Parlamentáris tragikomédia

2012-03-14 27 hozzászólás

Távol álljon tőlem, hogy minden parlamenti képviselőt és pártot egy kalap alá vegyek és helytelenül általánosítva azt állítsam, hogy teljesen mindegy ki kormányoz, mert úgysem lesz jobb a helyzet. (Jóllehet, azt a kérdést nap mint nap felteszem önmagamnak, hogy vajon mekkora mértékben vezetik azok az országot, akikre a pozitív változást óhajtó választópolgár leadja a voksát?)

Szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy ki kormányoz, mert bár szeretném azt hinni, hogy egy valóban tudatos társadalom képes saját maga által felállított szabályrendszer szerint élni akár még kormányzat nélkül is (“Ne legyél már naiv, Józsi!” – igen, hallom a teljesen jogos bekiabálásokat! :)), a helyzet az, hogy még nem vagyunk valóban tudatos társadalom. Még nagyon nem. Egy képzett zenészekből álló szimfonikus zenekar simán elmegy akár karmester nélkül is, mert képesek a muzsikusok egymásra figyelni, de ennek feltétele az, hogy a zeneművet, melyek közösen előadnak, mindannyian rendkívül jól ismerjék. Mindannyian ismerik a darabot és tudnak egymásra figyelni. Ez a kulcs.

Hogy van-e annyi “kakaó” a nyugati világ polgáraiban, hogy előbb-utóbb “megismerjék a zeneművet”, azt persze nem tudhatjuk előre (főleg, hogy a média és a valóságshow-k “ellenünk” dolgoznak), de valahol mélyen a szívemben hiszek abban, hogy – egy meglehetősen negatív képet az elmémből a világra kivetítve – van az a szintű kizsákmányolás és megszorítás, melyet már a legagymosottabb ember sem fogad el természetes gazdasági folyamatnak. Tesztelnek bennünket – szó se róla -, de minél többet beszélgetek ismeretlen ismerősökkel, annál jobban látom, hogyan nyílik az emberek szeme. Valami nincs rendjén. Valamit nem mondanak el nekünk.

Kié az igazi hatalom?

Gondolkodtatok-e már azon, hogy a mai parlamentáris demokrácia mennyire abszurd módon működik? A kormányprogramokat nem a népek közös érdeke “írja”, majd annak megvalósításához a történelmünkkel és gazdasági érdekeinkkel tökéletesen tisztában lévő felelős szakembereket keresünk, hanem olyanokat bízunk meg a népképviselettel, akik azért akarnak többnyire politikusok lenni, mert a közös kasszához közel kerülve bebiztosíthatják a saját maguk és családjuk létezését. (Nem szeretnék általánosítani, de sajnos nagyon sok ilyen van!)

Ráadásul a mai képviselők mindenféle kiváltságokat élveznek, mentelmi joguk van és ha kurvára nem azt csinálják, amiért megválasztották őket, abból sem lesz gond, mert nem visszahívhatók a nép által. A parlamentáris tragikomédia abban merül ki mindössze, hogy 4 évente bemész egy elfüggönyözött összetákolt kis “dobozba” és egy listából kiválasztasz egy nevet, akiről az általa képviselt pártja reklámszövegén túl semmit nem tudsz, csak a nyakkendőjének a színe alapján szimpatizálsz vele. (Ha szerencséd van, néha kiírnak egy népszavazást, de azzal aztán már tényleg jóllaktál!) Ennyi.

Mondok egy – talán – meglepő infót, melynek hallatán én is nagyot néztem, amikor elmesélték.

Ugye a kocsmában megfordul néhány ember. Szeretünk iszogatni, mi egy ilyen nép vagyunk. Vannak olyan cimboráim, akiknek pl. van közeli ismerősük a Parlamentben és hallanak ezt-azt. Azt leszámítva, hogy ugyanazon munkahelyen dolgozó emberek bárhol a világon pártállástól függetlenül is ápolhatnak jó viszonyt (!) – s ezzel arra akarok utalni, hogy egy parlamenti vitában egymást pocskondiázó, egymással ellentétes oldalon álló pártokat képviselő honatyák az ülés végeztével összekacsintva közösen megebédelnek (és még meg is dicsérik egymást a jó érvelésért!) -, azért arra szerintem senki nem gondolna, hogy a szavazásra bocsájtott törvényjavaslatok sorsa előre elrendeltetett. Már nem abból a szempontból, hogy le van zsírozva minden, és csak “színházi előadás” folyik, hanem arra vonatkozólag, hogy az egyes pártok vezetői a saját képviselőiknek előre leadják, hogy adott törvényjavaslatra hogyan ajánlott szavazni.

A képviselők tehát kapnak egy listát, hogy X számú törvényjavaslatra a zöld gomb a nyerő, az Y számúra pedig a piros, így miközben épp passziánszoznak az ülés közben a laptopjukon és majszolják a kakaós csigát, a legmegterhelőbb meló kikeresni a reggel megkapott listából az aktuális szavazáshoz a megfelelő gomb színét és “gól”. Azt természetesen nem állítom, hogy ez minden esetben így van, de hogy nem egyszer történik ilyen, az 100%. Ezt biztosan tudom, mert az egyik képviselő testvére mondta nekem személyesen. (És azt sem állítom, hogy csak passziánszoznak, de nagyon sokszor igen, erről már több fotó is megjelent a sajtóban!)

Felmerül a kérdés: Hogyan lehetséges ez? Ha én egyéni képviselőkre adom le a voksomat, akikre elvileg azért szavazok, mert meg vagyok győződve a szakértelmükről és arról, hogy az én érdekeimet fogják képviselni az ország házában, akkor miért nem vállalják fel a felelősségét az egyéni döntéseiknek és miért nem mennek szembe a párt érdekeivel a választópolgárok javára (ha éppen arra lenne szükség)? Miért nem állnak ki és mondják el, ha nem értenek valamivel egyet? (Néha megtörténik, de rendkívül ritkán és végtelen tiszteletem a kevés kivételnek!) Klasszikus példa a konformizmusra (=megfelelni vágyás) a nemrég leszavazott ügynöklista nyilvánosságra hozatala.

Elmondom, hogy szerintem(!) miért van ez így. Képzeljétek csak el, hogy a parlamenti képviselők ugyanolyan megélni vágyó hús-vér emberek, mint Te, ambiciózus és lojális (=hűséges, megbízható) tagjaivá kívánnak válni az általuk képviselt pártnak és azért választották ezt a hivatást, mert szeretnének lehetőségeket teremteni önmaguk és a családjuk számára. Asszony utazni akar, szép autóval járni, a kéglit be kell rendezni, hogy jól érezzük magunkat otthon, gyereknek kell a taníttatás, egyetem, ösztöndíj, kapcsolatok, és külföldi tanulmányút. Ez mind nagyon komoly lóvé és ha nincs kapcsolatod és megfelelő beáramlásod, akkor ez marad álomkategória és jöhet a viszálykodás otthon, hogy nincs semmire sem elég pénz. Az államkasszában vélhetően lesz még egy ideig forrás (amíg működik a folyamatos megszorítás szükségességét kitűnő kommunikációval megideologizáló gépezet), és ha ügyesen dolgoznak a honatyák, akkor – még ha kölcsönpénzből is, de – lehet működtetni ezt az illúzió-valóságot egy ideig. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem teszek egyenlőségjelet a pártok között és hiszem, hogy a Parlamentben rengeteg pozitív, igazságosabb világra vágyó képviselő dolgozik (keményen!), csak a pénznek ugye nem annyira oké nem-et mondani. Márcsak anyagi szempontból sem. (Ráadásul sokszor ez nem is annyira választás kérdése, pl. ha bármivel megfenyegetnek, akkor változik a fontossági sorrend.)

Ha esetleg most megjelent benned egy ítélet ezzel kapcsolatban, kérdezd meg önmagadtól: Az, amivel én foglalkozom napi szinten, az mennyire építő? Milyen mértékű a saját választott hivatásom iránti elkötelezettségem és mennyire végzem a napi feladataimat csak azért, mert ebből tudok pénzt keresni? (…és tulajdonképpen ha nem fizetnének érte, nem is csinálnám.) “De mikor szorgalmazva kérdezék Őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” (János 8:7)

A Parlament falain belül pontosan ugyanúgy érvényesül a félelemből fakadó cselekvés (“ha nem úgy szavazok, ahogy elvárják, akkor kitesznek a pártból, fuccs a kényelmemnek és az asszonnyal nincs több dugás”), mint a nép köreiben. A nemzetközi pénzügyi érdekek megvalósulása mögött elsősorban a halandó parlamenti képviselők létért folytatott belső küzdelme és félelme van. A parlamenti képviselőkön pedig a rájuk kihelyezett személyes felelősségünk. Én ezt ilyen egyszerűnek látom, kedves komám.

