, végül közös megegyezéssel elköszöntek egymásról. A srác Indiában maradt, a lány előbb Japánba, majd az USA-ba költözött. Ha európai fejjel belegondolunk egy ilyen megrendezett házasságba, kiráz bennünket a hideg. Ugye? Az ő fejükkel gondolkodva azonban némileg érthető ez a lépés, egyrészt azért, mert már régóta ezt vélik működőnek, másrészt pedig az a feltételezés eme “barbár” gondolkodás mögött, hogy a megfelelő szellemi háttér lényeges abból a szempontból is, hogy egy adott szinten élő család mindig az adott szinten maradhasson. (A gazdagok sem véletlenül házasodnak gazdagokkal…) Jelen vizsgálódásom tárgya azonban nem az anyagi szint fenntartásának taglalása, hanem az, hogy szellemi szempontból ténylegesen hová tartozunk.

Talán mindannyiunkkal előfordul néha az a helyzet, amelyben egy vitás helyzet során megállapítom a vitapartneremről, hogy “ő nincs azon a szinten, mint én”, s ezért tulajdonképpen nincs is értelme vitázni. Ilyenkor általában megnyugtatom magamat, hogy (bizonyára) én vagyok “magasabb” szinten és ő az, aki korlátolt :), pedig lehet, hogy épp fordítva van, és az is lehet, hogy nem kell egy szinten lennünk. A társadalom ugyanis attól lesz emberTÁRSak gyűjtőhelye, hogy az egyik ember a szellemi tudásával segíti a társait, a másik pedig azzal, hogy megfogja a lapátot. Egyik sem alább vagy feljebbvalóbb a másiknál, hiszen mindkettőre szükség van, az egyetlen valódi értéke a tevékenységnek és energia-kiáramoltatásnak a szándék és annak mögöttes igazsága. Ki mondja / teszi és milyen szándékkal? Ebből a szempontból vizsgálódva pedig egy igazán sikeres ember nem csak a szellemi “kaszthoz” tartozó egyén lehet, hanem egy egyszerű dolgozó is, akit a tisztesség, a szeretet és legfőképpen az igazság vezérel mindabban, ami által hatással van a világra.

Mégis miért olyan fontos ez?

Sokat gondolkoztam azon az életem során, hogy az egyes tevékenységeknek mennyi a tényleges értéke és hová akarok én eljutni? Van-e olyan “szint”, amit érdemes megcélozni, vagy másképp kérdezve mit kell önmagamért megtenni ahhoz, hogy egy magasabbnak vélt szintre jussak? Egyáltalán jó lenne-e nekem ott fent, “magasan” vagy egyáltalán van-e olyan, hogy ott fent? A magasabbra jutást a mai világunk olyan kritériumok alapján méri ugyanis, ami szerintem nem feltétlenül felel meg a metafizikai szempontból TÁRSas együttélés igazságban történő megéléséhez. Ezzel a kijelentésemmel elsősorban arra szeretnék (magyarra lefordítva 🙂 ) utalni, hogy – enyhén szólva – nem mindig azok az emberek vannak a társadalom csúcsának nevezett pozíciókban, akik szellemileg is “megérdemlik” azt a kitüntetett helyet. Nem arról a mentális stabilitásról beszélek, ami a rátermettségből, a kemény munkából és a kitartásból fakad, hanem arról a szellemi szintről, amelyik tudja a különbséget a kronosz és a kairosz között. Mivel azt gondolom, hogy axiómának tekinthetjük azt, hogy minden egyéni gondolatunk és tevékenységünk hatással van az egészre (vagyis a pillangó effektus folyamatosan működik, akár szeretnénk, akár nem), ezért a hatalmi hierarchia felsőbb szintjein élőket legfőképpen a tevékenységeik metafizikai következményei alapján érdemes megítélnünk. Szolgálja-e a hatalmon lévők tevékenysége a TÁRSadalmat alkotó egyének életét, értéket adnak-e ők hozzá a mindenkori világrend(etlenség?)hez vagy mások megvezetésével akarnak előrébb jutni, és leginkább rövid, közép és hosszú távon építik-e a gondolataik, érzéseik és tevékenységeik a jelent és ezzel a jövőt, vagy rombolják-e azt? A másik, hogy mindezt ÉN hogyan teszem? Jogosan kritizálom “őket” vagy sem? Ugye háttérhatalom hiába van(?), valójában nem létezik, mert az én és hozzám hasonlók energiája kell az elnyomás működtetéséhez.

Ha ebből a szempontból megvizsgáljuk a hatalmi piramis jelenleg látható hierarchikus rendszerét, akkor világossá válik, hogy az egy mesterséges és erőltetett, valójában természetellenes formációja a TÁRSas berendezkedésnek, a szolgálathoz és az igazságban történő építkezéshez ugyanis semmi köze nincsen. A társadalom szerves részét képező, annak EGÉSZségét tekintve egyenlő fontosságú szintjeinek ugyanis az alapján szükséges “függő viszonyban” lenniük egymással, hogy a saját maga szintjén ki mit tud hozzátenni önmaga és mások igaz létezéséhez. Igaz módon vagyok-e buszsofőr, utcaseprő vagy egyetemi tanár? Betölti-e az én tevékenységem annak metafizikai küldetését? Az említett példáknál maradva buszsofőrként az utasokra és azok testi épségére a legmagasabb szintű figyelemmel ügyelek-e, az utca tisztítását a rend iránti tiszteletem hatja-e át és az egyetemi óráimat az igazság szellemében tartom-e meg? A tevékenységének metafizikai következményeivel tisztában lévő buszsofőr ugyanis kvázi magasabb szinten áll, mint a hatalmi rendszer esetlegesen téves ideológiáit okító egyetemi tanár. A minőséget és ebből fakadóan a tényleges “hierarchiát” az igazsághoz kapcsolt hozzáállásom és a tevékenységeim szándéka határozza meg. (Amit persze – sajnos – befolyásol a pénz alapján történő megbecsülés is, de csak azoknál akik a maslowi szükségletpiramis alsó szintje alatt vannak. Egy pénzközpontú társadalomban az alacsonyan fizetett munka sok esetben “alja” munkának tekintett, pedig nem biztos, hogy ez így van…)

Mi a fenét jelent ez, amiről itt povedálsz, Józsi?

Ahhoz, hogy a világ igazságban és szeretetben haladjon előre a tudatosság és a békés, tiszteletteljes együttélés irányába, ahhoz az kell, hogy felismerjem a saját feladatomat a saját szintemen és mindent az igazság szellemében végezzem el. Ha dolgozó vagyok, igazságban éljem meg annak minden apró feladatát és ha más szinten (nem magasabb, hanem más!) szeretném megtapasztalni a valóságot – akár kereskedőként, harcosként vagy szellemi emberként -, akkor a megfelelő kérdések felvetése mentén(!) haladjak előre a saját tempómban. Egy alacsonyabbnak vélt szinten lehetséges magasabb szintű igazságban létezni, mint egy magasabbnak vélt szellemi szinten, ugyanis a nagyobb tudással nagyobb felelősség is jár. Egy igazságban létező TÁRSadalom minden egyes szintje mellérendeltségi viszonyban van, mert az EGÉSZség feltétele a különböző szinteken élők harmonikus együttműködéséből és kölcsönös tiszteletéből fakad.

Az elmondottak tükrében mi az, amit tapasztalunk?

Ha megnézitek a jelenlegi világ berendezkedését, a legmeghatározóbb (“legfelsőbb”) szinteken a vajsják, vagyis a kereskedők állnak, akik nem szellemi emberek. Az a “király”, aki jól bánik a pénzzel (ami voltaképpen csak egy eszköz), mindenki más szolgasorsra jut. A sudrák (dolgozók = kis ember) valódi értékteremtését nem becsüli senki, a ksatriják valójában a vajsják szolgái, a braminokat meg sokszor csak kinevetik, mert tevékenységük közgazdaságilag nem hasznos. A dolgozók értéktelennek érzik magukat (mert anyagilag nincsenek megbecsülve) és ezért tárgyak birtoklásán keresztül próbálják visszaigazolni létezésük értelmét, a harcosok nem a szellemi rendet védik, hanem a kereskedők vagyonát (mert abban több a pénz!), a valódi szellemi vezetők meg nem kerülnek olyan politikai(!) pozícióba, hogy hatásközpontok legyenek és nagyon sokan közülük a napi túlélésükért küzdenek.

Nézzétek csak meg a háborúkat, a gazdasági válságokat, vagy a nyomorúság forrását. Ezek mind-mind abból fakadnak, hogy az egyes szellemi szintek szerepe felborult és olyanok irányítanak, akik nem értenek a TÁRSadalom EGÉSZségéhez, vagy éppenséggel érthetnének hozzá (ha lenne erejük szembenézni a hazug létükkel), de az számukra nem kifizetődő. Hiányzik a megfelelő szintű önismeret a saját tevékenységeim igazságban történő elvégzéséhez, a mellérendeltségi – kvázi függő – viszony tisztelete eltűnt (pedig a pénz nem ehető és csak addig vehetsz rajta bármit, amíg az azon megvásárolható valódi értékeket valaki előállítja), a szellemi közösségeket meg nincsen, aki összefogja, mert az már nem képvisel igazi értéket. (Most őszintén: milyen emberek azok a – valójában szaúdi börtöntöltelék – “lázadók”, akik a Szíriában élő, még arámi nyelven beszélő keresztény közösségek gyermekeit és anyáit megerőszakolják vagy vegyi fegyverekkel ártatlanokat ölnek halomra? Ők lennének az igaz harcosok, akik a gonosz(?) Assad ellen vállalják a mártír sorsot…?)

Mi tehát a megoldás (ha van egyáltalán)?

Mivel a világot én teremtem (és ezt mindenki ugyanígy teszi egyéni szinten), ezért először erre a kérdésre válaszolj (önmagadnak): Az a HIVatásom, ami a KÜLDetésem?

