látogató számláló

Igazságosztó kompjúter

2014-01-15 19 hozzászólás

Ki lehet a kakukktojás? Jézus Krisztus, Krishna, Buddha, Lao-Ce, Eckhart Tolle, Hamvas Béla vagy Richard Dawkins? Aki egy picit is kutatta már létezésünk miértjét, azonnal kiszúrja, hogy az utolsó a listában, Richard Dawkins, az ismert brit, ateista tudós-biológus az, aki nem való a felsorolásba. Az összes többi “szaki” (elnézést kérek, hogy Isten legnagyobb tanító gyermekeit is ezzel a szóval illetem) szerint a léleknek van teste, és az életünk egy fizikai síkon megtapasztalandó és leginkább éberségben eltöltendő spirituális “akadálypálya”, Mr. Dawkins pedig az egész Isten kérdést és spiritualizmust eltévelyedésnek tartja. Szerinte a test egy biológiai túlélőgépezet és nem csak, hogy a vallások nevetségesek, hanem mindent az elme ópiumának vél, ami a materiális életen túli létezést feltételezi. Szerinte a testünket működtető önző gének célja kizárólag a túlélés biztosítása és ennyi. Aztán ha lejárt a gének szavatossága, megyünk a levesbe. Ebben a bejegyzésben azt szeretném körbejárni, hogy szerintem mindegyik avatárnak / tanítónak / tudósnak igaza van. Bármennyire is hiszem, hogy az életünk nem itt kezdődött és nem itt fejeződik be, és a gének nem annyira önzők, mint amennyire annak tűnnek, Richard Dawkins mondanivalójában sok igazság van.

Ha félretettük Mr. Dawkins Isten- és lélektagadásából származó személyes kivetítésünket(!) arról, hogy “ez a pali megőrült”, vagy ha ateisták, azaz az istennélküliség hívői vagyunk, tételezzük fel, hogy Mr. Dawkins az igazsága mellett (esetlen bőven) téved is, vizsgáljuk meg közelebbről a témát, mert érdemes.

Ha biológiailag feltérképezzük a testünket, minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy egy EGÉSZben lévő SZERvezet minden egyes építőkockája fontos feladatot tölt be. A REND-SZERünk bio-logikus, azaz élettani (bio) szempontból az egész világot átható (logosz), ahhoz kapcsolódó entitások vagyunk. Vannak létfontosságú szerveink, melyeket nagyon nehéz helyettesíteni (pl. szív, tüdő, máj, hasnyálmirigy) és van, ami “szabdalható, rövidíthető vagy kivágható”, mégsem szűnünk meg létezni attól, hogy megrövidítették őket (pl. vastagbél, lép, vakbél, egyik vese). Az persze más kérdés, hogy (ha igaza van a szellemvilág ismerőinek) spirituális szempontból mindegyik szervnek fontos szerepe van (hiszen ha nem így lenne, akkor valószínűleg nem lennének a testünk részei), a modern orvostudomány fejlődésével mégis egyre több mindent tudnak “kilegózni” belőlünk úgy, hogy a fizikai tapasztalás további lehetőségeit nem bukjuk el, azaz életben maradunk. Kérdés, hogy ha minden helyettesíthető lenne bennünk, vajon ugyanazok maradnánk-e vagy sem? 🙂

Nézzük meg közelebbről, hogy mi is ez a címben említett “igazságosztó kompjúter” (a tényleges “terminátor” / “kreátor”), s hogy az eddig leírtak hogyan függnek össze. (Ezek a gondolatok a fejemben a 2013. novemberében, Budapesten megrendezett ún. Recall Healing – kb. “Emlékezés általi gyógyulás” – tanfolyamon elhangzottak következtében álltak össze egész mondatokká.)

Igazságosztó kompjúter

Képzeljétek el, hogy az életünk folyamatosan és egyszerre 3 szinten zajlik: szellem, lélek, elme szintjén. A(z abszolút) szellemi sík maga a logosz (amelyet a kairosz idejével mérünk, s amelybe minden ember minden tettének következménye folyamatosan beleíródik – nesze neked “szabadok vagyunk” :)), a lélek a logosz egyéni megtapasztalásának érzelmi szintje, az elme pedig a fizikai valósághoz szükséges jármű, mely az életnek nevezett akadálypálya logikai feladatait hivatott megoldani. Minden, ami velünk történik (MINDEN!) egy érzelmi és logikai értelmezést kap bennünk, azaz ha hajlandóak vagyunk a jelenbe megérkezni, megfigyelni a működésünket és őszinték lenni önmagunkhoz, akkor pontosan(!) tudjuk, hogy mit érzünk egy adott helyzetben és azt is képesek vagyunk meghatározni, hogy mit gondolunk (az érzelmeink által vezérelve). Nagyon fontos elfogadni, hogy a személyes értelmezésünk, vagyis a velünk történő események érzelmi megélése és annak intenzitása saját életünk zárja, s az egészségünk / boldogságunk azon múlik, hogy megtaláljuk-e a kulcsot ehhez a zárhoz, ti. az érzelmi élményekhez, megéléshez. Egy olyan zárról beszélünk, amely minden embernek van, de minden embernek másik(!) van, mint a lakások ajtaján a zár. Vannak hasonlóságok, de minden tekintetben nincs még egy olyan, mint az enyém. Ahogy Kosztolányi írta a Halotti beszédben: “milliók közt az egyetlenegy.” S annak ellenére, hogy Én vagyok Te (vagyis az abszolútumnak mindketten ugyanolyan részei vagyunk), egyetlenegy vagyok egy saját programmal. A személyes értelmezésemmel és megéléseimmel együtt. S mivel minden zár különböző, ezért a holisztikus (azaz mind a három fent említett szinten megélt) EGÉSZséghez az egyéni kulcsok személyes megfejtése szükséges. A nyugati orvostudomány szerintem(!) ezért nem fogja soha megfejteni az egészség titkát teljesen. Lehetnek csodálatosan működő(nek mondott) kemikáliák, amelyek a statisztikai többségnél ideig-óráig működnek (hogy miért az persze lehet, hogy nem is biokémiai, hanem pszichológiai kérdés), de mert az akadémikus orvoslás nem holisztikusan gondolkodik, hanem többnyire képletekben, ezért meglátásom szerint a teljes megoldás kulcsa soha nem lesz “náluk”. Még akkor sem, ha esetleg megfejtik a “halhatatlanság titkát” a vegyületek szintjén. Az ugyanis CSAK a testet fogja életben tartani, ettől még nem leszünk NEM biorobotok. (Ha esetleg azt gondolnánk, hogy a halhatatlanság olyan frankó, érdemes megnézni gondolatébresztőnek a vallási szempontból komoly vitákat kiváltó Az őslakó, eredeti címén A Man from Earth c. filmet.)