Egyébként vannak nem konformisták is az ország házában, mint pl. a magyar képviselők között pl. Ángyán József, aki saját bevallása szerint is nem igazán volt hozzászokva a Parlamenten belüli viszonyokhoz. Le is mondott, amint kiderült számára, hogy mennyire nem az erkölcsösség irányítja a döntéseket.

Mivel azonban általában nem igazán vallhatja be senki, hogy ez így van, mert akkor nem működne a parlamentáris demokrácia(nak nevezett “bohózat”), ezért a kifelé történő kommunikációt is ügyesen kell megoldani. Pl. így:

Hitem szerint az emberiség előbb-utóbb választás elé fog érkezni, de még nem most. Még egy kicsit éheznünk kell hozzá, kellenek tömeges társadalmi elégedetlenségek, amiket le lehet verni fegyverrel a terrorizmus elleni harcra való hivatkozással. Nem szeretnék vészmadárkodni, de tartok tőle, hogy lesz még ilyen.

Sokat gondolkozom azon, hogy vajon miért nem áll ki a nagyérdemű elé – az említett megélhetési okokat leszámítva, ami valljuk be elég nyomós ok – egy felelős vezető és miért nem tálal ki a valódi helyzetről, hogy a nép fiainak és lányainak legyen ideje “vészforgatókönyvet” készíteni? Nem arról az agyonkozmetikázott politikailag korrekt maszlagról beszélek, melyben megemlítik, hogy még lehetnek recessziós időszakok, hanem a tényleges háttérmunkálatokról, hogy ki az, aki irányít.

Nem olyan régen találkoztam egy üzletemberrel, aki a rendszerváltás idején nagyon közel volt a tűzhöz. Ő mesélte nekem azt, hogy Magyarország akkori (1990) 22 milliárd dolláros adósságát azért nem engedte el a nyugat (több kelet-európai országhoz hasonlóan), mert néhány hazánkban élő (magyar!) befolyásos téglának (4-5 ember) ez nem volt érdekében és “megkérték” az akkori miniszterelnököt (Antall József), hogy mondja azt: “Mi fizetünk!” És azóta is tesszük, csak most már 90 milliárd USD az állam tartozása, nem 22 mrd. (Ez 20 ezer milliárd forint, amelynek kamatterhe az éves költségvetésre 2,5-3 ezer milliárd Ft-os terhet ró; és mellesleg ezért nincs lóvé egy csomó mindenre és kellenek a megszorítások!) Akié az adósság, az irányít mindent. A játék célja: tartozz nekem! Ahogy az alábbi rövid filmrészletből látszik, ezt még Hollywood sem titkolja:

A legnagyobb trükk persze abban van, hogy bár senkit nem kényszerítenek arra, hogy adóssá váljon, egy már félig normális élethez is szükséges a lakhatás – és a lakásbérlés szinte ugyanannyi, mint egy normális hiteltörlesztő -, amit ma már átlagfizetésből összerakni szinte lehetetlen. (Az persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a “fejlett” nyugaton az embereknek legtöbb esetben nincsen ingatlantulajdona, ez csak itthon ekkora “divat”.) Abból a szempontból, hogy az egész életünket “bérbe kaptuk”, nincs akkora jelentősége az ingatlantulajdonlásnak, a generációkon keresztül továbbörökíthető vagyon szempontjából viszont igenis van. (És akik a pénznyomtatás monopóliumát birtokolják, azok is így adják tovább a vagyont, bár az ő értékeik alapítványi tulajdonban vannak, hogy soha ne legyen örökösödési adó!)

Lehetséges-e az szerintetek, hogy a vezetők pontosan tudják, hogy mi a helyzet és hogy kik irányítják a folyamatokat?

Előfordulhat-e az, hogy egyes miniszterelnökök és államelnökök szeretnének az országuk érdekében radikális döntéseket hozni – mert miután közel kerültek a tűzhöz, egyértelmű rálátásuk lett arra, hogy kik, mit és miért tesznek -, de egy csendes, szürke délután megcsörren a telefon és beleszól egy rekedtes hang nyugodtan és békésen: “Figyelj komám, neked 3 gyereked van, ha szeretnéd látni, ahogy felnőnek, ne beszélj butaságokat a tévében ma este, jó?” Ennyi. És nem beszél hülyeségeket, mert szereti a gyerekeit és nem ér annyit a büszkesége, hogy a szeretteit bajba sodorja. Ezért csak taktikázik, amennyire lehet. Aztán ha nem bírja tovább a kiképzést, lemond. Vagy ha mégsem adja be a derekát, “baleset” éri. Nem egy ilyen példa volt már.

Többször elképzeltem már a következő – végtelenül leegyszerűsített! – szituációt, de pontosan a feljebb felsorolt indokok miatt ezt soha nem fogjátok hallani egyetlen országban sem. A helyszín a köztévé 1-es csatornája, szerda este 20:00 óra:

“Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm Önöket országunk politikai vezetésének első számú embereként. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy látszólag az én kezemben futnak össze a szálak és tökéletes rálátásom van országunk helyzetére. Az persze, hogy én ebben a helyzetben vagyok, nem véletlen, de az más lapra tartozik.

Országunk – és gyakorlatilag az összes fejlettnek nevezett nyugati nemzet – kifizethetetlen adósságban úszik. Évek óta már csak az egyre növekvő kamatokat fizetjük – amely összeg az éves költségvetésre óriási terhet ró -, és valójában esélyünk sincs arra, hogy kikecmeregjünk ebből a csapdából. Amit a parlamentben csinálunk, az nagyon sok esetben nem érdemi munka, csak a szart pakolgatjuk egyik zsebből a másikba. Mentjük amit még lehet, vagy eladjuk a nemzeti értékeket, hogy időt nyerjünk. Országunk működtetéséhez szükséges tőkét ugyanis többnyire olyan feltételekkel kapunk, mely a nemzeti önrendelkezésünket egyre inkább aláássa és rövidesen azt is el fogjuk veszíteni, ami még a miénk. Olyan ez, mint amikor Önnek úgy kell egyre több hiteltörlesztést fizetnie, hogy egyre szigorúbb feltételekben határozzák meg, hogy hogyan keresheti meg a pénzt a törlesztőre és még így sem biztosított, hogy a lakás 100%-osan az öné lesz. Így, ahogy most haladunk, soha nem lesz jobb, ezért a következőt javaslom:

A meglévő törlesztőrészleteket ne fizessék ki a bankoknak, mert azzal csak elodázzák a totális rabszolgaságot. Ha senki nem fizet, a bankrendszer elkönyveli a veszteséget és kész. Lesz egy kisebb-nagyobb összeomlás, de majd minden helyreáll idővel. A hitelek nagy részét a banki pénzteremtés hozta létre, magyarul a valódi veszteség igen csekély, max. az elvárt profit lesz kevesebb. Ráadásul – ezt csak “négyszemközt” mondom – a bank a hitel kihelyezésekor azonnal egy ún. céltartalékot képez, így néhány év alatt ő szinte lenullázza a kockázatát. (Ha nem hiszik, nézzenek utána!) Gondoljanak csak bele: ha senki nem fizet, kitől fogják elvenni a lakást? Aki előbb volt a nem fizetők listáján? :)

Én azt javaslom Önöknek, hogy szervezzenek közösségeket és egyre inkább fordítsák energiájukat ezen közösségek életben tartására. Az ember hozzátartozik a földhöz, ezért tanuljanak meg gazdálkodni és bizalommal lenni egymás iránt. Osszák fel egymás között, hogy ki mit termel és alakítsanak ki egy önellátó gazdasági rendszert. Ismerjék meg a helyi pénzek működését, mert annak segítségével a szükségleteik jelentős részét ki tudják cserélni egymás között. Ha pedig mégis a városi lét mellett döntenek, legyen B tervük. Ha bármi oknál fogva megáll az ellátó rendszer, B terv nélkül akár éhen is halhatnak. Vásároljanak földet és plázázás helyett költsék a bevételük egy részét arra, hogy kialakítsák a B tervet. A legrosszabb, ami történhet, hogy nem lesz rá szükségük! Ne feledjék: egy problémát nem lehet ugyanazzal az elmével megoldani, amely a problémát létrehozta. Ez a rendszer csak akkor fog megváltozni és igazságosabbá válni, ha először leülünk a földre mindannyian.

Nagyon kérem Önöket, hogy ne számítsanak arra, hogy bármilyen kormány csodát tud tenni a jelenlegi helyzetben, mert amíg minden ország vezetésének tőkés befektetői csoportok mondják meg, hogy mit kell csinálni, addig az Önök érdekei másodlagosak lesznek. Arra kérem Önöket, hogy vegyék kezükbe a sorsukat és soha ne feledjék, hogy a saját létezésük az egyéni döntéseiken múlik. Köszönöm figyelmüket!”

