látogató számláló

Pusztító tévedés

2011-12-27 12 hozzászólás

Rengeteget találkozom azzal a gondolattal és érzéssel, hogy “ha majd elértem egy bizonyos szintet” anyagi – vagy bármilyen egyéb – szempontból, akkor már minden oké lesz, tutira boldogok leszünk és onnantól fogva minden “Hawaii, Dizsi, napszemüveg” és persze nem kell többé dolgozni. Ismétlem komám: NEM KELL TÖBBET DOLGOZNI! Juhééé! Ugye Te is találkoztál már ezzel a mámorító képpel? És mennyire izgalmasan és álomszerűen hangzik… Hmmm. Igaz, hogy az ember alapvetően teremtőnek született és a nem kell többet dolgozni gondolkodás egyenesen az élet értelmét veszi el (már nem a sokszor értelmetlen robotolásra gondolok, hanem a teremtésre), de oda se neki. Ha “oda” eljutok, akkor “olyan jó” lesz. 🙂

Sokan vágyunk rá, hogy erre a szintre eljussunk, mert az biztosan “olyan jó”. Pedig ilyen – szerény véleményem szerint – nincs. És nem azért nincs mert egy anyagi biztonság nem adhat nyugalmat. Megfelelő tudatossággal(!) természetesen adhat, nagyon is sokat, sőt rengeteget! Csak az nem igaz, hogy nem kell többé dolgozni. Mert valamin mindig kell dolgozni, legalábbis én ezt vettem észre. És ez így van jól. 🙂

Elmondom, hogy szerintem mi a modern nyugati ember pusztító tévedése ezzel kapcsolatban…

Az időszakos kocsmázásaim ellenére – melyeknek célja elsősorban a szocializáció (=társadalmi beilleszkedés) – alapvetően odafigyelek arra, hogy legyenek értelmes, előre mutató céljaim, amiért érdemes felkelni. Azt vettem azonban észre, hogy bármennyire is próbálkozom elérni egy ideális állapotot, ilyen tulajdonképpen nincsen. Mert miközben a (legyen az bármilyen természetű) céljam felé haladok, állandóan változom én is és idővel már mások lesznek a prioritásaim (=az élet változásával más és más dolog lesz fontos), de a munka, a (folyamatos!) mögöttes emberi tevékenység szükségessége az megmarad. Leginkább annak kiderítését illetően, hogy mi a fenét is keresek én itt tulajdonképpen? 🙂

Az egészség kérdése természetesen ugyanilyen. Hiába vagyok egészséges, ez csak a jelen állapotra (vagy még arra sem :)) vonatkozik, a legjobb dolog némi alázattal a saját életemre tekinteni és megállapítani, hogy “most ez van”. Legyen bármilyen csodálatos vagy borzasztó a helyzet. A jelenlegi helyzet egy következmény (okozat), aminek (részint) bizonyos, hogy én vagyok az oka. Szóval, ha minden kerek és napsütéses, akkor is mindig érdemes feltenni a kérdést önmagamnak: “Mit kell tennem ahhoz, hogy megmaradjon (vagy jobb legyen) a jelenlegi helyzet”? Nem pedig akkor szaladgálni “tüzet oltani”, amikor már lángokban áll az otthonom, hanem amikor még minden oké. Amikor még van választásom az EGÉSZ(ség) állapotát fenntartani, nem pedig félelemből rákényszerítem magam a külső beavatkozásra vagy a gyógyszerszedésre. Amíg van választási lehetőségem, addig van (viszonylagos) szabadságom.

A munkámmal is ugyanez a helyzet. Ha van jó munkám, amiből meg tudok élni és növekedni tudok (több téren egy időben), akkor az egy következménye a munkát megelőző tevékeny időszaknak, de senki nem tudja garantálni, hogy a jelenlegi helyzet mindig így lesz. Ezért nem csak a munkában kell dolgozni, hanem az egész munkán (magamon), hogy a kenyérkereső állapot megmaradhasson. Ha hátradőlök, akkor elindulok a lejtőn lefelé. Az élet vagy növekszik, vagy haldoklik, soha nem stagnál (=áll egy helyben). Pont.