Hogy pontosan érthető legyen, hogy hová is próbálok kilyukadni, a legfontosabb feladatom azt elfogadni, hogy amit érzek, az VAN. Lehet, hogy a velem történő eseményről a Föld összes embere ugyanúgy vélekedne (kizárt) és elbagatellizálná az adott szitut (pl. lebénázott valaki), de én lehet, hogy egy idióta kivétel vagyok, mert ahogy én személyesen megélek egy adott helyzetet, az csak az enyém. Az érzelmi megélés nem más, mint egy program, mint a számítógépben egy szoftver. Az érzelem elindít valamit, ami lefut és fizikailag leképeződik. Van, amikor konkrétan is meg tudjuk határozni ezt az érzést (megbizseregtem, fellélegeztem, összeszorult a gyomrom, félek stb.), de nagyon sokszor a kellemetlenséget csak stressznek éljük meg, ami arról szól, hogy más történet íródott a valóságban, mint amire számítottam / amit szeretnék. (És azért élem meg stressznek, mert még MINDIG folyamatosan azt a valóságot írom, ami NINCS. :))

Ha pl. beszól nekem valaki, hogy görbe az orrom (tényleg az, lásd videót lent :)), vajon őszintén(!) nevetek, hogy “na és akkor mi van?” vagy átélek egy önértékelési krízist, mondván “baz+, de gáz”. Kirúgtak az állásomból, fellélegzek, hogy végre megtalálhatom, amit ténylegesen szeretnék csinálni (csak a “kényelemzóna eddig berántott” és ezért ellustultam), vagy kétségbeesek, elindítva ezzel egy birtokveszteségi krízist, mert azt az illúziót vetítem ki, hogy a létezésem biztonsága megingott. És még sorolhatnám. Az érzelmi konfliktusok elszenvedésének milliónyi oka lehet, jóllehet a komolyabb betegségek kiváltó oka (annak “számítógépes” programja) egy különleges algoritmusból fakad, amit R.G. Hamer (a GNM megalkotója) leírt az első biológiai természettörvényben, A megbetegedések vastörvénye címűben.. (Megjegyzem, lehet azzal vitatkozni, hogy ez esetleg nem így van, de ha meg mégis így van, akkor a rövidebbet is húzhatjuk, az meg nem finom. Javaslom tegyük el belülre a vastörvény létét és értsük meg azt – de inkább mind az 5 természettörvényt együtt -, mert csak segíthetünk vele önmagunkon. A személyes felelősség felvállalásával mindig az igazság és a lelki béke felé haladunk.)

Legyen tehát a megélés bármennyire lealacsonyító, kétségekkel és félelemmel eltöltő, felemelő, eufórikus vagy gyászos érzelmet kiváltó, a program elindul és kezdeni kell vele valamit. Tudomásul kell vennem, hogy akár tetszik, akár nem, VAN és MOST ez a valóság. (A programot az is elindíthatja bennem, hogy tudattalanul, de a lelkem által tudva önmagammal szemben, a karmikus sorsomat fel nem vállalva létezem.) Amennyiben nem teszem (elodázom a tudomásul vételt), az érzelem energiája nem hagyja el a testemet, hanem az érzelmi konfliktus típusának megfelelően (erről szól a GNM) elraktározódik egy adott szervben és ott elváltozásokat okoz, mert hogy az energiamegmaradás törvénye óta tudjuk, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. (A GNM szerint a halálfélelem konfliktusa pl. a legtöbbször tüdőrákként manifesztálódik, nem véletlen, hogy rengeteg daganatos beteg “áttétje” a tüdőrák lesz nem sokkal azután, hogy közlik vele a diagnózist.) Ha az érzelem energia valahová elindul, akkor az addig fog menni, amíg az energiából származó megélést fel nem oldjuk valahogy, leginkább a megjelenő érzelem elfogadásával. “Kicsi a farkam. Hmm. Nem baj, legalább nem fogok fizikai fájdalmat okozni a nőknek. Ez az erősségem. Juhé.” 🙂 (És még az is lehet, hogy egy ilyen szembesüléssel megmenekül egy nép 50 évnyi diktatúrától. Pölö.)

Az igazságosztó kompjúter nem más, mint az elménk. Minden történésnek van egy érzelmi leképeződése, valamint egy abból származó gondolati energiacsomag, amiből az elme egy programot kreál a megélés hatására. A személyes megélésemből származó energiát az elmém addig dolgozza fel és áramoltatja keresztül a testemen, amíg azzal nem vagyok hajlandó szembesülni. Amennyiben szembesültem vele, az energia (a tiltakozás, hogy nem akarok szembesülni egy bizonyos érzelemmel, ami kérlelhetetlenül VAN) elhagyja a testemet és megy tovább a teremtő útján. Bennem meg megszületik a béke, a testi elváltozás nagy eséllyel helyrejön. (Amennyiben megtaláltuk a tényleges kiváltó érzelemhez kapcsolódó sztorit.) Fontos, hogy a szembesülés csak egy lépés, sok esetben a felismerést követően tettek kell, hogy jöjjenek (pl. ott kell hagynom egy munkahelyet, ahol annyi konfliktus ér, hogy abba betegedtem bele).

Szoktatok azon gondolkodni, hogy mégis miért van az, hogy nagyon jó emberek, akik rendelkeznek a megbocsájtás, az elengedés és a jelenlét megélésére való képességgel, mégis elmennek a földi világból idejekorán, sokszor szörnyű kínok között? Ők miért nem menekülnek meg, miért nem kapják meg az esélyt, hogy tovább éljenek és békés elszenderedéssel érjen végig a földi “vendégségük” 120 évesen? Azért, mert nincs Isten? Vagy talán pontosan azért, mert van? Szabad akaratot kaptunk mindannyian, hogy tudatos emberré váljunk, reflektálni tudjunk önnön működésünkre, amelynek esetenkénti torz voltát őszinte szembesüléssel helyre tudjuk pofozni. Minden betegség egy zár egy személyes sztorihoz, amelynek megfejtéséhez kell egy érzelmi kulcs. Lehetek én a legjobb ember, ha a betegségemhez nem találom meg a sztorit és annak érzelmi kulcsát, vagy nem vagyok hajlandó elfogadni azt, amit találtam(!) és annak hatására fogadni el a vanságot és adott esetben cselekedni az igazság irányába, nem jutok be az EGÉSZség ajtaján.