Igen, tudom, ne is mondjátok: ilyen gyenge populista szöveget a világ nem látott még. A politika a lehetőségek művészete és nem arról szól, hogy elmondjuk az igazságot, mint az óvodában a gyerekek. Bennem mégis van egy olyan ártatlan gondolat, hogy ha soha nem kezdünk el kendőzetlenül beszélni a politikai és gazdasági döntések mögötti érdekekről, akkor az erőviszonyok nem fognak megváltozni!

Azt persze nem várhatom el egyetlen felelős vezetőtől sem, hogy a hitelek ki nem fizetésére biztasson – szóval ezt ne vegyétek komolyan tőlem! -, ez csak egy bennem lévő kis tüske, amit még meg kell tanulnom átölelni és elfogadni. Dolgozom rajta! :) De a céltartalék képzése az nem kamu, az egyik barátomnak a most már “csak” 25 milliót érő házára (vételár 30) felvett 33 milliója utáni tartozás 7 millió kifizetése után 53 millió és egy banki ismerőse elárulta neki (titokban), hogy mi is ez a céltartalék. (=rendkívül okos kockázatkezelés!) A bankok többnyire a meg nem keresett profitjuk miatt sírnak – és nem a veszteségeik miatt -, nekem ez a véleményem. (Ráadásul a KSH adatai is bizonyítják, hogy a lényegesen kevesebb devizát vettek kölcsön, mint amennyit kihelyeztek.)

Ahhoz persze, hogy teljes hitelességgel beszélhessek ezekről a dolgokról, nekem is bent kellene ülnöm egy ideig az Országgyűlésben, de ettől függetlenül a kapcsolatrendszeremből is visszajut 1-1 igen érdekes morzsa hozzám, ami elgondolkodtató. Akármi is legyen a teljes igazság, a vezetők bizonyára tudnak róla (legalábbis a saját bőrükön is érzik, hogy mikor csörren meg az a telefon) és ha lenne vér a pucájukban és társadalmi felelősség a szívükben, akkor kiállnának és elmondanák az m1-en este 8-kor, főműsoridőben, hogy mindenki hallja. Ha mindenki megtenné egyszerre, túl feltűnő lenne a sorozatos lejáratás, nevetségessé tétel és “likvidálás”, nekem (!) ez a véleményem. Megfelelő kommunikációval elkerülhető bármilyen pánik és lehetséges egy kiszámítható(bb) jövő előkészítése! (“Józsi! Te egy naiv f@sz vagy!” – igen, hallottam már ezt, köszi! :)) Ezzel kapcsolatban George Carlin (1938-2008), amerikai komikus halála előtti utolsó előadásának részlete jutott eszembe:

A parlamentáris demokrácia egy illúzió, melyben az 51% mondja meg a 49%-nak, hogy mi lesz. A néhai amerikai filmrendező, Aaron Russo a következőképpen fogalmazta ezt meg, viccesen: “A demokrácia azt jelenti, hogy két farkas és egy bárány azon vitatkozik mi legyen a vacsora.” :)

Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi miért történik politikai és gazdasági döntések tekintetében, egyetlen dolgot tanulj meg: Kövesd a pénz útját! A legfontosabb kérdés mindig az, hogy “Ki keres ebből pénzt?” Szomorú, hogy ez a legjobb megközelítése a mai világ történéseinek, de a saját érdekünkben érdemes elfogadni, hogy ez van, mert csak ennek mentén lehetséges egy EGÉSZségesebb világ megteremtése.

Ennek a cikknek nem célja az, hogy a jelenlegi (vagy akár korábbi) regnáló hatalmat bírálja, nekem úgy “ámblokk” (=összességében) ezzel a politikailag korrekt maszlaggal van teli a hócipőm, melyben mindenről beszélnek, csak arról nem meri senki se kinyitni a száját, hogy ki nyomogatja a gombokat (nem Magyarországon, hanem nemzetközi szinten!). Aki meg megteszi, arra rásütik, hogy összeesküvés-elmélet terjesztő, szélsőséges, radikális és persze fasiszta. :)

Ha pl. most elmegyek a kocsmába és benyomok egy felest, abból pénzt keres a kocsmáros, a kereskedő és a párlat készítője is. Teljesen tiszta a fogyasztói láncolat és mindenki megérdemli, hogy hozzájáruljak a megélhetésükhöz. A gazdasági összeomlást okozó pénzügyi szektor teremtett milliárdjainak láncolata azonban a folyamat egy adott pontján nem feltételez semmilyen munkát, a legnagyobb profitot mégis az keresi, aki ezt a láncszemet birtokolja! Na de erről már elmélkedtem korábban is eleget…

Mókával teli napot kívánok, igyátok a napi 2-3 liter vizet és menjetek ki a napsütésre, mert a D vitamin csodákat tesz! Egészségetekre!

A cikk szerzője:

"Józsi bácsi" egészen pici gyerekként jött a világra. Művészembernek készült, de végül egy boldog senki lett belőle, aki folyamatosan meg akarja fejteni a létezés miértjét és ezért állandóan keres-kutat és keresi a tükröket, amelyekbe belenézhet. Van egy olyan érzése, hogy a világot túl sok propaganda és butítás veszi körül, s hogy valakik, valahol azt szeretnék, hogy a kisember soha nem fejtse meg a leglényegesebb összefüggéseket, s így megfelelő információ és rálátás nélkül mindig a rövidebbet kell húznia. "Józsi bácsi" úgy gondolja, hogy a tisztánlátásért érdemes fellépnie, ezért blogolásba kezd, benéz "a dolgok mögé". :) Részletes infó "Józsi bácsiról" itt olvasható.

Hozzászólások (27)

Visszakövetéses URL | A hozzászólások RSS Feed-je

  1. Zoltán szerint:

    Nagyon szép gondolatok, a hozzászólások is.
    Mindig feltöltenek.

    Aztán bemegyek a városba és látom azt a sok zombit …

    Szükség van elméletekre, tanításokra.
    De az életet ÉLNI kell.
    Úgy lesz hiteles.
    ———————————–

    És egy tévhitet eloszlatandó: a városi öröklakásod sem a tied.
    Mert a közösköltségeket bankszámlán vezetik, s nem otthon tartják széfben.
    Erre is van törvény, úgy tudom ott kell. Bankárék ezt is elintézték.
    És ha valami miatt nem tudod fizetni a közös pénzeket, akkor ráterhelik a lakásodra és a bank a végén ugyanúgy elveheti, mintha mindig is az övé lett volna.
    Szóval, csak a saját, önálló, (vidéki) ház a tiéd, de arra is biztos van valami okosság, hiszen ez egy módszeres gépezet.

  2. Istvan szerint:

    Ismet egy nagyszeruen osszeszedett iras Jozsibatol. Lehet ezt meg potolgatni hozzatenni, de Jozsiba osszeszedte a lenyeget es mi kevesen (legalabb) akik kovetjuk irasait ertjuk es tovabb is tudunk gondolkodni a felvetett temakon.A vicc az, hogy mindig felfedezem irasaiban a kozos gondolkodas jeleit. Az en tervem is az, hogy valahol videken egy jo kozossegben eljem majd le idosebb eveimet. A szot megragadva az en tapasztalataim szerint egyebkent a videkiek sokkal jobban osszetartanak mint a nagyvarosiak. Figyeld a jelenseget erdemes. Megegyszer koszonom a jo irast Jozsibacsi. Szep napokat neked es nektek.

  3. Ferences szerint:

    A parlamenti képviselők nagy része megélhetésből ül bent. A frakciófegyelem azt is jelenti, hogy ne szavazz lelkiismereted szerint, mert levonás lesz+kizárunk a közös pénzosztásból, sőt ellehetetlenítünk. ( Rosszabb esetben baleseted lesz. ) Így aztán minden rossz szerződést meg kell szavazni, ami nekünk jó, de az országnak már nem biztos….. Eléggé sarkosan írtam, de valahogy így mennek a dolgok. 1945 után drámai volt a helyzet, az elmúlt húsz esztendőben tragikomikus, de a komikán már nem nevet senki. Hazánknak eddig a közztársasági államforma nem hozott mást, csak megalázkodást, lemondásokat, zürzavart, szegénységet. A legalja van hatalmon folyamatosan. Vannak és voltak is Ángyán Józsefek, de a nagy többség korrumpálódik, és undorító, hosszú nyelvű seggnyaló lesz belőlük. Vannak akik próbálják a választóik érdekeit képviselni és küzdenek, de ők sem ülnek ott sokáig. Saját pártjuk gazemberei csinálják ki őket. …. Nekünk, kell alulról szervezni az életünket, a mindennapokban. Kitől mit és hogyan vásárolunk. Nem nézünk televíziót. Lokális szinten közösségi együttműködés, hagyományaink tisztelete, továbbadása gyermekeinknek. Mindezt a cselekvő szeretet útján. Rengeteg jó kezdeményezés van. Ahol rossz a közbiztonság, ott vigyáznak egymás házára, családjára, vásárlói utakat szerveznek gazdákhoz, hogy ne a mérgezett külföldi ételeket egyék. Kemencét építenek, kertészkednek, és közösségben gondolkodnak. A történelem viharait nem kerülhetjük el, de túl lehet őket élni. Ez a feladatunk.