A szeretet / szerelem kérdése sem más. Az emberi kapcsolatok ugyanígy munkát igényelnek, egy barátság és egy szeretet / szerelem alapú párkapcsolat is folyamatos meló (az összes fél részéről!). Nem kell beleszakadni, de oda kell figyelni a másikra, ha fenn akarod tartani a tüzet. Amikor az emberek örök hűséget esküsznek egymásnak, akkor gyakorlatilag azt mondják ki, hogy “Örökké szeretni foglak MOST!” (Vagy ahogy angolul hallottam ezt egyszer: “I love you forever, now.”) Az örökké (ha egyáltalán van ilyen :)) az a folyamatos MOST-ok egymásutánja és minden egyes pillanatban benne van a jelen állapotot létrehozó (eredményező) energia fennmaradásához szükséges további energiabefektetés lehetősége, amit érdemes figyelembe venni a döntéseinkben.

Röviden összefoglalva: az egészség, a (viszonylagos vagy valódi) jólét, a nyugalom és még a szeretet / szerelem egyike sem ab ovo (=kezdetektől fogva létező) dolog. Ezek létezését (a benne lévő ok-okozatiságot) fel kell ismerni és úgy kell élni az életemet, hogy érezzem és át tudjam ölelni a megtartásukhoz szükséges munka (energiabefektetés) iránti alázatot. Ahogy már írtam feljebb: az élet vagy növekszik, vagy haldoklik, de köztes állapot az nincsen. Ha ezt felismered, akkor véleményem szerint megtanulod az egyik legfontosabb leckét: Az élet folyamatos teremtés, melynek irányítója Te magad vagy! A jelenlegi állapot a múlt következménye minden szempontból és ha növekedni akarsz, akkor mindig szükség lesz az elméd és a szíved energiájára. Ne sajnáld a munkát azért, hogy több és jobb lehess! Ha hátradőlsz és nem dolgozol többet, akkor célba vetted a koporsót. Ha tetszik, ha nem.

Mindig van valami, amin érdemes dolgozni. Ha máson nem, azon biztosan megéri munkálkodni, hogy közelebb kerülj ahhoz az emberhez, aki valójában vagy. A boldogtalanság elsődleges oka ugyanis az, hogy az emberek elfelejtettek önmaguk lenni és nagyon sokan már azt sem tudják, hogy ez mit jelent. Na de erről majd legközelebb elmélkedem egy kicsit többet, mert ez egy teljes bejegyzést kíván.

Én viszont most önmagam leszek izomból és koccintok egy jó nagyot egy egészségedre, kedves komám! 🙂

About the Author:

"Józsi bácsi" egészen pici gyerekként jött a világra. Művészembernek készült, de végül egy boldog senki lett belőle, aki folyamatosan meg akarja fejteni a létezés miértjét és ezért állandóan keres-kutat és keresi a tükröket, amelyekbe belenézhet. Van egy olyan érzése, hogy a világot túl sok propaganda és butítás veszi körül, s hogy valakik, valahol azt szeretnék, hogy a kisember soha nem fejtse meg a leglényegesebb összefüggéseket, s így megfelelő információ és rálátás nélkül mindig a rövidebbet kell húznia. "Józsi bácsi" úgy gondolja, hogy a tisztánlátásért érdemes fellépnie, ezért blogolásba kezd, benéz "a dolgok mögé". :) Részletes infó "Józsi bácsiról" itt olvasható.

Hozzászólások (12)

Trackback URL | Comments RSS Feed

  1. Mariann szerint:

    Az angol ezért is nevezi a (nyelvtani) jelen időt Present-nek (ajándék) 🙂

  2. Ibolya szerint:

    Orvendek hogy ismerosom reven erre az oldalra akadtam.
    Azokat a gondolatokat lattam,olvastam itt amilyek mar reg megfogalmazottak bennem.Jo latni,hogy volt ki leirja!
    Orommel toltenek el soraid.Koszonom az elmenyt!
    Kivanok meg sok ilyen letisztult,melyrehato gondolatokat! Talan segit sok felefedezo embernek iranyt mutatni,akik nincsenek tisztaban magukkal,viszont fejlodesre kepesek es te ezaltal segiteni tudsz rajtuk.Elmondhatod akkor,hogy egyike vagy azoknak a szemelyeknek,akik nem eltek hiaba………..