Mi tehát a megoldás (ha egyáltalán van ilyen)?

Az első és legkönnyebb(?) megoldás az, hogy ki kell mondani hangosan azt, amit érzünk. (Akkor is, ha ez az érzelem 30 éve született meg és a mai napig cipeljük.) Ha szégyelljük ezt mások előtt megtenni, akkor tegyük meg a fürdőszobában, zuhanyozás közben. Varázsereje van annak, ahogy a saját hangunkon a személyes érzelmeinkkel szembesülünk. “Egy gyenge, gyáva pöcs vagyok.” És ezzel az érzéssel hajlandó vagyok farkasszemet nézni további menekülés és pszichotikus hadakozás nélkül, mert EZ VAN. Kapiss? (Megjegyzés: az önmagunkra vetített negatív kép elfogadása arra jó, hogy nem küzdünk a valóság ellen. Viszont ha fel- és beismertük, hogy mi VAN, abban a pillanatban nekiállhatunk ezen változtatni.)

Ne becsüljük alá a szavak erejét és a szavak sorrendjét sem. Észrevetted, hogy sok esetben a szinte teljesen ugyanarról a témáról szóló könyvből az egyiknek az üzenete átmegy felismerésbe, a másiké meg nem? Vajon van jelentősége annak, hogy milyen szavakat milyen sorrendben használunk vagy olvasunk egymás után? Lehetséges lenne az, hogy az érzelmek által beprogramozott elménkhez vezető kulcs a kimondott / elolvasott szavak sorrendjétől válik ténylegesen a személyes megoldókulcsunkká?

A másik módszer kicsit komplexebb, azt felfogni szerintem a XXI. század elkényelmesedett, a megoldásokat két kattintásra megtalálni vélő hétköznapi embere számára nagyon nehéz. A kulcsmondat így hangzik: “Felelős vagyok minden emberért, az igazság rajtam keresztül is folyamatosan megnyilvánul.” Elmondok egy történetet, hogy ez érthető legyen:

Volt egyszer egy kisfiú Indiában, aki a mezőn sétált egy sadhu-val (szent ember Indiában, ejtsd: szadu), ahol szembetalálkoztak egy kobrával. A kisfiú és a kobra közeledtek egymás felé, majd a kobra egyszer csak megmarta a kisfiút, aki nem sokkal később meghalt. A kisfiú édesanyja szomorú szívvel megkérdezte a sadhu-t, hogy miért kellett a gyereknek ilyen fiatalon meghalnia, mire a sadhu azt mondta: “Ez volt a kisfiad karmája.” Ezt hallva a szellemi vezető, a brahman felcsattant és megszólalt: “Az lehet, hogy ez egy karmikus sors, de az is karma, hogy Te ott voltál vele sadhu, aki megakadályozhatta volna ezt!”

Felelős vagyok minden emberért. Brutális szembesülés, de igaz. Minden emberért, akivel az életem során találkozom, felelős vagyok. (Rajtuk keresztül továbbá azokért is, akikkel ők találkoznak.) Soha nem tudhatom, hogy milyen információ / érzelem / energia indul ki belőlem, amely a másik ember életét a helyes irányba, az EGÉSZség(ben megélt igazság) irányába vagy akár halálba (hukk!) – ahogy A párhuzamos valóságok titkai c. bejegyzésben is írtam – terelheti. Vagy milyen nem indul ki és ezért létrejöhet a “tudatlanságból elkövetett emberölés” is. Mint pl. a beszűkült látásmódú orvosok / természetgyógyászok esetében, akik csak a saját tudományukat tartják egyedül igaznak és egóból nem tájékozódnak eléggé a másik iskola működő módszereiről. (Bár leginkább az akadémikus orvoslásra vonatkozik a kritikám, hiszen ott a legtöbb fehérköpenyes szaki nem hisz a holisztikus gyógyításban, ami elég gáz, ha azt vesszük, hogy a természetközeli gyógyító módszerek milyen sok-sok esetben működnek mellékhatások nélkül.) Fontos azonban, hogy mindig az lesz a megoldás-együttes, ami a legoptimálisabban szolgálja az adott elváltozásból való felgyógyulást, csak tudnunk kell, hogy ebben mind a 3 szintet helyre kell tenni. (Gondolat, érzelem, tett: pl. meditáció, táplálkozás, sport, pihenés, stb.) Ezért is nagyon lényeges folyamatosan információkat, személyes megéléseket keresni / kutatni és tapasztalatot szerezni, mert soha nem tudhatom, hogy az életem hogyan változik meg a tudatos felismeréseim hatására, és azok élete, akik engem ismernek hogyan változik meg ugyanezért… Felelős vagyok minden emberért. Ez VAN.

Az alábbi videóban (ami egyelőre még csak angolul érhető el, de majd később lesz rá magyar felirat is) a Vancouverben élő francia kanadai természetgyógyásszal és Recall Healing specialistával, Gilbert Renaud-val beszélgettem a Recall Healing születéséről – vagyis főleg ő beszélt 🙂 – ugyanis megkértem, hogy mesélje el a kezdeteket, a saját sztoriját.

(Az angolul nem beszélők számára az elhangzottak lényege: az egészség / boldogság titka, hogy amit érzünk, gondolunk és teszünk egymással összhangban kell, hogy legyen. Ha a három közül bármelyik hiányzik, gebasz lesz. Elváltozások esetén pedig az érzelmi sztorit kell megtalálni, mert ha az nincsen meg, nehéz / nem lehetséges helyrehozni a “kisiklást” ezzel a módszerrel.)