  4. Laci szerint:

    Pétör gondolatához:

    “Laci szerint:
    2012. február 24. péntek – 00:14
    (…) az a természetes, hogy a falusi cipésznél csináltatom a cipőt, Mariska nénitől veszem a tojást, és így tovább. (…) egy ilyen, számunkra idillikus helyzethez az kell, hogy a falusi közösségek nemzedékek óta helyben lakjanak, kialakulhasson az összetartozás érzése és a közös érdekek felismerése és követése gyakorlattá és rutinná váljon. Kell még hozzá nemzeti érdekeket követő vezető réteg és kormányzati szándék. (…)”

    Egyébként igazad van.

  5. Linda szerint:

    A helyzet az, hogy nem mindenkinél fordul elő pálfordulás, van akit elvisz a “krízis” fiatalon és van aki végigalussza az életét és megöregszik úgy.
    Az Árnyék-én az nem szünik meg lenni. Összetartozik, beletartozik a Vanságba.csak sokkal jobb és erdményesebb, nyugodtabb és teljesebb életet lehet élni, ha az ember látja a “kis huncut”-ot. :) Nem ül fel neki.

  6. Linda szerint:

    Merele, ha nem érzed “belédgyalogolásnak”, szívesen értekezem veled máshol is, ne tőltsük itt a blogot. :) Ha gondolod, ha van kedved írj ide: linduska692004@yahoo.com.

  7. Merele szerint:

    Köszönöm a válaszodat, Linda, és nagyon NECCES, hogy már lassan csak én firkálok ide (piszkítok bele Józsi Papa SAJÁT blogjába…), de utóbbi soraid hátterében ÁRNYÉKot vélek látni. Vajon miért van az, hogy a LETISZTULT LÁTÁSMÓDÚ emberek múltja árnya/ka/t rejteget? MI a ‘dolgok’ (az Élet) elrendezettségében az a sajátos HÁTTÉR-ok, ami KIVÁRATJA az ember/ek/kel valamilyen KATARTIKUS életélmény, -szakasz bekövetkeztét, hogy ‘helyrepofozódjanak’? Sokakkal beszélgettem már hasonló dolgokról, s szinte kivétel nélkül ott kötöttek ki, ANNÁL az életeseménynél (néha többnél is), ami aztán fenekestül fölfordította addigi életszemléletüket. Igen, VÉGÜLIS mindegy, hogy MI okozza a szerencsés ‘pálfordulás’-t, fő az, hogy BEKÖVETKEZIK. Csupán azért matatok még ma is ennek az OKAIN, mert SZÁMOMRA ez – többé-kevésbé – érthetetlen. Vagy inkább: IDEGEN. Nekem is volt az életemben – megszámlálhatatlanul – krízisesemény, legalábbis a körülöttem élők annak tekintették, és ők meg azt nem értették, miképp vagyok MÉGIS képes egyszerűen NAPIRENDRE TÉRNI a történtek felett. Az én életemhez valahogy kezdettől fogva ‘hozzánőttek’ ezek a hullámvölgyek, nem is vettem észre, mikor voltam ‘fent’ és mikor ‘lent’, olyan MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐNEK tűnt ez is, az is. Mindig MÁSOKTÓL kellett megtudnom, most éppen hol járok ezen a hullámvasúton (BELÜLRŐL nem tűnt annak!), csupán annyi jelét ‘fogtam’ az egésznek, hogy újabb és még újabb hitek és érzelmi állapotok tűntek el belőlem NYOMTALANUL, hogy csupán a LENYOMATUK maradjon meg az emlékek tárházában: “Igen, ILYENKOR régebben sírtam, mérgelődtem, vihogtam, keseregtem, felháborodtam”, stb, stb. Valahogy olyan volt az egész, mint egy utazás a háborgó tengeren egy lélekvesztőben, amiben mégis BIZTONSÁGBAN éreztem magam, s csupán a FIZIKA törvényeinek – és az ún. ‘józan eszem’-nek – engedve dobáltam ki a szép sorban a fölöslegessé váló ballasztokat. Most, közel a hatvanhoz, érdeklődéssel vegyes csodálkozással nézem más életek készülő művét, s konstatálom újra meg újra, hogy mekkora FÁJDALMAK vagy TÖRÉSEK, LEMONDÁSOK szülik meg mások sorsában a SZÜKSÉGSZERŰ változást. Talán érdemes volna erről a tárgykörről is nyitni egy blogot, hátha a hozzászólások tükrében végre sikerülne eljutnom a bevezetőben feltett kérdés válaszához. Mégegyszer: NAGYON ÖRÜLÖK, hogy megismerhettelek, Linda! Mintha IKERTESTVÉREM lennél, olyannak érezlek. VISSZAVÁRLAK ide (gondolom, Józsi ‘apánk’ is…). Derűs napot!

  8. Linda szerint:

    Csak a félreérthetőség kedvéért szeretném megjegyezni röviden , hogy nem édelgésként mondtam iménti hálámat. Ugyanis közvetlen környezetemben és sokszor még újabb ismerettségeim és fórumhozzászólásaim esetén is, többen néznek rám úgy most, pálfordulásom után, mintha bediliztem volna – sőt támadnak és kizárnak – és kevesebben vannak olyanok mint ti, akiknek természetes amit mutatni szeretnék. Azt tapasztalom, hogy sokkal magányosabb lettem, amióta nem menetelek vezényszóra, viszont nem bánt, mert szóváltásaim nem sterilek, hanem termékenyek, felszabadulást, megvilágosodást hoznak. Ezért az ember csakis hálás lehet. :)

  9. Linda szerint:

    Kedves Merele!

    Alázatosan köszönöm , hogy lehetek! Tényleg. Életkorom nem titok, 43 éves vagyok és a nagy fiam mellett még van egy 3 éveske kislányom. A köztes 20 év, a két gyerek között ,volt az a periódus, amikor én is az örvényem körül forgolódtam, bele-belecsúszva. Vágtattam ezerrel a “önmegvalósulásom “felé. De vicces! Mintha nem lennék eredendően megvalósítva. Hehehe!
    Szóval vittek a mániák és a “rohamok” és azt hittem tökjól van ez, így kell.:)) Olyan futásban voltam (felszínesen megélt élet) hogy nyitottam én ki sok könyvet is, de ha az ember szeme fut nem lát túl sokat. Hamvast se értettem akkoriban.

    De aztán…..megjött a válság nálam is. Jó mély. Nem anyagi, azt nem vártam meg. Lemondtam hamarabb. Ráébredtem , hogy én vagyok az ÉN VAGYOK-ra. Segítséggel, persze.” Felpofoztak”. És egyből meghallottam Hamvast is. Persze, mert most maganra vettem mindent és elkezdtem mérni! He-he! Sok kapaszkodót adott és ad mai napig is. Igaza volt: “meg kell tanulni látni, a dolog magától értelmeződik.”

    Én is hálás vagyok értetek, hogy vagytok, hogy szót értünk/szót érthetünk, hogy rátok találhattam. Ez számomra nagyra tartott kincs! :)

    Áldás, békesség!

  10. Merele szerint:

    Neked, Linda, és Mindazoknak, akik tudják MIRŐL szól, egy kínai bölcselet: “KI SE KELL MOZDULNOD kunyhód teréből, mert ha FELKÉSZÜLT vagy rá, a VILÁG FOG ELJÖNNI a küszöböd elé!”
    (A TÖBBIEK – utaznak…)

  11. Merele szerint:

    Drága Linda! Munkaközi szünetemben látogatok erre az oldalra, s minden alkalommal hörpintek a (néha MÉREG-) pohárból. Most épp a Te hozzászólásoddal volt tele egy pohár, amit a tartalma KRISTÁLYedénnyé nemesített! Csak ámultam és bámultam, hogy ILYENRE is lehet bukkanni manapság a hozzászólások között (elnézést kérek mindazon HASONLÓ értékkel bíró bejegyzés -íróktól, akiknek a gondolataiig még nem jutottam el, kb. 1,5 hónapja netezek mindössze). Szóval… Az, hogy van egy húsz év környéki csemetéd, még nem pontosítja az életkorodat, a többi is csupán utalás. Ez – persze – egyáltalán nem kulcskérdés, pusztán azért merült föl bennem, mert KIFORROTT nézeteid, ÖSZTÖNÖS távolmaradási igényed az ÖRVÉNY-keltő részletekről (‘napi apró’), érzékelhető RÁlátásod az élet egészére már-már olyan mérvű, hogy BÖLCSESSÉGgel ér fel. Nemigen van ezekhez a gondolatokhoz mit hozzátenni, s csupán MARGINÁLISAN szeretném megjegyezni, hogy a Hamvas-irodalom számomra amolyan ‘Szentkönyv-gyűjtemény’, ahonnét UGYANEZEK a gondolatok ragyognak az olvasóra. Az ÖRVÉNY kérdésköre meg egyébként is kedvenc vesszőparipánk (mmint Hamvasé és az enyém), úgyhogy ez is az ELEVENEMBE talált, de hatása nem kín,hanem egyfajta EUFóRIA. Köszönet Neked, Lelkem Szebbik Fele!!!

