Szenvedé(lye)s pályavál(asz)tás

2013. január 22. kedd

Hetek óta azon töprengek, hogy vajon mi is az igazi véleményem a jelenlegi diáktüntetésekről. Megértem a diákok felháborodását? Nem értem meg őket? Igaz, ez eléggé aktuálpolitikai téma, amit én (már ismertek ennyire) mindig igyekszem kihagyni az írásaimból, de ebbe mégis beleharapok, mert azt gondolom, hogy már megint nem a lényegről van szó.

Én is voltam diák. Elvégeztem egy főiskolát (többnyire) állami pénzből a Horn-kormány alatt, azok közé tartoztam, akiket néhány évig havi 2000 Ft tandíjjal (ha jól emlékszem ennyi volt) “megrövidítettek” azért, hogy tanulhasson. Nem örültem neki, mert én is olyan voltam, mint a legtöbb magyar ember: Sokat akartam és ingyen. Igaz, nem volt hallgatói szerződés és nem akartak arra kötelezni, hogy 10 évig itthon dolgozzam, különben minden támogatást vissza kell fizetnem, viszont a lehetőségeim is korlátozottak voltak, mert olyan szakmát választottam, aminek a jövőképe gazdasági szempontból enyhén szólva nem volt túl bíztató már akkor sem (jóllehet ez a szakma nem a profitról szól) és senki nem szólt, hogy gondoljam át… A szabad akaratnak persze ilyen következménye is van és így jár az, aki művész akar lenni.

A diploma megszerzése után 180 fokot fordítottam az életemen és teljesen felhagytam azzal, amibe 15 év munkát belenyomtam (és amit nagyrészt az adófizető állampolgároknak köszönhettem). Rájöttem, hogy nem születtem művész embernek, sem kiemelkedően tehetséges, sem elég kitartó nem vagyok ahhoz, hogy ebből kovácsoljak magamnak megélhetést, karrierről nem is beszélve. Persze nem én voltam az egyetlen, aki ezt felismerte, de sokan voltak, akik ennek ellenére mégis a megszokás mellett döntöttek. Tulajdonképpen szerencsés voltam (vagyok) nagyon, mert ha annak idején kötelezettségeim lettek volna az állam felé, valószínűleg teljesen máshogy alakul az életem. A valódi tandíj (nem a havi jelképes 2000Ft!) visszafizetésének elkerülése végett 10 évig tevékenykedni egy olyan területen, amiről már akkor tudtam, hogy nem rólam szól, kettétörte volna azt a jövőt, ami végül is olyan emberré tett, akivé lettem azóta. (Egy igazi, boldog Senki :)) Egy hallgatói szerződés megfosztott volna attól a szabadságtól, amely segített közelebb vinni ahhoz, hogy ki a fene is lehetek én. Van egy olyan érzésem, hogy a jelenleg tüntető diákság látens módon ezt a szabadságát igyekszik védeni.

Mindazonáltal ha nem lettem volna szerencsés, a mai fejemmel már azt mondom, hogy akkor sem (csak) az állam lenne a hibás. Nem túl sok időt fordítottam arra ugyanis, hogy önvizsgálatot végezzek azzal kapcsolatban, hogy valóban olyan jövőt választok-e, ami rólam szól. Ilyen egy igazi lúzer hozzáállás. 🙂 Mivel a mai világban nagyon sokan választanak “trendi” (=felkapott) szakmákat, melyek egyetlen lépéssel sem hozzák közelebb a boldogságot (tekintve, hogy ha a pénz kedvéért más akarok lenni, mint aki vagyok, akkor elkerülhetetlen a – lelki – zsákutca), ráadásul ezek egy része az ország valódi felemelkedése szempontjából sem kifejezetten előnyös pálya, ezért nem csodálkozom azon, hogy már “felülről” is olyan szónoklatok jönnek, hogy túl sok a jogász és a közgazdász kishazánkban. Hogy ez így van-e azt nem tudom, ugyanakkor meg merném kockáztatni azt a kijelentést, hogy a tüntető diákság köreiben sok olyan fiatal van, aki csak azért vonult ki az utcára, mert “lázadni poén” és nem azért, mert tudatosan éppen a saját jövőjéért áll ki.

Jöhetnek a tojások és a paradicsom-zápor, van nálam esernyő. 🙂

A félreértés elkerülése végett hiszek a nép (és benne a diákság) akaratában, és nekem sem esik jól, hogy amióta az eszemet tudom, minden kormány az állandó megszorításban és a “most még egy kicsit sz@r lesz, de utána szárnyalunk” eszmével eteti a nagyérdeműt. (Aminek az elsődleges oka az mellesleg, hogy az elmúlt 20 év fejlődésének jelentős része hitelből történt és folyamatosan törleszteni kell azt az adósságot – ill. annak csak a kamatait -, amit már Isten tudja hányszor kifizettünk!) Személy szerint jobban örülnék annak, ha inkább azért – vagy azért is! – mennének ki a fiatalok az utcára, mert tiltakoznak az adósságtörlesztés aránytalansága miatt, vagy pl. az 1982-es évi VI. törvényerejű rendelet – azon belül is a IX. cikkely – ellen, melynek értelmében a Nemzetközi Valutaalap az országnak nyújtott “segítségnyújtásért” cserébe – melyet az összes “fejlett” nyugati államra rábeszélnek ún. “biztonsági” céllal – minden átvilágítás és bírósági eljárás alól mentesül és jogot formál pl. az ország ingó és ingatlan tulajdonára is (beleértve a termőföldet), ha éppen úgy dönt, hogy a tartozásért cserébe arra tart igényt. Túlzott eladósodás esetén ugyanis ez a rendelet kihúzhatná Magyarország alól a talajt (szó szerint) és akkor nem az lenne a legnagyobb gond, hogy fizetős-e az oktatás és milyen feltételekkel nem az. (A hitelfelvétel értelmetlenségéről egy érdekes cikk itt: Magyarország elrablása)

Vagy itt van pl. egy törvény, amiről úgyszintén nem sokat beszélnek, s amiért pl. senki nem megy ki az utcára (valószínűleg azért, mert ezt nem fújja fel a sajtó). Ez a 2011. évi CCVIII., azaz a jelenleg hatályos jegybanktörvény. Ennek 15-18. §-ai az MNB és az államháztartás kapcsolatával foglalkozik, ami nem kevésbé érinti lényegesen Magyarország jelenét és jövőjét, mint az, hogy az, hogy a jövő gyermekei tudásukkal Magyarországot szolgálják-e vagy sem.

15. §: Az MNB nem nyújthat folyószámlahitelt vagy bármely más hitelt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikkében meghatározott közszektor számára, továbbá ezektől közvetlenül nem vásárolhat adósságinstrumentumot…”

Vagyis az EU tagság miatt a saját(?!) nemzeti bankunk nem finanszírozhatja az államháztartási hiányt, aminek kapcsán épp a balhé folyik Brüsszelben. Hm. (Tisztában vagyok vele, hogy pont azért függetlenítették mesterségesen, hogy a kormány hibájából az árstabilitás és az infláció kezelése ne sérüljön, de ez akkor is egy beteg dolog, mert amikor meg hiánya van az MNB-nek, akkor azt pótolhatja a költségvetésből.)

Bár ezekről beszélni ma már politikailag nem korrekt dolog és meglehetősen populistának tartják azt, aki az ilyeneket előhozza, szerintem ezen kérdések az ország jövőjét tekintve komoly jelentőséggel bírnak pl. azért is, mert az államkasszát terhelő külső adósság éves kamatkötelezettségeinek töredékéből (évi 3e Mrd Ft) finanszírozható lenne a teljes felsőoktatás. Azonban a jelenlegi vita mégis jó arra, hogy a fiatalok átgondolják a saját jövőjüket és vállalják a felelősséget a döntéseikért és ne azért akarjanak diplomát szerezni, mert azt gondolják, hogy csakis azon múlik a sorsuk! Azzal persze tisztában vagyok, hogy ez egy igen komplex egyenlet.