Ha a maslow-i szükséglet-hierarchia piramisa alapján döntöm el, hogy mivel szeretnék foglalkozni, akkor éberség nélkül belefuthatok abba, hogy a mindenkori világrend értékrendje szerint választok magamnak HÍVatást (nem pedig az abszolút lét KÜLDetése szerint, amivel még boldog is lehetnék). Most gondoljatok csak bele: Mivel a világ értékrendje szerint “akinek pénze van, az a Jani”, ezért könnyen előfordulhat, hogy eltévelyedek az úton és nem a KÜLDetésem szerint élem le az életemet, aminek következtében csupa pótcselekvéssel fogom kitölteni az időmet, mert szükséges lesz visszaigazolni a létezésem értelmét. Ha nem a saját utamon járok, azt kapom cserébe, hogy folyamatos visszaigazolásokra lesz szükségem a létezésem kiérdemlését és bebiztosítását illetően. (Eckhart Tolle pl. az Új Föld című könyvében azt írja, hogy az ember “eredendő bűne” az eltévelyedés. Az eredendő bűn az, hogy nem a saját szellemi utamon járok.) Nézzük csak meg “Az ördög ügyvédje” c. film főhősét, aki fifikájával képes volt túljárni a “jogrendszer eszén” (miközben tudta!!!, hogy nem az igazság oldalán áll), vagy azokat az orvosokat, akik saját maguknak és szeretteiknek nem adnák be a kemóterápiás citosztatikumot, de az osztályukon fekvő betegekbe gondolkodás nélkül belenyomják. Ők bizonyára nem a küldetésük alapján választottak hivatást, mert a magas szintű tudásukat és OKosságukat (ok-okozati összefüggésekre reflektálni bíró elméjüket) nem az igazságban élésre használják, vagyis éberség helyett eltévelyedésben léteznek.

Igen, tudom, a kali-juga korában (=a vaskor) élünk és azt mondják a megvilágosodottak(?), hogy ez most pont jól van így, mert ha ez nem lenne, nem lennénk képesek felébredni a kábulatból, amelynek legfőbb jellemzője az, hogy egy nem uralt valóságot teremtettünk. A jó hírem azonban az, hogy az illúzióvalóság attól fog megváltozni, hogy azok, akik éberré válnak, a jövő generációinak vezetőivé válhatnak.

Ahogy a természetben is látjuk, a világ teremtésből, fenntartásból és pusztításból tevődik össze és a vaskor szellemi szempontból pont a pusztítást testesíti meg, MOST ennek kell megtörténnie. Azonban ahhoz, hogy ismét átlépjünk a teremtés korába, tisztában kell lennünk önmagunk feladataival és rá kell jönnünk, hogy mi az igazi KÜLDetésünk. Ennek hiányában esélyünk nincs HIVatást találni és olyan TÁRSadalmi REND-SZERT (az embertársakhoz való kapcsolódás szellemi rendjét) megteremteni, amelyben az igazság szeretete mindenek felettivé válik.

Ha nem kezdünk el ebben az irányban érezni és gondolkodni, akkor egyre inkább az válik valósággá – már ha eddig nem tette meg -, amit Gustave Le Bon: Tömegek lélektana c. könyvének mondanivalójára reflektálva Hamvas Béla írt A láthatatlan történet c. esszékötetében a Vízöntő koráról, melyben a tömegek tudattalan tevékenysége veszi át az irányítást:

“Vannak, akik még ma is azt merészelik hinni, hogy az igavonó a jármot eleget viselte, s most már ideje az angyal helyébe lépni, hadd húzza az ekét. Az észrevétel figyelemre méltó lenne, ha időnként meg lehetne tenni, hogy az ember a hasát a nyakán, az agyát pedig a gyomra alatt viselné. Éppen olyan értelmes lenne a fákat felkérni arra, hogy ezek után gyökereiket dugjak ki a földből, ágaikat pedig fúrják a talajba. A has felül, a nyakon éppen olyan démonikussá válnék, mint az agy alul. Ha a belek elkezdenének gondolkozni és életterveket szőni, ezek bél-gondolatok lennének. Mint ahogy a tömeg uralomra jutásának legelső jele a belek gondolkozásának felülkerekedése volt: előtérbe lépett minden, ami táplálék, gazdaság, gyomor, földi javak, étel. A sárkány egész léte, hogy zabál és horkol.

Ha pedig nem tud jóllakni, rablásra indul, és aki eléje kerül, azt leüti. Nyersanyagra van szüksége -, a tömeg korszakának jelszava: nyersanyag. De ha az agy lemerülne, és elfoglalná a belek helyét, fel kellene hogy lázadjon abban a sötétben, amelyet nem szokott meg, s amely lénye ellen van. Mint ahogy a lemerült szellemi ember ma nem egyéb, mint színtiszta lázadás. A lázadó agyvelő éppen olyan gonosz, mint a gondolkozó bél. Éppen olyan démonikus, mint a gyökereivel fölfelé s ágaival lefelé fordított fa. Az igába fogott angyalnak sátánná kell változnia, ahogy az uralkodói székbe került ökörnek sárkánnyá.”

Amikor már felismertük, hogy a hasunk nem lehet a nyakunkon vagy az agyunk a gyomrunk alatt közvetlenül, nagyobb eséllyel vágunk neki a(z ön)tisztulásnak.

S ha valaki azt hinné, hogy ezek a gondolatok naivitás szüleményei, s a potenciális realitása a leírtaknak a zéró felé konvergál, annak bejegyzésem zárásaként nagy szeretettel ajánlom figyelmébe a brit humorista és színész, Russell Brand gondolatait, aki ugyan egy teljesen más nézőpontból közelít, az általa feszegetett megoldás gyökérzete mégis egymásba ágazó azzal, amikről írtam:

Ego sum via veritas et vita.

Azt hiszem erre iszom is egy pohárkával, a legfrissebb forrásvízből. Egészségetekre!

Nincs háttérhatalom

Nincs háttérhatalom

Nincs háttérhatalom

Aki régebb óta követi az írásaimat (pl. olvasta ezt, vagy ezt), az valószínűleg meglepődik a bejegyzés címén. Annál is inkább, mert a szíriai helyzet kapcsán igencsak egyértelmű, hogy míg a fél világ a háború ellen van, addig Obama állítólagos bizonyítékokkal (amelyeket a széleskörű publikumnak még mindig elfelejtettek bemutatni, csak egy zárt szobában “kaphattak betekintést” az amerikai kongresszus képviselői a “titokba”) mégis azt szeretné elérni, ha eltakarítanák a térképről ezt a szuperterrorista, saját népét gyilkoló(?) Assad-ot, akiről meg egyre inkább az kezd kiderülni, hogy nem is véreskezű és az országának népe kb. 70%-ban mellette áll. Persze a tényleges igazságot nem tudom, hiszen a médiából és általam ellenőrizhetetlen internetes oldalakról tájékozódom én is, de az indíték mintha túlmutatna Obamán… Valakinek, aki az amerikai elnök mögött áll, érdekében állhat a háború. Ez lehet az izraeli lobby, de lehet, hogy csak a nagy olajcégek, akik szeretnének Irak után még jobb geopolitikai helyzetben lenni Iránnal szemben. Vagy az is lehet, hogy nem is geopolitikai céllal történik minden, hanem csak azért, hogy az emberiség bölcsőjének számító közel-keleti régió valódi őstörténetét kiradírozzák. A végén még kiderülne, hogy Szíriának köze van a Szíriuszhoz. 🙂 Nem tudjuk pontosan. Bevallom én nagyon hajlok arra a meggyőződésre, hogy nem Assad személye és elnyomó kormánya az indíték.

Tehát akkor mégis van háttérhatalom, aki a pénz, az olaj, a fegyverkezés és a gyógyszeripar kézben tartásával és profitcélú működtetésével az emberi életre való tekintet nélkül építgeti az ún. Új Világrendet?

Igen is, meg nem is. Elmondom, hogy a képlet szerintem miért árnyaltabb, mint ahogyan azt sokan hiszik.

Képzeld el, hogy Te hogyan éled az életedet. Felkelsz reggel, felkapcsolod a villanyt (világít!), megmosod az arcod a fürdőszobában (jön víz a csapból!), és kakilsz egy jót (le lehet húzni a vécét!). Ezek után megiszol egy fél liter vizet, elkészíted a boltban vásárolt finom déligyümölcsből (az is van!) készült reggelidet a délelőtti méregtelenítés végett (vagy letolsz egy fain kis kávét – lehet kapni, pedig Magyarországon nem is termesztenek kávét – és benyomsz egy jó kis cukros kakaóscsigát…) és azon gondolkozol, hogy hogyan kéne a világodat olyan irányba fordítani, hogy neked jobb legyen. Lehetőleg úgy, hogy másoknak ne árts azzal, hogy neked jobb lesz. Ugye? Elmész tehát dolgozni a világjobbító(?) munkahelyedre (a benzinnel hajtott autóddal vagy busszal!), hogy pénzt keress a túléléshez, aztán ha ügyesedsz és létrán magasabbra jutva vastagszik a boríték, akkor még házad is lehet egy nap és autód is, a nyaralásokról nem is beszélve, meg az összes kis elektronikus kütyüről, aminek az a célja, hogy az életünket kényelmesebbé és mókásabbá tegye. (S annak ellenére van neked, hogy egyiket sem Magyarországon gyártották!) Aztán egy idő után azon gondolkozol, hogy jó lenne sokáig egészségben élni, így ha korábban széthajtottad magad a pénzért (ez a jellemző), akkor a megtakarításaid egy részéből próbálod az életedet meghosszabbítani és jó esetben megtanulsz meditálni, a spiritualitás és metafizika felé fordulva felfedezed karmikus sorsodat, “rosszabb esetben” kizárólag a világ túloldalán felfedezett és gyártott gyógyszerek és vitaminok hatásának tulajdonítod a hosszabb élet esélyét és szedni kezdesz valamit.