  12. Gábor szerint:

    Nagyra értékelem ezt a honlapot, annak cikkeit és az összes feltöltött videót. Ezekből látszik, hogy Magyarországon elindult egyfajta mozgalom, amihez lassan minden magyar ember csatlakozni fog.
    .
    Bátorítani szeretnék mindenkit, ha talál a témához kapcsolódó hasznos videót, akkor nyugodtan ossza meg velünk, hiszen ezekkel tudjuk növelni a tudásalapunkat.
    .
    Nagyon fontosnak tartom, hogy ha rájöttél valamire azt terjeszd, beszélj róla mert csak így tudjuk a többiek szemét felnyitni.
    .
    A háttérben jelentős változások folynak, csak a kormány ezt nem, vagy torzítva kommunikálja az emberek felé. Ha a linkre rákattintotok, akkor tájékozódni tudtok erről.
    .
    http://apostolimagyarkiralysag.hu/news.php
    Valamint egy kedves ismerősöm üzemeli ezt a HUN TV-t, itt is hasznos információk vannak:
    http://huntv.info/cb/videos/

  13. Pétör szerint:

    Az a nemzet lesz erős, amelyiknek erős az önbecsülése is!
    Mint a Csongrádi Borvidék hivatalos borrendjének tagja rendtársaimmal évente többször megyünk a környező országok testvér-borrendjeinek ünnepségeire, mint ahogy ők hozzánk is jönnek helyi ünnepségeink fényét emelni. Ilyenkor úgy-e régi magyar szokás barátainkat egy-egy palack borral megajándékozni. És ha már így illik, akkor az a legtermészetesebb dolog, hogy a saját borvidékünk kitűnő boraiból, mert eskünkben is ez szerepel. Csakhogy a közel 170.000 lakosú városom nagyon sok üzletében ott találjuk a legtávolabbi földrészek borait is, de csongrádi legtöbbször nincs egy palack sem. Mintha egyenesen szégyen volna ilyet tartani. Csongrádról viszont egész Európába nagy mennyiségben szállítják a palackozott borokat, csak úgy tűnik, városomba nem! Ha ilyent akarok vásárolni és barátaimnak vinni, akkor 1-2 kartonnal 60 km-ről hozatnom kell nekem, a kisfogyasztónak!
    Más: Tavaly útban hazafelé angliai munkámból, eljutottam Elzász-Lotaringiába is, a francia földön fekvő, de döntő részben német etnikumú és nyelvű néhány ezer lélekszámú csodaszép kisvárosba, Riquewihr-be is. Ez egy XIV-XV. századi, szinte ősi eredetiségében megmaradt kisváros, napjainkban óriási idegen- és vendégforgalommal. A városkát körbeölelik a szép lankás szőlődombok, itt ősidők óta a helyi lakosság a bortermelésből él. A városka minden borkereskedésében, boltjában szinte 99.99 %-ban csakis a saját boraikat árulják, és a nagyszámú étteremben és utcai teraszokon valamennyi turista és látogató poharában is ez a nedű csillog! Nem szégyellik a helyiek a kissé monokultúrás választékot; sőt…….
    Végső tanulság: Talán a tőlünk nyugatabbra élő kis közösségek jó és bevált gyakorlatát is le lehetne másolnunk, esetleg a helyi viszonyokra alkalmazva. (Persze e kis szösszenetemmel nem azt akarom mondani, hogy ezentúl csakis és kizárólag csongrádit lehessen kapni nálunk! :-))))

  14. Linda szerint:

    Kedves Sz.L !
    És kedves Mindenki!

    Én is kommunista időkben éltem le ífjúságom és fiatal korom első felét, van egy 22 éves fiam. Nem azért lesz valaki keserű , mert nyomasztja az akkori idő, amiben él. Ez is van , de nem mérvadó. Abban a korban is voltak bölcs emberek, akik átláttak a szitán. Egyesek közülük próbáltak nem birkák lenni és nem menetelni a korral. Megléptek, ha tudtak. Mások csendesen viselték, a bölcs nem szenved annyit a nyomorban, felimeri mi az ami van, tudja, átlátja, miért van és figyel. Nem vesz részt, csak éldegél csendesen. Már lemondott, nem érinti túlságosan a nagy nyüzsgés.Ha megvan a Forrás , a “vagyon”, az ember látja az útat, akármilyen szelek fújnak kívűl.

    Amikor az ember felébred és amikon elkezd tisztán látni, rájön, hogy minden fordítva van. De ez a tisztánlátásra való képességétől függ, hogy észreveszi azt, amit a kisfilm , amit feltettél , szemléltet : úgy nem lehet építeni/teremteni, hogy saját gyökereinket tépdessük és arra építünk a fejünk fölé légvárat. Vagy ülünk egy rönkön és magunk alatt vágjuk a fát és abból építjük a házunkat.

    Ahogy édesanyádnak nem sikerül elég jó átlátni a szitán, viszont neked (és a fiamnak is) is igen, azt mutatja és igazolja, hogy az egész teremtés arra van beállítódva, tehát olyan természete van a Létnek ( gondoskodás), hogy törekszik az öntisztításra. Számomra , most már ez annyira értékes felismerés, amiből életörömet tudok meríteni. Ez azt jelenti, hogy tudok örvendeni az életnek, akárhogyan is telve van szenvedéssel, mert kiderült, hogy minden szenvedés annak érdekében van, hogy a hamisságok felszínre kerüljenek és feloszlodjanak a létben. Azt akarom kifejezni, hogy amellett, hogy mindig jön az emberrel karmikus teher, ami negatív és azt jelenti, hogy az ősök által feloldatlan problémák tisztázása, helyretevése ránk marad, léttanilag mégis úgy formálódik minden új struktúra, hogy meglegyen benne a kiegyensúlyozó pozitív képesség is, amivel ez sikerülne. Sikerülne, sikerülhet. Ha! Itt jön az, amitől függ minden. Hogy ezt a “vagyont” az ember helyezgeti, tologatja vagy magára veszi szőrőstől-bőrőstől és szabadon azt választja, hogy megoldja. Magyarán vállalja a felelősséget, hogy neki feladata van és azt neki kell megoldani. Ez a feladat sose “lóg ki” az adott közösségből, népből, globális helyzetből.Ezért, ha mindenki csak azzal foglalkozna, hogy egyénileg a dolgait jól végezze, máris élhetőbb, kevesebb nehézséggel járó (csak annyi nehézsége lenne, ami természetes- lásd egy mag törekvését, hogy növény legyen) életet élhetne.
    Nem abból kell kiindulni, hogy “az ember utazni szeretne”, mert nem ez kéne legyen a cél. Ez a baj, hogy az ember az élet értelmét, a vagyonát, helytelen gyökérbe helyezi. “Egyedüli vagyonom, Uram te vagy”. -bocsánat, ha nem pontos az idézet. Ezt a vagyont nem kell sehova helyezgetni és félteni, hogy elveszik, mert nem veszlődik el. Esetleg rárakódik egy csomó szennyes ideológia és már nem látni az aranyat ami egyre jobban elmerül.Az ember fordul el és már nem látja a gyökereit és jó régóta minden intézmény abban sportol, hogy az emberek nehogy lássák gyökerüket, valódi vagyonukat, amiből mindig forrásként ihatnak, hogy éberek maradjanak, mert akkor nem tudnának bírkákat faragni.
    De nem az intézmény , a névtelen személytelenség tud felébredni, hanem az egyén.
    Viszont iszonyú nehéz belerázódni a fordított gondolkodásba. Példa: nem akkor vagyok értékes, ha értékes dolgokat kreálok, hanem azért tudok (tudnék, ha nem lennék vak) értéket teremteni, mert bennem van a forrás hozzá. Az ember nem úgy akar istenülni, hogy észreveszi, hogy az élet egyszerűségében és normális tempojában is mennyire bőséges és termékeny és kreatív (és épp elég ideje van az életére!!!), és nem akarja felismerni, hogy attól szenved és lesz nyomorult, mert mindenáron bonyolítani akarja az életét, hanem azt képzeli, hogy valami miatt neki csak szenvednie lehet és rohannia kell és sikereket kell elérnie és gyűjtenie, féltenie kellene, hogy lemarad, mert nem látta az Adriát. Sose lakik jól és észre se veszi, hogy az uralmat már régnem birtokolja, annál inkább a hatalmat másokon gyakorolja. Azt képzeli ettől Van.
    Mindenki egyénileg hordoz magában karmikus jellemet/jelleget . Ezért vannak olyan ember , aki nem bírja a törvényeket, mert önkéntelenül nem az jut eszébe róla, hogy a léttörvények érte lennének, hogy jobban eligazodjék az életben, hanem önkéntelenül megszorításnak fogja fel és a szabdságát félti. Azt hiszi, ha ezt elkezdi hinni és nem akarja látni, a léttrövények megszünnek benne .
    Milyen jó, hogy az ember az igazi vagyonát nem vesztheti el. És milyen jó, amikor az ember erre rájön. Az igazság felszabadít.!! Egyelőre azonban sehol nem tanítják ezt nagyban , csak kisebb közösségeken belül kezdődőtt el az ébredés.