A “matematikai képletnek” ugyanis az oktatás potenciális állami finanszírozásán kívül az is része, hogy a megszerzett képesítéssel ténylegesen van-e lehetőség Magyarországon értékes, hosszú távú (akár 10 éves?) munkát vállalni és versenyképes jövedelemre lehet-e szert tenni főleg egy olyan életkorban (22-24 év körül), amikor az egyre globalizálódó világban a fiatalok sokan elmennek felfedezni önmagukat valahova először és csak utána kezdik komolyan venni az életet. Garanciát vállalni biztos munkahelyekre azonban egyetlen kormány sem képes 10 éves időtávra, hiszen egy ciklus csak 4 évig tart és ki tudja, hogy mit hoz a jövő… Főleg egy olyan világban, amelyben ráadásul(!) a gazdasági növekedést (ha másképp nem megy) pénznyomtatásból “teremtik elő”. (Lásd USA-ban a FED kvantitatív lazítás nevű tőkeinjekcióit.)

A tudás menedzsment jóllehet egy nagyon fontos dolog egy cég, ország jövője érdekében (aki a tudás megszerzésének finanszírozója, az legyen a “kedvezményezett is”), s ezt a multik is úgy intézik el, hogy ha kitaníttatnak egy új szakmára, akkor 3-5 évig nem mehetsz el a cégtől, különben a teljes oktatás költségét vissza kell fizetned. A lényeges különbség mégis az, hogy egy tőkeerős cég képes garantálni a versenyképes fizetéssel javadalmazott munkát, az állam pedig (egyelőre legalábbis) nem. (Az ingyenes oktatásnak azonban szerintem is lényeges követelménye kell, hogy legyen az, hogy egy adott diplomát költségtérítés nélkül mennyi idő alatt kelljen megszerezni, hogy ne lehessen 6-8 évig ellébecolni állami pénzeken egy alapból 4-5 éves képzésben.)

Hogyan lakhatna jól a kecske és maradna meg a káposzta is?

Tegyük fel, hogy a parlamentben ülő honatyák beismerik végre azt, hogy a munkanélküliség oka nem az, hogy nincs munka, hanem az, hogy nincs elég pénz. Aztán rájönnek arra, hogy a helyi / közösségi pénzek használatával létrejöhetne egy teljességgel kamatmentes, az állam által is támogatott közösségi pénzhelyettesítő, s akkor az ingyenes oktatást simán meg lehetne oldani fájdalom nélkül. Mégpedig úgy, hogy számos, jelenleg kamatterhelt forinttal, államilag finanszírozott szolgáltatást helyi / közösségi pénzben fizetnének ki (ezzel komoly összegeket spórolva a büdzséből), melyet akár még adófizetésre is lehetne használni, a megmaradt forintokból meg simán működnének a felsőoktatási intézmények tandíj nélkül is. Ilyen, motivációs céllal létrejött pénzhelyettesítők már Uruguay-ban, Brazíliában és a Baltikum egyes országaiban is csodákat tettek és bizony adóként is működnek! Az értékcseréhez ugyanis nem forint kell és euró, hanem egy széles körű megállapodás, melyben a pénz szerepét bármi betöltheti, amiben a munkaadó és a munkavállaló megegyezik és az elszámoló jel (pénz) elköltésére fel van készítve a termelő, szolgáltató hálózat + a fogyasztók. Vagy lehetne pl. tandíjat (motivációs célú) helyi pénzben beszedni, amelyet a diákok olyan értékteremtő tevékenységekkel kereshetnének meg, amire jelenleg a kormány forintot költ. Mindenre van megoldás, csak hajlandóság kell + nem kell félni a gondolkodástól.

Nagyon fontosnak tartom az oktatás-nevelés kérdéskörét egy társadalom jövőjének szociális és érzelmi egészségét illetően, a legfontosabb kérdés szerintem mégsem kizárólag az, hogy a jelenlegi oktatáspolitika mennyire teszi lehetővé minél több fiatal számára a továbbtanulást, hanem sokkal inkább az, hogy mennyire gondolják azt a fiatalok, hogy csak ezen múlik a jövőjük. Szerintem ugyanis nem azon múlik, hogy egy túlnyomórészt elméleti egyetemi képzéstől mit kapnak. Egy diploma megszerzése néhány kivételtől eltekintve elsősorban arra jó, hogy megtanulja mindenki az alapokat, s azt, hogy mit hol kell keresni. A boldoguláshoz azonban nem diploma kell és jól hangzó papírok, hanem folyamatos tanulni akarás, (emberközpontú) értékrend, szenvedély, kitartás és személyes márkaépítési képesség. Ez utóbbiak meg akkor sem jönnek meg, ha a diplomát ingyen lehet megszerezni. (Arról nem is beszélve, hogy ma már szinte az interneten elérhető információkból megszerezhető egy diploma: ott van pl. az ingyenes Coursera, ami több amerikai egyetem komplett kurzusait teszi elérhetővé online, vagy az ugyancsak ingyenes Khan Academy, ami már 200 millió emberhez jutott el; aki megélhetést akar, annak nem diplomára van szüksége, hanem vízióra, elhatározásra, állhatatosságra és holtig tartó tanulásra. Persze tudom, vannak szakmák, amelyek iskola nélkül nem kivitelezhetők, mint pl. sebész, építész, jogász, de a felsőoktatásban megszerezhető képesítések egy jó részéhez nem kéne semmilyen papír, csak őszinte hozzáállás, némi üzleti ismeret és annak képessége, hogy önmagadat felépítsd.)

Szeretném határozottan leszögezni, hogy edukáció párti vagyok. Hiszek abban, hogy egy ország és a benne lévő egyének felemelkedésének, boldogulásának, sőt egyéni és közösségi boldogságának záloga a felebaráti szeretet “képességén” túl a megszerezhető tudásban rejlik. A legfontosabb mégis az, hogy milyen és mennyire cselekvőképes az a tudás, amit kapunk és amit megszerzünk magunknak! Cselekvőképes és értékteremtésre alkalmas tudás, nem pedig félig értelmetlen rabszolgamunka egy számítógép mögött.

Elmondom még pontosabban, hogy mire gondolok:

Bill Gates-t kirúgták az egyetemről, Steve Jobs-ot úgyszintén. Albert Einstein megbukott matekból, József Attila magyarból. Ezek az emberek vagy önszántukból, vagy az az általuk látogatott egyetemek “fura urai” által kihullottak a rendszerből, mégsem az érdekelte őket, hogy lesz-e papírjuk egy jól hangzó szakmáról, hanem az, hogy hisznek-e eléggé önmagunkban annyira, hogy teremtsenek valamit, amitől a világ valóban több lesz. Távol álljon tőlem, hogy egy olyan ostoba és felelőtlen kijelentést tegyek, hogy az egyetemi képzés elvégzésével ezek az emberek kevesebbek lettek volna. Szó sincs erről. Csak azt merészelem állítani, hogy nem a papír a lényeg, hanem az, hogy van-e az ember előtt vízió és kitartás, hogy jobbá és többé tegye a világot, valamint hajlandó-e kiragyogni önmagából minden rajta átáramló fényt, hogy ezt véghez is vigye. Talán azért hívják magyarul szenved-élynek az igazi, belülről fakadó tüzet, mert annak ébren tartásához a szenved-ésen keresztül vezet az út… Le kell győznöd a fél-elem korlátait, hogy szer-elemben (a fény ragyogó elemében) élj! (Nézzetek körbe, hogy hány olyan ismerősötök van, akik ugyan elvégeztek egy valamilyen főiskolai/egyetemi képzést, mégis teljesen más területen tevékenykednek, mint amit tanultak.)

Leginkább arra lenne szükség szerintem, hogy érett szemléletű és tehetséges pedagógusok az elemi és középiskolai évek során segítsenek a diákokat őszinteségre nevelni, s arra bíztatni, hogy olyan pályát válasszanak maguknak, amelyben nem csak pénzt, hanem boldogságot is találnak, mert igazán csak akkor lehet bárki kiegyensúlyozott ember, ha azt a sorsot éli meg, amiért “idejött”. (Ehhez persze az kellene, hogy az igazi pedagógusokat megfizessék, ugyanakkor megfelelő üzleti modellben rengetegen oktathatnának online módon is, ami meg szerintem növelné a hatékonyságot! De lehet, hogy tévedek, csak abból indulok ki, hogy engem mennyire feldob az online elérhető értékes egyetemi előadások tömkelege, pl. az Apple iTunes You rendszerében.)