Ami még nagyon lényeges (ennek elmélyítéséhez ajánlom a Recall Healing tanfolyamot, mert ott a magyarázat mellé csupa-csupa esettanulmányt is kaphatsz), hogy az érzelmi elváltozások / mérföldkőnek számító sorsfordító események ciklikusan is jelentkeznek egyrészt a saját életünkön belül, de akár a felmenőink fel nem oldott konfliktusaival szembesülve is. (Pl. viccesnek hangzik, de van olyan, hogy a nagymama érzelmi konfliktusát megfejtem – vagy rájövök, hogy az ő programját cipelem és azt képessé válok elengedni, hiszen “hé, ez nem is az én sztorim!” – és nem halok meg rákban. Több kutatóorvos, pszichiáter kutatta és bizonyította a generációkon keresztüli érzelmi konfliktusok, minták öröklődését, ezt sem szabad a szőnyeg alá söpörni, mert önmagunkat rövidíthetjük meg azzal, hogy “jobban tudjuk”.) A ciklusok jelentőségét akár az évszakok megfigyéséből is megérthetjük, vagy ott van a nők Hold ciklussal megegyező mentruációs időintervalluma is, de ha mélyebben elkezdenénk elemezni a személyes életünket, döbbenetes mintákat találnánk olyan visszatérő ciklusokra is, amiket észre sem vettünk. Az egészség megtartásához / visszanyeréséhez ezért érdemes tudatosítanunk a visszatérő események mögötti érzelmi konfliktusokat (“ezt vajon miért kaptam, mit nem veszek észre?”), mert bár szinte mindig fájdalmas a felismerés, csak az igazság gyógyít. Az igazságosztó kompjúter azt a programot adja, amit az érzelmekből fakadó logikai értelmezés megírt a génjeimben (vagy a felmenőim génjeiben, akár). A mindenkiért való személyes felelősségvállalás pedig azért is nagyon fontos, mert így érthetővé válik, hogy a gyermekeink jövőjét a személyes lélekállapotunkkal való szembesülés is folyamatosan alakítja. Leginkább ezért saját magamon kell “dolgozni”, s a jó hír, hogy mindezt folyamatosan. 🙂 A “titok” leginkább az egyébként, hogy a fent leírt folyamat nem csak az egészségünk (vagy inkább egésztelenségünk) kibogozása esetén segít, hanem voltaképpen arra is választ kaphatunk általa, hogy “mi vagyok, s miért vagyok?“…

Az ember egy olyan érzelmei által vezérelt élőlény, amely/aki a személyes sorsának (= a küldetésének hivatásával történő egyeztetése) kibogozása mellett egyben egy túlélőgépezet is, s ezt a “gépezetet” leginkább egyetlen princípium irányítja: az igazsággal való szembesülés kép-essége. (Érthető már ezen a ponton, hogy az ún. titkos, szabadkőműves társaságok beavatásai miért olyan nagyon lényegesek? Ha nem tudod az érzelmeidet kontrollálni, azokat feldolgozni, akkor NEM vagy alkalmas egy adott szerepre.) Egyébként pedig ez az a pont, ahol a bevezetőben említett avatárok és tudósok nézőpontjai találkoznak, ahol Dawkins önző génje megöleli az abszolút szellem végtelen szeretetét. A megélésem és az éberségem minősége ugyanis hatással van arra, hogy az elmém milyen programot indít el a sejtekben. (A szervi elváltozások pedig azért következnek be, mert a “meg nem fejtett”, elraktározódott érzelem-energiacsomag valahová “lerakódik”, hogy addig is tudjunk létezni és dolgozni a megoldáson.)

Minden, amit érzünk, amit megélünk és ahogy megélünk, üzenni akar valamit, amellyel az EGÉSZ felé, az igazság irányába halad(hat)unk tovább. S hogy ez a valami az egyéni sorsunkban micsoda, jó esetben kapunk rá egy néhány évtizedet, hogy kiderítsük, ha pedig megfejtettük, akár még boldog öregkorunk is lehet, melyben segíthetünk a következő generációnak is a saját labirintusából megtalálni a kivezető utat.

About the Author:

"Józsi bácsi" egészen pici gyerekként jött a világra. Művészembernek készült, de végül egy boldog senki lett belőle, aki folyamatosan meg akarja fejteni a létezés miértjét és ezért állandóan keres-kutat és keresi a tükröket, amelyekbe belenézhet. Van egy olyan érzése, hogy a világot túl sok propaganda és butítás veszi körül, s hogy valakik, valahol azt szeretnék, hogy a kisember soha nem fejtse meg a leglényegesebb összefüggéseket, s így megfelelő információ és rálátás nélkül mindig a rövidebbet kell húznia. "Józsi bácsi" úgy gondolja, hogy a tisztánlátásért érdemes fellépnie, ezért blogolásba kezd, benéz "a dolgok mögé". :) Részletes infó "Józsi bácsiról" itt olvasható.

Hozzászólások (19)

Trackback URL | Comments RSS Feed

Sites That Link to this Post

  1. Tisztességtelen genetikai baleset | Eszter's Offtopic | 2014-01-18
  1. Peti szerint:

    Köszönöm Józsibá az írást!

    De ha már szavak: ha valami optimális, az nem lehet optimálisabb, pláne nem legoptimálisabb 🙂

    • "Józsi bácsi" szerint:

      Hogy neked mennyire igazad van Peti! Még jó, hogy nem azt írtam, hogy “igazándiból a legoptimálisabb” 😀 (Nem akarom kijavítani a bejegyzésben így utólag sem a hibát, maradjon meg az utókornak, hogy Józsi bácsi szövegel és ő sem tudja.)

      Köszönöm, hogy visszajeleztél!

  2. Analemma szerint:

    Dawkins kijelentései gyakran irritálnak, de azt észre szoktam venni, hogy néha vannak jó elgondolásai, csak elfogult a maga világlátásával a tudomány iránt.

    Mi az érzelem? Miért irányítana az mindig minden esetben, és miért kéne akkora jelentőséget tulajdonítani neki minden esetben? Akkora hatalmat tulajdonítanak neki. Pedig néha csak azért vagyok nyugtalan, ingerült, mert szimplán éhes vagyok, és nem ettem eleget…

    Én nem érzem magamat másokért felelősnek. Mástól sem várom el,legyen felelős értem, az érzelmeimért, a reakcióimért, a döntéseimért. Azok az enyémek. Mindegy kinek a szava/tette hatására cselekszem, magát a tettet én csinálom, nem a másik. Én döntöm el, mit lépek, nem ő helyettem. Hatni valakire csak akkor lehet, ha hagyja. és azt is ő hagyja, nem én erőszakolom rá. Ő dönt, hogy befogad, megfogad, vagy mégsem. Hol volna itt az ÉN felelősségem?
    Nem tudom és nem is akarom befolyásolni, hogy amit másoknak mondok, vagy teszek, az mit vált ki belőlük. Arra nincs hatásom. Ők nem én vagyok. Az elmeteória meg javarészt spekuláció.