    Mégis miért , mitől van az, hogy az emberben önkéntelenül összezavarodik minden és bonyolít és örvénylik? Mert az ember, mint Lény, hordozza a sóvárgást is magában , az örvényt is, a szenvedélyt, az árnyékot (árnyék-én). Tulajdonképpen a kozmoszban levő fekte lyuk ennek analógiája.
    Senki se látja a saját háta közepét, mások mondják meg neki, milyen. :) Ezért is fontos közösségben élni, más szóval közösségi életben tudjuk igazán megoldani rendeltetésünket, életfeladatainkat. A törvény az útmutató, az eligazító, a mérték, a fék. Figyelni kellene.
    Ha nincs mérték, szabadon elnyel saját fekete lyukunk. Rámegyünk a hülyeségeinkre.:)
    Nincs más büntetés, börtön, csak ennyi. Mindegyik út visz valahová. A törvényes a szabadságba, a kusza az önelnyelésbe.

  15. Arpi szerint:

    Józsi, a kutyafáját, ez megint hatalmas írás! Noha, ha jobban végiggondolom, sok újat nem mondtál, mégis nagyszerűen megfogalmaztad és összeszedted a dolgokat, ezért köszönet és elismerés, nagyszerű írás lett!

    …és amikor ilyen írásokat és hozzászólásokat olvasok, egyre inkább érzem, hogy a “megoldást” nem egy újabb “mentő”csomagtól kell várni és remélni, hanem ahogy Ti is írtátok, valami egészen új féle világot kell teremtenünk. Pontosabban nem is olyan új az, csak mostanában elfelejtettük. Önfenntartó kisközösségek, akik a természet törvérnyeit (permakultúra, erdőkert) és a közösség erejét meglovagolva boldogulnak, javarészt önellátóan, kisebb részt egymásra, illetve a rendszerre támaszkodva.

    Ez is egy folyamat lesz, és amint látjuk, már elkezdődött, ha javarészt még csak a fejekben, de akkor is! És ezt nagyon jó látni. És szerintem nem kell teljesen elszakadnunk a mai világtól, a TEOTWAWKI nem fog eljönni, vagy legalábbis nem úgy ahogy sok “geddonista” várja. Szerintem. :) De én egy túlontúl optimista és naív egyén vagyok. :) (Lehet máshogy, nem homokbadugott fejjel élni ma?)

    Itt van pl. ez az internet. Ha jóra használjuk, nagyszerű találmány!
    Kiváncsi vagyok, mit hoz a jövő, szerintem mi még sok olyan dolgot megélünk majd, amit most elképzelni sem tudunk. De mindig mindennek a jó oldalát kell néznünk, és mindenből tanulnunk.

  16. borisz szerint:

    Rendkívül okos ötlet a B terv+vegyek földet, csak nem tudom min változtat, hisz Ukrajnában sok föld van, volt mégis rengetegen éhen haltak..

  17. Laci szerint:

    “Mindannyian ismerik a darabot és tudnak egymásra figyelni. Ez a kulcs.”

    - Az élet nem előre megírt forgatókönyv, partitúra alapján zajlik. Csak a változás állandó.
    De ez még nem lenne baj, ha az emberek tisztában lennének az élet-játék lényegével, működésének szabályaival, értelmével. Hogy ez nincsen így, arról hosszú időn keresztül alkalmazott átneveléssel gondoskodtak. Ez vezetett el oda, hogy:
    “valahol mélyen a szívemben hiszek abban, hogy – egy meglehetősen negatív képet az elmémből a világra kivetítve – van az a szintű kizsákmányolás és megszorítás, melyet már a legagymosottabb ember sem fogad el természetes gazdasági folyamatnak.”

    - Ha eltekintünk a fogalmazás esetleges ügyetlenségétől (ugyanis nem csak ő tehet róla!), akkor viszont megláthatjuk Józsi gondolatában azt az egyetemes, mindannyiunkra érvényes igazságot, amit a szellemtudományok is tanítanak, miszerint gondolatainkkal alakítjuk, teremtjük saját valóságunkat. Ez a valóság kinek-kinek lehet jobb vagy kevésbé szerencsés, összességében azonban mindannyian tevékeny alakítói vagyunk közös sorsunknak, a világ, benne országunk jelen helyzetének is. Ez a tény pedig szorosan függ tudatosságunktól, helyesebben tudatosságunk hiányától, illetve a negatív tudatosságunktól. A tudatosság hiánya teszi lehetővé, hogy negatív tudatossággal viszonyuljunk környezetünkhöz, gondolván azt: úgysem függ tőlem semmi. Azért van pozitív tudatosság is, amennyiben elhitették velünk, hogy pénzért minden kapható, tehát elég ha sok pénzt keresel. Szintén a pozitív tudatosságra építenek, amikor azt sugallják, hogy >megérdemled<. Így abban vagy tudatos, hogy az ellenedre működtetett rendszert támogatod céljaiddal, mivel elfogadtad a >haladás< szükségességének dogmáját. Ez indít arra, hogy a sugalmazott célokat kövesd, a hirdetett értékeket valljad. Eközben a >haladás< bűvöletében csapdába estél. Segítettél lebontani egy élhetőbb világot, hogy helyette egy orwelli valóság építésében vegyél részt. Mindezt azért, mert nem vetted észre, hogy a >haladás< dogmájának elfogadásával nem csak a géprombolókat minősítetted haladás-ellenesnek a történelemórán, hanem saját magadat is, amennyiben már a saját bőrödön érzed, hogy rád sem sokáig van már szükség, te is a haladás akadályává válsz hamarosan.
    Úgy látszik ez a lecke kellett ahhoz, hogy felismerjük: nem mindegy, milyen értékek mentén, milyen célokat követünk úgy, hogy istenfiúi képességeinket – mely a teremtés lehetőségét nyújtja számunkra – nem csak saját magunk, hanem szűkebb-tágabb közösségünk számára hasznosítsuk. Mert a teremtés élménye nélkül nem lesz teljes az életed.

    “A kormányprogramokat nem a népek közös érdeke “írja””

    - Nincsen közös érdek, főleg nem országok közti! Legfeljebb a béke, de ez természetes következmény, amennyiben ‘a saját szabadságom korlátja a te szabadságod’ elve érvényesülhet. Országon belül is csak a többségi érdek lehet mérvadó.

    “történelmünkkel és gazdasági érdekeinkkel tökéletesen tisztában lévő felelős szakembereket keresünk,”

    - Történelmünkről gondoskodtak, ezért sem tisztában nincs vele senki, sem közmegegyezés nincsen róla. Gazdasági érdekeinkre szintén igaz, hogy amennyire egyénként el vagyunk tájolva saját érdekeink helyes felismerésében, úgy ez országosan is igaz. Közmegegyezésre ezen a téren sem számíthatunk. Más az érdeke annak, aki Bécsben szeretne cukrászdát nyitni és más annak, aki csak a rezsijét szeretné könnyedén fizetni.

    - A felelős szakemberrel kapcsolatban is felmerül, kivel szemben van felelőssége? Az országgyűléssel szemben? Akik viszont nem felelősek a választóik felé, csak a pártfegyelem köti őket. Amíg a képviselői felelősség súlytalan, addig a kormánytagoké is az. Pedig ez csak a választók felé igaz. Viszont aki a vonóba bankjegyet fűz, annak a nótáját húzza a cigány is. Azzal szemben van felelőssége, a többiek pedig élvezhetik a zenét, de beleszólásuk nincs.