Ayn Rand orosz-amerikai regényíró 1943-ban írt regénye – melyből film is készült – Az ősforrás egy tehetséges építész, Howard Roark történetét meséli el, aki nem volt hajlandó korának építészeti stílusát zokszó nélkül követni, s a megélhetésért cserébe inkább fizikai munkát is bevállalt mint sem, hogy olyan tervet készítsen, amivel önmagának hazudnia kell. Az ő története hűen példázza azt, hogy mit jelent egy személyes küldetésnek élni, s hogy mit jelent az a szó: integritás. Aztán egy napon, a kitartása meghozta a gyümölcsét és felismerték a zsenijét, így a történet happy end-del zárul. (Jóllehet a sztorinak van egy olyan, számomra falsnak tűnő üzenete is, hogy ami “régi” az már idejétmúlt, s ezzel azt is sugallják a nézőnek – és olvasónak -, hogy a konzervatív, azaz az értéket megőrző, hagyománykövető látásmódot el kell vetni. Ez pedig szerintem igen veszélyes következtetés.)

Ha van 2 órád, nézd meg a filmet, nagyon fontos üzenetet hordoz azzal kapcsolatban, hogy mennyire fontos önmagaddal szemben őszintének és igaznak maradni:

Meggyőződésem, hogy minden egyes emberben ott rejlik az a kincs, amelynek kifejezéséért megszületett erre a Földre, csak az oktatási rendszer alakítói nem arra nevelnek bennünket, hogy ezt folyamatosan keressük önmagunkban. Uralkodni és hatalommal bírni csak azok fölött lehet, akik követőnek neveltetnek, akikben elnyomják a valódi tüzet. Meglátásom szerint egy bármilyen nevelési rendszerben csak olyan tanárokat szabadna alkalmazni, akik ténylegesen tisztában vannak a gyermek- és fejlődéslélektannal (és nem csak “levizsgáztak belőle”), minimum középszintű metafizikai ismereteik vannak, valamint önmaguk korlátaival is képesek szembesülni. Azok a pedagógusok pedig, akik saját személyiségük hiányosságai miatti frusztrációjukat a diákjaik kontrollálásában élik ki, válasszanak más pályát vagy kerüljenek tisztába önmagukkal előbb, mielőtt a jövő nemzedékét a kezük közé “kaparintják” és lerombolják a lelkivilágukat.

Gondoljatok csak bele: ahogy egy kisgyermeknek sem beszélni kell arról, hogy mi a helyes, hanem jó példával kell előtte járni, úgy a “világ megváltására” nyitott fiatalság számára is az a lényeg, hogy olyan emberek neveljék és okítsák őket, akik a saját személyes sorsuk, képességeik és tapasztalataik szenvedélyes bemutatásával teremtenek mintát nem pedig savanyú arccal, könyvszagúan tolják az arcukba a megkérdőjelezhetetlen(?!) féligazságok tömkelegét, amelyek jelentős részéről személyes megélésük úgyszólván zéró. (Gondolok itt a pénzügyi képzések hazugságaira, az erőltetett számszaki növekedésre épített gazdasági modellek emberközpontúságának hiányára, vagy az orvosképzés egyoldalú, a lélek EGÉSZségét teljességgel figyelmen kívül hagyó – tudományosan megalapozott [?!] – képzési anyagaira, melyek még mindig azt prédikálják, hogy az ember egy gép.)

Az oktatási rendszer célja (részint sajnos) az, ami a pénzügyi rendszer célja. Fenntartani önnön magát azért, hogy kiszolgálja azokat, akik uralkodni és irányítani szeretnének minél hosszabb ideig. A sokszor csak gyöngyszemként megbújó lényegen túl rengeteg haszontalan elméleti ismeret fals bizonyosságának átadása valódi mentorok vezetése nélkül, akik azt is élik, amiről prédikálnak. Szomorú, hogy ma már nem ott tartunk, hogy ha szakmát akarunk, akkor keresünk egy mentort, akitől elleshető a valódi, gyakorlati tudás, hanem beülünk az ötödik iskolapadba és még 40 évesen is diplomákat gyűjtünk, mert a papír a legfontosabb. 🙁

A közelmúltban részt vettem egy előadáson, melyen egy felelős politikus arról beszélt, hogy a jelenkor pénzügyi problémáit elkerülendő a pénzügyi intelligenciát mielőbb fejleszteni kell – már gimnáziumi szinttől – azzal a céllal, hogy az emberek jó adófizetőkké váljanak és ne akarják mindenáron elcsalni azt, amiből az ország fejlődni képes. Szomorúan tapasztaltam, hogy a közösségi pénzek fantasztikus gazdaságélénkítő potenciáljáról és az államadósság aránytalanul abnormális kamatos kamatainak költségvetésre rótt terhéről úgyszólván egy megveszekedett szó sem esett, mint ahogyan az sem szerepel a tervek között, hogy a pénz valódi szerepét megtanítsák a felnövekvő nemzedéknek. (Ha ugyanis értenék ezt az emberek, rengeteg kamatmentes közösségi pénz működne szerte a világon, mely által szárnyalnának a helyi gazdaságok.) Ilyen világot teremtettünk közösen, kedves barátaim, ebből kell most valamit építeni.

Nekem az a véleményem, hogy magát az oktatási rendszert kéne lényegesen emberközpontúbbá tenni és a teljesen felesleges matematikai képletek helyett egészséges életmódot, valódi történelmet (amely nem hagyja ki a világháborúkat finanszírozó pénzügyi körök érdekeltségeit és törekvéseit sem), etikát, esztétikát, lélektant, metafizikát és szellemtudományokat kellene a nemzeti alaptantervbe beépíteni valódi – és nem a jelenlegi rendszert végletekig kiszolgáló, hanem -, az Embert szolgáló pénzügyi ismeretek (lásd fent) mellett, mely figyelembe veszi a fejlődés fenntarthatóságát is. Ezen kívül vezetői és vállalkozási ismeretekkel kéne megismertetni a felnövekvő generáció minden tagját, hogy megtanuljanak másokért felelősséget vállalni önmagukon kívül és tisztában legyenek azzal, hogy mit jelent értékteremtő munkahelyeket működtetni. Leginkább azért kellene az utcára menni, hogy ezekről legyen fogalma egy 18 éves embernek, mert akkor még esélye is lenne eldönteni, hogy a választott jövőképe mennyire felel meg annak, amilyen ő maga.

Egy társadalom olyan lesz, mint a benne élők lelkének egészségi állapota. A boldogtalanság nem pénzben mérhető még akkor sem, ha Maslow óta már tudományosan is bizonyítást nyert, hogy az anyagi helyzetnek kétségtelenül köze van ahhoz, hogy mennyire vagyok képes kiteljesedni. Egy kedves, általam nagyra tartott barátom mondta egyszer nekem a következőt (aki mellesleg egy komoly és neves szoftverfejlesztő cég tulajdonosa): “Ne azért járj be egy munkahelyre barátom, hogy elkerüld a fájdalmát annak, hogy kirúgnak és nem tudsz megélni, hanem azért, hogy teremts és létrehozz önmagadból valamit, amitől a világ jobbá válik!” Na, ez milyen? 🙂

Hogyan lehetnék tehát az a változás én magam, amit látni szeretnék a világban?

A legfontosabb az, hogy tisztába kerülök önmagammal és azzal, hogy ki vagyok én. Aztán felelősen átgondolom (ha nehezen megy, akkor keresni kell hozzá erre alkalmas szenvedélyes szakembereket), hogy mivel szeretnék igazán foglakozni és elindulok abba az irányba. És nem csak a “hivatalos” keretek között egy egyetemen/főiskolán, hanem azon túl is az életem részévé teszem azt, amit a hivatásomnak választok (amiért ide hívattak a Földre “valahonnan”), mert akkor külső kényszer nélkül is örömmel és folyamatosan fogom önmagamat fejleszteni, ami tulajdonképpen a sikeres élet alapköve. Nem azért, mert kötelező, hanem mert arra van igényem, hisz ettől érzem magam egész(séges)nek. A jó pap holtig tanul.