    • "Józsi bácsi" szerint:

      Ezt a felelősségkérdést ne úgy értsd, hogy minden pillanatban ezen járjon az eszed, csak azt tedd el, hogy nem tudsz úgy létezni a világban, hogy ne legyél arra hatással. Mivel a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ezért tisztában kell lennünk azzal, hogy a belőlünk kiáramló energia az teremt. Mondok példákat:

      1. Jön szembe valaki az utcán, megkérdezi, hogy merre van ez vagy az. Te nem tudod a pontos választ, de segíteni szeretnél, ezért a legjobb szándékkal ugyan, de rossz irányba küldöd. Ő ennek következtében egy utcai lövöldözés közepette találja magát, lelövik és meghal. (Tudom, ha a nagymamának fütyije lett volt, ő lenne a nagypapa, de közben meg mégsem. Mert ha jó irányba küldöd el, akkor él. Nyilván nem tudhattad, de akkor is Te küldted arra.) Persze lehet azon vitatkozni, hogy mi a karma, de ha a kisfiú és a sadhu történetét elolvasod, akkor láthatod, hogy minden pillanat meghatározó és a teremtő folyamatnak mindenki részese. Azzal is, hogy szól, azzal is, hogy nem.

      2. Szidhatjuk a multikat, hogy a kisvállalkozások tönkremennek, de ha a., bejárok oda vásárolni, akkor az energiámmal hozzájárulok ahhoz, hogy legyenek (vagyis az én felelősségem is, hogy a kisvállalkozások tönkrementek), b., az ott dolgozók felelőssége még nagyobb, mert nélkülük nem is működne az üzlet egyáltalán. Tisztában vagyok azzal, hogy valamiből élni kell, de azzal is tisztában kell lenni, hogy ezzel a teremtő folyamat egy adott irányát támogatom.

      Létezni önmagában felelőséggel jár. Önmagam és mások irányába is. Lehet azon vitatkozni, hogy ez nem így van, de attól még a metafizikai igazsága intakt marad. 🙂 Nem arról van szó, hogy ettől az információtól most már rettegnünk kéne, hogy mit is teszünk vagy nem teszünk, csak legyünk tisztában azzal, hogy a folyamat részeként a felelősségünk metafizikailag mindenkire kiterjed, ezért éberségben kell léteznünk. Sokat beszélnek arról, hogy azzal, hogy én jobb ember vagyok, már azzal hatok a világra, hogy jobb legyen. Most akkor mi ez, ha nem felelősség?

    • "Józsi bácsi" szerint:

      Ami az érzelmet illeti, az azért irányít, mert így működünk. Ha éhes vagy, az is egy érzet. Egyébként magad is kimondtad, ingerült, nyugtalan vagy, mert pl. éhes vagy. De ha teszem azt szándékosan böjtölnél (mint pl. a Ramadan idején a muzulmánok), akkor már máshogy élnéd meg ezt a szitut, vagyis az éhséghez kapcsolódó érzelmed más színezetű lenne, mert pl. örülnél annak, hogy tisztulsz. (Persze ezt azokra a muzulmánokra értem, akik a napnyugta után nem zabálják magukat annyira degeszre, hogy szétszakadnak tőle.)

  3. Bri szerint:

    Kereső “pályafutásunk” során nagyon sok rendszert sikerül felismernünk,megértenünk.Valójában mindegyikben felfedezhető a vélhető rend,a fejlődés aspektusai,az összefüggések hálója.Mint minden ember is egy külön Univerzum a sajátos energiarendszerével,mint egy magban,hernyóban,stb, szintúgy megtalálható a fejlődésnek,a kibomlásnak,a mindenségnek a rendje,így ezek az energia rendek,teremtés aspektusok -mindenben felfedezhetőek.Ez egy energia háló,melyben minden-mindennel összefügg,viszont az Abszolútum állapotát “leképezve”a kibomlott világba ezekben teljesen megérteni nem lehet.Az emberi elme ezt kibontja és leképezi a megismerés fázisában.Az,hogy ki melyikben találja meg önmagát,az szintén az egyén energiarendszerébe és az adott minőségben van kódolva.Ezen cikkedben szintén egy ilyen energiahálót vélek látni.Az érzelmi sík rendbetétele szükséges az Istennel való Egység átélésére,megélésére-mely lehetővé teszi leképezését a fizikai síkon.

    • "Józsi bácsi" szerint:

      Az érzelmi sík nagyon lényeges, talán a legfontosabb. Életünk fordulópontjait mind-mind érzelmekkel indítjuk be legyen az a választott hivatás, párkeresés, gyerekvállalás, nevelés, stb. Ami szerintem fontos, hogy minden ember másik megértési / megélési szinten tart, ezért az egyéni kulcs megtalálása a teljes energia-hálózaton belül egy olyan felelősség, aminek felvállalása nélkül elmaradhat az a felismerés, hogy minek is jöttem ide egyáltalán. Persze lehet, hogy óriásit tévedek, mert csak nekem fontos az, hogy erre megpróbáljak választ találni. 🙂

      Az érzelmemmel való szembesülés ugyanakkor valóban az Istennel (vagy az én Isteni részemmel) való kapcsolódás, mert az a tökéletes elfogadása a teremtés VANságának.

      • Bri szerint:

        Így van Józsi bácsi,talán semmi más nem fontos.Kívánom,hogy maradjunk nyitott szívvel a kegyelemnek,melyben ez a bölcsesség megélhető.Köszönöm

  4. Lenci szerint:

    Ahhoz füzök információt ami arról szólt a cikkben, hogy milyen szerepe van az érzelmeknek és milyen programok hol helyezkednek el bennünk.
    Megfigyelted már?

    Ha sírsz, és a közelben van egy kisgyerek, aki rád figyel, akkor nemsokára odajön hozzád. Sokat nem tud még mondani vigasztalásul, nem tudja megbeszélni veled, hogy mi fáj, de megfogja a kezedet.

    Érezted már ezt?