Az általánosítást elkerülendő teljesen világos, hogy nagyon sokféle életpálya és karrier létezik, amely más ívű pályán mozog mint az említett példa, s melyek jelentős része tényleg világjobbító szándékú (pl. a pedagógus pálya, génbiológia, űrkutatás, stb.), de sajnos minden terület górcső alá vételének esetében felmerül a kérdés, hogy a birtokolt és felhasznált tudás mekkora igazságot és személyes felelősséget takar, vagy csak a rendszer elvárásainak és érdekeinek megfelelően kerül továbbörökítésre a tevékenységért cserébe kapott fizetés végett. (pl. történelmi hazugságok tanítása tényként, vagy pl. magas szintű kriptográfiai ismeretek felhasználása az emberek magáncélú üzeneteinek feltörése céljából, lásd Edward Snowden meseszép történetét.) Ne felejtsük el azonban, hogy a “személytelen” rendszer célja a saját hatalmának megtartása és a mindenkori világrend fenntartása és erősítése, mint ahogyan az én célom is az, hogy “bebetonozzam a pozíciómat a munkahelyemen” a saját jövőm biztosítása végett! (És itt van az a pont, ahol az igazság kérdésén átlépnek a legtöbben és feláldozzák azt a kényelem oltárán bizonyítva ezzel, hogy “ők maguk a háttérhatalom”.)

De térjünk vissza a hétköznapokba egy picit még. Amennyiben városi ember vagyok, akkor a legjobb esetben is piacon vásárolok élelmiszert (de nagyobb az esélye, hogy egy csilli-villi szupermarketben, ahol WC papír is kapható és tartós elem), az olvasáson és sportoláson túli szórakozási lehetőségeimet többnyire városi sétákban, éttermi vacsorákban, mozizásban, esti kocsmázásban, baráti összejövetelek által, ‘ne adj Isten’ plázázásban élem ki. Ilyen a városi élet, “jó lenne helyi termelőktől vásárolni a sarki kisboltban, de ott nincs olyan választék és a multi különben is olcsóbb.” A kör így elkezd bezárulni.

Vagy:
Tudatos polgárként elvárom a választott önkormányzati és parlamenti képviselőktől (akiket nem azért választottam, mert személyesen ismerem őket és TUDOM, hogy alkalmasak a feladatra, hanem mert csak abból lehet főzni, amink van és ha nem szavazok, akkor mi lesz a demokráciával), hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek az Én közvetlen környezetemet széppé és biztonságossá teszik. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy egészen pontosan hogyan történnek a fejlesztések akár EU pénzből, akár önkormányzati forrásokból, hogy miért ez vagy az a kivitelező cég kap meg egy munkát, de ha a változás pozitívan érint, nem mérgelődöm, hanem örülök annak, hogy van bicikliút, szép a játszótér a parkban és új, légkondis busz jön. Pedig lehet, hogy a lobbizásnak eredményeként egy csomó család tönkrement, mert a cégük képtelen volt tartani a versenyt (vagy a vezetők nem akartak olyan vastag borítékot adni a pozícióban lévő döntéshozóknak), s így életük romba dőlt. Nem tudom, de – ha igazán őszintén(!) mélyre tekintek – nem is érdekel. Ha így is történt, megdöbbenek 3 percre, önmagamat büntetve(!) mérgelődésbe kezdek egy pöttyet, aztán kanalazom tovább a levest és örülök az új útnak. Elég nekem a magam baja és különben is b@ssza meg a kormány, meg a korábbi is. (Vagy éppen tegye az ellenkezőjét.) Ki más is lehetne a hibás, mint valaki más? 🙂

Lehetne még folytatni a sort mindenféle példákkal, de ami a lényeg, hogy jól és kényelemben akarok élni. ÉN! Ez a legfontosabb a számomra (és itt történik meg a “kisiklás” egyébként, ha ezt nem éberségben tesszük). Ez nem országfüggő, hanem emberfüggő dolog. A szegény országok normális életszínvonalra vágynak, a jómódú országok pedig még több luxusra, kényelmi szolgáltatásra. Az embert az hajtja előre, hogy mindig többet akar. Ha nem anyagilag, akkor szellemileg. A növekedés igénye ugyanis belénk kódolt szükséglet. A boldogság ezért is maga az út, a fejlődés, növekedés útja. (A jó kérdés pedig az, hogy melyik “típusú” növekedés helyes metafizikai szempontból = minden, amit érzek, gondolok és teszek, hatással van az egészre, ezért el kell döntenem, hogy támogatok-e egy hamis eszmét, vagy sem…)

És itt kanyarodnék vissza a bejegyzés témájához is.

Az, hogy mi úgy élünk, ahogy élünk, egy következmény. Az, hogy van villany, folyik a víz a csapból, le lehet húzni a klotyót, van déligyümölcs és iPhone Magyarországon is, mind mind következmény. Vannak, akiknek érdekében áll, hogy ezek legyenek és nem csak az általuk nyújtott kényelmi szempontok miatt, hanem azért, mert ez mind mind üzlet. A világ egy üzleti vállalkozás, a növekedés metafizikai természete (=igazságból vagy hamisságból fakad) a döntéshozó emberektől, akik a “következmény kialakítói”, valamint az őket megválasztó (hiszékeny, irracionális érzelmektől fűtött) tömegektől függ. Van víz, villany, gáz az otthonomban és ez tök jó, de ezért valakinek (akit nem ismerek személyesen) “le kellett igázni” egy országot (benne a lakókkal, akiket ugyancsak nem ismerek), ahol van sok olaj, víz, gáz, stb. és az ott élőknek el kell viselni ennek következményeit (pl. nem élhetnek szabadon, mert a földjük energiaforrásait privatizációban lenyúlták). Van választék az általam kedvelt üzletekben (és legyen is, mert elvárom!), s ennek következményeként sok-sok kisvállakozót tőkeerős multi cégek szorítottak ki a piacról, de ha a multi is megadja, amit akarok, akkor “leszarom a kisvállalkozót” (kivéve, ha én vagyok az a kisvállalkozó, akit kiszorítottak). A lényeg az én kényelmem, melyben minőséget olcsón kapok. És ezt a pozíciómat is meg akarom tartani, csakúgy mint a munkámat (függetlenül attól, hogy igazságból vagy hazugságból van). Ha a világ érezteti velem, hogy “fontos vagyok”, hajlandó vagyok lemondani az igazságról.

Fájdalmas kijelenteni ezt, de valójában erről van szó. Még akkor is megteszem, hogy a multit támogatom így vagy úgy, amikor a szívemben megjelenik az, hogy ez nem a legjobb út. De olyan kényelmes…

A világot irányító érdekek ugyanígy működnek, csak óriás méretekben. Az energiahordozók, a fegyverkezés és a víz fölötti hatalom ugyanúgy a mámorító, “bebetonozott” kényelemzóna része, mint a saját kis “szaros” életem kényelmi szolgáltatásaihoz fűződő ragaszkodásom. Az egyetlen különbség abban van, hogy a saját kényelmemhez való ragaszkodás látszólag kevesebb ember életét teszi tönkre és nincsen benne olyan nyílt háborúskodás, mint amilyen pl. az Arab Tavasz nevezetű hatalmi átrendeződés alkalmával tapasztalható. De a kényelemhez való ragaszkodás a félelmeimmel (és a saját karmikus utammal) való szembenézés helyett nem az igazság irányába visz. Attól, hogy valamiről nem beszélünk, attól az még VAN. Radikális “kivonulás” és aszkézis nélkül a mai modern ember szinte minden tevékenysége azt a világrendet segít fenntartani és erősíteni, amelynek igazságtalanságai miatt rengetegen lázadoznak. A modern világ attól lett ilyen gyorsan modern, hogy a kőolajból kinyert többlet energia által és hitelpénzből könnyű fejleszteni. Magyarországon is pl. ennek köszönhető az (ma már), hogy az emberek 70-80%-a saját néven – ám a bankok tulajdonában álló – ingatlanban él. (Kivéve, ha örökölte.) Az jóllehet megvizsgálandó kérdés, hogy ha a hitelpénzrendszer állami szinten működtetve a köznépet gyarapítaná és nem a magánkézben lévő pénzügyi intézmények vezetőit gazdagítaná a kamatok által, akkor ezek a befolyó kamatjövedelnek jelentősen csökkenhetnék-e az adószedés mértékét. Szerintem igen, csak itt meg az kérdés merül fel, hogy egy tudatosság és éberség nélküli állami vezetés kezében lévő bankrendszer valóban a nép érdekeit figyelembe véve működne-e erre pedig a “valószínűleg nem” a válasz. Pontosan ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy állami vagy privát-e egy cég, hanem az, hogy felelősséget érez-e a vállalat vezetése a társadalom iránt vagy sem, és metafizikailag éber állapotban vannak-e, amikor döntést hoznak. (Jóllehet a kereskedelmet lehetővé tévő VÉR – i.e. A pénz – kibocsájtásának magántulajdonlása akkor is sántít. Ha minden más privát is, a pénzkibocsájtás nyereségének a népnél kéne lecsapódnia.)

Mivel az emberi gyengeség és az éberség, a metafizikai ismeretek hiánya évszázadok óta építi le az emberi jellemet és a társadalmak tudatossági szintjét, ezért ha nem a Rothschildok, meg a Rockefellerek és a Warburgok (vagy az ő érdekeltségi körükbe tartozók) irányítanák a pénzvilágot, akkor nagy valószínűséggel lenne helyettük más. Az emberi természet olyan, hogy egyszerűen jól eső dolog másokat irányítani, és az is jól esik ha egy erős kezű vezető szárnyai alatt “védelemben” vagyunk. Az állatvilágban is megvannak a falkavezérek, akiknek célja az, hogy a kivívott hatalmat megtartsák, ez miért lenne az emberek esetében más? (A falkához tartozókat ráadásul biztonsággal tölti el az erős kezű vezér.) Ha egy pillanatra megállunk és belegondolunk a jelenlegi világrendbe, egy nagyon hosszú, tudatos tervezés és cselekvés eredményét látjuk. Miközben mi a legtöbben jól akarjuk magunkat érezni és szórakozni akarunk (=szétszórni a fókuszunkat), vannak olyanok, akik folyamatosan fókuszáltan lobbiznak, manipulálnak és A,B,C,D….Z terveket állítanak fel arra vonatkozólag, hogy a céljaikat elérjék. (Remek példa erre az Európai Alkotmány, amit először leszavaztak az EU államok, majd “újracsomagolva” Lisszaboni Szerződésként mégiscsak lenyomták a tagállamok torkán.)