A mai mainstream világkép sajnos mindent már csak számszakilag értékel, hogy miben van profit, amelyben a növekedés egyetlen útja leledzik és a pályaválasztásnál is főleg ez a szempont dominál. Ez azonban egy torz jövőképet fest, mert a létezés szellemi alapjait kihagyva az élet nevű “matematikai” képlet legfontosabb változója kimarad. A szellemi törvények azon igazsága, amiről Az “eladás” hazugsága c. írásomban már bővebben írtam. Nevezetesen az, amit a delphoi jósda bejáratához is kiírtak annak idején: Gnothi Seauton, szabadon fordítva “ismerd meg önmagad”. Minden innen indul.

“A gnóthi szeauton értelme eredetileg minden bizonnyal az volt: Ismerd meg, hogy isteni vagy. Amikor Jézus lényének isteni mivoltáról beszélt, a zsidók jajveszékelni kezdtek. Jézus pedig a zsoltárokból idézett (Zsolt 82,6), és azt mondta: Nincs-e megírva törvényetekben, hogy Istenek vagytok (elohim atem), mindnyájan a legfelsőbb fiai.”
Hamvas Béla: Scientia Sacra III. (Az Evangélium és a levelek c. fejezetéből)

A boldogság a saját utamon való munkálkodás és nem a megélhetési pályaválasztás által születik meg. Mindenki, aki ezt megérti és elég kitartó, olyan emberré válik, akikre példaképként tekint. Alan Watts, 1973-ban elhunyt neves brit filozófus gondolatait – a fenti videóban – így elsősorban a következő generáció figyelmébe ajánlom, mert szerintem itt az ideje, hogy végre a lényegről szóljon a párbeszéd a maszatolás helyett.

Ki vagyok én? Honnan jöttem? Hová megyek? Én azt javaslom, hogy ezen kérdések megválaszolásán dolgozzunk minél többen és akkor személyes tapasztalatunk lesz arról, hogy az igazi változások nem az utcán dőlnek el, hanem ott valahol “mélyen belül”, amely részedhez “rajtad kívül” csak az Isten fér hozzá. 😉

15 hozzászólás

  1. Séthy Viktor

    Azt hiszem,eljött a kor,midőn a Mindenség alaptörvényei
    kezdenek bedőlni,a régi sémák,megoldások érvényüket vesztik,
    a dualitásra épülő körforgás megszakad.
    A hiba nem az ön készülékében van.
    A karma törvénye,a morfogenetikus mező tulajdonságai
    egyfajta szellemi fejlődést predesztinálnak,miközben…
    Minden eszme,irányzat,stílus kimerítette lehetőségeit,
    vagy mesterségesen lett lejáratva – egyre megy.Hitelüket vesztették.
    Tudjuk már régóta,hogy ez az Ítélet kora,de vannak egyértelmű
    jelek,melyek arra utalnak,hogy az események végletesen
    felgyorsulnak,az egyensúlynak már az illúziója is megdől.
    Lássuk csak magát a kultúrát : Béla bá is megaszonta,egyedül
    a “költő” (=a művész) maradt,aki egyáltalán emlékeztetni
    képes a többieket arra,hogy másképp,esetleg jobban is lehetne
    élni,létezni,sőt,képes a katarzis élményen keresztül egy-egy
    darabkát be is mutatni, “le is hozni” az “ideák világából”.
    Mert,hogy kihalt már a hiteles uralkodó,a hiteles pap,ugyebár.
    Nos,egyre többen kénytelenek elismerni,hogy a hiteles művész
    is eltűnt – úgy a ’80-as évek tájékán bukkantak fel az utolsó
    nagy formátumú személyiségek,stílusok – ma a művészet,sőt,
    a gazdaság,a politika területén is csak e múltbéli formák,
    elképzelések,és modellek fel-fel böfögése zajlik.Kópiák kora –
    egy “köztes kor”,mondják egyes indiánok,midőn a régi világ
    már nem,az új még nem működik.Ismerős érzés?
    Tudatosság?Hmm…jól hangzik.Ám előfeltételei vannak,melyek
    híján az egyszerű ember a tudatosság nevében inkább önmaga
    ügynökévé válik,önmagával (vágyaival,ösztöneivel,tudásával)
    vitatkozik – az “oszdd meg,és uralkodj” pedig teljes diadalt arat,
    mert immár önnön magával is meghasonul.
    Nem csoda – több ezer éve arra lett szocializálva,hogy egy senki,
    egy porszem,ráadásul bűnös is,úgyhogy pofa be, dolgozzon
    keményen,és akkor talán nem ég el a Pokol tüzén.
    Aztán itt az anyagi vetület,a pénz kérdése – a társadalom végleg
    ketté szakadt.Régóta tanítok zenét,az utóbbi években a következőket
    tapasztalom: ha gazdag családból jött a gyerek,elvárja,hogy a
    tudás “magától” kinőjön belőle,hisz ki lett fizetve a tandíj –
    a lóvé mindent megold,ezért ő nem tesz semmit.Ha szegény
    családból jött a gyerek,azt látja,ha szülei bele döglenek is,nem
    jutnak egyről kettőre,ezért ő sem tesz semmit,mert akkor meg minek?
    Kivétel is akad persze,de arányaiban mondhatni elenyésző…igaz,
    mostanság már nem is olyan divat zenét tanulni,mert ott a
    számítógép,és a celebek is csak szerencsés senkik,sok pénzzel.
    Az inga addig nem kezd visszafele lengeni,míg el nem éri a
    holtpontot.Hát most sok tekintetben mindenesetre e holtpont
    körül lebzselünk.Diploma?A “reálisabban” működő helyeken már
    tudják,hogy semmit sem ér.Az egyetemista lét a munkanélküliségi
    rátát látszólag javító látszat tevékenység (de legalább 80%-ban az),
    a munkanélküliség pedig valójában szintén úgy 80%-os,mert értéket
    a munkavállalók zöme biza nem állít elő.Egyik kamu igazolja a
    másikat.Míg nekem az iskolában még azt tanították,a jövőben
    a gépek végzik a munka nehezét,így több idő marad művelődni,
    meg egymásra.Közben már nyíltan is minden a korrupcióról szól – és
    ez okból még az a néhány maradék művész sem kerülhet “helyzetbe”,
    mert az imágók imidzsének az kész sorscsapás,a kultúra
    tehát oktatásostul,egészségügyestül,tudományostul vakvágányra
    van állítva,kivéve egy maroknyi csoport önös érdekeit.
    Nos,az inga vagy túljut a holtponton,vagy kiveri az óra falát.
    Egyes ősi mítoszok szerint valaha a hangyák is emberek voltak…
    Aztán mindig adva van még a csoda lehetősége is,ami csupán a
    Teremtő Végtelen egy kevéssé divatos lehetősége,de a kvantum
    fizikában teljesen mindennapos állapot : az okozat megelőzi az
    okot,az idő visszafele folyik,tetszőleges távolságú részecskepárok
    egyidejűleg reagálnak,de teleportálhatnak is,és különben is attól
    függően viselkednek így,vagy úgy,hogy épp figyelik-e őket,vagy sem.
    Kissé bosszantó persze,tudván,hogy a teremtő elme előtt micsoda
    végtelen lehetőségek nyílhatnának meg,az emberiség meg a saját
    hülyeségébe gabalyodva vergődik egyre ingerültebben.Tetszés
    szerint lehet látszólag gyorsítani,vagy lassítani a Történetet,
    tüntetni,felvonulni,nyilatkozni,fontoskodni,nyomulni…vagy csak
    élni a saját életed,sőt,még csodát is lehet tenni,mert nem akárki
    mondta,hogy az sem ördöngősség…ja,és diploma sem kell hozzá.

    Válasz
  2. Szász József Árpád

    Hálás vagyok és köszönöm Mindenkinek, aki hozzájárul nap mint nap hogy a mindennapi betevő falatomat elfogyaszthassam, anélkül hogy bármit is tennék annak előállításában vagy akár házhozszállításában. Csak bízakodni tudok, hogy az amit Én teszek, az is okoz valami kis örömet, mégha csak töredékét is annak, amit Én megélhetek. Elégedett lehetek-e magammal? … Van még mit tennem!