    “A nemzetközi pénzügyi érdekek megvalósulása mögött elsősorban a halandó parlamenti képviselők létért folytatott belső küzdelme és félelme van. A parlamenti képviselőkön pedig a rájuk kihelyezett személyes felelősségünk. “

    - Nagyon szépen fogalmaztál Józsi! Én ezt úgy tudom elképzelni, hogy a létért folytatott küzdelem valahol az ÁVH börtönében indult, esetleg egy recski kényszermunkával, hortobágyi kitelepítéssel, kuláklistával, 56-os megtorlással. Ezen zaklatások következtében képzeletbeli képviselőnk atyja olyan szellemi útravalóval indította útjára kisebbik királyfiát, hogy kisfiam, ne törődj a politikával, mert az régen is úri huncutság volt és ma is az. Te csak a húsos fazekat keresd meg és igyekezzél minél közelebb kerülni hozzá! Így a családi légkörben megrekedt félelem, párosulva az atyai intelmekkel, szinte kényszerpályán juttatta a parlamentbe szegény, létéért reszkető képviselőnket, akikre még választóinak bizalma is nehezedik. Ugyanis ott találta meg a mesebeli húsosfazekat.
    Esetleg rosszul gondolom, hogy az ilyen sorsüldözött családok gyermekeiből kerül ki a parlamenti képviselők zöme?

    “a “fejlett” nyugaton az embereknek legtöbb esetben nincsen ingatlantulajdona, ez csak itthon ekkora “divat”.”

    - Erre egyedül a magyar nyelv ad magyarázatot: HaZáM = HáZaM. Ott a HAZÁM ahol a HÁZAM. Minden olyan érvelés, amely ezt anyelvünkben kódolt érzésünket és vágyunkat megkérdőjelezi, kicsinylően divatnak minősíti, ellenünk dolgozik. A társadalom atomizálása, a családok bomlasztása, a nemzedéki ellentétek kiélezése, a tartós megtelepedés akadályozása, a mobilitás értékké minősítése és támogatása, a saját élelemtermelés törvényi tiltása, ezek mind a gyökértelenség megteremtésének feltételei. Történelmünket, szellemi gyökereinket elvágták. Fizikai gyökereink a földhöz, a szülőföldhöz, az országhoz, a faluhoz, a házhoz és a kerthez kötnek bennünket. Ha ezek a gyökereink korábban megszakadtak, mégis sokunkban él a vágy újra gyökeret ereszteni valahol, hogy gyermekeink, unokáink ne legyenek gyökértelenek. A városok, főleg a nagyvárosok a gyökértelenséget emelik értékké. A fejlődés dogmájáról feljebb már elmondtam a véleményemet. Ez csak kóró a csacsi orra előtt, hogy húzza tovább a kordét! Ezért a fejlettség nem jelent egyúttal értéket is!

    “akik a pénznyomtatás monopóliumát birtokolják, azok is így adják tovább a vagyont, bár az ő értékeik alapítványi tulajdonban vannak, hogy soha ne legyen örökösödési adó!”

    - Mivel a törvényeket is ők hozzák, ezért ez csak egy általuk alkalmazott módszer az adózás megkerülésére.

    “az egész életünket “bérbe kaptuk”, nincs akkora jelentősége az ingatlantulajdonlásnak, a generációkon keresztül továbbörökíthető vagyon szempontjából viszont igenis van.”

    - Már megint a pénz, a vagyon a gondolat középpontja. Helytelen. A gyökér a lényeg. Akinek csak vagyon, annak nincs, nem jelent gyökeret.

    - Életünket bérbe kaptuk? Kitől? Mennyiért? Hogyan fizetünk? Talán az életen keresztül tartó rabszolgasággal?

    Vegyes érzelmeim vannak az írásról!

  18. Katalin szerint:

    Kedves Józsi bácsi, most is tetszett az írásod! Kedves Sz. L., sajnos egyet kell értenem Veled, nagyon sokszor a nemes és tiszta gondolatokat nem követi tett! De azért tudok példákat együttműködésről, mozgalmakról, amikor azért összefogtak az emberek és kialakult valami pl. a slow-food, ami úgy indult, hogy Rómában megakadályozták egy Mc Donald’s megnyitását a helyi ételek és értékek védelmében. Mára világszerte elterjedt: http://www.slow-food.hu.
    Ezt a kezdeményezést kibővítve létezik már slow-city, lelassult város is (jó lenne, ha mi is ilyenben élhetnénk, mások is megcsinálták, lehet, hogy nekünk is sikerül :)! ). Az első ilyen magyar város Hódmezővásárhely! (Kár, hogy a híradókban erről nem lehetett annyira hallani!) http://markagyar.blog.hu/2011/05/08/slow_mezovasarhely_avagy_van_mar_nekunk_is_elheto_varos_unk
    Lehet, hogy így kellene kezdeni? (Tudom, naiv vagyok :))

  19. FehérLótusz szerint:

    Drága Józsi Bá’ ! Köszi, megint csak belőlem szóltál! Jó olvasni gondolataidat!
    Blu, Kedves! Jó, hogy említetted Ezvankarcsit…Én is épp akartam! Nagy tisztelője voltam, vagyok, leszek.. Józsink és Ő hasonlóan gondolkodnak. Milyen jó olvasni, hogy maradtak követői, szárba szökkent az elvetett mag!…Karcsi is mindig nagyon elgondolkodtatott…Józsi is, Te is…Igen, de sokan, nagyon sokan még kifogásokat keresünk, várunk, várakozunk…Én nem egy fürdőmedencés villában, csak egy kényelmes panel lakásban, kényelmes, szeretem munka mellett várakozom, és nyugtatom magam, hogy nem vagyok birka…Vagy ha mégis, akkor a feketék közé tartozom…De az akkor is csak birka!!!! És még nincs erőm változtatni az életemen…Még nem jött el az ideje! Halogatom…De mikor jön el????

  20. blue szerint:

    Szevasz Józsi! Gondoltam, beszólok, hogy további “jó melót” kívánjak. Egyúttal bejegyzésedhez hozzáfűznék egy ma reggeli gondolatsort: A fekete bárány téveszméje: Azt hiszi, hogy ő nem birka. Fehér vagy fekete? Black or white? Ugyanaz a szar. A birkát ha zöldre fested is birka marad. Megoldás-e az, ha a fehér birka, holnaptól feketének vallja magát? A fekete birka támad (TÁM AD), amíg a fehér támogat. A kettő ugyanaz. Vajon ez lenne a megoldás? Támadni azt, amit a tegnap felépítettünk? Vajon hogyan szűnik meg a birka birkának lenni? Ahogy ezvankarcsi mondta, a birkának szüksége van a pásztorra. Ő teremti meg a pásztort pont az által, hogy a felelősséget átruházza a pásztorra feljogosítva őt arra, hogy helyette gondolkodjon, döntéseket hozzon, az orrától fogva vezesse. A birka ha szereti vagy gyűlöli a pásztort, épp úgy birka marad. De ha a birka azt mondja, hogy mostantól nincs szükségem pásztorra, nincs szükségem arra, hogy más gondolkodjon, döntéseket hozzon értem/helyettem, megszületik a birkából az EMBER. Tudnod kell, hogy mindaddig amíg ezt a lépést meg nem tetted, birka vagy. Fehér, fekete, piros vagy zöld. Tök mindegy. Birka vagy. Ha bátorkodtál meghozni a döntést, és az szerint cselekedni, élni az életedet, megszületsz mint EMBER. Készen állsz a születésedre?