Mégegyszer elmondom, mert ez fontos: Amíg én jól akarom érezni magam és hedonistán élvezni szeretném az életet, addig valakik keményen dolgoznak a saját (és közvetlen érdekkörükbe tartozó holdudvaruk) hosszú távú céljai(k)ért. Ráadásul észrevettem, hogy a sokat (és sok esetben joggal) szidott személytelen(!) nagyvállalatok a fennmaradásuk és profitéhségük kielégítésére olyan fejlesztéseket, újdonságokat is bevezetnek, amelyeknek a gyümölcsét örömmel üdvözlöm és élvezem. Szidom őket, hogy “szemét manipulátorok, megveszik a politikát”, de közben veszem a terméküket, mert azáltal könnyebb(nek tűnő) lesz az életem. Ezért lehet bizonyossággal kijelenteni, hogy annak az esélye, hogy anélkül létezzem, hogy én magam ne legyek a “háttérhatalom” része, teljességgel lehetetlen és a jelenlegi világrendben értelmetlen óhaj.

A “háttérhatalom” részének lenni tulajdonképpen annyit jelent, hogy érzelmeimet, cselekedeteimet, gondolataimat és tetteimet nem hatja át az éberség, magyarul nem gondolok/érzek bele abba, hogy az általam kibocsájtott energiacsomag többletet okoz-e hosszú távon az életben, vagy hiányt. (Ha olyan szolgáltatást használok / terméket vásárolok, ami ennek a rendszernek a teremtménye, akkor én a rendszert támogatom. Pont.) Más analógiát használva az élet idejébe pakolt energiámnak (chronos) megvizsgálom-e a lét idejére (kairosz) tett hatását. (A hitelfelvétel pl. növeli az adósságot, ami hiányállapotot teremt, az autónkba való tankolás pedig erősíti az olajlobbi tevékenységeinek létjogosultságát. Vagy pl. ha azáltal “támogatom a békét”, hogy hiszek a háborúskodásban, akkor az egészet megette a fene…) Érdekes dolog megfigyelni egy-egy választott életpálya metafizikai természetét, nagyon sokat tanulhatunk belőle az önhazugságainkról…

(Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ezeket a magasztosnak hangzó gondolatokat egy bölcs bagoly írja, sajnos nem így van. Csak egy önmagát és saját gondolatait kritikusan szemlélő gyarló “Józsi bácsi” vagyok, aki tudja, hogy mit kéne tenni és folyamatosan önmagával küzd azért, hogy előrébb lépjen az éberség útján.)

Mit tehetek, hogy ne legyek a “háttérhatalom” része?

Mint már fentebb említettem: ha a modernnek nevezett világ részeként akarom kényelemben élni az életemet, akkor ennek a kérdésnek egyszerűen nincs értelme. Az általam (is) vágyott életszínvonal elérése többnyire a rendszer sajátosságaiból fakad, ha nem lennének hataloméhes “szemét zsarnokok”, akkor kismillió dolog hiányozna az én életemből is. Nem tudom, hogy megfigyeltétek-e, de még a legnagyobb “szabadságharcosok” is saját autóval járnak általában és örömmel szállnak fel a biztonságos repülőgépekre nyaralás vagy akár munka céljából, amelynek biztonságához hozzájárul azt is, hogy a mérnöki precizitást a jelenlegi világrend hitelpénzrendszerének köszönhetően tudták ilyen mértékben finanszírozni. A “háttérhatalom” ellen küzdeni tehát értelmetlen, mert az érdekláncolat része vagyok én magam is, és ha “ők” buknak, a kényelmemnek lőttek, azaz én is megtapasztalom a bukovárét. Tehát NEM EZ a megoldás, hanem az, hogy személyesen változtatunk az eszközök hasznátának minőségén és célján. Arról nem is beszélve, hogy a “valami ellen” való küzdelem egy folyamatos stressz érzéssel jár, aminek egyenes következménye egy minden szinten beteg társadalom.

Az egyetlen és tényleg(!) az egyetlen út a változáshoz, a békésebb és teljesebbnek megélt élethez az, ha éberré válunk és felelősséget vállalunk az érzelmeinkért, abból fakadó gondolatainkért (és fordítva), valamint az összes aprócska cselekedetünkért, mely egy energiahullámot elindítva belepiszkál az örökös változás folyamatába. Ha a személyes felelősségvállalás csodáját felismerjük és elkezdjük a következő generációnak is tanítani ezt a tutit 🙂 (mert ez tényleg az!) örömmel üdvözölve azt a tényt, hogy a radikális változásokhoz több idő kell, mint a mi életünk ideje, akkor egy napon valóban létrejöhet valami más minőség, mint amit eddig tapasztaltunk, mert ekkor olyanok kerülhetnek vezető pozícióba, akik ezt az összefüggést már érzik és értik. A legőszintébb önvizsgálat esetében fel kell tenni a kérdést, hogy a következő generációért is hajlandó vagyok-e áldozatot hozni? Ez nagyon lényeges pont, ha igazságosabb világot szeretnénk.

A személyes (és talán sokak számára lesújtó) véleményem az egyébként, hogy ez az elkényelmesedett, tudatosan elbutított társadalom nem fog tudni megváltozni csak akkor, ha valami személyes katasztrófa megtapasztalása által elkezdünk tömegesen kérdéseket feltenni. De nem szabad, hogy ez elkedvetlenítsen bárkit, aki változásra vágyakozik, mert az út a lényeg. Ha tudatos vagyok és tényleg egyre inkább éber állapotba kerülök, abban az esetben úgyis be van kötve a “biztonsági övem”, vagyis a személyes felelősség felvállalásával nem érhet túl nagy baj.

Végezetül ne felejtsük el azt sem, hogy az Isten olyan okosan “találta ki” az emberi lényt, hogy a teremtő képesség nekünk ajándékozásával “belénk építette” az útjelző táblákat az igazság felé: Mindig és mindenkor azt tapasztalom, amiben a bizonyosságom gyökerezik. Vagyis: Minél többen tudjuk azt, hogy önmagunk igazzá tételével a világ is igazzá lesz – még akkor is, ha ebben a folyamatban sajnos sokak, akik elutasítják az éberséget “el fognak veszni” -, annál inkább ezt a tapasztalatot fogja visszaigazolni a külvilág, a természet valósága. Ha rámosolygok a világra, a világ visszamosolyog rám.

…mert mindig azt kapom vissza, amit a tudatos – vagy tudattalan – felelősségem felvállalásával adok. Ez a törvény.

A vagyonátrendeződés kora

A vagyonátrendeződés kora

A vagyonátrendeződés kora

Minden egész eltörött. Ami fekete az fehér, ami hideg, az meleg. Az orvostudomány már nem (biztos, hogy) a gyógyításról, a jogtudomány nem (biztos, hogy) az igazságról, a média nem (biztos, hogy) az objektív tájékoztatásról, a vallás nem (biztos, hogy) az igazi spiritualitásról, a kormányzás nem (biztos, hogy) a szabadságról, s az üzleti világ sem (biztos, hogy) az értékteremtésről szól.

Amikor kimegyek az utcára vagy nagy ritkán bekapcsolom a tévét, beugrik az a kép, amit a Vissza a jövőbe c. film 2. részének a közepén láttam, amikor a főszereplő Marty McFly visszaérkezik 2015-ből az “alternatív” 1985-be és egy olyan világot tapasztal, amelyből eltűntek az igazi értékek, csak kaszinó van meg póker és tele van rendőrökkel az utca. Az okosabbak elveszik a “butábbak” pénzét, és a rend éber őrei felügyelik, hogy ne történjen fennakadás. (Aki nem látta a filmet, annak csak annyit kiegészítésül, hogy a film – ami egy trilógia egyébként – főszereplői az időben mennek ide-oda és annyi történik, hogy a 2015-ös látogatásukkor egy néhány percre ellopja tőlük egy idős pasas az időgépet, és visszarepül messzire a múltba, hogy egy ügyes ötlettel gazdaggá tegye fiatalkori önmagát, és így amikor 2 főszereplő – Marty és a doki – mit sem sejtve visszamennek a “jelen” korukba – a film alap idősíkja 1985 -, akkor egy alternatív valósággal találkoznak, melyben a világ ura ez a – 2015-ben az autót ellopó – meggazdagodott fickó és minden az energiaszektorok birtoklásáról és a szerencsejátékokról szól.)

Furcsa egy világ az, amiben szinte minden visszafelé működik…

Julian Assange és Mark Zuckerberg

Figyelem, csapda! Nem a két pólusú (jó-rossz) világot kívánom erősíteni ezzel a képpel (bár kétségtelenül úgy tűnik), csak szeretném megpendíteni, hogy a normális ma már abnormális. 🙂 (Egyébként meg Julian Assange tisztaságáról sem vagyok meggyőződve, de az más lapra tartozik…)

Nem akarok álszent lenni, ezért leszögezem, hogy nem ítélem el a világot, amiben élünk. Olyan, amilyen. Van benne rengeteg építő és romboló tevékenység egyaránt, a természet polaritása mindenütt jelen lévő, a világ tehát úgy tökéletes, ahogy van. Használom a technológiai forradalom által nyújtott előnyöket és tudatában vagyok annak, hogy a kényelemért fizetnem kell. A fizetség pedig nem csupán pénz, hanem annak a világnézetnek az elfogadása, hogy a “pénz az Isten”. Van azonban egy érdekesen kirajzolódó minta azzal kapcsolatban, hogy a meggazdagodás egyre inkább miről szól. Erről szól ez a bejegyzés.