    Érezted a kis kezet?

    Soha senki nem fog téged még egyszer úgy megérinteni, mint ez a gyerek. Ő tudja, hogyan kell megérinteni. De aztán elfelejti: felnő, rideg lesz és kemény. Ha hozzád ér, semmi nem áramlik a kezéből. De a gyerek kezéből áramlik a gyengédség, a lágyság: az üzenet – apró lénye teljesen benne van az érintésben.

    A bánat természetes érzelem. Ez a részed teszi lehetővé, hogy elbúcsúzz olyankor, amikor nem akarsz elbúcsúzni, hogy kifejezd, kiadd magadból a veszteségek fölött érzett szomorúságot. Ha ki tudod fejezni bánatodat, egyúttal meg is szabadulsz tőle. Ha a gyermeknek megengedik, hogy szomorkodjon, amikor szomorú, akkor felnőttként egészségesen fog hozzáállni a szomorúsághoz és az esetek többségében gyorsan túlteszi magát rajta. Ha a gyermekeknek azt mondogatják: Ugyan, ugyan, ne sírjál már! – akkor felnőttként nehézségei lesznek a sírással, hiszen egész életében mást sem hallott, csak hogy ne tegye. Ezért az ilyen emberek elfojtják bánatukat.

    Az indulat természetes érzelem. Ennek a segítségével mondhatod ki, hogy: ,,Köszönöm, nem”. Nem kell gorombának lennie és fájdalmat sem kell okoznia másoknak. Akikbe belenevelték, hogy az indulat nem helyénvaló, hogy elítélendő átélni és kifejezésre juttatni, azokra felnőttként nehéz idők várnak, amikor szembe kell nézniük az indulataikkal. Az indulat tartós elfojtása végletesen természetellenes érzelemhez, haraghoz vezet. Embereket öltek harag miatt. Háborúk törtek ki, birodalmak dőltek meg.

    Az irigység természetes érzelem. Ez az érzelem hajtja az ötéves gyermeket, hogy ő is elérje a kilincset, mint a nővére, vagy, hogy ő is úgy tudjon biciklizni. Az irigység természetes érzelem, ami arra ösztönöz, hogy újra megpróbáld, hogy addig küzdj, amíg sikerrel nem jársz. Az irigység természetes és egészséges érzés. Az irigység tartós elfojtása végletesen természetellenes érzelemhez, féltékenységhez vezet. Embereket öltek meg féltékenység miatt . . .

    A félelem természetes érzelem. A csecsemők mindössze két félelemmel jönnek a világra: az egyik a zuhanástól való félelem, a másik a hangos zajoktól való félelem. Minden más félelmet a környezet alakít ki az emberben, a szülei tanítják meg rá. A természetes félelem célja az, hogy óvatossá, körültekintővé tegyen. Az óvatosság a test életben maradását szolgálja. Akikbe belenevelték, hogy a félelem nem helyénvaló, azokra felnőttként nehéz idők várnak. A félelem tartós elfojtása természetellenes érzelemhez, pánikhoz vezet. Embereket öltek pánik miatt, háborúk törtek ki, birodalmak dőltek meg.

    A szeretet természetes érzelem. Ha engedik, hogy a gyermek természetesen, korlátozások és feltételek, tiltások és kényszerűségek nélkül fejezze ki, illetve fogadja, akkor nincs is többre szüksége. Mert az így kifejezett és fogadott érzelem önmagában is tökéletesen elegendő. Ám a feltételekhez kötött, előírásokkal és szabályokkal, rituálékkal és korlátozásokkal körülbástyázott, irányított, manipulált és elfojtott szeretet természetellenessé válik. A szeretet tartós elfojtása természetellenes érzelemhez, birtoklási vágyhoz vezet. Embereket öltek birtoklási vágy miatt, háborúk törtek ki, birodalmak omlottak össze.

    A természetes érzelmek elfojtása természetellenes reakciókat és válaszokat hoz létre. Márpedig a legtöbb ember elfojtja természetes érzelmeit. Pedig ezek a barátaitok, ajándékaitok. Isteni eszközök, mellyel elkészíthetitek tapasztalataitokat. Születéskor kapjátok ezeket az eszközöket. Arra szolgálnak, hogy segítsenek boldogulni az életben . . .

    Neale Donald Walsch

    Megjegyzés; A természetes érzelmek elfolytása természetellenes érzelmekké alakulnak át.

    A bánat elfolytása depressziót eredményez.

    Az indulat elfolytása haragot eredményez.

    Az irigység elfolytása féltékenységet eredményez.

    A félelem elfolytása pánikot eredményez.

    A szeretet elfolytása birtoklási vágyat eredményez.Mikor billen át a mérleghinta?

    Mikor lesz már végre olyan az életed, amilyennek megálmodtad?

    Mikor múlik már el ez az állandó libikókaérzés?

    Egyszer fent, egyszer lent. Az élet mindig visszatérít a szenvedéshez, vagy átbillenhet a mérleghinta az öröm irányába?

    Érezheted az életet játszótérnek, ha megtanulod átbillenteni a színes mérleghintát. A színes mérleghinta a csakráidat jelenti, és van egy pont, ahol minden átfordul. Elmesélem hogyan…

    A legalsó csakránk a gyökércsakra. A színe a vörös. Vérvörös, élet-vörös. Ez egy nagyon- nagyon fontos, és ugyanakkor nagyon- nagyon terhelt hely. Szinte nincs is olyan ember, akinek az a csakrája tökéletesen egészséges lenne. Miért? Mert minden szégyent, amitől legszívesebben a föld alá süllyednénk, jól elrejtünk ebben a csakrában, és ahelyett, hogy bizalommal lennénk az élet és a létezés iránt, hogy az ellát minket minden jóval, inkább azt programozzuk be magunknak tudat alatt, hogy nem érdemeljük meg a bőséget. Képzeld el milyen növény nő ki abból a magból, amit ilyen energiával ültetsz el. Márpedig a magod, önMAGod, ebből az energiamagból növeszted ki, és rajtad áll, hogy milyen kertész leszel, és milyen fát nevelsz.

    Aztán jön a tűzközpont, a szenvedély, a szexualitás, intimitás, kreativitás, és a teremtő erő központja, a szakrális csakra. Ez a csakránk is jócskán sérült az elmúlt évszázadok alatt. Takarni kell, szégyellni kell, bűn. Ezek a programok kapcsolódtak hozzá. Ebben nevelkedtünk. Ha otthon nem is, akkor az iskolában biztos. Márpedig az életerőd csak akkor kap újra életre, ha felszabadulsz a régi programok alól, és lobogni kezdesz, mint a narancs láng, ami ennek a csakrának a színe.

    Napfonat csakra. A következő lépcsőfok. Úgy látszik az alsó három csakrában rejtettük el a legtöbb negatív programot. Ha egészséges ez a csakrád, akkor ragyogsz, mint a sárga fényű napkorong. Ha kiigazításra vár, akkor gyakran küzdesz önbizalomhiánnyal, gyakran leszel haragos, ingerült, esetleg féltékeny. Nem tudod kijelölni a határaidat. Vagy kihasználnak, vagy meg sem mernek közelíteni.

    Szívcsakra. Zöld, megnyugtató, békés. Vagy fájdalommal teli, amit sokan összetörtek? A csakrarendszer közepe, a színes mérleghinta átbillenési pontja. Ha ideáig felemelted a kundalini kígyót, nagy baj már nem történhet. Ha gyógyítod, kiigazodnak a kapcsolataid, szerelemben, családban, barátságban és munkában. Nyitottabbá válsz. Megtanulsz egy magasabb minőségi szinten szeretni. Elsősorban önmagadat, és utána másokat is. Megtapasztalod a békét és az örömet.

    Világoskék torokcsakra. Kiigazításra vár, ha nehéz számodra a kommunikáció, nem szívesen engeded ki a hangod, vagy állandó félreértéseid vannak. Ez az önkifejezés központja is, legyen az szavak által, vagy bármilyen alkotásban kibontva. Harmadik szem csakra, a csodálatos indigókék lélekkapu. Az intuíció központja. Ha valaki nem hajlandó megnyitni, akkor csak az elme szintjén érzékel. Ajándék annak, aki volt annyira bátor, hogy kitisztítsa magát alulról felfelé haladva. Ide kapcsolódik a múlt és a jövő, a bölcsesség, a gondolkodás, emlékezőképesség. Itt tud megszólítania lelked, és lángra gyújtani a szívedet.

    Az ibolyaszínű koronacsakra összeköt az Éggel, és a végtelennel kívül, és saját végtelenségeddel önmagadon belül. Így tapasztalod meg az egységet. Varázslatos utazás ez, mely egyre magasabbra és magasabbra emel. Az univerzális energia a csakrákon keresztül lép be a testedbe, és így tudod a magadévá, a részeddé tenni. A csakrák a tudatosság kapui, így ha jelenleg vannak kellemetlen tünetek akár az egészségeddel kapcsolatban, akár különböző életterületeidet illetően, akkor ez arra hívja fel a figyelmed, hogy valami tenned kell a feloldásuk érdekében.

    ,, A teremtés nem más, mint az energia kiigazítása.” – Neale Donald Walsch

    Egy érdekesség a csakrákról és azok fontosságáról.

    • "Józsi bácsi" szerint:

      Hálás vagyok ezért a nagyon értékes kiegészítésért az érzelmekről és a csakrákról, Lenci. A megoldáshoz szervesen hozzátartozik az, amiket megosztottál, remélem minél többen elolvassák és elraktározzák ezt az infót!

      Köszönöm!

    • Analemma szerint:

      Nem csak a gyerekek tudnak odamenni így egy síró emberhez, hanem felnőttek is. Én találkoztam már ilyen példával, nem tartom ridegnek a felnőtteket. Pontosabban szólva: vannak ilyen meg olyan felnőtt korú emberek, és kész.

  5. Lenci szerint:

    Véleményem szerint nem vagyok felelős a másik emberért. Meg is indoklom miért. Minden ember szabad akarattal rendelkezik, vagyis azt gondol, azt mond, azt cselekszik amit akar. Ez egy Isteni ajándék. Sokan erről megfeledkeznek és ilyenkor az okokat, a felelőst másokban, vagy másban keresik. Embereket, tárgyakat, körülményeket, az időjárást, a sorsot,kormányokat, Istent, stb. teszik felelőssé azért ami velük történik, holott ők maguk teremtették meg azt amit megtapasztalnak.
    Mégis miért nem veszik ezt észre? Azért mert nincsenek tudatában annak, hogy mely teremtő központjukból hozták létre az adott tapasztalatot. Ezek a teremtő központoknak több néven említik pl. test, szellem, lélek. Vagy tudattalan, tudatos, tudatfeletti. De említik még Atya, Fiú, és Szentlélek néven.
    Tehát amiért felelősséget kell vállalnom az az amit én tapasztalok meg a saját életemben. Amit viszont a másik ember tapasztal meg a saját életében azért viszont ő magának kell vállalnia a felelősséget. Vannak csportos felelősség vállalások is, pl. családon belüli, vállalkozáson belüli, országon belüli, világon belüli. Ez azt jelenti, hogy mind az ami ezen a bolygón történik azért én is felelős vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy mások helyett is én vagyok a felelős azért ami a bolygón történik. Mindenki vállalja fel a felelősségét a saját szemszögéből, sokkal könnyebb lesz változtatni azon az állapon amiben van.

    A teremtésről íme egy érdekes információ.

    Az élet teremtés, nem felfedezés.

    Nem úgy élsz meg minden egyes napot, hogy felfedezed ahogy azt tálalni szokták neked, hanem megteremted azt. Minden egyes pillanatban megteremted a valóságodat, nagy valószínűséggel anélkül, hogy a tudatában lennél. Nézzük, miért is van ez így, és miért működik.

    1 / Én teremtettelek Isten képére és hasonlatosságára.

    2 / Isten a teremtő.

    3 / Három lény vagy egy személyben. Nevezheted ezeket a Lét Három Oldalának, vagy aminek csak akarod: Atya, Fiú, Szentlélek; test, szellem, lélek; tudatfölötti, tudat, tudattalan.

    4/ A teremtés folyamata testednek ebből a három részéből ered. Más szavakkal, három szinten teremtesz. A teremtés eszközei: a gondolat, a szó, és a tett.

    5 / Minden teremtés a gondolattal kezdődik („Az Atyától ered”). Azután minden teremtést a szó mozgat meg („Kérjetek és megadatik néktek”). Minden teremtés a tettben teljesül ki („És az ige testté lett, és lakozék miközöttünk”).

    6 / Amit elgondolsz, de soha nem mondasz ki, az egyetlen szinten teremt. Amit elgondolsz, és amiről beszélsz is, az a teremtés másik szintje. Amit elgondolsz, elmondasz és megteszel, az nyilvánul meg a valóságodban.

    7 / A gondolkodást, a beszédet és a cselekvést igazán nem tartod lehetetlennek. A teremtés folyamatának következésképp a hitet, vagy a tudást is tartalmaznia kell. Ez az abszolút hit; hit, túl a reményen: a bizonyosság tudata („meggyógyulsz a hited által”). Így a tett, mint a teremtés része, mindig tartalmazza a tudást. Alapvető, belülről fakadó, veled született világosság ez, a teljes világosság, a létezés tökéletes elfogadása.

    8 / A tudás a mélységes, már már elképzelhetetlen hálában rejlik. Az előzetes köszönetnyilvánításban, és talán ez a legfontosabb kulcs a teremtéshez. Hogy már a teremtés előtt hálás légy a teremtésért. Ezt magától értetődőnek tekinteni nemhogy nem elmarasztalandó, hanem egyenesen bátorítandó. Ez a tudás biztos jele. Minden Mester előre tudja, hogy a tett végrehajtatott.

    9 / Magasztald mindazt, és leld örömöd mindabban, amit teremtesz, vagy amit teremtettél. Ha bármely részét elveted, az annyit jelent, hogy elveted önmagad egy részét. Bármi légyen is az, ami a teremtésed részeként kínálkozik, birtokold, fogadd el, áldd, és légy hálás érte. Törekedj rá, hogy ne becsméreld („az Istenit!“), mert azzal önmagadat becsmérled.

    10 / Ha van olyan oldala a teremtésnek, melyet kevésbé találsz örömtelinek, akkor áldd meg és változtass rajta. Hozz másmilyen döntést. Idézz meg egy új valóságot. Gondolj új gondolatot. Mondj új szót. Hajts végre új cselekedetet. Ha nagyszerűen teszed, követni fog az egész világ. Kérd, hogy ezt tegye. Szólítsd fel rá. Mondd: „Én vagyok az élet és az út, kövessetek engem!“ Így kell megvalósítani Isten akaratát, „miként a mennyben, azonképp a földön is”.
    (részlet Neal Donald Walsch Beszélgetések Istennel című könyvéből)

    “A biblia szavai, melyek szerint Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, nem azt jelenti, hogy Isten egy ember a menyországban, hanem azt, hogy az ember Isten a földön. (Blaga)

    Az Univerzum lelke és Isten egy és ugyan az, sőt azonos az emberben lévő isteni, magasabb rendű Énnel is. (Khalil Gibson)

    Isten minden emberben jelen van. És nincs olyan lélek, amelyben az ő tudata fel ne ébredne. (Tolsztoj)

    Tudatosan élni annyit jelent, hogy felelősséget vállalunk cselekedeteinkért. Nem áldozatként éljük meg az életet, hanem mi magunk válaszjuk meg viszonyulásunkat önmagunkhoz és a külvilághoz. Életünket – környezetünkkel összhangban – mi alakítjuk. Minden esetben választunk, de ha mégsem tesszük, mások fognak választani helyettünk.

    • "Józsi bácsi" szerint:

      Én nem azt írtam, hogy mások helyett én vagyok a felelős, hanem azt, hogy felelős vagyok mindenkiért. A szavak sorrendje és így értelme nem ugyanaz. 😉

      Az élet tele van olyan helyzetekkel, amikor tanácsokat osztogatunk, megoldásokat(?) mutatunk másoknak (mint akár szakemberek, akár jószándékú magánemberek), miközben nagyon sokszor nincs meg bennünk a bizonyosság, hogy amit állítunk az tényleg úgy is van. Szerintem ez a felelősség témakörébe tartozik. Pl. a banki hiteltanácsadó, aki az idejét eladva olyan termékeket ad el az ügyfeleknek a saját megélhetése céljából ami az ügyfél számára nem csak, hogy nem előnyös, hanem jogilag még inkorrekt is, már bocsánat, de azért nem csak az ügyfél felelős, aki aláírta a szerződést, hanem az az ember is, aki tudatlanul lenyomta az ügyfél torkán azt a szerződést. Azért pedig, hogy a hiteltanácsadó egy inkorrekt tanácsot adott az a felelős, aki őt kiképezte arra, hogy ezt megtegye. Az életben nincsen arra lehetőségünk, hogy minden területből kiképezzük magunkat nagyon magas szinten ezért nagyon gyakran arra vagyunk “kényszerítve”, hogy a nálunk hozzáértőbbek véleményére adjunk. De az inkorrekt információnak akkor is van felelőse valahol. És aki a láncolatban részt vesz, önmaga is építi a hazugságot.

      Amit a Recall Healing-et oktató és alkalmazó Gilbert Renaud csinál az valami brutális felelősség az ő részéről is, nem csak azok szemszögéből, akik elfogadják a tanácsát. Mert mi van, ha téved? Én azért mertem írni róla, mert 8 napig folyamatosan hozta az eseteket, példákat, valamint a szemem láttára olyan esetfeltárást (+álomfejtést!) csinált az ember, hogy akivel csinálta majdnem leesett a székről (velem együtt). S az, hogy én a szabad akaratomból azt cselekszem, hogy erről írok, rám is felelősséget tesz. Mert ha a Gilbert téved, akkor én a hazug tanainak a terjesztésében részt vettem.

      Az igazság nem attól válik igazzá, hogy mindenki azt gondolja róla, hogy igaz, hanem attól, hogy a metafizikai természete igaz. Mivel pedig rengeteg tudás a fejünkben valójában csak tapasztalat nélküli ismeret, ezért én azt gondolom, hogy a felelősség mindenben és mindenki irányába jelenlévő, mert nem tudok úgy létezni, hogy ne avatkozzak bele a történet folyamatába.

    • fbi48 szerint:

      Hejesírás, óh!
      Helye sírás? Elnézést a kajánkodásért: ha víz akkor, folyik – miként az esemény is; ha elfojtjuk a folyást,akkop nem fog folyni. Egyébként nagyo tetszik a gondolatmeneted.
      Szeretettel FBI

Leave a Reply

CommentLuv badge