  21. Sz. L. szerint:

    Kimaradt:
    Rozsály: http://www.youtube.com/watch?v=WtM4kDr7yYU&feature=related
    Plusz előbbit javítva, azt nem várom el édesanyámtól, hogy NE napi 8 órában gondolkodjon.
    Befejeztem a szófosást! :)

  22. Sz. L. szerint:

    Kedves Linda!
    Köszönöm az írásodat. Úgy érzem, hogy a rengeteg eltusolt ügy, meghamisított, elhallgatott, elhallgattatott információ, a/z el/borzasztóan sok hazugság most fog kicsapódni az én életemben. 20 éves vagyok egyébként. Nem tudom halottatok-e Rozsályról, az ottani polgármester törekvéseiről. Tegnap még a TV-ben is volt róla szó azt hiszem az M1-en. A lényeg, hogy édesanyám azt mondta, hogy “szép meg, jó de ez nem megoldás, ezek az emberek is elvágynak majd nyaralni, legalább a Balatonhoz.” Nagyon sajnáltam, hogy ezt mondja, de megértettem, ennyi ledolgozott év, keserűség után, nem is várhatom el, hogy napi 8 órában gondolkodjon, hiszen ’89 elötti időkben volt fiatal mást tapasztalt.(nagyon mást) A legrosszabb, hogy elhitte nem lehet máshogy, az élet ilyen mindig is ilyen volt vannak rosszak, jók. És általában a rosszak kerekednek felül. Pedig hiszem, hogy nem kell így lennie nem törvényszerű. Még két egyszerű példát engedjetek meg: 1. Máról holnapra megegyezik a lakosság, h mindenki szerepet vállal a másik ellátásában alapvető dolgokban (élelem, víz, fedél, ne adj’ isten szeretet, gondoskodás de ez tényleg az utópia része :D ), szóval az alapokban. Ugyanebben a pillanatban megszüntetné a nemzet egységesen a pénzt. Hogyan lehetne élősködni ezen a rendszeren? Ki dirigálna? Kinek az érdeke érvényesülne? Hogyan fizetnének hadsereget, rendőröket akármit a nép ellen? Hisz pénz nincs, minden más van. Hát nem a rendőr a katona is a boldog együtt élést választaná-e? Ha nem, sok sikert egy egymásra figyelő, érző tömeg ellenében!
    2. Arról, hogy az élet az örökös munka-e: Tegyük fel, hogy 3 családonként szerveződne nagyobb egységgé az 1. pontban említett nemzet. Mindenkinek akkora földje lenne amit 2 család el tud látni és 5-nek elegendő élelmet termel. (szerintem ez teljes mértékben kivitelezhető, tekintve, hogy manapság milyen kevesen foglalkoznak mezőgazdálkodással és mennyien fogyasztanak, vagy másképp lásd: permakultúra, biogazdálkodás, erdőkert stb.) Innen úgy vélem már egyértelmű mire akarok kilyukadni: 1 hónap cirka 30 nap-> 4*7 28 nap. Tehát 3 héten át mindig valamelyik pihenne, “nyaralna”, negyediken közös munka nagyobb földön, mulatság akármi. Abszolút nem tartom kivitelezhetetlennek, hiszen “csak” 3 családnak kéne azonos nevezőn lennie a világ dolgaiban. Ha a főbb kérdésekben másik hármas csoportokkal megegyeznének jöhetnének a nagyobb szintű szerveződések, melyekben persze nem az lenne az alapvető kérdés, hogy ki kerekedik felül. Hanem, hogy kinek szebb a kocsmája vagy tudomisén’. :D
    Áldás, Békesség!

  23. Sz. L. szerint:

    Egy kimaradt apróság:
    http://videa.hu/videok/film-animacio/escalade-birdo-studio-xdhlmFg4GKP2PbXC
    Egyszerűen vázolja szerintem a mai világot. :)

  24. Linda szerint:

    Bocsánatot kérek, kétszer küldtem el az írást.:(

  25. Linda szerint:

    Nekem tetszik, amit írsz Sz. L és értem is. Én is így látom. Nekünk már nagyon sokmindenről le kell mondani, mert ahogy a Józsi bácsi cikkében is szó van róla, nemcsak a “nagyfejek” ismételnek olyasmit, amiről fogalmuk sincs, csak átveszik a sémát , hanem egyénileg is, személyesen is, jól látszik, hogyan megy át generációról generációra ugyanaz a süket mentalitás és teszünk valamit csupán szokásból, vagy mert szót akarunk fogadni a szüleinknek vagy mert éppen kedvekbe akarunk járni , vagy mert gyávaság az ok vagy közöny, ahelyett, hogy az értelem útjára lépnénk. És mivel az Égben nincs sem elnézés , sem protekció, úgy azt hiába erőltetjük itt lent, mert csak egy nagy halom illuzió lesz belőle, ami valamelyik generáció nyakába omlik.Nem másért, csakhogy legalább az kezdjen el nemcsak másképpen (= értelmesen) gondolkodni, hanem tevékenykedni is.

    Józsi bácsi az írásod jó lett most is !! :)

    Üdv!

  26. Linda szerint:

    Nekem tetszik, akit írsz Sz. L és értem is. Én is így látom. Nekünk már nagyon sokmindenről le kell mondani, mert ahogy a Józsi bácsi cikkében is szó van róla, nemcsak a “nagyfejek” ismételnek olyasmit, amiről fogalmuk sincs, csak átveszik a sémát , hanem egyénileg is, személyesen is, jól látszik, hogyan megy át generációról generációra ugyanaz a süket mentalitás és teszünk valamit csupán szokásból, vagy mert szót akarunk fogadni a szüleinknek vagy mert éppen kedvekbe akarunk járni , vagy mert gyávaság az ok vagy közöny, ahelyett, hogy az értelem útjára lépnénk. És mivel az Égben nincs sem elnézés , sem protekció, úgy azt hiába erőltetjük itt lent, mert csak egy nagy halom illuzió lesz belőle, ami valamelyik generáció nyakába omlik.Nem másért, csakhogy legalább az kezdjen el nemcsak másképpen (= értelmesen) gondolkodni, hanem tevékenykedni is.

    Józsi bácsi az írásod jó lett most is !! :)

    Üdv!

  27. Sz. L. szerint:

    Kedves Józsi bá’!
    1. Nagyon tetszenek az írásaid, mélyen elgondolkodtatóak, amelyik pedig ne adj’ isten nem az, az választ ad egy máshonnan eredő kérdésemre. :) Nagyon várom már a leveledet egy kocsmázásról, egyrészt mert kocsmázni JÓ, másrészt, hogy megvitathassuk világnézeteinket, főleg azért, mert ismeretlenül is szimpatikus vagy, tekintve, hogy a “papírra” vetett gondolataidból milyen igazságérzet, jó lelkűség és segítőkészség árad.
    2. Abban az esetben ha lehetne kérni, hogy miről írjál én azt szeretném, hogy tudatosítsd az emberekben többször, hogy egy szebb világért le kell mondanunk rengeteg mindenről. Természetesen ez az én véleményem, nem is tudom olyan szépen megfogalmazni mint Te de fontosnak tartom, hogy az emberek lássák, hogy az ami nekünk most van, megadatik az nagyon sok plusz. És amikor ez a rengeteg plusz egymásra “halmozódik”, akkor a magasságából fakadóan, és abból kifolyólag, hogy hazugságokon alapszik az egész, bizony a legkisebb szellő is feldönti. Úgy vélem ezeket a szellőket érezzük mostanság. Nem, nem a megszokott északnyugati széljárásra gondolok ami már csak azért se jó mert benne van, hogy nyugati. Nyugati szél pedig “fútt” már eleget. Azokra az apró dolgokra célzok ezzel amik kezdenek megjelenni írások, gondolatok szavak formájában.
    Ami a leginkább elszomorít az egészben, hogy ezeket a nemes gondolatok általában nem követi tett. Hogy értsd mire gondolok: Mostanában sokat járok vidékre dolgozni, egy kis tanyára. Nem pénzért, csak, hogy ott legyek és segíthessek ennek a kezdeményezésnek ami azt tűzte ki zászlajára, hogy önellátó lesz. Járnak oda sokan, vásárolni, gyógyulni, vagy csak szimplán nézelődni. Én pedig azt vettem észre, hogy ezek az emberek néha úgy mennek oda mint én az állatkertbe, hogy “jó-jó szép meg minden, vannak csodálatos dolgok, nyugodt a levegő, remek az ötlet, de mennyi munka lehet, jajj én nem tudnám csinálni van nekem elég dolgom, bajom.”
    Hidd el Józsi bá’ én sajnálom a legjobban, hogy nem tudok oly szépen fogalmazni mint, vagy úgy kifejezni magam, de remélem a lényeg érthető mindenki számára, hogy előadás, projekt, ötlet, idea, eszme, elképzelés az van rengeteg, meg olyan ember is aki megmondja, hogyan kéne, csak olyan nincs aki csinálja. Mert nem tudunk lemondani, a munkahelyről, a felépített kis álomvilágról, a 230nm-es kecóról 2 kocsi beállóval meg tóval. Lehet, hogy ezek egyesek számára kemény szavak de higgyétek el nem rágalmazni akarok vagy ítélkezni azok felett akik így gondolkodnak csak kifejteni a véleményemet, miszerint többé nem várhatunk mástól megoldást, nem élhetünk másokból, ugyanis ha nagyon leegyszerűsítjük a mai világot akkor számomra az látszik, hogy azért mert nekünk “csak” 8 órát kell dolgozni vagy, hogy “mindenünk” megvan, azért bizony máshol milliárdok halnak meg, éhen, szomjan, háborúban.
    Még egyszer elnézést, hogy ilyen rendezetlenül és hosszan írtam, de túl sok minden van a fejemben.

Oszd meg velem és az olvasókkal, hogy mit gondolsz!

CommentLuv badge