Úgy döntöttem, hogy belenézek a tükörbe azzal a céllal, hogy megvizsgáljam néhány kiragadott tevékenységen keresztül a dolgok természetét (nagy általánosságban, de nem általánosítva!), s hogy azok adnak-e hozzá valami többletértéket a világhoz, vagy az egyedüli hozadékuk a pénz. A munkánkért kapott olyan “ellenérték”, ami lehetséges, hogy néhány évtized múlva már csak génmanipulált műételekre lesz beváltható, valamint egyre gyakrabban elromló technikai kütyükre a “2 órás élettartammal rendelkező villanykörtét” beleértve, mert a kimutatható gazdasági növekedés mindenek feletti prioritással bír. (Ha ez a mondat kicsit bonyolultnak hangzott, olvasd el a Világ egy üzleti vállalkozás c. cikket és nézd meg a “Villanykörte összeesküvés” c. alkotást, amit a cikk végén beszúrtam.)

Érdekes világot teremtettünk, kedves barátaim:

Világ a feje tetején

Figyelem, csapda! Véleményem szerint az ún. Occupy mozgalmakat is pénzeli valaki hátulról, bár ez nem változtat azon a bevett gyakorlaton, hogy aki egy igazságosabb elosztásra épülő világrendszert szeretne, az nem kap túl sok nyilvánosságot. Érdemes mindenképpen magunkba néznünk és elgondolkodni azon, hogy a fizikai valóságunk a szellemi valóságunk következménye, vagyis minden, amit a valóságban tapasztalunk, azt az elménk, az emberiség közös tudata teremtette meg (vagy legalábbis hagytuk megteremtődni, mert nem tettünk fel kérdéseket időben).

Szokták mondani, hogy ha vállalkozni akarsz, akkor ne lehetőségeket keress, hanem problémákat. Egy általam nem olyan régen megismert portugál üzletember pl. az egyik afrikai országban abból keresett hatalmas pénzeket, hogy a 30 évig elhúzódó háborúban kerék- és gumijavító üzemeket hozott létre az aknára futott teherautók megszerelése céljából, valamint pékség-hálózatot, hogy az embereknek legyen mit enniük a háborúban. Tudom, hogy ehhez mind kell tőke, de erre mondtam korábban, hogy a hitelezésnek van jó oldala is. Ha ugyanis a hitelből létrejövő érték több bevételt teremt, mint amennyi a hitel költsége, ami a kamat – most attól tekintsünk el, hogy milyen jogon helyez ki egy magánkézben lévő bank sokszorosan több hitelt (drága kamatra!), mint amennyi a betétállománya -, akkor van értelme a kölcsönpénznek. Amikor ezzel a pasassal beszélgettem arról, hogy mi alapján döntsem el, hogy mivel érdemes a mai világban foglalkozni, mondott nekem egy kulcsszót, ami tulajdonképpen a 6. emberi szükségletünk: hozzájárulás. Azt mondta: “Adj hozzá valamit a világhoz. Ne azt csináld, amit a wall street-i brókerek, akik mások megtakarításaival kaszinóznak és a meglévő származtatott pénzügyi termékek (derivatívák) által kreált lufiból még nagyobbat fújnak. Ezek az emberek üresek és nem tudják, hogy a pénz miért nem ad nekik boldogságot.” Hmmm, bevallom elgondolkodtam, mikor ezt mondta. Az én tippem az, hogy talán azért nem okoz igazi örömet – ha valóban így van -, mert ez a fajta pénzkeresés nem vezet a hozzájárulás (“a világ több mint én”) emberi szükségletünk kielégítéséhez közvetlenül. Talán “csak” ennyi.

Persze azon is lehet vitatkozni az iménti példában, hogy a háborúból való – még ha nem is közvetlen – profitálás az mennyire erkölcsös és ad hozzá a világhoz, azonban az alapgondolat szerintem helyénvaló. A gazdagodás akkor szép, ha értékteremtés és nem vagyonátrendeződés eredménye. Itt “borultunk” szerintem a legnagyobbat.

A nyugati világban az elsődleges probléma a pénztelenség, aminek okát már leírtam. Örömmel vásárolnánk egy csomó mindent, mert folyamatosan úgy érezzük, hogy “Nem vagyok elég” és így vágyott tárgyakra vetítjük ki azt, ami hiányzik odabent (s amely tárgyak előállításáért ráadásul Ázsiában az éhenhalásnál éppen, hogy csak többet fizetnek), de mivel sokszor nincs miből, ezért lehetőségeket keresünk. Olyan tevékenységet, amiben van pénz, ráadásul minél kevesebb munkával minél több. Ezzel még nem is lenne gond (ha már van pl. technológiai forradalom, miért ne használnánk ki?), ha valódi szükségleteket kielégítő érték jönne létre a tevékenység által és valódi problémákra teremtődne megoldás. Ha egy kicsit körbenéztek, nap mint nap cégek alakulnak világszerte azzal a kifejezett céllal, hogy valamilyen okos marketinggel igényt támasszanak olyan termékek és szolgáltatások iránt, amire az embereknek tulajdonképpen (legyünk őszinték) nincsen szükségük. Tisztában vagyok vele, hogy ennek van egy előremutató oldala is, hiszen a sok ál-értékteremtő cég között megbújik 1-1 valódi problémára választ adó tevékenység is! A lényeg azonban az, hogy gondolkodás és vágyak keltése által a pénz átkerül egyik zsebből a másikba. És ez egyre többször történik meg úgy, hogy közben érték nem jön létre.

Teljesen jogos kérdés ezen a ponton: “Józsi! Hol van belőled az alázat? Hát mi jogon pofázol te arról – egy utolsó senki vagyok, jelezném 🙂 -, hogy az embereknek mi kell?” Ez igaz, nincs jogom hozzá. Mindössze az az érzés van bennem, hogy ami az élethez kell és a természet csodálatos rendjét nem borítja fel, az oké, ami pedig nem ilyen, az nem annyira oké. Most komolyan, szüksége van az emberiségnek olyan pénzügyi levegő-termékekre (derivatívák), melyek gyakorlatilag semmilyen kézzelfogható érték teremtésével nem járnak, de a hosszú távú következményük az adósságszolgálat, mert kamattal terhelt, teremtett számlapénzekből származtatták őket? Vagy szükségünk van egyetlen mobilgyártótól 55 féle készülékre, amelyek nagyrésze 2 éven belül a szemétdombon végzi? Gondolom Ti is észrevettétek, hogy a termékciklus egyre inkább rövidül, legyen szó autókról, elektronikai szerkentyűkről vagy bármiről. (A termékciklus rövidülése annyit jelent, hogy sokkal gyorsabban jelennek meg újítások, mint korábban és az emberek is gyorsabban cserélgetik ezeket a tárgyakat = “pörög a gazdaság”.) Ennek a rövidtávú pozitív oldala mellett (kényelem növekszik) azonban van egy hosszú távú negatív aspektusa is: Nem becsülünk meg semmit, mert 1 év múlva úgyis lecseréjük + brutális mértékben növekszik a szemét és már arról folyik a diskurzus helyenként, hogy miért nem lőjük ki a világűrbe az emberiség által termelt hulladékot. F@sza. Ne haragudjatok rám, tudom, hogy ezek most ítélettel teli szavak.

Mint tudjuk válság van és mindenki pénzt szeretne keresni. A bajba jutott országok számára kibocsájtott mentőcsomagok “levegőből” teremtett milliárdjai (amit folyamatos mennyiségi lazításokkal visznek bele a rendszerbe a pénz urai), mégsem a termelőgazdaságba kerülnek túlnyomórészt, hanem 3. világ országainak a pénz- és tőkepiacaira, tőzsdéire vándorolnak. Talán keveseknek tűnt fel, hogy amikor pl. 2008-ban becsődölt a New Yorki székhelyű Lehman Brothers befektetési bankház, akkor a válság megoldásaként a FED által kibocsájtott mentőcsomagok (összesen vagy 2 ezer milliárd dollár 1 év alatt) pénzpumpájának a jelentős része brazil, indiai és kínai részvénypiacokra távozott. Továbbá kimentették azokat a pénzügyi intézményeket, akik felelőtlenül hazárdíroztak a befektetők pénzével. (Az év végi 100 millió dolláros bónuszokat ne is említsük.) Ha a mentőcsomagokból származó pénzek nem a termelőgazdaságba kerülnek javarészt, akkor valódi, életet jobbító hozadékuk igen csekély. Az, amit most Görögország kapcsán hallunk a médiából, az nem a görögök megmentéséről, hanem a meglévő görög vagyon átcsoportosításáról szól. Vagyonátrendeződés. Ez a lényeg. (Adósság viszont egyre több van, ami a nép terhe. Ügyes játék ez.)