    Válasz
  3. Linda

    Lehet nem voltam elég világos, amikor alapot és metafizikát emlegettem. És miért nem az építés a kiindulás, hanem a jó alapra való helyezkedés? Jó alap alatt azt értem, ahogy magamat az adott valaminek a végzésébe befektetem, az sem a személyemnek, sem más személyének nem árt. Lehetőleg egyik irányba se lépek fel a létezés, az alanyi egzisztencia számára ártóan, rombolóan.
    Ez még nem elég. Hanem azért sem építés, sokkal inkább “leépítés” az ember személyes tevékenysége. Pontosabban az ember mindent azért végez az életében, hogy kicserélhesse valamilyen zavaros hozzáállását, amivel önkéntelenül ront magán és másokon.
    Elmegy tüntetni? Miért van ott? Valamiért egészen biztos odament, önkéntelenül vonzotta valami, ami a kiállással, szabadsággal, joggal, szerepléssel és sorolhatnám még milyen okkal kapcsolatos. Ha megnéznénk minden tüntetésre kapható egyén személyes születési képletét, meg lehetne benne találni a mozgatórugót, ami miatt az illető abban a helyzetben van. Nem tud nem ott lenni, nem részt venni, önkéntelenül az a zavarosan működő minőség akarja magát kitisztítani, amivel született, ami a sajátja, és ami csak tapasztalat útját cserélődik ki. (Ennek fényében ugye milyen marhaságnak tűnik egy meglevő -pozitív- képességet hangsúlyozni az életben, ahelyett, hogy a pozitív képességgel azon fáradozni, hogy a zagyván működőt is amennyire lehet normálisra változtatni? Mégis ez a divat. Miért? Tudatlanságból…)

    Természetesen, hogy tudatlanságból (önmagunk velünk született feladatai ismerete nélkül), gyakran ugyanazokba a helyzetekbe bonyolódunk és csináljuk végig ugyanazt a kört anélkül, hogy a nehézségből igazi eredményt tudnánk faragni, anélkül, hogy felébrednénk. Van, hogy lelkiismeretfurdaláson túl nem jutunk, önsajnálaton túl nem jutunk. Viszont sose lehet kifele és másra mutogatni ezért sem. Ez már ilyen dolog. Utána lehet nézni metafizikai berkekbe, miért van ez így?

    Tény, hogy a lázadás és a szabadság témaköre szorosan kapcsolódik a felelősséghez, a kérdések megválaszolásához és az is jó eredmény már, ha a lázadó eljut oda, hogy rájön a kérdést nem jól teszi fel magának, és azért nem talál rá olyan feleletet, ami segítségével megértheti, miért jön rá a lázadás. Ha megtörténik az, hogy az ember eredeti feleletet kap, megtörténik a tudatosodás (belátás) és onnan már láthatóak a további helyes(ebb) lépések.

    Én eddigi tapasztalataim során arra jutottam, hogy a rosszul feltett Miért? kérdéseimre felelt rossz válaszok azok voltak, amik nem segítettek belátásra. Így felszabadulni se tudtam (mert csak az igazság szabadít fel, hogy ne legyen lelkiismeret furdalás és lázadás). Ha nem tudtam belátni és felszabadulni, más elképzelés se született. Ha nem születik más elképzelés és lépés, akkor semmi se oldódik meg.

    Válasz
  4. Linda

    Kedves “Józsi bácsi”!

    Említettem, hogy hozzáfűznék valamiket a cikkedhez…
    Szóval -amint te is – én is azt vélem , hogy az egész jelenséget csak metafizikából lehet megragadni és megérteni. Ami van, nem is lehet másképp, mivel hamis alapból indul a számolás. Nemcsak azok körében, akik egyetemekre mennek, hanem magában a modern ember felfogásában és az életről való elképzelésében van a hiba. Én nem végeztem egyetemet- nem is bánom, mert nincs miért. Semmi egyetemes igazságot nem tanítanak az egyetemeken, legalábbis egyetlen egy barátom vagy ismerősöm sem boldogabb vagy egészségesebb attól, hogy éveket töltött el az egyetemen az életéből.
    Mindenkit saját életfeladat- megélése (a te szavaddal élve: “amiért itt van”) mozgat. Azért tüntet (lázad) vagy nem , azért képzeli, amit képzel, mert egyszerűen mást nem tud tenni. Aki erre valamilyen módon rájön, vagyis ráérez , hogy semmi se múlik a véletlenen, az óvatosabb és felismeri, hogy amit tesz, legalább úgy tegye, hogy általa sikerüljön önmagával tisztába kerülnie. jobban lássa, mit érdemes és mit nem lépni és főleg: minek a jegyében? Merthogy a Létezés, ugye sem nem profitcentrikus, sem nem a lustálkodás és a nehézségkikerülés a természete. Tehát, hogy ha már csak nehézség lehet, akkor legalább gyümölcsözzön az ember általa . Csupán meg kéne figyelni, minek, miért és hogyan van berendezve a Létezés. Mert lehet gyümölcsözni, csak a természetes iramban és mértékben.

    Igen, alapokat nem tanítanak és amíg ezt nem fogatják fel az emberrel (elsősorban az első 7 évben otthon), addig minden úgynevezett építkezés leomlik előbb-utóbb. Hiába, hogy toronyba áll a pénz, mert az ember annál nagyobbat zuhan róla. Nem megváltja magát, hanem rabja marad örökké saját ál-alapjának: a profitcentrikusságnak.

    Azt is tény, hogy azért esik a választás inkább egyetemi tanulmányok végzésére, mert akkor valami könnyebb mint a “közember” számára. Ez jelenik meg a felfogásban. Úgynevezett tekintélyesebb lesz valaki, ha egyetemet végzett. Megmosolyogni való. 🙂
    Amikor egyik varrodában dolgoztam, derült ki számomra, hogy bármennyire is úgy néz ki, hogy csak “alacsonyabb rendű ” lehetek, amiért a munkás oldalon tevékenykedek, a főnökömhöz mérten cseppet sem vagyok kevesebb, hiszen amit én tudok, azt nem tudja ő, amit ő tud, azt nem tanultam meg én, és maximum együttműködhetünk, viszont szó se lehet róla, hogy valamelyik iskolai tanulmányai miatt kevesebb lenne. Abban viszont igenis lehetünk nagyon is kevesebbek, ha engem elkezd ostorozni, hogy minél nagyobb profitot szerezzen, hogy lehetőleg semmi perc alatt magának villát építtessen. És ha hagyom magam, akkor megint nem különbözünk. :)) Azt jelenti valamiért értéknek tartom én is a profitot, hiszen abban járok én is, hogy legyen, csak a negatív oldalon.
    Kb. 2O évig gondolkodtam azon, miért gyúrom a szalagmunkát varrodában, miközben lázadok és szidom a főnököket. Hahahaha! Mi rengeteg részletkérdést meg kellett vizsgálnom ahhoz, hogy kerek képem legyen arról, mi a fenének csinálom, amit csinálok. Na ezt, hogy mit, miért és hogyan érdemes végezni, korai- zsenge gyerekkorban kellene megalapozni!! Csak ugye felmerül a kérdés, hogy a szülők hogyan nézik és mit látnak a Létezés mibenlétéről.

    Mindent metafizikából lehet jól látni.

    És az is tény, hogy mindenki csak abban vehet részt (nem szerencse vagy véletlen dolga), amihez köze van rendeltetése szerint. És az ábra megint finomul annak mértékében, hogy milyen árnyalatban kell az illetőnek abban részt vennie a felébredése céljából.

    Tehát tessék csak lázadni, a keserű leveseket megenni, mert legalább valahogy el lehet jutni a gondolkodásig, hogy eljöjjön a felismerés afelől, hogy mi az az alap , amire építeni akar az egyén.

    Más nincs mit tenni, ha egyszer semmi se létezhet következmény nélkül. Nagyon fontos, minek a jegyében számol az ember.

    Válasz
  5. toyoda

    Leírnék a pénzről (mint értékmérőről) 1-2 dolgot ha lehet! A papírpénz “belső értékkel nem rendelkező” fizető eszköz. A fedezete a termelésben és a szolgáltatás nyújtásban keletkezett anyag és munka értéke. Mi a baj ezzel?: az árak érék meghatározása és annak mérése. Ha az egyensúly “fenn áll” -tehát az értékmérő jól’ mér, akkor nincs baj! De mi van ha az egyensúly kimozdul és az értékmérő nem jól tölti be a funkcióját.
    1. eset: áru és szolgáltatás értéke több mint az ellenértékként kifizetett pénz (értékmérő)? Nem látja el a pénz a funkcióját (tehát nem pénz, értékmérő) mert nem jött létre a csere -a termelő és szolgáltatásnyújtó nem fogadja el az ellenértéket -pénzt- az elvégzett teljesítményért). Vége önellátás (ami a pénzforgalom tekintetében nem kívánt állapot).
    2. eset: áru és szolgáltatás értéke kevesebb mint a pénzben fizetett ellenérték ? Nem jön létre a csere mert a pénztulajdonos nem hajlandó megvenni az előállítást. Tehát a pénz nem tölti be a funkcióját tehát nem pénz. Vége önellátás ami a pénzforgalomban nem kívánt állapot.