  3. komlomedia szerint:

    Ajánlom figyelmedbe, és kedves olvasóidéba is, ezt a szösszenetet és videót:
    http://komlomedia.wordpress.com/2012/01/01/az-egyetlen-igazsag/

    • Józsi bácsi szerint:

      Kedves Komlómédia Szerző! Köszi, hogy belinkelted az oldaladat, nagyon jó a cikk! Üdv: Józsi

  4. bandirepublic szerint:

    Józsi bácsi, csak annyit, hogy jó munkát, és gratulálok az eddigihez!

  5. Józsi bácsi szerint:

    Kedves Zoltán!

    Köszönöm ezt a fantasztikus előadást neked! Terjesztem, ahol csak tudom! Melegen ajánlott megnézni!

    Üdv: Józsi

  6. Zsuzsi szerint:

    🙂 Jozsi bátyám, az FB – én 200-an vagyunk Rád kíváncsiak. Csak megálltam a szilveszteri készulodes kozepette: várom Toled a Vidámságot, akárcsak a karácsonyi Szépséget. Tudod-e, hogy az asszonyok régen is sutotték-fozték a sósat is, édeset , egymás után terítették, ahogy a gyomornak kellemes. :-):-):-)
    Drága Jozsi bátyám, az ég áldjon , akár készultél , akár nem:-)

  7. János szerint:

    Zsuzsi, a remény azt jelenti, hogy van valamilyen cél amit szeretnénk elérni, vagyis “van miért élni”. Az általunk kitűzött cél(ok) elérését jelenti a remény. Ha nincs cél, nincs remény és ha nincs remény, nincs miért élni. Azonban, ha nincsenek igazán céljaink, de szeretünk valakit (valakiket), akkor az is elég, hogy legyen értelme életünknek, vagyis hogy életben maradjunk. Röviden, életcélok (kicsik, nagyok, mindegy) és szeretet, ebből táplálkozik az élet.

    Józsi, igazad van, a személyes tapasztalatok számítanak igazán, minden más csak feltételezés és/vagy elmélet. Ezért is jó, ha gyűjtjük a személyes élményeket ameddig csak élünk és ez is lehet egy jó életcél, ahogy ezt magad is elmondtad.

  8. Zsuzsi szerint:

    János, osztom a tapasztalatod, a reményt is táplálni kell. Józsi bátyám, azért a Te véleményed a végso. 🙂

    • Józsi bácsi szerint:

      Köszönöm a véleményed János! A személyes tapasztalataid megosztása a legértékesebb! Neked pedig a bizalmadat köszönöm Zsuzsi, nagyon jól esik! Üdv: Józsi

  9. János szerint:

    “Az élet folyamatos teremtés…”. Ezt az igazságot akár Confucius is elmondhatta volna. Életem során volt alkalmam idősek otthonokban is dolgozni, még pedig nyugat-európai idősek otthonokban, ahol viszonylag jó sorsuk van a mamiknak és papiknak. Ők azonban -személyes tapasztalatom alapján- hamar távoztak az élők soraiból amikor az otthonokba kerültek, akkor is ha egészségileg nem voltak súlyos problémák. Van egy elterjedt összeesküvési elmélet miszerint az idősek otthonok mihamarabb “elintézik” az ügyfeleket, hogy nagyobb legyen a profit és talán vannak is ilyen esetek, de… szerény tapasztalatom szerint, sokkal inkább azért kedveli a halál angyala az idősek otthonokat, mert amikor az embernek már nincsenek céljai, vagyis nincs már miért örülni vagy mérgelődni, izgulni, remélni, szóval élni, akkor bizony az élet is beadja hamar a kulcsot. Ezt úgy is lehet kifejezni, hogy addig van élet ameddig van remény és ha már semmiben sem reménykedik az ember, vagyis ha már nincsenek célok, akkor az élet lámpája csendben magától kialszik.

Leave a Reply

CommentLuv badge