Nézzünk meg egy hétköznapi példát, amivel sokan találkozunk:

Bizonyára sokakat keresnek meg új, “fantasztikus” lehetőségekkel, amelyek egy része MLM rendszerben épülő hálózati termékforgalmazás. Amikor velem ilyen történik, akkor mindig előbb matekolok egyet. Vagyok olyan idióta, hogy nekem nem elég az, ha valaki megmutatja, hogy az adott tevékenységből már milliókat csinált. Lehet, hogy valami érzelmi receptor hiányzik belőlem, de ez egyszerűen nem kapcsol fel. Szóval elkezdek számolni és felteszem a legfontosabb kérdéseket: Mekkora a cég bevétele? Mi a termék? Miből származik a cég bevétele? Talán furcsának tűnik, de ezek nem egymásból következő logikai láncolatot alkotnak. Rengeteg cég van ugyanis, melyek a teljes árbevételüknek egy aprócska töredékét, max. 1-2%-ot keresik meg a termék eladásából és forgalmazásából, az összes többi pénzt a hálózatot építő emberek öntik be a rendszerbe és ezekből történik a bónuszok kifizetése, nem a termékből származó bevételből. Ezt egyébként úgy hívják a köznyelvben, hogy piramisjáték. És ez akkor is annak számít, ha egyébként VAN termék és szolgáltatás a dolog mögött. Ha ilyenbe belefutsz, csak vizsgáld meg, hogy az alaptermék mennyire kelendő valójában és abból mennyi pénz származik, mert ha csak néhány %, akkor vagyonátrendezésről szól a buli. A te pénzed túlnyomó része a piramis csúcsán lévők zsebébe vándorol. Nem akarok neveket mondani, mert az lejáratás lenne, de sajnos egyre több olyan cég van, ahol az értékteremtés csak egy álca, a valódi cél a hiszékeny emberek lehúzása. (Szeretném leszögezni, hogy az MLM alapú cégekkel az égvilágon semmi bajom nincs, szerintem fantasztikus esélyt adnak arra, hogy személyiségfejlődésen menjen át az ember és vezetői képességekre tegyen szert. A hálózati marketing ugyanis a cég tulajdonosainak egy termékeladási rendszer, a benne dolgozóknak pedig egy vezetőképző. Kérdezd meg egy valódi termékeket forgalmazó MLM cég sikeres vezetőjét és ezt igazolni fogja neked.)

Vagy itt van egy másik példa:

Vannak pl. “exkluzív” befektetési lehetőségeket áruló pénzügyi cégek. Nyugdíjad úgy sem lesz, a gyerekeidtől nem várható el, hogy eltartsanak, tessék előtakarékoskodni! Teljesen igaz! A rendszer borulni fog, mert egyre kevesebb fiatalnak kell eltartani az idős korosztályt és ez nem tud működni matematikailag. Egy dolgot azonban elfelejtenek elmondani, ami a lényeg: mivel az életben minden energia, ami pedig rezgés, ezért a természetben létező összes dolog ciklikusan működik, mint egy szinuszos-hullám. Mit jelent ez? Azt, hogy gyönyörű szép “köröket” írnak le a tőzsdei hullámok is és nem biztos, hogy mindig felfelé emelkednek az árfolyamok. Ahogy fejlődik minden, bizonyos pénzügyi termékek tőzsdén kimutatott árfolyama ugyanis száguld egyet, majd visszaesik (mert aki profitot csinált a korábbi emelkedésen, az ki szeretné venni, az eladás túlkínálatot generál és esnek az árak), aztán újból felfelé indul, majd megtorpan és lefelé kezd el hullámozni. Úgy működik, mint az élet: hullámzik. Nagyítsátok ki ezt a képet, valami ilyesmi történik a befektetések többségével:

Boldog kereskedés

Boldog kereskedés (Kattints a képre a nagyobb nézetért!)

Ahhoz, hogy egy adott mértékű áremelkedésből származó hasznot zsebre tudjunk tenni, ahhoz folyamatosan realizálni kell a nyereséget, vagyis el kell adni a terméket és venni kell helyette mást, amiben a már megkeresett haszon min. megmarad, vagy újból növekedésnek indulhat. Ehhez azonban az kell, hogy a pénzügyi intézményeknek dolgozó ún. alapkezelők aktívan menedzseljék (kezeljék) az ügyfelek portfolióját (=befektetési kosár), vagyis folyamatosan – a pénz- és tőkepiacok lélegzésétől függően minimum évente 1-2x – ki-be rakosgassák a megtakarításokat az éppen felfutás előtt álló, majd a felfutás megtörténte után a biztonságot nyújtó termékek között. Ez azonban elmarad (ehhez már VIP ügyfélnek kell lenned, ezt hívják privátbankár szolgáltatásnak), mert ehhez a magukat “tanácsadónak” eladó üzletkötők nem értenek, az alapkezelőknek meg nem érdekük a túl sok meló, mert ők úgyis az alapkezelői díjból élnek, ami naponta levonásra kerül! Aztán ha lejárt a 20 év és az aktív portfolio menedzselés hiánya miatt éppen, hogy csak visszakapod a 20 év alatt befizetett pénzed nominál értékét (nem a reál, azaz vásárlóértéket, hanem csak a névértéket!), akkor mindössze annak örülsz, hogy ezt a pénzt sem másra költötted és az vigasztal, hogy nem csak te jártál így, hanem rajtad kívül még több ezren. Bocs, ha ez egy kicsit durván hangzik, de ez az igazság. Amíg a pénzügyi kultúra abban merül ki, hogy olyan emberekre bízod a pénzed, aki akkor is pénzt kap, amikor Te veszítesz, addig a pénzügyi intelligencia zsákutcájában vagy. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a valódi diverzifikáció nem az – amit reklámoznak! -, hogy a befektetésedet különböző piaci szegmensek papírjaiba teszik bele. Ez még mindig csak papír! A kockázatok igazi kezelése azt jelenti, hogy van részvényed / kötvényed, ingatlanod, reáliád – pl. festmény – fizikai nemesfémed! Ez jelenti a kockázatok valódi megosztását, de ugye a kispénzű emberek számára az ilyen szintű vagyonkezelés irreleváns, mert nincs miből diverzifikálni.)

Ha egyébként belefutsz egy ilyenbe, ne vedd be a “hosszú távra fektetünk be, ne aggódjon Józsi bácsi” szöveget, mert ez csak azt jelenti, hogy nem akarják a befektetésedet aktívan kezelni, aminek eredménye pont az lesz, amitől már a kezdetekben félsz, ami tulajdonképpen legális, professzionális vagyonáthelyezés a Te zsebedből az ő zsebükbe. Kérdések: Aktívan menedzselik a befektetéseimet? Évente kb. hányszor történik áthelyezés (=amikor a meglévő eszközeidben lévő profitokat realizálják és átteszik valami másba)? Átlátható, hogy hogyan? Kapok róla értesítést és elemzéseket? Mennyire likvid (=hozzáférhető) a pénzem? (Megjegyzés: az üzletkötők általában a hosszú futamidejű szerződések első 2 évének befizetéseiből kapják a jutalékot, vagyis a biztosító / bank / pénzintézet kockázata igen csekély!)

Tudnék még példákat mondani, de az említett terület 2 olyan népszerű tevékenység, melyekkel ma nagyon sokat találkozhatunk és melyek által rengetegen fogjuk a közeljövőben a meglévő megtakarításainkat is elbukni, ha nem tudjuk, hogy milyen kockázatot vállalunk fel! A játék neve: vagyonátrendeződés. Ezt ne feledd, légy észnél! 🙂 Sokkal egyszerűbb ügyesen kivenni a pénzt mások zsebéből, mint valódi szükségleteket kiszolgáló értékek megteremtésével beáramlást eredményezni. Ennyi.

Demján Sándor, országunk (egyik) leggazdagabb embere már évekkel ezelőtt megmondta és ez ma is fájdalmas felismerésként hatol át az elmémen: “Meggazdagodni csak mások szegénysége és ostobasága árán lehet.” Azt persze meg lehet tenni mindig, hogy pl. ügyes beszervező munkával a saját kockázatomat lecsökkentem (az adott biznisz természetétől függően), de nem árt arra emlékezni, hogy tisztességtelen erkölcsű cégek “táplálékláncainak” végén lesz jó sok informálatlan és nem gondolkodó ember, aki keményen megszívja és ehhez akkor Én is hozzájárulok. Csak azért, mert nem látom, hogy a számítástechnikai hulladékot konténerekkel szállítják több ezer kilométerre a fejlett világból és kiszáradt folyók medrébe öntik Afrikában, attól ez még így van. Ne okozzon neked lelkiismeret-furdalást, csak tudjál róla, mert hitem szerint a tudatosság képes arra egyedül, hogy egy ilyen, mások butaságán és szegénységén meggazdagodó és érzéstelenül szennyező világon túllökje az emberiséget.

Igazából egy szembeötlő “torzulás” már ott látható, hogy az autóinkba hajlandók vagyunk a legjobb minőségű üzemanyagot tenni, meg porszívózzuk, tisztogatjuk “szemünk fényét”, de amikor arra kerül a kérdés, hogy a testünkbe tiszta, élő és egészséges táplálékot tegyünk, akkor nagyon sokan megelégszünk a gyorskajáldákkal, a feldolgozott élelmiszerekkel és a “csirkeagyból darált ügyesen megfűszerezett fasirtkákkal”, a bio meg drága és úgyis tuti csak üzleti fogás… (Nem tagadom, van benne az is, de ha az ember veszi a fáradságot, megleli a gyöngyszemeket! Nekem sikerült, szóval a személyes tapasztalatom pozitív.) Távol álljon tőlem, hogy általánosítsak, mert személyesen is nagyon sok tudatosan táplálkozó embert ismerek, de tény és való, hogy népbetegségeink jelentős része származik abból, hogy a gasztronómiai kultúránk igen alacsony.

Egyébként nem akarok álszent lenni, ezért elmondom, hogy nekem is voltak már olyan érdekeltségű tevékenységeim, melyek valódi értékteremtés nélkül biztosítottak némi beáramlást és egyáltalán nem ítélem el azokat, akik ilyen tevékenységekből keresik a megélhetésüket teljes mértékben, csak ha mélyen a szívembe nézek, akkor ez nincsen így jól. Tisztában vagyok azzal is, hogy egy már félig robotizált világban egyre kevesebb szükség van emberek által előállítható értékekre (lásd Venus Projekt kezdeményezést), viszont dolgoznia mindenkinek kell valamit, különben nem tud megélni. Talán csak az EGY-ensúly felborulása és a vagyonátcsoportosítás mértéke az, ami számomra szembeötlő és ezért gondoltam, hogy elmélkedem erről egyet. Tisztában vagyok vele, hogy spirituális szempontból ezeknek is megvan az ébresztő szerepe és senki számára nincs kvantum-ugrás (=a személyes tapasztalás sok esetben nem kikerülhető), de talán tudunk tanulni mások hibáiból. Talán…

A bejegyzésem elején, az éppen szóban forgó téma kapcsán Ady Endre jutott eszembe és az ő egyik csodálatos költeménye. Íme:

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

Nem a létfájdalmat és az élet értelmetlenségét szeretném kihangsúlyozni, bár a vers valami ilyesmiről ír, hanem Ady zsenijét segítségül hívva szerettem volna egy tükröt tartani elsősorban önmagam, de talán néhány olvasóm elé is azzal kapcsolatban, hogy “nem sajtból van a Hold”. (Ha érdekel egy egész jó elemzés, klikk ide: Kocsi-út az éjszakában). Ennek ellenére hiszek abban, hogy az emberiség pontosan tudja, hogy számára mi a jó, csak még nem kaptunk elég pozitív megerősítést a megoldások igazi értékéről, mert abból nem lehet pénzt keresni.