    Válasz
  6. Linda

    “Nem tudja, hogy az élet ugyan az mindenkiben. A virágzás ugyan abból az erőből fakad mindenkiben. A virágzás lehetséges úgy is, hogy az erőt nem mások elpusztításából nyered, mert az igazi virágzás, nem más élőlényektől nyeri a virágzáshoz szükséges erőt. Az erőt az univerzumból nyeri. Az egész univerzum egy energiamező, amiben végtelen lehetőségek és végtelen energia áll rendelkezésre. Ennek tudatában nagyon is tudatlannak láthatjuk társadalmunkat és azokat, akik társadalmunkat irányítják. A tudatlanság olyan mint a rák. Elpusztítja azt a testet ( az emberiséget) ami eleve adta neki az energiát. Felél és elpusztít körülette mindent, ami végül az ő vesztét is eredményezi. Én hiszem, hogy a rák az egy tükör, visszatükrözi nagyban az emberiség betegségét. És bár sokáig elhitették, hogy a rákot nem tudjuk gyógyítani, csak kis mértékben kis eséllyel, ma már tudhatjuk, hogy nagyon sokan legyűrték a rákot. A rák nem képes megteremni egy egészséges tudatos testben. Csak akkor, ha a sejtek elvesztik tudatosságukat, amit könnyen elveszthetnek alultápláltság miatt, vagy túlzott méreganyagok miatt.”- ez nagyon figyelemreméltóan helyes megragadás!!!

    És tovább is, ami a mérgekről szól. Amit én másképp tennék hozzá, az az, hogy a felelősség a családban kezdődik. Ott kell tudatosságra nevelni. persze kérdés , hogy a szülő mennyire az, ugye. És ugye a tanár is ,személy és szülő is.
    Ha még jobban vissznyúlunk és nézünk, akkor az ősöktől indulnak azok a zavarosságok, amik a személyen belül tudatlanságot eredményeznek.
    Hamvas írja valahol: ha az ember meg akarja ismerni önmagát, sokezer évre kell visszanyúlnia. És nem a történelmi eseményekre érti, mert azok következményei a személyek zavaros /tudatlan voltának.

    Józsi bácsi a cikk jó most is, egyes helyekre lenne hozzáfűznivalóm, de majd legközelebb.:)

    Válasz
  7. Lenci

    Az idők kezdete óta mindnyájan azt akarjuk, hogy szeressünk és hogy szeressenek minket. És az idők kezdete óta semmi mást nem hozunk létre csak erkölcsi korlátokat, vallási tabukat, társadalmi illendőségeket, családi hagyományokat, filozófiai képződményeket, mindenféle szabályokat és előírásokat, amelyek megmondják nekünk, kicsoda, mikor, hol, mit és hogyan tehet, vagy nem tehet. Sajnos a második lista sokkal hosszabb az elsőnél.

    Válasz
  8. Józsi bácsi

    Drága olvasóim! 🙂

    Köszönöm a remek hozzászólásokat. Némi reakció az eddig elhangzottakra:

    1. Önmagadat választani sokszor jár lemondással, ezért szükséges felépíteni a személyes márkát. Ez csak annyit jelent, hogy amiben jó vagy, abban hitelességet kell szerezned. Ez időbe telik, ezért érdemes időben nekiállni. Amikor elmész egy céghez dolgozni, ez a hitelesség (ami sokszor csak egy név) fizet meg Téged. Ha vállalkozó vagy, az a nehéz, hogy ezt felépíts.

    2. Valóban sok a lébecoló egyetemista, de ettől függetlenül hiszek azokban, akik vizionáriusak és szabad szellemben az igazságra törekedve képezik magukat. Van sok ilyen is! A Pareto elv 80/20 itt is érvényes, csak ők ritkábban látszódnak. Az a véleményem, hogy nekik kell több nyilvánosságot biztosítani, ami persze rajtuk is múlik, hogy akarnak-e vezetők lenni. Hiába a kollektív tudatosság, ha valaki nem áll egy mozgalom élére. Vezetők kellenek a tudatos csapatok élére is. 🙂

    3. A félelem és a gyűlölködés, másokon való élősködés valóban tapasztalható, de azért azt ne feledjük el, hogy ez a mi fókuszunktól is működik. Ha nem venné senki a Blikket, mert tudatosan leszoknánk a pletykálkodásról, akkor előbb-utóbb megszűnne. A fogyasztó dönt. A TV esetében ugyanez a helyzet. Csak azt lehet hülyére venni, aki hagyja.

    4. Az oktatási rendszer rossz, mert a motiváció helytelen mögötte. Nem a kreativitást oktatják, hanem a konformizmust és ez rendszerhiba. Kéne egy tudatos tanári összefogás, és petíciót kéne intézni az OM felé, hogy nem hajlandók többé mosni a diákok agyát az ÉLET-re nem felkészítő információkkal. Persze ehhez az kell, hogy legyenek olyan tanárok, akiket motivál az, hogy megváltoztassák a világot és ők maguk is folyamatosan képezzék tovább magukat SZERetetből, mert attól érzik magukat kereknek. (Van sok ilyen, de a 80/20 itt is érvényes)

    5. A röghöz kötéssel az a baj, hogy NEGATÍV MOTIVÁCIÓN alapszik. Értem én, hogy ne szipkázzák el az agyakat (és egyet is értek vele!), de akkor olyan lehetőségeket kell teremteni, hogy megérje itthon maradni! (Erre mondtam, hogy MEG KÉNE ISMERNI A KÖZÖSSÉGI PÉNZEK EREJÉT! MINDENRE KÉPESEK!) Egyébként pedig tapasztalatból mondom, hogy a diploma után el kéne húzni világot látni egy kicsit. Ehhez a diákoknak olyan pénzteremtő lehetőségeket kellene kidolgozni, aminek hozadékát a diploma után kapná meg az ifjan végzett hallgató és csak világlátásra költhető el. 🙂

    6. Amit pedig Nemazalalényeg írt, egyszerűen csodálatos. KÖSZÖNÖM!

    Ne hagyjátok magatokat megosztani soha, MIND EGY. 🙂

    Szeretettel: Józsi

    Válasz
  9. Nemazalényeg

    Az oktatásnak óriási szerepe volt, és még mindig van abban, hogy társadalmi rendszerünk – ami az embereket korlátozza, a manipulált döntési szabadsággal kecsegtet, a megtett munkáért egyre kevesebb cserét biztosít, igazságtalan, és a bölcsesség hiányában szenved – továbbra is működhessen. Szokták mondani, hogy a fiatalságban az erő. Ha valakik most tudnak változtatni, akkor azok a fiatalok. A gondolkodni képes, dogmáktól nem korlátozott elméjű fiatalok. Ezek a fiatalok, beleértve magamat is, képesek felnyitni a szemüket az idősebbeknek is, ahogy az idősebbek néhány esetben felnyitják a fiatalok szemét. Ezek a fiatalok ma nagyon kevesen vannak. A fiatalok most az oktatásukért tüntetnek, de ennél sokkal nagyobb problémákkal nézünk szembe. Az oktatás megreformálása nem lehetséges úgy, hogy az oktatást olyanok irányítják és tartják kordába, akiknek nem céljuk az oktatás olyan fajta megreformálása, amely szabad gondolkodással és boldog cselekvéstudattal rendelkező fiatalokat tudhat soraiban, akik alapkövei lehetnek egy bölcsebb társadalomnak. Hogy hoznának már létre ilyet, amikor az irányítók kezében tartott társadalmi rendszer nem bölcs,hanem rabszolgatartó? Az a vesztüket jelenti. Lehet tüntetni és harcolni az oktatás megreformálásáért, csak éppen fölösleges idő és energiapazarlás. Annyit érnek el vele, hogy látszólag esetleg győztesen jönnek ki, de gyakorlatban semmi sem változik. Ezeknek a fiataloknak teljesen más problémát kellene kezelniük. A társadalmunkban nem az ész hiányzik, hanem a tudatosság. Az a fajta tudatosság, ami nem gyilkol le másokat a maga hataloméhsége miatt. A tudatosságnak nincs szüksége olyan felhalmozott hatalomra, amivel úgy sem tud mit kezdeni, viszont annak hatására milliók éheznek, milliók boldogtalanok, és milliók halnak meg. Milliók pedig ezt a rendszert szolgálják. Ezeknek nagy része nem gonosz, egyszerűen csak félreértelmezi az életet. Fogalma sincs róla, mi az élet valójában. Nem tudja megfigyelni azt, és nem is gondolja, hogy meg kéne figyelnie, hiszen a hosszú iskoláztatása során már megtanult az életről mindent, amit arról meglehet.

