látogató számláló

“Használati utasítás”

Ezt a blogot 2011. novembere óta írom, azóta több esetben megszaporodtak az olyan témájú megkeresések, amelyekből számomra egyrészt az jött le, hogy én bizonyára “mindenhez” értek, másrészről viszont vádolnak egyesek privátban, hogy az írásaimból a félműveltség árad, vagy “ne adj Isten” amit én csinálok az valójában káros, az egyik kedves barátomhoz érkezett visszajelzésben egy olvasó valahogy így fogalmazott: “Józsi bácsival vigyázni kell, mert ő egy olyan ráksejt, aki nem tudja magáról, hogy rosszindulatú!” A teljesség igényével szeretnék néhány gondolatot megosztani ezekkel a véleményekkel kapcsolatban, mert úgy érzem, hogy az igazság megkívánja a reakciókat.

A bejegyzésem témája nem az, hogy alátámasszam, vagy megcáfoljam azt, amit rólam gondolnak az olvasók. Tisztában vagyok vele, hogy aki hatással van a környezetre, annak lesznek követői és ellenzői egyaránt.

Én egy érdeklődő, kérdéseket feltevő ember vagyok, aki nyitott szemmel jár és közben hangosan gondolkodik. Megvan a bizonyosságom arról, hogy a világban mi és hogyan működhet de nyitott vagyok megváltoztatni a világképemet, ha bebizonyosodik, hogy tévedtem. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy több ezer ember felé az általam elemzett témákban és módon kommunikálni felelősséggel jár, ezért a bejegyzéseim írásai közben többször újrafogalmazok 1-1 következtetést, hogy véletlenül se fals üzenet vagy tanítás menjen át. De mivel én is a saját szintemen nyomorgok, ezért benne van a pakliban, hogy mégis csak ez történik. Szokták mondani, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ezért az, hogy engem ténylegesen a jó szándék vezérel az írásaim során, még nem garantálja azt, hogy nem ártok az információval. Ez így van, ez az élet metafizikai természete. MINDEN, amit teszek, hatással van az egészre. Ahogy azonban nekem fel kell vállalni a közlés felelősségét, úgy az olvasónak is fel kell vállalnia a cselekvésre hívásra történő reakciójának felelősségét. A felelősség azt jelenti, hogy én vagyok a forrása és a hatása a saját döntésemnek. Szeretném, ha tudnátok, hogy amennyire lehet, éber vagyok ezt a “veszélyt” illetően. Még akkor is, amikor olyan írókra, spirituális vezetőkre hivatkozom néha, akikről már-már bebizonyosodott, hogy a tanításaikban vannak komoly ferdülések. De erre még visszatérek később, mert ez lényeges.

Amikor elkezdtem ezt a blogot írni, az volt a legelső gondolatom, hogy nagyon sok összefüggésre szeretnék rávilágítani, amelyek sok esetben olyan forrásokból táplálkoznak, amelyeknek a kutatási eredményei nem személyes tapasztalatból származnak. Ilyen volt pl. a szimbólumokról írott cikkem, vagy a politikai cionizmus témáját érintő bejegyzés. Mivel érdekelnek ezek az “összeesküvésnek” vélt témák, ezért az általam leghitelesebbnek tartott forrásokhoz igyekszem ilyenkor nyúlni, de benne van a pakliban, hogy ezekben is van ferdülés és ha ez így van, akkor az én következtetésemben is lesz hiba. De ettől függetlenül a következtetés MOST a részem és megosztom azzal, aki kíváncsi rá. A közlés felelőssége az enyém, a véleményformálás és az abból származó cselekvés felelőssége pedig a befogadóé. Ez mindig és mindenhol így van. Ez azonban igaz mindenkire, aki bármilyen tudományos vagy elemző témájú tanulmányt ír más, elismert szakemberek kutatási eredményeire támaszkodva.

Lehetetlen mindennel kapcsolatban személyes tapasztalatra szert tenni, így az egyetlen út az összefüggések kutatása kapcsán az, hogy bízom a választott forrás tisztaságában és igyekszem minél több oldalról megvizsgálni azt, ráérezni az igazságtartalmára. Ha kizárólag csak arról írnának emberek, amivel kapcsolatban minden egyes személyes kutatási eredmény az övék, akkor sokkal kevesebb vélt tudásunk lenne. Nem mondom, hogy nem lenne jobb úgy a világ, de mivel mindenkinek van egy adott, személyes információgyűjtésből származó világképe, ezért az információcsere kapcsán verbális módon is hatunk egymásra folyamatosan. Az írott forma csak egy plusz kommunikációs csatorna, aminek az egyetlen előnye, hogy könnyű visszatérni rá később. (És jó esetben átgondoltabb, összeszedettebb gondolatokból áll.)

A szerteágazó témák ellenére, amelyeket érintek, ahogy az 2013-as évi Öngondoskodás Expon történt előadásomban is mondtam, magamra úgy tekintek – ahogy egy kedves külföldi barátom is megfogalmazta -, hogy olyan ember vagyok, aki nagyon sok mindenhez ért, de igazából semminek nem a nagymestere. Angolul ezt úgy mondják, hogy “jack of all trades, master of nothing”. Rajta vagyok, hogy mesteri szintre emeljek bizonyos területeket az életemben, de ez nem könnyű, mert úgy érzem magam, mint amikor házépítés közben még csak a falakat építjük, de én már a tetőszerkezetet akarom szerelni és a villanyt bekötni. Ez, mint tudjuk, nem működik. Ez a hozzáállás nehézzé teszi azt (ez valójában a fókuszálás képességének a hiánya!), hogy a dolgok igazi mélyén tökéletes tisztaságig jussak. Arról nem is beszélve, hogy nekem is van kényelemzónám és bizonyos témákban nincs bennem tűz a kutatás iránt. S bár hízelgő számomra a még nagyrészt feltérképezetlen területek (pl. alternatív energiaforrások mély összehasonlító elemzése vagy pl. a földönkívüliekkel kapcsolatos kérdések) kibogozásával kapcsolatban felkérést kapni, ez azért még nagyobb falat, mint amit könnyedén le tudnék nyelni. A részletes kutatásra meg több időre van szükségem, ezért várat magára még sok-sok téma. Többnyire ez az oka annak, hogy a “miről írjak” menüpontban kapott felkérések egy részéről nem nyilatkozom, legalábbis egyelőre, másokra azonban reagáltam már, mert a témát hozzám közel állónak éreztem. Sok hölgy olvasóm írta nekem, hogy gyerekvállalás, nevelés témában írjak, de erről nem akartam addig írni, amíg meg nem született a saját kisbabám, mert úgy éreztem, hogy a hitelességhez hozzátartozik az ilyen irányú személyes tapasztalat. (Itt ez megszerezhető volt.) A lényeg: “Józsi bácsi” nagyon sok mindenhez nem ért és ha valamire nem reagálok az lehet, hogy csak azért van, mert még nem tudom a választ. 🙂

A félműveltséggel kapcsolatos kritikákban azért lehet igazság is, mert számos érintett témában olyanok véleményére támaszkodom, akiknek a hivatalosan közzétett tudományos kutatásait nem ismeri el a szakma (legalábbis a mainstream világ nem, lásd Bruce Lipton, Ryke Geerd Hamer eredményeit, vagy akár a kauzális asztrológia témakörét), ennek ellenére személyes tapasztalatból származó igazságot vélek bennük felfedezni, ezért úgy érzem, hogy értéket ad az, ha írok róluk. S ha az olvasó veszi a fáradságot és utánanéz, hiszem, hogy ő is értéket fog bennük találni és meg fogja kérdőjelezni azt, hogy ilyenekről nyilatkozni valóban félműveltség-e. Legalábbis remélem a szívem mélyén.

A harmadik, számomra legmellbevágóbb kritika az volt, hogy amit csinálok, az valójában nem más, mint az információs kor ráksejtjének táplálása. “Józsi bácsi” egy rosszindulatú daganat… “Igaznak tűnő, de félrevezető információk halmaza, amely olyan ügyesen van megfogalmazva, hogy még Józsi bácsi is botor módon elhiszi, hogy amit állít, az igaz.” (Miközben egyébként brutális tévedésben vagyok és önmagam megvezetésén túl az olvasóimat a pokol felé terelgetem. Állítólag a Kulturális Kreatívok is ezt teszik.) Ezért a legjobb, amit tehetnék az az, hogy azonnal abbahagyom a blogolást, ha még aktuális számomra az üdvözülés igénye. Nézzük, vajon miért lehet ebben is igazság…

Az igazság az VAN. Írtam már erről. Történik az élet, vannak benne ok-okozati viszonyokból származó következmények, nézőpontok és világképek egymásba ágyazódása adja ki azt, hogy mindenki EGY. Az életnek nevezett energiafolyam fölött ott van a LÉT szintje, melyben a tetteink metafizikai következménye összegződik. Ahogy a görögök írták, az élet a chronos, a(z abszolút) lét pedig a kairosz szintje. Egy hamissággal telepakolt chronos eredménye az, hogy az abszolút létben hamisság magját vetjük el. Jézus azért beszélt a szeretetről és a megbocsájtásról, mert metafizikai ismeretek birtokában az egyetlen módja a tisztulásnak az, ha felvállalom a felelősségét annak, hogy minden pillanatban teremtek. Akkor is, amikor az éberség figyelmen kívül hagyása által hagyom a hamisságot virágba borulni. A szeretet pedig a benne lévő fény és kapcsolódás által az egységet erősíti. Ha pedig úgy bocsájtok meg, hogy “megértettem a leckét”, akkor felelősséggel tudok érezni, gondolkodni és cselekedni is a jövőben, s így “mérsékelni” tudom a tetteim karmikus következményeit.

Amióta világ a világ, nagyon sok féle lelki és szellemi kapcsolódást elősegítő vallás és hitrendszer szegélyezte az emberiség életét, hogy valamilyen keretet adjon létezésünknek és a materiális célokon túlmutató értelmet találjunk abban, hogy megszülettünk. Amennyiben az életünknek van spirituális célja, úgy az is érdekes vizsgálódás tárgya lehet, hogy vajon mennyire annak a kultúrkörnek a lelki tudományát kellene tanulmányoznunk, ahová érkeztünk ahelyett, hogy a világ túloldalán követett hitrendszerek igazságaiban kutakodunk. Ha ugyanis ez meghatározó a saját sorsunk kibogozását illetően, akkor az európai ember számára elsősorban a Biblia tanításai, a próféták és Jézus intelmei alapján illene utat keresnünk, mint ahogyan az iszlám országokban a Korán tanításai alapján élnek. Mégis miért nem ezt tesszük a legtöbben? A modern, spirituális ember miért hiszi azt, hogy távolabbról indulva közelebb tud jutni? Bevallom, ez a kérdés önmagam felé irányul leginkább…

A válasz pedig – és itt lehet valóban veszélyesnek tartott utakra tévedni – hogy egyszerűen kíváncsi vagyok. Vagyok annyira szkeptikus és információéhes, hogy nekem bizonyos dolgokat meg kell tapasztalnom. Akkor is, ha az időlegesen tévútnak bizonyul. Én ezt az utat választottam, legalábbis egyelőre. Ezen érzem jól magam. És ezen az úton vannak olyan állomások, amelyekbe bele lehet ragadni és elfogadni igazán tisztának és akár célállomásnak is. Az ezekre való fókusz helyezése lehet, hogy tényleg(?) veszélyes, mert elterelheti a kevésbé lelkes olvasót az igaz útról. Bevallom nem vagyok olyan szinten, hogy ezt pontosan érezzem és ezért mondom azt, hogy a fenti állításban lehet igazság. Ilyen állomások a Biblia tanulmányozásán túl (az én vizsgálódásaimban) pl. a buddhizmus, a szcientológia, az antropozófia és a taoizmus is. Nem akarom őket sem egy szintre venni, sem semmilyen módon összehasonlítani vagy minősíteni, de tény, hogy a felsorolt hitrendszerek mindegyikének tanulmányozása által úgy éreztem, hogy a megértés szintje emelkedett bennem. Lehet, hogy itt van egy önmegvezetés, mert ez az abszolút igazság szintjén nem így van, de én ezt érzem. A logikai rendszeremben olyan fogaskerekek vannak a tanultak hatására, amelyek köszönhetően nem csak azt érzem, hogy erős a hitem a Isten létezésében (van abszolút lét, amelybe minden “letöltődik”), hanem azt, hogy tudom miért erős. Egy agnosztikusnak nevelt embertől szerintem ez már jó irány. De nem szeretném minősíteni azt, ahol tartok. Egyszerűen VAN.

Dr. Varga Tibor jogtörténész előadásán voltam egyszer, aki a keresztény ünnepeket elemezte éppen. Elsöprő hittel és szenvedéllyel beszélt a krisztusi hitről és történelmi példák tömkelegével bizonyította, hogy a megértéshez Jézuson keresztül vezet az út. Amikor az előadása végén megkérdeztem tőle, hogy mi a probléma a keleti vallásokkal és pl. Hamvas Bélával, akkor azt mondta, hogy semmi. Ő is végigjárta azt az utat huszonéves korában és nagyon sokat tanult belőle. Aztán hozzátette, hogy a keleti utak, pl. a védikus út sokkal hosszabb. Ott többször annyi lépcsőfok kell a megértéshez, mint Krisztuson keresztül, ezért tanítja most már csak az utóbbit. Ha valaki megérti a krisztusi utat, akkor meg tud érkezni az abszolút léthez, Istenhez. Töredék idő alatt…

Hogy miért “használati utasítás”?

Arra szeretném minden kedves olvasómat kérni, hogy folyamatos fenntartással és szkepticizmussal szemléljétek azt, amit és amikről írok. Ha egy írás végén az van, hogy “lehet, hogy nem ez az igazság”, az nem azt jelenti, hogy el akarom dobni a leírtak felelősségét, hanem azt, hogy a jelenlegi utam adott mérföldköve még nem feltétlenül a végállomás. “MOST ezt hiszem ezért és ezért.” Mindössze megosztom az olvasóimmal azt, ahol tartok. A legjobb szándékom és tudásom ellenére még az is elképzelhető, hogy néhány éven belül egy-egy megingathatatlannak tűnő nézőpontom változni fog némileg (bár a hitrendszerem gerince már eléggé masszív), ezért arra biztatlak, hogy mindig törekedj a személyes bizonyosságra és ha igazán érdekel egy-egy téma, akkor az általam megadott forrásokon túl is végezz személyes kutatást. Csak több lehetsz tőle, bármit teszel önmagadért.

Végezetül egy nagyon fontos credo: Nem akarom megváltani a világot. Létezésem célja, hogy a saját karmikus feladataimat elvégezzem és meghaladjam önmagamat azokon a területeken, ahol erre szükség van. Hiszek a felebaráti szeretetben és vallom, hogy ha mindannyian önmagunk tudatossági szintjének emelkedésén dolgoznánk a legtöbbet, akkor a világ megváltozna magától és többet mosolyognánk egymásra.

Köszönöm minden kedves olvasómnak a sok-sok kommentet és személyes visszajelzést, valamint megköszönöm, ha a jövőben bárki megosztja velem a saját élményét, tapasztalatát és véleményét azzal kapcsolatban, ha úgy érzi, hogy az igazság felé vezető úton mellékutcában vesztegelek. 🙂

“Légy Te az a változás, amit látni szeretnél a világban!”
Mahatma Gandhi

Szeretettel:
Sárecz Iván, alias “Józsi bácsi”