Az életünk egyetlen valódi értéke tulajdonképpen csak az idő. A szívem mélyén hiszem, hogy előbb-utóbb egyre többen fogunk kérdéseket feltenni a meglévő időnkben azért, hogy válaszokat kapjunk, s ezek eredménye talán egy ember és értékközpontúbb világ lesz, de egyáltalán nincs kizárva, hogy ezt nem fogja megelőzni valami nagyon brutális kijózanító krízis, amire a spiritualitást kutatók oly sokszor hivatkoznak mostanság. Talán ott kezdődik el majd a változás (bennünk, legbelül), amikor egyre inkább olyan gondolatokat, érzelmeket és ezekből fakadó cselekedeteket továbbítunk, melyek mások életét nem vagyonátrendeződéssel, hanem értékteremtéssel gazdagítják.

Na megyek, bepattintok egy felest erre a gondolatra, aztán lapátolunk egyet a haverokkal. Egészségetekre!

A világ egy üzleti vállalkozás #1

Amikor gyerek voltam, megtanultam az iskolában, hogy az élet 4 elemből áll: föld, víz, tűz, levegő. Aztán ahogy nőttem, cseperedtem felfele, rájöttem, hogy ez itt nem áll meg. Mert a magyar nyelv megannyi szavában megtalálható még ez a 4 betű egymás után. Pl: jövedELEM, védELEM, segedELEM, türELEM, kereskedELEM, szerELEM és még sorolhatnám. Aztán tovább gondoltam ezt az egészet. Mire használjuk mi az elemet? Amikor előveszek egy elektronikus kütyüt, akkor a legtöbbe elem kell. Mert kell bele energia. Szóval arra használjuk, hogy energiát nyerjünk belőle. Tehát ebből azt fundáltam ki, hogy minden ilyen szavunk mögött az van, hogy általa energia cserél gazdát. 🙂

Namármost. Engem most speciel a pénz mögötti energiacsere, vagyis a kereskedELEM érdekel a legjobban. Meg szerintem titeket is. 🙂 Ugye? Elmondom, hogy mit gondolok erről. Főleg mert mostanában sokat hallani azt, hogy “azok a szemét bankok”. Persze a bankok is etikátlanok sok esetben, de az egy másik fejezet. A jelen történetben a bankról, mint kereskedelmi, s ezért haszonra szert tenni kívánó piaci szereplőről beszélek. A kereskedelemben van egy körforgás, melyben nem minden lépés megy át az etikai szűrőn, de ez a természetéből fakad, mert egyszerűen így alakult ki. Vagy így alakították ki szánt szándékkal azok, akik kitalálták az emberiség jövőjét. Ez most jó összeesküvés-elméletesen hangzott. 🙂

Na de a lényeg:

A kereskedelemben pénz tölti be azt a szerepet, amit az emberi szervezetben a vér. Ahogyan a hamarosan megjelentő Így működik a pénzvilág (Józsi bácsi szemével) c. cikksorozatban leírom majd, az a teóriám (=elméletem), hogy a pénzrendszer természetéből fakadóan magának a pénznek is az a célja, hogy gyarapodjon. Szinte már önálló életet él (vagyis önálló életet adtak neki) és a tőke tulajdonosai, befektetők – mint egy jó kis házörző kutyus gazdái is – arra törekednek, hogy nevelgessék, gyarapítsák őtet. 🙂 A tőke, mely “szerencsés esetben” leginkább a termelőgazdaság működtetéséhez lenne (de ez ma már nem így történik) oda akar menni, ahol ő növekszik. Nem feltétlenül érdekli az, hogy az energiacsere (=ebben az esetben pénz befektetése) által ő olyan termékben növekszik-e, mely a világot építi, gazdagítja, hiszen az ő célja csak az, hogy Ő növekedjen. Mint az állatok, akik megeszik egymást. “Aranyos vagy te kis antilop, de én megeszlek” – mondja az oroszlán. Hamm. 🙂 Ha tehát a fegyverkezés a jó befektetés, akkor odamegy, ha a háború, akkor oda, ha pedig az államok finanszírozása busás haszonért, akkor oda. Igen, tudom, hogy ezeket a pénzeket emberek irányítják, de az ő céljuk az, hogy a piaci pozícióikat megtartsák és (mint pl. egy telefon, vagy számítógép gyártó cég is a piacvezető pozícióra törekszik mind, hogy Ő legyen a “példakép”, s így jó sok pénzt keressen) ezért hajlandók mindent megtenni. Vannak gyerekeik, akiknek jövőt akarnak adni, vagyontárgyaik és egy drága életstílusuk, amit nem akarnak feladni. Sokan közülük senkiből lettek valakik, mások beleszülettek a hatalomba és a gazdagságba, de egyik sem annyira mártír (=önfeláldozó), hogy ezekről lemondjon CSAK azért, hogy a nép jobban éljen. (A népnek – Julius Cézár óta tudjuk – elég a kenyér meg a cirkusz. Amíg nem halunk éhen és szórakoztatnak, addig befogjuk a szánkat. Persze nem mindenki fogja be. 🙂 )

Mondok egy nagyon szemléletes példát, amit érteni fogsz komám: Tegyük fel, hogy a cég, amit képviselsz, olyan számítógépes programokat gyárt, ami az emberek életében fog kémkedni. Minden információt ki fog nyerni/lopni az internetre kötött számítógépekből azért, hogy a hatalom képviselői adatbázist építsenek ebből, akármilyen céllal. Ezért az államkasszából finanszírozott (valójában az adófizetők, többek között a Te pénzedből eltartott) állam nagyon komoly pénzeket fizet a Te céged vezetőinek. Ők pedig neked nagyon jó fizetést adnak + kocsi + telefon + egyéb juttatások. Te ezt örömmel nyugtázod és a társadalmi státuszod is magas, elismernek és mosolyogva eltartod a családod, nyaralni mész, stb. Eszed ágában sincs felmondani csak azért, mert etikátlannak tartod a cég profilját. Neked élned kell és vannak, akik tőled függnek, mint a családod, gyereked és ha modern ember vagy :), akkor van hiteled. Ezt nem fogod kockára tenni. Ugye? Hiszen, ha ezt megteszed, hogyan fogsz élni? Hogyan fogsz túlélni? Ugye-ugye??? Talán most már érted, hogy miért nem változik meg a rendszer attól, ha felkelést szítasz az általad gonosznak vélt bankok ellen.

A rendszernek, egészen pontosan az emberiség értékrendszerének kellene megváltoznia ahhoz, hogy ez ne így működjön. Ahogy az első bejegyzésben is írtam: “Egy problémát nem tudsz ugyanazzal az elmével megoldani, mint amelyik azt létrehozta.” Az előző cikkben említett helyi pénzek kiegészítő megoldást tudnak jelenteni persze, de az nem egyik napról a másikra fog működni.

A múltkor az egyik ivócimborám átküldött nekem egy filmet, aminek az a címe, hogy “Villanykörte Összeesküvés, avagy a Tervezett elavulás története”. Ebből a filmből az is kiderült, hogy ez az amerikai Alma nevű cég (Apple) is elég erkölcstelen módon vette rá a vásárlóit / fogyasztóit egy időben, hogy újabb termékeket vásároljanak tőle, pedig amiket az Apple kitalál, szerintem nagyon ötletes. De hát ők is pénzt akarnak keresni. És nem keveset. Ha nem láttad a filmet, íme:

A lényeg tehát az, hogy a pénz, a gazdasági körforgásban részt vevő cégek mind-mind növekedni akarnak. Néha erkölcsösen, máskor az emberek érzelmi világát manipulálva. Az okos közgazdászok azt mondják, hogy ez az ára a fejlődésnek. És ebben végül is igazuk van. (Ráadásul ennek az “üzleti modellnek” köszönhető az is, hogy vannak munkahelyek. Ha nem kellene ilyen gyakran újragyártani, vagy fejleszteni bizonyos termékeket, akkor sok embernek új munka után kéne néznie. Jóllehet ha az értékrendszer megváltozna, akkor ez sem lenne ennyire “egyértelmű” következmény. Rengeteg valódi értékteremtő munkának van még hely…) A jelenlegi rendszer tehát logikus, csak sajnos drága árat kell fizetni érte. Az emberek egymásban való bizalmát ugyanis kétlem, hogy erősítené ez a fejlődési út, de nem akarok álszent lenni, én is élvezem, hogy már nem lóháton kell a falu túloldalára átvergődni, hanem elvisz a busz.

Talán csak az a bajom az egésszel, hogy a tervezett avultatás időintervalluma egyre rövidebb, vagyis a mindenáron fejleszteni akarás kezd átcsapni kapzsiságba. Én azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban döglenek be az elektronikai dolgok vagy pl. szakadnak szét a nadrágok. És ez (persze tudom, én döntök a vásárlás mellett) valahol nagyon nem oké. Még azt is megkockáztatnám, hogy etikátlan és legális “rablás”. (Még akkor is, ha emberek munkahelye múlik ezen! Kell, hogy legyen egy normális egyensúly!) Mert magas áron olyan terméket eladni az embernek, ami hamar a kukában köt ki, nos, az nem annyira vidám, mint pl. a Mórickás viccek.

Végezetül egy gondolat. Ahogy Demján Sándor mondta egyszer: “Meggazdagodni csak mások szegénysége és ostobasága árán lehet.” És ezt a “pénz urai”, valamint az etikátlanul működő cégek is tudják, s ki is fogják használni addig, amíg Te meg Én bedőlünk a propagandának. A keresedELEM tehát ugyanúgy az energia áramlásából táplálkozik, mint minden más az életben, de az irányát – és ez a legfontosabb – a vásárló szabja meg. A pénz ugyanis keresi a helyét. Oda megy, ahol több lehet belőle. Ilyen egyszerű. Ha Én nem veszek csirkét és mások sem, a baromi-feldolgozó üzem profilt fog váltani. Ennyi komám. 🙂

Persze a legfőbb kérdést még mindig nem válaszoltam meg, nevezetesen: a hitelt, mely a fejlődés motorja miért nem állíthatja elő az állam (és miért csak privát bankok) és legfőképpen miért adják olyan drágán? (Főleg Magyarországon!) Na de erről majd egy másik írásban elmélkedem tovább…

Na, ez most egy kicsit elfárasztott, megyek be is nyomok egy felest izibe’… 🙂

Miért?

Miért?

A minap nézem az egyik kereskedelmi tévét és pislogok. Mindig döbbenettel tölt el az érzés, hogy az értéktelenség terjesztését nem büntetik. 🙂 Aztán kijött belőlem a következő gondolatsor, amit papírra vetettem:

Miért van az, hogy a hírekben állandóan a tragédiák, a szomorúság és a botrány a fő téma? Kinek jó az, ha a hírek halálról szólnak? Miért szükséges az emberek számára egy olyan világot visszatükrözni a médián keresztül, hogy a legtöbben azt érezzék: egyre szarabb a helyzet; hogy innen már soha nem lesz jobb, az áhított jobb jövő csak egy délibáb, hogy folyamatosan és egyre inkább hiányt kell szenvednünk valamiben? (Kedvencem: most még egy kicsit szar lesz, de aztán sokkal jobb! 🙂 )

Miért nem látjuk azt, hogy valójában bőség van és rajtunk is múlik, hogy mennyi mindent (jót) teremt(het)ünk? Mondta valaki valaha, hogy bármiről azt kell gondolnod, amit elvárnak tőled? Erről beszéltem a múltkor. Vagy lehet, hogy csak erről akartam beszélni? 🙂

Miért van az, hogy a hírek nem tényszerűen közlik az információt (objektív módon), hanem folyamatosan irányítani akarnak finoman, érzelmi manipulációval valamelyik oldalra akarnak állítani? Ha valamiről a média nyilatkozik, az nagyon egyoldalú. “A kormány hazudik, a terrorizmus növekszik, a járványok pusztítanak, stb.” Lemegyek hídba, komolyan.

Miért van az, hogy már a magyar emberek is bevették azt, hogy “mi ilyenek vagyunk” és a “magyar ember panaszkodós”…? Miért nem látjuk, hogy ez azért lehetséges, mert elhisszük azt, hogy ez “igaz”?

Miért van az, hogy az egészségügyben nem az a fő kérdés, hogy hogyan neveljünk egészséges nemzedéket, aki tudja mit jelent pl. a föld szeretete, vagy a valódi táplálék (nem “kaja”, hanem TÁPLÁLék) megtermelésének folyamata, s e helyett arról vitatkozunk, hogy biztosítós vagy állami rendszer legyen-e? Miért nincs az általános iskolákban 1. osztálytól “életmód” óra, ahol az egészséges táplálkozásra és gondolkodásra nevelik a következő generációt, hogy az emberek többsége ne kerüljön soha kórházba?

Miért nem azért fizetjük az orvosokat, hogy egészségben tartsanak, mint ahogyan azt a távol keleten teszik bizonyos helyeken? Miért nem a megelőzésről szól a hivatalos mese és az oktatás, ha egészségről van szó?

Miért akarnak beoltani, félelemben tartani és rettegésbe taszítani mindenféle álhírekkel, leleplezésekkel, félrevezető propagandával, hogy hamis érzelmeket tápláljak meg nem történt, nem létező veszélyek miatt? Miért akarják, hogy elhiggyem, hogy a terrorizmus elleni harc valós, amikor az “ellenség” meg sem nevezhető? Egyáltalán ki az ellenség? Miért nem látja senki, hogy a terrorizmus elleni harc a legnagyobb találmány, mert soha nem lehet vége, csak akkor amikor “ők” mondják?

Miért van az, hogy a vállalkozások Magyarországon kénytelenek csalni, hazudni, a tisztességesen dolgozók meg joggal teszik fel a kérdést: Hol a közös teherviselés? Miért a nagytőke érdekeit szolgálja a politika? Miért nem mondják el senkinek, hogy a nagytőke + politika összefonódása jelenti valójában a fasizmust? Miért van az, hogy azokban az országokban a legnagyobb a “terrorizmus veszélye”, ahol beintenek a Világbanknak és az IMF-nek? Ennek tükrében csodálkozom rajta, hogy Magyarország nem vált terroristák kiképző helyévé az elmúlt 1-2 évben. (Mondjuk a leminősítés még hátravan, ha nem kapjuk össze magunkat. De hogy ez a leminősítésesdi is milyen egy játék, arról is írok majd egy gondolatmorzsát.)

Olvastam egy jó néhány könyvet mely szerint a háborúk kirobbanásának oka teljesen más, mint amit tanítottak nekem az iskolában. És megmondom nektek a “frankót”, logikailag sokkal jobban értem most már, hogy mi volt a kiváltó ok. Miért van az, hogy a történelmet már kendőzetlenül lehet cenzúrázni?

Aztán ott van az egészség kérdése: Miért van az, hogy a rák gyógyításának megannyi bizonyított módját soha nem mutatja be egyik média sem, azokat pedig, akik ezeket alkalmazzák üldözik és börtönbe zárják? Miért van az, hogy egyes történelmi események hivatalos verziójának megkérdőjelezése összeesküvés elméletként degradálva végzi a hivatalos verziót cáfoló bizonyítékok tucatjai ellenére?

Miért van az, hogy a legtöbben nem jönnek rá: a saját életükért csak ők tudják a felelősséget vállalni, és hogy kifelé mutogatni butaság. (A felfelé mutató hüvelykujjal Istent hibáztatják, a mutatóujjal a másikat, miközben 3 ujj visszamutat rájuk…) Miért van az, hogy nem arra tanítanak az iskolában, hogy az élet célja a teremtés és nem pedig az, hogy 5*-ös “követőnek” teremtettél?!

Miért akarnak rávenni mindenkit, hogy a rendszertől függjön és mindig egy külső erőtől várja a saját életének a megoldását?

Miért nem jönnek rá az oktatási rendszerben dolgozók, hogy a XXI. században a pénzvilág működése kötelező tananyag kellene, hogy legyen? (Erről hamarosan írok egy igazi “Józsi bácsis” megközelítést!) Miért nem tanítják meg azt gyakorlati példákon keresztül, s helyette inkább nem arra tanítanak, hogy melyik pénzügyi intézmény lehetne jobb gazdája a TE pénzednek? Miért nem tanítják az iskolákban azt, hogy a pénz nem más, mint a munka értéke (és ha ügyes vagy, akkor sokat érdemelhetsz belőle), viszont a fizetésként kapott papírdarabok (és digitális számok) puszta adósságot képviselnek és ezért vannak állandó megszorítások mindenfelé állandóan?

Miért nem magyarázzák el a magyar embereknek, hogy a társadalomra kivetett adók többek között azért olyan magasak, mert az állam éves kamatkötelezessége (=a felvett kölcsönökre fizetett kamat) 2500 milliárd forint és ez egyre csak növekszik? Miért nem világos az emberek számára, hogy a gazdasági problémák államadóssággal történő megoldása következtében egyre inkább a nagytőke előírásai alapján kell működnünk, és azért áll így az ország? (…és rengeteg fejlett nyugati ország is ezért kerül borzasztó helyzetbe mellesleg.) Ezt most nem magyarázom el részletesen, de már elkezdtem egy bejegyzést, amiben ez benne lesz.

Miért nem kreatív, vállalkozó elméket nevel a társadalom, akik előrébb vihetik a világot és munkát teremthetnek, helyette pedig irodai rabszolgákat képeznek sok esetben értelmetlen feladatok elvégzésére és ezzel kiszolgáltatottá teszik őket? Miért nem mondják el, hogy helyi vállalkozásokat kamatmentes közösségi (helyi) pénzekből is lehetne finanszírozni, mely valóban felpörgetné a gazdaságot? Miért nem erről beszélgetnek a parlamentben és mutatják be mindenkinek, hogy ezek működő modellek európaszerte és nem kell külföldi hitelt felvenni mindenhez? Erről is írok majd egy cikket…

És végezetül miért van az, hogy a felsoroltakon kívül még ezer és ezer dolgot nem veszünk észre, miközben életek milliói mennek tönkre a tudatlanság és az informálatlanság, no meg a tekintélyelvűség miatt, mert mindig azt hisszük, hogy más jobban tudja a megoldást?

Miért nem teszünk fel kérdéseket? Miért nem tanulunk a gyerekektől?

Miért?

Jó, tudom a sok a kérdés. De ezekre akarok választ adni ebben a blogban. Hogy mindenki tisztábban lásson, mert az jó. És nem összeesküvés-elméleteket fogok írogatni, azt már sokan megtették előttem. A világ kőkemény üzleti érdekek mentén megy előre. Ennyi az egész. Ígérem, hogy megpróbálom a lehető legobjektívebben tálalni a kaját, hogy legyen idő az emésztésre.

Na megyek, lazításként benyomok egy felest, hogy legyen étvágyam. 🙂