    Az emberiség most úgy viselkedik mint egy birkanyáj. Amikor valami nem tetszik neki, akkor a pásztor kutyákat támadja, és okolja, majd választ (kap) helyettük újabb pásztorkutyákat. De a pásztort már nem látja. Nem azért nem látja, mert képtelen rá, mert egy birka, hanem azért nem látja, mert birkának nevelték, nem pedig embernek.

    Jól lehet, hogy a pásztor sem szabad akaratából pásztor, tehát ő is irányítva van. Ezért fontos, hogy hiába támadjuk őket, hiába vagyunk ellenségesek velük, mert ebben az állapotban könnyen félrevezethetőek leszünk, és látszólag jobb pásztort kapunk. Ez csak akkor kerülhető el, ha merítünk a bölcsességből, leépítjük a dogmáinkat, tudatossá válunk, és mi, emberek, te meg én meg a többiek választunk magunknak valakit, aki szolgálja az érdekeinket. Ha tisztában vagyunk közös érdekeinkkel, akkor ezt meg tudjuk tenni és meg is tudjuk védeni. Ehhez az kell, hogy megtaláljuk a közös nevezőt, azokat a dolgokat, amiben mindenki egyetért. Az fog minket összetartani, és nem hagyja, hogy megosszanak bennünket. A jövő társadalmában nincs jobb és bal oldal, nincs rá szükség, mert az ember túl fog látni a kettősségeken, és tudni fogja, hogy csak egy közös érdekünk lehet, nem lehet úgy boldog a társadalmunk, hogy megosztottságban élünk, ugyanis az azzal jár, hogy az egyik félnek kedvezőbb a másik fél kárára. Ezeket ma még a többség nem látja. Nem tudja, hogy az élet ugyan az mindenkiben. A virágzás ugyan abból az erőből fakad mindenkiben. A virágzás lehetséges úgy is, hogy az erőt nem mások elpusztításából nyered, mert az igazi virágzás, nem más élőlényektől nyeri a virágzáshoz szükséges erőt. Az erőt az univerzumból nyeri. Az egész univerzum egy energiamező, amiben végtelen lehetőségek és végtelen energia áll rendelkezésre. Ennek tudatában nagyon is tudatlannak láthatjuk társadalmunkat és azokat, akik társadalmunkat irányítják. A tudatlanság olyan mint a rák. Elpusztítja azt a testet ( az emberiséget) ami eleve adta neki az energiát. Felél és elpusztít körülette mindent, ami végül az ő vesztét is eredményezi. Én hiszem, hogy a rák az egy tükör, visszatükrözi nagyban az emberiség betegségét. És bár sokáig elhitették, hogy a rákot nem tudjuk gyógyítani, csak kis mértékben kis eséllyel, ma már tudhatjuk, hogy nagyon sokan legyűrték a rákot. A rák nem képes megteremni egy egészséges tudatos testben. Csak akkor, ha a sejtek elvesztik tudatosságukat, amit könnyen elveszthetnek alultápláltság miatt, vagy túlzott méreganyagok miatt. Ugyan ez történik az oktatásban. Kevés a bölcsesség, és sok a méreg, a hazugság és az alapjaiban rossz tudáshalmaz. Ha kezdetekkor túlnyomó részt bölcsességet tanulunk, amit nem kell megtanulni, mert bennünk van, csak el kell érni, akkor egy bölcs és tudatos ember nem hagyja magát félrevezetni. Egy tudatos 15, 18, vagy 20 éves ember nem hagyja magát félrevezetni. De még egy 8 éves gyerek sem. Nem hagyja, hogy élősködjenek rajta. Egyszerűen kitalál valamit, ami helyettesíti a mérget, azokat akik kihasználják, és helyébe állít mást, ami már tudatossággal bír.

    Amikor a tudatlanok tüntetnek és legyőznek valamit, akkor az helyébe nem a tudatosság kerül. Csak rá kell nézni, hogy mi történik ma. Mi történt 2010-ben. Mi történt azelőtt. Ezeken mind látszik, hogy tudatlanságunk engedélyt ad arra, hogy kihasználjanak minket. Holott alapvető jogunk, hogy ezt megakadályozzuk, de annyira tudatlanok vagyunk, hogy azt mondjuk, ugyan, mit tehetnék én a rendszer ellen. Elhitették velünk, hogy semmit. Nem tudsz tenni ellene. Akik ezt elhiszik, valahol mélyen bennük lakozik a tudatosság, de tudatlanságuk arra készteti őket, hogy igazuk legyen, ezért téged is inkább tudatlanságban tartanak. Valaki röhög most azon, hogy az emberiséget olyan szintre hülyítette, hogy saját magukat hülyítik és tartják a sötétségben az emberek. Ma a humor is abból táplálkozik, hogy másokat megaláz vele. Holott a tudatos ember képes röhögni csak úgy, ok nélkül is, a tudatlannak viszont okot kell adni rá, hogy jókat nevessen. Okot adnak arra is, hogy sírjál. És okot adnak arra is, hogy mindkettőt csak mértékkel. Ne sírj, ne nevess.

    Ha az oktatás nem ilyen lenne, ha az oktatás tudatos lenne, akkor az emberiség, a következő generációk is tudatosak lennének. Ehelyett azt látni, hogy a gyereket egyre sötétebbek, a világ egyre elkurvultabb, és az emberek csak nézik, és a degenerált fiatalokat hibáztatják sötétségükért. Vagy a szüleiket. Vagy a videó játékokat, az internetet. De nem ők a hibásak. Egy gyerek még tudatos és ártalmatlan. A tudatosságot nem adják, és nem is veszik el. Hanem tudatlannak nevelnek. Amit az oktatás ad, az tudatlanság. De a tudatosságot nem vehetik el, csak rászórhatnak egy lapát szart. Ami olyan büdös, hogy meg sem mered közelíteni a tudatosságot. És a többségről beszélek, nem feltétlenül rólad. A tudatosság büdös a tudatlanság számára, de ez nem lehetséges fordítva. Egy tudatos ember nem érez bűzt, ha ránéz a tudatlanságra. De egy tudatlan ódzkodik a tudatostól. Ezért sokszor kiközösíti és meg is alázza azt. Amiből aztán tovább táplálkozhat a tudatlanság.

    Miután az oktatás elérte a tudatlanság állapotát a gyerekeknél, elkezd neki adni némi tudást, aztán még többet míg végül valakiből specialista nem lesz egy területen. Csak a baj az, hogy a tudatlanság + tudás = pusztítás ( persze amikor egy tudatos kezdi irányítani a tudatlan okost, akkor abból nem feltétlenül lesz pusztítás)

    Viszont abban az oktatási rendszerben, ahol fenntartják a tudatosságot, sőt akár a tudatosság mélyebb bugyraiba is bevezet, és utána adja a tudást, akkor a tudatosság + tudás = virágzás

    De tudni kell, hogy a rendszer, amiben élünk, szenved. Szenved, mert a tudatlanság sokkal kisebb erő mint a tudatosság. Kétségbeesetten csinálja dolgát, próbál tovább pusztítani, még jobban tudatlanná tenni, de szenved. Nem ismeri a végtelen tudatosságot, ezért alábecsüli azt. Azt hiszi győzedelmeskedhet, de nem. A tudatosság örök és halhatatlan. Nem lehet győzni ellene. Az ember bár múlandó, a tudatosság az nem. Elpusztíthatja az emberiséget, de a tudatosságot nem. Az ember pedig rendelkezik a tudatossággal és élhet vele. Az emberi mivoltunk egy gyönyörű kaland is lehet. De ha elpusztulunk is, a tudatosság akkor is megmarad. Pusztulásunk csupán egy tapasztalat. Ha a tudatossággal élünk, akkor a tapasztalás jogával is élünk. Eldöntheted, mi az amit meg akarsz tapasztalni. A pusztulást újra meg újra, vagy újra meg újra a virágzást? Az emberiségnek jogában áll tudatosnak lenni, és virágozni. És virágjának nem kell másokat elpusztítani.

    Köszönöm, hogy megoszthattam a gondolataimat, és köszönöm Józsi bácsinak, hogy ő is így tesz.

    Válasz
  10. Analemma

    Remek cikk 🙂 Mikor azt se tudtam, ki vagyok, épp akkor választottam egyetemi szakot. meg is lett a böjtje, habár pozitív hozadéka, hogy olyan szemlélettel ajándékozott meg, ami egyáltalán nem vált a hátrányomra.

    Hm, érdekes ez a röghöz kötés, szembemegy az EU négy szabadságelvének egyikével, ami a munkaerő áramlásról szól… Vagy én tudok valamit rosszul?

    Válasz
  11. Milka

    Szerintem mindenkinek mélységesen mély magánügye egy egyetemen, hogyan és miképp tanulja meg az anyagot, amit számonkérnek tőle. Ez nem középiskola, hogy beírják az igazolatlant. Mindenki más módszerekkkel tanul.

    Megdöbbent, hogy sokan még most sem tudják, hogy az egyetemen nem lehet ingyen tanulni 10 évig, hanem meg van határozva az ingyenes félévek száma, plusz kettő után fizetni kell.

    Tandíj pedig a 2011-es állapotok közt is létezett, aki nem tudná. Aki nem ért el egy adott pontszámot, már akkor is fizetett, csak persze sokkal humánusabb volt az egész.

    Én pont, hogy úgy vettem észre, nagyon sok NEM a pénz alapján választanak szakot. Ha így lenne, nem mennének pedagógusnak, gyógypedagógusnak vagy egészségügyi dolgozónak.

    És nagyon sokan nem gondolnak bele, hogy valakit tulajdonképpen érdekel, amit tanul, és ezért jár egyetemre. De hogy is várnám el, hogy tudják ezt az emberek – a diáktüntetéseket kritizálók többsége sose járt egyetem közelében.

    Felőlem be lehet vezetni tandíjat röghözkötés nélkül. Legyen mondjuk félévente 50 000, ebből lesz bevétel, és mindenki ki tudja fizetni. Ha egy másik kelet-európai állam össze tud hozni egy értelmes felsőoktatási tandíjazási rendszert, akkor nekünk miért nem sikerül?

    Amúgy megint arról van csak szó, hogy egymás ellen hangolják a társadalom különböző csoportjait, hisz ha nem így lenne, rájönnénk, hülye a rendszer.

    Ja, és amúgy tudtátok, hogy nyugatabbra innen sokkal nagyobb a diplomások aránya? És valahogy mégsincsenek sem anyagilag, sem érzelmileg vagy mentálisan rosszabb állapotban, mint a mi prszágunk, nem? Ebbe még nem gondoltatok bele?

    Válasz
  12. Makai Rita

    Engem az édesanyám leültetett egy nap még a középiskola alatt, úgy 16 éves korom környékén, és megkérdezte, mit szeretek tanulni, és milyen főiskolára kéne jelentkeznem ezek alapján. Én azt válaszoltam, hogy imádok utazni, nyelveket tanulni, kommunikálni és szeretem a számok világát is. Így jelentkeztem a Külkereskedelmi Főiskolára, Pénzügy (Tőzsde-Pénzintézetek) szakirányra, és ezért van most két nyelvvizsgám. Szerintem egy ilyen jellegű beszélgetés semmibe nem kerül egy szülőnek és lehet, hogy tisztába jön az ember azzal, hogy mit is szeretne. De még azt is hozzáfűzném, hogy még általános iskolában az osztályfőnököm ültetett le és megkérdezte, hova szeretnék menni középiskolába és miért. Akkor is hasonló volt a válaszom, így kerültem egy külkereskedelmi középiskolába, ahol angolt és olaszt kezdtem el tanulni, és amely megalapozta az előbb mondottakat. Ha szegény tanároknak lenne kapacitásuk és kellően kompenzálnák őket az erőfeszítéseikért, valamint ha lenne még bennük tűz, hogy átadjanak valami többet, egyfajta életbölcsességet a tanulóiknak, akikért felelősek (mert a mentori felelősség elméletileg nem az iskola kapujáig tart, hanem tovább kísér) , talán több tudatos ember lenne a világban (emlékezzünk csak a Holt költők társaságára, ahol a tanár nem ért egyet a tankönyvvel és nem nem szajkózza annak szavait, mint más tanár, hanem inkább kitépeti a lapokat a könyvből..életre és gondolkodásra akar nevelni; merni kell néha felállni az asztalra, hogy más nézőpontból lássuk a világot:) Szép napot:) u.i. az még hozzátartozik az igazsághoz, hogy az osztályfőnököm azóta elment politikusnak, mert felkopott volna az álla a tanári fizetésből..a jó tanárokat is elveszíti a rendszer, mert nem tudnak megélni.

    Válasz
  13. Nagy Éva Krisztina

    Kedves Józsi Bácsi!
    Lássuk csak mi is az,ami valóban következetesen történik a bolygón!-/Hazánkban is/
    Háború,szegénység,szenvedés,dráma és ezek állandó,újabb és újabb ismétlődése.
    Korszakok jönnek és mennek és állandó körforgásuk olyan tudatosságot hoz létre,amely
    ugyanezt ismétli újra meg újra.
    Egy hatalmas változás közepén csücsülünk.
    A félelem,a gyűlölet és a kiábrándultság következetessége kezd megváltozni.
    A fiatalok remélhetőleg már más rezgésmintát kezdenek felvenni /kvantumi/ és szeretnék
    megváltoztatni a történelmet azzal,hogy olyan jövőt képzelnek el amely teljesen újszerű.
    Üdv.és szép napot:Éva

    Válasz
  14. ani

    🙂

    Én is csak csendben figyeltem-de szívemből szóltál:)-Vannak persze üdítő kivételek:céltudatos, szorgalmas fiatalok, de amit én látok nap-mint nap a főiskola épülete előtt elhaladva….csókolom, nyoma sincs az értelmiségi attitűdnek-ami ugye többek között célja lenne a felsőoktatának:látok zombi fejjel bagózó fiatalokat, akik azt sem tudják,” merre van az előre” neki, külsejük nagy álltalánosságban – persze megint csak vannak ritka kivételek-mint az út szélén álló nőké.Néha mögöttük battyogva akaratlanul is fültanúja vagyok a beszélgetéseiknek:ritka esetben a tanulás, gyakrabban:ki kivel hált – hmmm.:))-a múlt éjszaka, és ki mennyire volt részeg…Vizsga időszakban a papírüzletben, ahol fénymásoltatják egymás jegyzeteit:egy bemegy órára, másik 20 fénymásoltat:belépni sem lehet.Egyszer valakivel beszélgettem erről:édesen azt mondta:hát, ez a diákélet..és ezt kellene szponzorálni?Nevetséges, és álszent ez a parázs vita:kevés súlya van ma a felsőoktatásnak, dől bele a pénz, kontrollálatlanul:nem titok, hogy a túlnyomó többség gondtalan gyermekkorát akarja így meg hosszabítani, mindenféle tudatos pálya tervezés nélkül.

    Válasz
  15. levicska

    Józsi bácsi,
    én teszem,amihez értek,amit élvezek és ez nagy luxus,mert anyagilag szét vagyok csúszva,mivel nagyon keveset fizetnek érte.(minimál bér)Gyerekeket nevelni,iskoláztatni ebből nem lehet,de mivel nincsen lehetőségem váltani maradok. S Tibet így eljött hozzám,nem kell kiutaznom ,hogy megtanujak önmegtartóztató életet élni:)
    Nem annyira vidám dolog ez……………..lelkiismeretfurdalásom van a gyerekeimmel szemben.

    Válasz

Válaszoljon Névtelen-nak Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .