látogató számláló

Az "eladás" művészete

2012-09-13 23 hozzászólás

Robert Redford a kritikusok által nem túl nagyra értékelt Tisztességtelen ajánlat c. filmben mondja azt a millárdos John Gage szerepében – miután 1 millió dollárt ajánl fel a gyönyörű és frissen házas Diana-nak (Demi Moore) egyetlen éjszakáért cserébe -, hogy a világon mindennek megvan az ára, vagyis minden eladó. Amikor a filmet láttam, akkor ezt a véleményt elutasítottam, azóta azonban találtam benne némi igazságot, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy bizony minden az “eladásról” és a kommunikációról szól. Minden. (A kommunikáció szó töve a kommun – i.e. communis – közös, általános jelentéssel bír, vagyis olyan jelrendszerre utal, melyet akkor tudunk értelmezni, ha van közös nevező.) Az eladás szót a bejegyzés további részében is “eladás” értelemben fogom használni, utalván arra, hogy ebben benne van a meggyőzés, a hatás gyakorlás és az összes ehhez hasonló “manipulatív” eszköz. 🙂

Nem sokkal eme blog indulása után 2 bejegyzést is írtam arról, hogy a világ egy üzleti vállalkozás, akkor azonban nem tértem ki részletesen arra, hogy az egész vállalkozás legfőbb feltétele – vagyis, hogy a célként meghatározott folyamatos cash-flow termelő tevékenység, legyen az tervezett avultatásból származó kényszerű termékcsere vagy az, hogy a nemzetállamok eladósításából élő nemzetközi pénzvilág tevékenysége megvalósuljon -, arról szól, hogy el tudom-e adni a terméket / szolgáltatást, vagy nem. Nézzetek csak körül a piacon, akárhová nézünk, szinte mindig el akarnak nekünk valamit adni. A reklámok és az ügyes marketing jóllehet ezt sokkal árnyaltabban csomagolja be számunkra, ugyanis tudat alatt a legtöbbünkben ott van egy belülről fakadó tiltakozás, hogy “ne akarjanak nekem eladni semmit!” (többek között ezért is olyan nagy az MLM hálózatokkal szembeni ellenérzés), viszont az is észrevehető, hogy vásárolni alapvetően sokan szeretnek (néha én is), mert az kielégít bizonyos alapvető szükségleteket. Például azt a változatosság iránti igényem szükségletét kiszolgáló belső “kivetítést”, hogy “nem vagyok elég” és egy tárgy / szolgáltatás által majd biztosan “elég” leszek. 🙂 Na jó, nem akarok ennyire cinikus lenni, én is szeretem a gyümölcsös sorbet-et a trópusi naplementében.

Az életünket körülvevő információáradat forrásainak célja – köztük nekem is! -, hogy a kommunikáció hatására az történjen, amit szeretné(ne)k. Minden kommunikáció célja a befolyásolás és valamilyen nézőpont eladása, a termékek és szolgáltatások kapcsán pl. a problématudat felkeltése által a megoldásra való rávilágítás. A megoldás pedig természetesen “mindig” az, amit “én” ajánlok, mert ha kórházként pl. a Gerzson-terápiát ajánlanám rák esetén, akkor ugyi nem keresnék lóvét a kemoterápiás szerek forgalmazásából. Az igazán profi eladási folyamatban egy cég / szervezet ügyesen kommunikálja le felém az ő egyedülálló megoldását arra a problémámra, amelyről nem is tudtam addig, amíg nem szóltak. 🙂

Minden eladás

Ismét nem akarok cinikus lenni, mert a jó marketingnek is van pozitív eredménye, csak résen kell lenni, ha az eladási folyamat kapcsán nem tesszük fel a legfontosabb kérdést önmaguknak: Kitől származik az információ és milyen szándékkal találtak meg vele?

Évekkel ezelőtt hallottam azt a mondást a japán származású amerikai ingatlanmágus Robert Kiyosaki szájából, hogy “ha sikeres akarsz lenni az életben, meg kell tanulnod – valamit – eladni.” Ha körbenéztek az állásajánlatok között, értékesítői munkakörbe szinte folyamatos felvétel van, és sok esetben nem is teljes állásról van szó, hanem jutalékos rendszerben történő kifizetésről, mert így a cégnek sem kerülök pénzébe addig, amíg nem mutattam fel valamit. Vagyis ha el tudok adni, akkor lesz pénzem, ha nem tudok eladni, akkor éhezni fogok. Akárhogy is nézzük, ez bizony így van. És nem csak akkor, ha kenyeret vagy autót akarok eladni, hanem leginkább akkor, ha saját magamat. Az eladás során ugyanis mindig a kommunikáció(m) általi rezgést veszi meg a másik fél. Ha valaha láttad színpadon az Apple egykori vezérét, Steve Jobs-ot – és most tedd félre az ember arroganciáját és minden negatívumát -, akkor tudod, hogy miről beszélek. Megfelelő kommunikáció hozzásegít ahhoz, hogy a bizonyosságomból származó fellépésemre és az általam képviselt nézőponttal kapcsolatos hitemből származó rezgésszintre reagáljon a vevő. Az élet kedves barátaim adás-vétel. Kizárólag ebben a sorrendben. Ha jó rezgést adsz, és ügyesen kelted fel az igényt a világban, akkor lesznek vevők. Ha jó a terméked / szolgáltatásod, akkor vevőköröd is lesz. De ha csak a legjobb csajt / pasit akarod felcsípni, az is így működik. Minden azon múlik, hogy mennyire jól tudsz eladni, ami pedig azon múlik, hogy mennyire jól tudsz kommunikálni kifelé és befelé(!) egyaránt.

Ha el tudom adni saját magamat – amelynek függvénye az, hogy hogyan kommunikálok befelé, vagyis amikor a lelkem és az egóm kontruktívan! diskurál -, akkor van esélyem rá, hogy olyan hatással legyek a világra, amelynek eredményeként számomra is kedvező változás fog bekövetkezni. Nézzük csak meg a politikusokat. Sokan közülük valóban nem érdemesek arra, hogy kvalitásaik alapján választott vezetőink legyenek (sajnos), de mivel a pártjuk kommunikációja és jól megfizetett (eladott) ügyes propaganda által “kerülnek a piacra”, – a kisembert pedig az oktatási rendszer arra képzi ki, hogy ügyes követője legyen másoknak, hogy az életét majd kívülről valakik “biztosan” megoldják(?) – ezért elmegyünk és leadjuk rájuk a voksunkat. Már aki. (Az ország 50%-át ez már nem is érdekli.) A megfelelő kommunikáció azonban igaz a munkavállalás, a párkeresés és bármilyen üzleti vállalkozás esetén is, mert csak akkor lehetek hatással a világra, ha az “eladásra szánt eszmét” jól tudom becsomagolni.

Ha jól írok, olvasni fogják a gondolataimat egyre többen és azt fogják mondani: “Ez a Józsi, ez hiteles! Én tudom!” De ez csak látszat, mert lehet, hogy csak egy senki vagyok. 🙂 Mindenki csak azt tudja rólam, amit én át akarok adni magamból a világnak, ha ugyanis van fogalmam arról, hogy az emberi pszichológia hogyan működik, akkor úgy fogok “eladni” kifelé, hogy a “vevő” tudatalattija megvegye a nézőpontomat. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a bejegyzéseimet manipulatív jelleggel írom, de – és itt ne haragudjatok rám – valójában erről is szó van, teljesen jó értelemben. Azon a szinten ahol éppen tartok, van bennem egy mély bizonyosság, hogy képes vagyok olyan értéket adni az olvasóimnak, amely által az életük – akár kisebb, akár nagyobb mértékben – a megértés által pozitív irányba változik meg. Mindenki, aki ír, azt azzal a céllal teszi, hogy befolyásolja az olvasót. (Nézzétek csak meg a különböző pártállású napilapok vezércikkeit!) Jóllehet az én célom pont az EGYség és nem a kétség megteremtése… Minden ember életének célja, hogy tetteivel hatással legyen a világra. A hatás ugyanis ellenhatással jár – szinte mindig – és általa energiához fogok jutni. Ha lájkoltok, az nekem jól esik és visszaigazoljátok azt, hogy VAGYOK. 🙂

A legfontosabb kérdés: Kitől jön az infó és milyen szándékkal?

Meglátásom szerint érdemes feltennünk önmagunkban “legbelül” ezt a kérdést, akármilyen eladási folyamatba futunk bele. Ami persze naponta többször megtörténik. Mi az eladási folyamat eredménye? Kényelem? Szeretet? Közösség? Összetartás? Széthúzás? Egészség? Betegség? Bőség? Szükség? Micsoda? Valóban jobb, boldogabb, teljesebb emberré akar engem tenni a külvilág marketingje, illetőleg a tömegkommunikációt birtokoló “tőkés brigád” (vagy akár csak egy baráti beszélgetés során a beszélgetőpartnerem), vagy meg akarnak osztani, el akarják nekem adni, hogy a világ gonosz, mindenütt halál terem és – tulajdonképpen – nincs esélyem arra, hogy boldog legyek, mert a terrorizmus már az egész nyugati világot veszélyezteti és a szegénység elleni harc meddő? Ezzel kapcsolatban egy vicces angol szólás jut eszembe (amit inkább nem fordítok le… Így hangzik: Fighting for peace is like fucking for virginity…)

Ki és mit akar nekem eladni és milyen szándékkal teszi? Ez a kulcs.

Hogy visszatérjünk egy picit a filmes témához (a bejegyzésem értéknek szánt tartalmának eladása közben :)) – ha már ezzel kezdtem az egész cikket -, a forgatókönyveknek például előre kialakított felépítése van, melyben pontosan meg van határozva, hogy milyen elemeket kell egy filmnek tartalmazni ahhoz, hogy a végeredményt kajálja a nép. Meg kell határozni a környezet, a szereplők, mellékszereplők megjelenésének, bemutatásának módját, hogy mikor – melyik percben! – történik a fordulat a filmben, és mikor kell éppen felmelegíteni a nézőt, mielőtt éppen leforráznád, vagy fordítva. (Részletesen itt tudtok róla olvasni többet!) Ha maga a sztori jó, a szabályok betartása által nagy eséllyel élvezhető és figyelem lekötő lesz a filmed és ha nagyon jó a rendező, akkor még díj is jár egy ilyen művészi alkotásért. Vagyis amit eladsz, azt meg fogják venni. Ez a cél. Ezért van olyan hatalmas ereje a médiának és ezért keres 20 millió dollárt Leonardo di Caprio egy filmért és még többet James Cameron. (…és ezért vannak az éhenhalástól nem túl messze pl. a metafizikai tradíció jeles képviselői, mint pl. Dr. László András vagy évtizedekkel ezelőtt Hamvas Béla, akik munkájának köszönhetően értelmet nyer a létezés, mert közelebb kerülök ahhoz, hogy mit is keresek itt a Földön, ezek a rendkívüli emberek azonban nem akarják eladni a gondolataikat azzal, hogy a tömeg nyelvén beszélnek, mert akkor sérülne az üzenet. A szavak már így is eléggé torzítják a valóságot. Jóllehet ők nem is azért írnak bármit, hogy eladják, hanem azért, mert teremtő szavaikat meg akarják örökíteni az fizikai univerzumban. A mai világunk azonban arról szól, hogy csak azt fizetik meg nagylelkűen, akinek tevékenységéből plusz pénz és vagyonátrendeződés keletkezhet.) Aki az emberek érzelmi befolyásolásának mestere és rá tudja a tömegeket venni arra, hogy vásároljanak olyan dolgokat, amire nincs is szükségük, maga lesz a király. (A tömegtermékek eladásának egyik fellegvára pedig Hollywood. Amit a sztárok viselnek és használnak, az menő és “kell”.)

Ugorjunk vissza a bejegyzés elején említett filmrészletre:

A jelenet legfontosabb mondata az utolsó: “Minden világos. De nem mondok le őróla.” John Gage tudta, hogy van pénze, és ezért lesz még lehetősége villantani A nőnek. A világban ugyanez történik a gazdasági döntésekkel is. Egy korábbi bejegyzésemben már említettem az ír szavazást a Lisszaboni Szerződésről. Az első körben a nép leszavazta. Az EU bürökrácia mögött háttérből irányító pénzügyi erők ebből nem azt szűrték le, hogy az ír embereknek nem kell a közös EU alkotmány, hanem azt, hogy “bizonyára rosszul kommunikáltunk”. (=nem mostuk ki az agyakat eléggé.) Ezért aztán a második körben az eladás része a félelem kapszula lett. Elhitették az ír néppel, hogy a Lisszaboni Szerződés nélkül az ország lemarad a fejlődő Európa mögött és az senkinek sem érdeke, legkevésbé a népnek, aki ugye jól akar élni. Jött egy újabb “eladás”, és másodszor megszavazták a csatlakozást. Az írek nem élnek jobban azóta, sőt. Viszont elképesztő mennyiségű adósságot halmoztak fel, ami az eredeti cél volt. Akié az adósság, az irányít mindent. Az erősebb – és ügyesebben ugató! – kutya él nemi életet. Ez ilyen egyszerű. A politikában rövid távon a kommunikáció a lényeg, hosszú távon pedig az a képesség, hogy megmagyarázd azt, hogy miért nem az történt, amit ígértél. Vagyis minden kommunikáció és a magyarázatok, eszmék eladása.

Miért rágom meg ennyire ezt a csontot, szinte már unalomig? Hiszen ezt mindenki tudja…

Nos, a tudás önmagában nem sokat ér. Az elméletek és a gyakorlat két külön pálya. Az iskola arra megy rá, hogy az elsőben legyél “büfé” (=nagyon jó), aztán a gyakorlati oldalát majd beléd idomítják később. A lényeg az, hogy ne tanuld meg túl korán tudatosan megfigyelni a saját érzelmeidet. (Persze ezt az oktatók sem tudják, mert ez már következmény.) A nem tudatosan megélt érzelem (pl. vágyakozás az után, amit a társadalom belém akar diktálni) ugyanis póráz, amin keresztül mindenkit rángatnak.

Visszatérve egy pillanatra megint a már említett filmhez, nézzük meg ezt a részletet:

Az üzletember az iskolában vágódik be azzal, hogy eladja a hétköznapiságát, majd 2 cukipofa kutyával varázsolja el a csajt – egy korábbi jelenetben pont a nő említi, hogy 2 kutyus kéne ebbe a házba -, a végén pedig a gyerekkori történet után már nem csak a nő hisz a palinak, hanem már a néző is. Színek, zene, csillogó, megértő női szemek. Kész. Tudjuk – ha végignézzük a filmet -, hogy a milliárdos pali szemét módon játszik a nő és a férje érzelmeivel és kihasználja őket, de itt mégis szeretjük egy kicsit. Mert egy kicsit ő is olyan, mint mi, hétköznapi emberek. Nem kapja meg azonnal, amit akar. És ezért megbocsájtunk neki.

“Hazudtunk reggel, éjjel meg este…” Végre(!) valaki kimondja az igazat. Ismerős? Pártállásra való tekintet nélkül egy ilyen lebukást(?) követően a vezető lemond minden normális országban. Ha viszont jó a kommunikációs tanácsadód, erre nincs szükség, mert minden eladás, csak a hazugságot kell becsomagolni másként. Ha el tudsz adni egy ilyen elkúr@st, akkor király vagy (és nagyon sokat fizetnek neked). Kérlek ne akadj bele ebbe, ha számodra egyébként az “öreg Ferkó” szimpi tag valami oknál fogva. Itt nem Gy. F. a lényeg. Lehetett volna bárki az ő székében, egyszerűen ügyesen eladták az “igazmondó” embert. Ennyi az egész. Ma már erről szól a politika.

A média manipulációjáról született egy remek német alkotás néhány évvel ezelőtt, Free Rainer, a tévéd hazudik címmel, amelyet nem reklámoztak agyon, talán nem véletlenül. Nézzétek meg ezt a 7 perces részletet, nagyon tanulságos:

(A film arról szól, hogy a nézettségi mutatókkal hogyan manipulálják azt, hogy a tömeg befolyásolható és igénytelen maradjon és hogy egy hős ezt hogyan szeretné megváltoztatni. Ha meg akarod nézni a teljes filmet, kattints ide: Free Rainer: A tévéd hazudik – rövidesen elérhető lesz a link!)

Az előző cikkben említettem nektek a spiráldinamika modelljét, melynek lényege, hogy a tudati fejlődés különböző szintjein állunk mindannyian, és sokszor azért nem tudjuk egymást megérteni, mert a zöld szinten álló, már másokért is felelősséget vállalni akaró ember a törtető, még csak ego szinten működő pirosakat oktatja, arról, amit ő még nem érthet, mert nem “nőtt fel” az infóhoz. Ez nem tekinthető “hibának” a piros tudatosságú ember részéről, mindössze így működik a fejlődés. A tenger mélyén úszó halak nem látják a magasan repülő madarakat. Ha nincs közös nevező, nem értjük meg egymást. Ráadásul megfelelő tudatosság nélkül a legkisebb ellenállás irányába haladunk, mert az kényelmes. Popper Péter: Belső utak könyve c. művében így ír erről: “Minden lelki folyamat – hacsak művi szabályozás nemtörténik – spontán a legkisebb ellenállás irányába hat. Pszichés reakcióink is spontán a legkisebb ellenállás irányába fordulnak. Ezért szenvedik el pl. a legtöbb agresszivitást a gyerekek, a beosztottak, mert ők a legkiszolgáltatottabbak, velük szemben a legkisebb a rizikó, ők jelentik a legkisebb ellenállás irányát.”

Legkisebb ellenállás, manipuláció, eladás, dezinformációk, irányított kommunikáció. Mégis, mit tudok ebből tanulni azon kívül, hogy ez “gáz”?

Először is azt, hogy ez a helyzet nem “gáz”, hanem VAN. Ez a valóság. Pont. A világ azért ilyen, mert ilyenné tettük. Aki gondolkodik, vezető lesz, aki nem, az követő. Ha hagyom, hogy érzelmileg befolyásoljanak, mert bennem lévő változatosság iránti szükséglet miatt logikus, bal agyféltekés érveket keresek az érzelmi, jobb agyféltekés döntéseimre, akkor irányítanak engem. Ez persze nem feltétlenül baj, hogyha végig tudok róla. Hiszem, hogy az életben az egyik legfontosabb feladatunk az, hogy tudatossá tegyük azokat a folyamatokat, amelyek hatására döntéseket hozunk.

Az élet adás-vétel. Ebben a sorrendben. Amit adsz, az jön vissza. Ha szeretném mások figyelmét megkapni Én is, meg kell tanulnom kommunikálni: őszintén egyetérteni, kedvesen – de határozottan – ellentmondani, szívből elnézést kérni, örömmel megdicsérni, felemelően elismerni mindent, és mindenkit, amit és akit képviselek. Mivel mindenki a saját szintjén “nyomorog”, ezért azzal nem jutok előrébb, ha büszkén és egóból nem értek egyet a másik ember nézeteivel. Ha megpróbálom megérteni azt, hogy “ő honnan jön” (=ilyenkor az történik, hogy a tudatalattim igyekszik megfejteni azt, hogy a másik ember pl. a spiráldinamika modellje szerint éppen “milyen színű” tudatállapotban van), akkor van esélyem arra, hogy a másiknak el tudjam adni a saját nézőpontomat. Ha a szeretet és az EGYség vezérel, akkor nem kihasználni fogom és lecsapolni az energiáit a másiknak, hanem egy olyan konstruktív (=építő) helyzetet teremtek, ahol az energia cserél és feltölt.

A háborúk, gazdasági és politikai csatározások – amelyeket gyönyörűen adnak el nekünk a médián keresztül -, és az egyre nehezebb általános életkörülmények + a terjedő közöny(!) lehet az oka annak, hogy egyre többen keresnek közösségeket, vagy lelki kapcsolatot olyan emberekkel, akik érzik, hogy ez a hedonista világkép nem annyira ötös. A létrejövő szerveződések azonban nehezen tudnak nagyok lenni, amelynek meglátásom szerint az az oka, hogy egyrészt a tömeg méretéhez képest a tudatosan gondolkodók száma nem túl sok, másrészt pedig sok esetben az önmagukat tudatosnak gondoló emberek egyszerűen nem tudnak eladni. Nem az a nagy mutatvány, ha azokra sikerül hatással lenned, akik úgy rezegnek ahogy Te, hanem az, ha olyanok szívét éred el, akik még egy másik létrendi szinten tapasztalják meg a vanságot.

Az eladás célja mindig az, hogy “a vevő” által tudat alatt feltett kérdésre, mely így szól: “Mi ebben a jó nekem?”, olyan választ adjunk, ami a fogadó felet érzelmileg megmozdítja. Az üzenetet mindig meg kell tudni tisztán, hatásosan szavakba és tettekbe önteni lehetőleg úgy, hogy az összefogás valamiért és ne valami ellen történjen. Én arra bíztatok mindenkit, aki változtatni akar a világon, hogy tanulmányozza az eladás művészetét, mert a dolgoknak nincsen minősége, csak annak, aki használja őket. Magyarul ha jól célt szolgálunk azzal, hogy eladunk egy ember- és szeretetközpontú eszmét, akkor a pozitív “manipuláció” (értsd befolyásolás) eredménye pluszos. Ha tehát mostantól fogva valakivel összefutsz és vitába keveredtek, bátran állj elé és kérdezd meg mosolyogva: “Na öreg, mit akarsz ma nekem eladni?” És ha olyan eszmét, amitől a világ a szeretet – és ahogy Hamvas Béla a történet előtti (=létállapot, melyben MI van ÉN helyett) időre vonatkoztatva a LÉT – irányába halad tovább – és Te hiszel abban, hogy ez Téged is épít -, akkor működjetek együtt. 🙂

Nagyon lényeges pontja az “eladásnak”, hogy nem pénz kell hozzá, hanem egy lényedből fakadó mély hit az eszmében, amit képviselsz. John Gage-nek – a fent említett filmben – ugyan egy bizonyos szintig ment az eladás folyamata, a történet végére azonban kiderül (mert Hollywood ezt akarta nekünk eladni!), hogy a pénz nem minden és van a léleknek egy olyan szintje, ahová nem érsz el akkor sem, ha tiéd az összes zsé a világon. Ettől függetlenül az, aki elér odáig (a lélek azon szintjéig), ugyancsak eladta magát azzal, hogy őszintén felvállalta önmagát és ezt megfelelő módon kommunikálta le a világ felé.

Próbáltam magam meggyőzni még korábban, hogy ez túl egyszerű magyarázat a világ irányának meghatározását illetően, de mindig ide lyukadtam ki, ezért gondoltam, hogy ezt leírom egy bejegyzésben. Tiéd lehet tehát a legfantasztikusabb, világrengető ötlet, ha nem tudnod eladni, nem sokra mész vele. (Tom Hopkins, Stephen R. Covey, Dale Carnegie sokat segíthetnek ebben neked.) Fontos megjegyzés: Sokszor a legmélyebb és leginkább sorsfordító írások, könyvek “reklámja” azért olyan gyenge, mert a tömeg nem érti az üzenetet és így nincs sok értelme népszerűsíteni azt.

Na elmegyek a kocsmába és hatással leszek egy kicsit a hozzám hasonló “kocsmatöltelék cimboráimra”, hogy megvegyék az eladásra szánt nézeteimet, különben még elmarad a visszaigazolása annak, hogy VAGYOK. 🙂 Egészségetekre nagyon sok szeretettel!

Vigyázat, csapda!!! (Kiegészítés 2012. szeptember 21-én): Az alább olvasható véleményeknek köszönhetően rájöttem, hogy a cikkben említett folyamat egy féligazság, ami valójában hazugság. A “minden az eladásról szól” c. világnézet ugyanis csak egy olyan valóságban nyer igazolást, amelyben az egyén nem törekszik a benne lévő metafizikai igazságra (valamiről nem mondom, hogy ez jó, amikor tudom, hogy az sz@r, akkor sem, ha jól tudom tálalni és így mások is egyetértenek velem), hanem önhazugságokkal nyugtatja önmagát, hogy az érvényesülés és a boldog élet titka a megfelelő kommunikáció. Ezzel kapcsolatban rövidesen írok egy újabb bejegyzést, mert fontosnak tartom, hogy a blog olvasói különbséget tudjanak tenni a szubjektív valóság és az objektív IGAZság között. Én is most értettem meg, hogy ez mit is jelent.

Köszönöm Kozma Szilárdnak, Joó Violettának és Szabó Lindának a kíméletlen, engem az abszolút igazság felé irányító egyértelműen jó szándékú hozzászólásaikat!

About the Author:

"Józsi bácsi" egészen pici gyerekként jött a világra. Művészembernek készült, de végül egy boldog senki lett belőle, aki folyamatosan meg akarja fejteni a létezés miértjét és ezért állandóan keres-kutat és keresi a tükröket, amelyekbe belenézhet. Van egy olyan érzése, hogy a világot túl sok propaganda és butítás veszi körül, s hogy valakik, valahol azt szeretnék, hogy a kisember soha nem fejtse meg a leglényegesebb összefüggéseket, s így megfelelő információ és rálátás nélkül mindig a rövidebbet kell húznia. "Józsi bácsi" úgy gondolja, hogy a tisztánlátásért érdemes fellépnie, ezért blogolásba kezd, benéz "a dolgok mögé". :) Részletes infó "Józsi bácsiról" itt olvasható.

Hozzászólások (23)

Trackback URL | Comments RSS Feed

  1. Voldi szerint:

    Józsi bá, különösen tetszett ez az írásod.

    Nagy dolog lenne, ha kifejtenéd ama “elméletet”, hogy ha adunk, akkor kapunk is. És ahhoz, hogy bőségben legyünk, adnunk kell a bőséget mások felé. Teát először nekünk kell áramoltatni a bőséget. Pontosan ezt írja Tolle az Új földben, amikor a bőség megteremtéséről ír: minden bőség forrása valójában nem kívül található, hanem része annak, aki vagy.
    Ha bőséget áramoltatunk ki, pl. adakozunk, akkor viszont kapunk, mégpedig olyat, amit adtunk. Attól függ, mit adakozunk: pénzt, mosolyt, vagy akármit.
    És ráadásul többszörösen kapjuk vissza.
    De ezt írja Neale Donald Walsch is, a Gazdagságról c. írásban.

    Ezzel kapcsolatban neked van tapasztalatod?

  2. Karcsi szerint:

    Ez a “kitől jön az infó és milyen célból” valóban fiontos kérdés és nem csak az üzleti világban. Éppen most olvastam egy remek rövid cikket arról, hogy miként próbálják egyesek “eladni” az ateizmust arra számítva, hogy az információ hitelesnek bemutatott forrásokból származik. Egész társadalmakat lehet így ilyen vagy olyan irányba terelni. http://szelveso.blogspot.hu/2012/10/az-elso-ok.html

  3. Gábri Máté szerint:

    Végigolvasva a hozzászólásokat…, huhh! 🙂 de bosszantó ez a kedves Violetta és Szilárd! Kicsit egysíkúan gondolkodtok, ha nem haragszotok meg. A hozzászólásaitokból nekem az egó és az irigység jön le. “Én vagyok az okos és felvilágosult és mindenki más csak sötétben botorkáló, boldogtalan tudatlan.”

    Lekicsinylő a hangnem, arrogáns a stílus és agresszív a jelenlét. Ezek után nehéz fogékonynak lenni, még ha jó szándék vezérel vagy van is igazság a mondandótokban.

    Hiányzik az alázat…

  4. Fehér Péter szerint:

    …valamint, nagy hiba azt feltételezni, hogy az ember alapvető tulajdonsága a hatáskeltés. A cél nem a tudatos hatáskeltés. Hányszor írta Hamvas, hogy az igazi nagy művek az íróasztalfióknak íródtak, meg a kandallóknak. Jeljépe ez is annak, hogy az igazi hatások Isten és ember között zajlanak. Ne a virág leveleit öntözd, hanem a gyökerét. Az ember életében nem a hatáskeltésnek kell, hogy prioritása legyen. Ha “úgy” él, úgy is hatást fog kelteni. Igazit.

  5. fk szerint:

    Jól belenyúltál!!
    Az érvelésed valahol billeg … nem tudom megmagyarázni hol, de érzem.
    A világ ennél “hálisten” sokkal kerekebb … merülj bele jobban … érezni fogod.
    Üdv

  6. Attila szerint:

    Köszi Józsi bacsi! Én sajnos azok az emberek közé tartozom, akik azt gondolták örökké, hogy kár az igaz gyöngyöket a disznók elé dobni. Vagyis, ha valaki nem nyított arra hogy befogadja az üzenetem, akkor nem pazaroltam arra sok energiát rá. Hogy érdekelt, vagy nem az illető azt rövid idő alatt meg lehet állapítani. Talán azért sem erőltettem, mert kételkedése érvei negatív hozzáállása energiat vesz el tőlem, esetleg átad az ővéből és hatása alatt leszek egy ideig. De… elgondolkodtat, biztat amit írsz és igazad van abban, hogy a Jó köré csoportosult emberek nem lehetünk ilyen szempontból túl kényelmesek. A célt tekintve pedig keveset ér ha megelégszünk azzal, hogy “nekem, nekünk van”.
    Üdv neked
    Attila

  7. Józsi bácsi szerint:

    Már értem. Ha a szavak a Te szádból félreérthetők és erre rávilágítok, akkor az pszichológiai ügyeskedés, ha viszont én írom azt, hogy nem intelligens dolog a személyeskedést belehozni egy ilyen beszélgetésbe, akkor a párod nekem jön, hogy nekem fogalmam sincs az “intelligens” szó jelentéséről.

    Azt hiszem, most jött el az a pont, ahol befejezem ezt a beszélgetést, mert mi nem fogunk egy nyelvet beszélni. Tisztellek és szeretlek benneteket és köszönöm a tanításokat, de elfáradtam a Veletek való eszmecserétől.

    Legyen csodaszép az életetek a Szilárddal együtt és kívánom, hogy a bennetek lévő teljesség sok embert elérjen a földi utatok során.

    Szeretettel:

    az igazi Én 🙂

  8. Joó Violetta szerint:

    “…de nem hatáskodok” – látom már érzed Te is, hogy ezt csinálod, ha ego szinten kommunikálsz. 🙂 – Jaj, mindig ezzel jönnek a pszichológia követői. Keverik a szezont a fazonnal. Pont ekkora hiba összekeverni az igazi ént, ami igenis, hogy tud médium lenni, és nem kell ahhoz egyes egyáltalán a kicsi egó… Az Oroszlán jegy lényegéről beszélünk. Az Oroszlánnak a pozitív megnyilvánulása az isteni öntudat. És általában, azok, aki pszichológiával foglalkoznak csak és nem spiritualitással nem tudják észrevenni a különbséget, és arra, ha valaki képviseli saját magát mutogatnak és mosolyognak elfogadóan, mint egy butus gyermekre (mert hogy az ego csak a gyermekeknél funkcionál, amíg nincs önálló öntudat és felelősség) na, lám te is “ego szinten” kommunikálsz…. Az, hogy valakit az egó vezérel, vagy az isteni öntudat nem azt jelenti, hogy a kommunikáció tantárgyából haladó vagy kezdő-e… ez egy művi pszichológiai kifejezés. Mondták már nekem, hogy “szív-csakra” szinten kommunikálok (leminősítően) szintén egy pszichológia hívő. Linda barátnőnket kell idézzem, akit az előbb méltatlanul ki is hagytam a kauzális asztrológusi ajánlóból, ő is végez feltárásokat. Tehát, persze, hogy minden ami egymással találkozik hatással van egymásra… Ettől még nem jelenti azt, hogy mindenki hisz a csomagolás erejében, és mindenkinek az élete a kommunikációja hatásán múlik… Nem a kommunikációnál kezdődik az ember. És minden a gyökereken múlik. Semmi megjátszott nem tud igazi boldogságot hozni. Akkor meg milyen tálalásról beszélünk? milyen kommunikáció szintekről, amikor csak megváltottsági szintek vannak? Információ csomagolás nélkül? – Persze. Az enyém, a Lindáé, a páromé, és még sorolhatnám. Mert ez a csomagolás szó, megint egy gyakorlati szó, amit én negatív értelemben ismerek csak szellemi jelenségekre. Mind médiumok vagyunk és egyedi valamennyire a megfogalmazásunk, de azért egy nyelvet beszélünk, és aki igazat beszél mindig szépen beszél. De ne egosítsuk annyira a megfogalmazást, ne adjunk már akkora hangsúlyt a stílusnak. Legyen izléses az ember és kész. Nincs mit ragozni. A szavakat és a nyelvtant nem én találtam ki, akkor miért kellene úgy hanyatt esni holmi fogalmazási bravúroktól, kedves Józsika, annyira, de annyira nem a csomagolás és nem a nyelvi esztétika számít… bár, én nem szeretem az ember egyéni stílusát csomagolásnak nevezni, és nem is fogom. Aki igazat beszél eggyé olvad az igazsággal. Csomagolni csak a hazugságot kell valamibe, amitől az igaznak tűnik. Ne hitesd te el az emberekkel, hogy akinek az Isten ad Igazságot, ne adna máris szavakat hozzá, vagy hogy nem elég kifejezőket. Mert nem lehet szavakat az igazság nélkül megérteni. Ügyeskedni lehet, ahogy Linda is írta: “mintha” jelleget elérni. Hogy meg vagyok győződve valamiről, vagy ezt a hatást keltem… – hogy ez bármi lényegeshez elég, csak a pszichológia hívők hiszik. Világi a logikád és ettől nem lesz kerekebb a világ.

  9. Józsi bácsi szerint:

    Nem eladsz, hanem “eladsz” (az idézőjel átvitt értelmet ad egy szónak, sok esetben metaforikus jelentést): tálalsz, hatást kiváltóan fűzöd a szavakat csokorba. Erről szól a kommunikáció. Az is, amit itt csinálunk. Ennél pontosabban már nem tudom ezt elmondani. Sajnálom, de az ego korlátoz. 🙂

    “Nem a szándék a döntő, hanem maga az információ, csomagolás nélkül.”

    – láttál / hallottál Te már információt csomagolás nélkül? Ha igen, kérlek mutasd meg. Mivel van forrása minden információnak, amelyre a forrás tudatállapota is hatással van, nehezen tudok elképzelni olyan infót, ami csomagolás nélküli. A Hamvas által nagyra becsült keleti szent könyveket is leírta valaki, akinek volt lelkiállapota meg érzelmei.

    Én Platónnal értek egyet: a valóság tökéletlen lenyomata az ideák világában meglévő tökéletességnek. Amit leírtunk, bármilyen írás (info), amire hivatkozunk, már sérült és a történet utáni időhöz tartozik.

    Nagy tévedés, hogy azért írok, hogy egyetértsenek velem, bár kétségtelen, hogy az egómnak jól esik, ha a gondolataim lámpát kapcsolnak. De mint ahogy Veled is megteszem, örömmel részt veszek egy konstruktív beszélgetésben, mely rávilágít a korlátozottságomra, mert fejlődni szeretnék.

    Hogy az egótól el kéne távolodni? Sokáig gondoltam így, aztán meggondoltam magam, mert a fizikai létezésben nem tudom kikapcsolni az egót, csak tudomásul tudom venni, hogy van. Ki az aki írja ezeket a sorokat? A szellemed? Te milyen médiumon keresztül vagy képes a fizikai valósághoz kapcsolódni? Ki az benned, aki ahelyett, hogy a szeretetteljes vansággal elfogadná az én korlátozottságomat, állandóan emlékeztetni akar arra, hogy önhazugságban élek? Én nem hazudok neked: ez bennem az ego. Ugyanakkor nem azonosítalak az elméddel és bármennyire is emlékeztetsz arra, ami az egómnak még feladat, szeretlek. Mert a szellem, amelyből vagyok, nem tud mást tenni. 🙂

    “Bár, a parlagfűvel lennénk ilyen megértőek, mert az a fejlettségi szintje tetején áll szegény.” – Tökéletesen egyetértek veled.

    “…de nem hatáskodok” – látom már érzed Te is, hogy ezt csinálod, ha ego szinten kommunikálsz. 🙂

    Lehet, hogy a pszichológia tudománya egy tévút és itt van köztünk a legnagyobb különbség. Én az emberi psziché működését és szükségleteit is a VANság részeként szemlélem és úgy gondolom, hogy a szellemi fejlődés is azáltal megy végbe (részint), hogy ezeknek a mechanizmusokat a működését tudatos szintre emeljük. Persze ez nem feltétlenül szükséges, mert nagyon is elképzelhető, hogy Te azonnal képes vagy tudatszintet ugrani, ha olyan élmények érnek. Nekem sajnos ahhoz, hogy fejlődjek, kellenek az ilyen mankók.

    És nem erőltetem az igazamat, csak elmondom a véleményem. De hogy valóban tévedek-e, ezt egyedül az Isten tudja és szokta is jelezni, amikor teljes mértékben tévúton járok, mert akkor fájni kezd a szívem és összevissza ver. (Ez fiziológiai tapasztalat.)

  10. Linda szerint:

    “aki nem elmerülni akar a létezés misztériumában, csak érteni akarja,”

    Józsi bácsi, kérlek szépen ezt magyarázd meg, hogyan gondolod. Hogy lehet nem elmerülve élni a létezésbe, hogy lehet a létezésen kívűl létezni?

    Amikor él az ember, felelős önmagáért és másokért is.

    Abban a képzetben élek, hogy minden egyszerre itt van és semmiféle szint nem rezeghet úgy,hogy az összes többit ( a teljes lényt) ne érintené. Lett légyen az polgárilag a boltos Erzsi vagy az államelnök. Maga az emberi lény nem létezhet csak úgy, ha benne van a létezésben “szőrőstől-bőrőstől”.

    A hatásról.Hát éppen ez a baj és a lényeg itt: akármit mondok nincs hogy ne hasson a másikra, mivel az egész létezésben, annak minden porcikájában a Létezés köszön vissza. csak megkülönbőztetni kéne mi a valóság és mi a “mintha”. És az a veszélyes, amikor összemosódik a mintha a valósággal. Azért kell a személy és a személyesség, mert ott lehet tetten érni.
    Hiába nem akarok valakinek ártani, mert azzal, hogy bennem- a személyemben-valamilyen vonásban, színten, színvonalon felcserélődik vagy összemosódik a valóság a “mintha”-val, már ártok. Sose csak másnak, hanem egyszerre ezzel magamnak is.
    Ennek van nagy-nagy súlya : sose ártok úgy senkinek, hogy magamnak ne ártsak. És itt már nagy lett a tét. És ez nem egoizmus, hanem felelősség. Itt már nem arról van szó, hogy “meghatódok, mennyit foglalkozol velem”, hanem arról van szó, hogy neked hamisat mondok, magamnak is azt mondom egyúttal. Egy-úttal. Egyszerre .

    Azért jó Hamvast olvasni, mert erre fény derül. Hogy mekkora óriási a tét , amikor komunikálok. Mert sose komunikálok úgy senkivel, hogy egyúttal magamnak is ne ugyanazt mondanám. Igen ám, de ez a magam nemcsak egy csupajó és tiszta lény, hanem ott az árnyék is. És nagyon oda kell figyeljek, hogy amit mondok, azzal önmagam is tisztítom vagy zavarom.
    Ezért kell az éles kép, a személyesség, hogy tetten érhető legyen az ember számára önnön hamissága. Ezért kell a komunikáció, hogy ez jöjjön elő és nem azért kell a kommunikáció, mert érdekes vagy szórakoztató.
    És ezért jó, ha erről itt, most beszélgetünk.:)

    Bármit teszünk, a másikban képet ültetünk el. Így hatunk. Hamis info, hamis kép. Azt hisszük, ez ártatlan . Nem az. Mindennek van következménye. Nem mindegy a személynek se, aki adja. Ezért kellene vigyázni és lehetőleg transzparensnek lenni. Hogy ne romboljuk létünket.Senkiét.:)
    Azt hiszem felelősségel élni azt jelenti, hogy személyünket transzparenssé tenni , kitísztítani és úgy közvetíteni, hogy csak jól lemért és kiforrott gondolatokat adni.

    Nem mindegy : eladni és adni. Magamat nem eladom, hanem adom.

  11. Józsi bácsi szerint:

    Kedves Violetta!

    Soha életemben nem éreztem azt, hogy egy vita – (vagy inkább beszélgető) partneremnek (szinte) mindenben igazat adnék. Te ilyen vagy. Továbbra is köszönöm, hogy időt szánsz arra, hogy megoszd velem a benned lüktető energiákat.

    Én nem csűröm-csavarom a szavakat, hanem mást jelentést és érzelmet társítok hozzájuk. Nekem az “eladás” és a hatás elérése nem bűn. Minden kommunikáció, legyen az verbális vagy non-verbális, önző vagy önzetlen, hatást ér el. Akkor is, ha nem akarjuk. Bemegyek az ABC-be és nem “eladónak”, hanem “Juli néninek” szólítom a pénztárost, és máris hatást értem el. Kiemeltem a személytelenségből. Jézus a tanításai során felkapcsolta a lámpát, Hamvas úgyszintén. Ha nem azzal a céllal működne bármilyen egyház, vagy spirituális mozgalom, hogy hatással legyen a világra, semmire nem lenne jó. Ha téged gyermekkorodban betettek volna az állatok közé és soha nem szólnak hozzád egy szót sem, nagy valószínűséggel beszélni sem tudnál, vagyis a külvilág verbális kommunikációja nem hatott volna rád. Az, hogy tudsz beszélni, egy szándéknak köszönhetően történt meg.

    Pontosan tudom, hogy mit jelent adni önmagamból, a bennem lévő szeretet-energiából úgy, hogy SEMMIT nem várok el érte. De ettől még a belőlem kiáramló energia hatással van azokra, akiket megérint.

    És talán Ti azt gondoljátok, hogy nem “eladni” akarjátok a tudásotokat, tévedtek. Mert kb. 1 hete jártok vissza erre az oldalra és folyamatosan ontjátok magatokból a szeretetteljes energiát azért, hogy jobb emberré tegyetek engem. (Különben nem jönnétek vissza és hagynátok, hogy vergődjek.) Ez pedig megint azért van, hogy hatással legyetek rám és azért osztod meg Te is és Szilárd is saját megtapasztalásait az általatok üzemeltetett weboldalakkal és fórumokkal, hogy az engem – sok esetben vakon – követő és látszólag velem egyetértő olvasótábor ne rossz irányba menjen az én tévtanításaimtól, hanem találják meg a helyes utat. Vagy most is tévedek?

    • Joó Violetta szerint:

      Kedves Józsi, te adtál már el úgy egy kocsi búzát, hogy végigszórtad több 10 km-en? Ez sem gyakorlati értelemben, sem szellemi értelemben nem eladás. Én erre utaltam, ezt írtam eddig is. Miért írod, hogy mindenben igazat adsz, amikor ugyanabban a hozzászólásban aztán többször rácáfolsz.. És azt állítod, mi eladni akarunk. Méghozzá az energiánkat, szeretetünket? Én megírtam, hogy a szeretetet nem lehet eladni. Energiát eladni – én szándékosan nem adtam neked energiát, csak információt.

      Ne haragudj, de látva ezt a sok-sok kétfelé magyarázást, egy kicsit az igazság felé húzást, egy kicsit a világi logika felé húzást, tényleg csak azt tudom mondani, hogy mielőbb készítess magadnak egy kauzáils asztrológiai elemzést. Saját magaddal szembeni igényességből, mert az Árnyék-Éned igen csak megvezet téged és összemos sok mindent. A hatás, tulajdonképpen egy következmény. És igen valóban mindenkinek a célja egy következmény. Tehát a haladás. De nagyon aljas trükk ezt mindenkivel lenyeletni úgy, hogy mindenkit az eladás érdekel, és mindenki azért beszél hogy az ő egyéni érdeke megvalósuljon, az történjen, amit szeretne… értem én, hogy kocsma-nyelven beszélsz, csakhogy istent kihagyod.
      Beszélni valóban megtanultam, nemes szándék volt a szüleimtől, hogy megtanítottak, de ha már itt járunk egyáltalán nem a szándék a döntő, hanem maga az információ, csomagolás nélkül. Én a szüleimtől láttam sok téves helyzetkezelést, tévinformációkat, magukról, magamról, ami a legrosszabb, hogy a világról is, amit egy gyereknek a szülei szűrnek le. Hiába volt jó a szándék. Lelki-nyomorba süllyesztett. Egyszerűen azért mert hazug volt. Kegyes hazugságok. Kényeztetés, amely a világot lágyabbnak és szabályok és kötelességek nélkülinek mutatja. Nem az ember dönt arról, hogy egy általa vallott elvvel és gyakorlatával árt-e másnak vagy sem, egyszerűen magán az elven, az igazságtartalmon múlik. Nem egyéni megítéléseken. Szóval a fenti ebből a szempontból is hibás elméletre alapszik. Valótlan.
      Józsi egyszerűen arról van szó, hogy az én tudatalattimnak hiába dobsz szalonnát, hiába értesz te a pszichológiához, ha az én tudatalattim valamiért nem úgy működik, mint a veled egyetértők-é. Mondhatnám, hogy azért, mert tudatosabb vagyok. Tudatában vagyok az Árnyék-Énemnek, de mások még egynek érzik magukat azzal. Az egóval.
      Az egó és a lélek konstruktívan diskurál? 😀 Majd abból kedvező változás lesz…. Isten őrizz milyen kedvező lesz az! Az igazi én biztos nem diskurál arról, hogy az egó szintjén levő nem hibás mert a fejlődés egy alacsonyabb fokán áll. Hibás, nem hibás. Vét, téved és igen is érdeke, hogy ezt megértse. Nem akarja, azaz ő dolga. De az idő 21 éves önálló szellemi korba lépett személyeknél folyamatosan aktuális a megértésre. Bár, a parlagfűvel lennénk ilyen megértőek, mert az a fejlettségi szintje tetején áll szegény.
      És hogy legyen világos, hogy mennyire nem csak az eladás és egy konkrét hatás érdekel, kedves Józsi, ha le akarsz számolni a magadat félreinformáló, hasadba lukat beszélő-spekuláló, végülis valósághamisító Árnyék-Éneddel rendeld meg a horoszkópod, de nem hatáskodok én arra, hogy feltétlenül tőlem vagy Szilárdtól, vannak még más kauzális asztrológusok is: Dénes Mária, János-Széll István.
      A pszichológia pontosan az Ikrek karmások kedvelt tudománya, mert az egóval való kiegyezés és együttélés sikerével és boldogságával kecsegtet. REménysugár, hogy valahogyan elviselhetően, de lehet az egóval és az egyéni kis csakazértis igazságainkkal együttélni. Hogy lehet boldognak lenni, nehézfejű Micimackóként, mert az elég, ha látszólag ártatlanok vagyunk, s az ártatlanságot a bizonytalanságunkban látjuk. Igen ám, de az ember, az ember és nem mesebéli Józsi bácsi… Mert íme ez a Józsi bácsi is mind erőlteti az ő igazát. Szelíden egyetért, majd két-három helyen megint és megint és újból ellentmond. Nem csak Józsi bácsi kitalálójának, de már Józsi bácsinak is van Árnyék-Énje, aki egy hozzászóláson belül ellent mond “saját magának”.

  12. Joó Violetta szerint:

    Tanulmány az Ikrek karmáról, az Árnyék-Énről. Arról a bajkeverő részünkről, amely a gyakorlati logika köntösében okoskodik spirituális és létkérdésekben.
    http://www.kozmaszilard.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=492&Itemid=32

    Attól, hogy minden csak üzletnek tűnik, még nem azt jelenti, hogy tényleg mindenki számára az, s pláne nem azt, hogy ez lenne a világ, az emberiség rendeltetése.

  13. Skyler szerint:

    Józsibácsi vazegg, ez a TVd is hazudik film annyira szar, hogy szavakat is nehéz rá találni!!!

    • Józsi bácsi szerint:

      Kedves Skyler,

      Ennyire benéztem volna, vagy csak lehet, hogy más a nézőpontunk? 🙂 A film, mint alkotás valóban nem egy Fellini, de tegyük fel, hogy egy olyan ember nézi végig, aki eddig Győzikén és Barátok közt-ön nevelkedett. Egy olyan lélek, aki számára a híradó szentírás, mert egy olyan kedves arcú ember mondja be a híreket, aki biztosan nem hazudna. Te már egy lényegesen magasabb szinten tartasz hazugság toleranciában, mint az átlag, ezt ne felejtsd el. Persze lehet, hogy velem van a baj, mert vagyok annyira őrülten idióta, hogy még egy nem világszínvonalú alkotásban is találok pozitívumot, mert mindig úgy nézek rá, mint egy mátrixban élő ember, aki csak éppen kóstolgatja a mátrixon kívüli világot. 🙂

      Az őszinte véleményedet mindenesetre nagyra értékelem és köszönöm a visszajelzésedet!

      Kedves Violetta!

      Kezdem elhinni, hogy tényleg ennyire rosszul kommunikálok. 🙁 Én egy szóval sem említettem, hogy minden üzlet lenne, csak azt, hogy minden kommunikáció célja a hatás elérése, amely érzelmileg megérint és így “megveszem” a gondolatot. Te is és Szilárd is azt szeretnétek, hogy az a mély hit és bizonyosság, amely tevékenységeiteket és hétköznapjaitokat áthatja, több emberhez is elérjen, i.e. szeretnétek “eladni” ezt a bizonyosságot másoknak, mert azt tapasztaljátok, hogy van benne igazság. Lehet, hogy az “eladás” egy rendkívül pongyola megfogalmazása ennek a nézőpontnak, de én pont azért használok ilyen szavakat, mert ezt még “Józsi bácsi” is megérti, aki kocsmázni jár. Nem én “Józsi bácsi”, hanem egy olyan csodálatosan tökéletes hétköznapi ember, aki nem elmerülni akar a létezés misztériumában, csak érteni akarja, hogy miért Gössert árulnak Kőbányai világos helyett.

      Szeretettel: Józsi

      • Joó Violetta szerint:

        Józsi bácsi, az az egyik nagy baj ezzel a kitalált figurával, hogy azt a képzavart okozza, hogy egy legalább paraszti bölcsességre szert tett és egyenesen, egyértelműen beszélni képes ember írásait olvashatjuk, de legalábbis egy ilyen szellemiségben írt gondolatok csoportjait. Erre fel egyre inkább egy a szavakat mesterien csűrő-csavaró fürge-egérke szaladgál itt jobbra balra, hogy kibújjon minden fogás alól.
        Azt már biztos hogy írtad, hogy minden eladás! Sőt, kijavítottál, hogy ezt írtad, erre gondoltál, s nem arra, hogy minden eladó… Nagy különbség, mert így még személytelenebb a kifejezés. És ez neked valamiért jobban megfelel. Arra szeretnélek felebarátian figyelmeztetni, hogy vigyázz a személytelenségre való törekvéssel, a személyesség és a személyeskedés elkerülésével, mert minél személytelenebb valami, vagy valaki annál AntiKrisztusibb. “Az Antikrisztus kolosszális valótlanság. A
        borzalmas nemlétező. Mondjuk úgy, hogy a bűn – vagyis: Istenen kívül
        lenni, a semmiben és az űrben és a sötétben és a tagadásban és a
        megsemmisülésben. Mert a bűn éppen a nemlétező. Aki bűnt követ el, az
        önmagát személyes létéből, vagyis a szellemből, vagyis a valóságból,
        végül Istenből kizárja. Nemlétezővé vált. Mert Isten az egyetlen valóság,
        ahogy Coventry Patmore mondja, the divine is only real. Az Antikrisztus
        nem lehet ember, alakot nem ölthet, történeti személy nem lehet, mert
        éppen a negatív lét. Mi a borzalom a személytelenben? Az, hogy
        megszólíthatatlan.” Hamvas Béla – Henoch
        Ajánlom a fent idézett művet. És ebben a szellemben vallom azt, hogy az eladni egy gyakorlati szó, ami le tudja írni az tisztességes üzletet, eladást, azt is amikor korrupt és öncélúság vezérli az embert és még a saját gyermekeinek is reklámpszichológiával adagolja a házirendet stb., talán ez a többség, mert ez a nyugat, ez a humanizmus, a liberalizmus. De azért van más alternatíva is az életre. Ahol sem a gyermekeimnek, sem a páromnak nem adom el az ideológiáim, a filozófiám, az egyéni igazam, hanem meghozom értük az őszinteség áldozatát. Nem üzlet, mert az a részem, amelyik végzi, nem a gyakorlati logikám, nem az a kicsi részem, amelyik a boltba jár és bevásárol, nem az, amelyik az üzletbe jár. Információ csere is lehet egy beszélgetés. De annál magasabb síkja is van. Pl. ha kiadom magam, nem költözhet attól belém bárki, sőt, akkor leszek csak igazán én. Az igazi én. Íme ez a szó egészen mást jelent a szellemi síkon, mint a gyakorlatban. Ez az őszinteség kiadni magam. Magamat adni. Cserébe? Nincs semmi cserébe, nem cseréltem, hanem erősítettem. Ilyen a szeretet is adsz, és mégis marad, sőt, több lesz neked. Ha „eladom” a szeretem ilyen nincs is, maximum megjátszott szeretet lehet eladni, az igazit nem – megjátszottam, árut csináltam belőle, tárgyiasítottam, hamisítottam. Tehát ez nem egy pongyola szó, hanem egyszerűen egy negatív jelenséget ír le, amikor mindenre alkalmazni akarod, tehát szellemi szinten is. És te ezt a negatív jelenséget próbálod pozitívnak beállítani! No, itt a nagy baj! Miért nem gondoltál bele, hogy személyiséget és szeretet eladni nem ugyanaz, mint adni? S nem lehet minden eladás. Ezt egy 70 éves Józsi bácsi meg Mari néni tudná, csak a fiatal, tapasztalatlan svihákok nem tudják, a huncut arcú biztosítás- meg porszívó-ügynökök. Józsi – Iván fiú, ez a baj azzal, hogy egy olyan kitalált figuraként írsz, akitől az ember nem számít arra, hogy így csőbe húzza. Csak nézd meg mennyi ember egyetértett veled. Ők vajon tényleg mind azt hiszik minden az eladásról szól?
        De első sorban téged 38 éves fiatal férfit húzott csőbe a kocsmai jóbarát, az öreg Józsi bácsi képében megjelenő Árnyék-Éned. Nézd, csak meg én nagyon jól értem, mit és miket írtál, valamiért te nem érted, mert az Árnyék-Éned nem akarja érteni.
        Szerinted én és a párom Szilárd, annyira csak az eladás miatt írnánk, akkor vajon miért nem írunk annyi furfangos beugratós hazugságot, mint te, hiszen nyilván való, hogy ennek rövid távon nagy a sikere? Asztrológusként nagyon sokan sehol be nem igazolódott, pusztán kitalált szép elméletekkel és humánuskodással keresnek pénzt. Szerinted minket mi gátol benne, hogy mi is úgy csűrjük csavarjuk és pongyolázzuk a kommunikálnivalónkat? Talán négy gyermekes családként még nem vettük észre, hogy a kenyeret pénzért adják? Én nem takargatom az életem, s nem úgy szórom a szavaim, hogy közben elrejtem honnan fakadnak, milyen életnek tapasztalata. Mielőtt úgy éreznéd ez egy udvariatlan számonkérés a részemről, hadd ajánljam még figyelmedbe, Jézus egy példabeszédét, a magvetőset. Talán Jézus is eladni akart? Hatást elérni és eladni?

  14. Józsi bácsi szerint:

    Kedves hozzászólók!

    Hálásan köszönöm a kiigazító magyarázatokat. Úgy tűnik, hogy a fenti gondolatot nem sikerült annak valódi értelmében átadnom.

    1. A világon nem minden eladó, hanem “eladás”, vagyis a szándékkal történő kommunikáció pozitív megvalósulásának eredményéről szól, persze csak szerintem. Bármilyen tudás és abból származó tárgyak, szolgáltatás, eszme csak akkor tudják a világot szolgálni, ha minél többen megértik a használhatóságát. És ahhoz, hogy cselekvésre hívjon bármilyen kommunikáció, ahhoz meg kell, hogy érzelmileg érintsen, ami az “eladás” lényege. Talán csak az a baj, hogy ez a szó mindenkinek másképp rezeg odabent.

    2. Nincs semmi bajom azzal, ha valakinek karmikus feladata az, hogy a megélhetésért értéktelenséget árul, de mi van akkor, ha nekem meg az a karmikus feladatom, hogy erről írjak, amennyiben ezt felismertem?

    3. Kedves Violetta! Szeretetettel és tisztelettel kérlek, hogy a személyeskedést ne hozzuk bele ebbe a beszélgetésbe – a nézetkülönbségeinket elfogadom -, mert egyrészt semmit nem tudsz az életemről (se az anyagi hátteremet, se a privát dolgaimat illetően), és rendkívül rosszul esik az, hogy fölényeskedve és vádaskodóan ítélkezel. Pláne úgy, hogy 2 óránként visszajössz egy újabb megjegyzést írni, hogy emlékeztess arra milyen szar ember is vagyok. (Pedig nem is ismersz.)

    Ez a blog az én gondolataimat írja le, melyekben lehet igazság és hamisság egyaránt.

    Csodálatos jó éjszakát mindenkinek és köszönöm, hogy elolvastatok!

  15. Joó Violetta szerint:

    Ez a Józsi bácsis írás egy rendkívülien jó példája annak, amikor metafizikai és asztrológiai információhiányból, tájékozatlanságból a világról kisebb-nagyon spirituális igazságot, valóságrészletet kíván leírni, kielemezni, az értékítélet helyett filozófikusan lavírozni, sőt, végül is teljesen hamisan ítélni meg az írás tárgyait.

    Először is azt kell, megjegyezzem, hogy Józsi bácsi bizonyára ne tud, vagy még nem ismerte meg kellőképpen a párom és általam komoly tanulmányban ismertetett Árnyék-Én jelenséget, mely az Ikrek karma egyik fő tényezője. Bizony az Ikrekhez tartozik ez a jelenség, melyet később bővebben kifejtek, de még előtte: ahhoz a jegyhez tehát, amelyhez a klasszikus asztrológia a kommunikációt és a kereskedelmet is sorolja, általunk is elismerten. De, mint minden asztrológiai jegynek vagy azzal párhuzamos jelentésű életkörnek van spirituálisan pozitív megnyilvánulása és rendeltetése. Ezt abszolút nem vette észre még a világban Józsi bácsi. Legalábbis itt ahol – általám 100%-os bizonyossággal felfedezett – Árnyék-Énje ír, egyáltalán nem tud arról a korrekkt, egészséges és normális életfolyamatról, ami csak egy felszíni, fizikai megnyilvánulása az Ikrek jegy pozitív megnyilvánulásának. Honnan tudna akkor arról, hogy az emberiség rendeltetése, és külön-külön az egyének rendeltetése megszabadulni a karmájuktól, pl. a spekuláns, a gyakorlati logikával a spirituális kérdésekhez ordaskodó Árnyék-Énjüktől, amely első sorban a „gazda szellemet” mindig megdumálja arról, hogy a világ valójában ilyen adok-veszek és mindenki csak eladni akar pszichológiai felszínes megállapításokkal és következtetésekkel.
    Felszínes megállapítás, mert: 1. Szinte mindenkinek a másik, a jobbik, az igazi, isteni énje egyáltalán nem csak mindig kereskedni, kaszálni, ügyeskedni akar…
    2. Vannak emberek, akik a kauzális asztrológiai képlet elemzésük által tudatosan felszámolták, de legalábbis elkezdték felszámolni az ilyen típusú világi törekvéseiket, ettől, még nem feltétlenül lettek szegények.
    Innentől kezdve nyilván hibás a következtetés is, mert: az élet egyes egyáltalán nem csak erről szól, amiről Józsi bácsi nagy lelkesen ír. A fenti téma egyetlen egy életkör, az egzisztencia megteremtéséről szól, sőt, annak egy téves gyakorlatáról, fárasztóan részletesen. Pozitív megnyilvánulásra példát nem írok, mert hiszen írt előttem a párom, Kozma Szilárd.
    Hogy még egyértelműbb legyen, az asztrológiához értő ember mindjárt nem esik ilyen hibába, mert világos neki, hogy azon az egy életkörön kívül még van tizenegy. Pl. a család életköre, az aztán igazán gazemberség és emberi jellemet illető csőd, ha valaki a legintimebb kapcsolataiban is PR-t alkalmaz, de a másik legintimebb házasságban is… (Folytatása következik, de nyugodtan lehet kommentálni az eddigieket.)

  16. Ferences szerint:

    Ha mindannyian felmérnénk, hogy igazából mi szükségeltetik ahhoz, hogy teljes életet éljünk, akkor nem hiszem, hogy tovább gazdagodnának a multi hiénák. Vannak használt cuccokat árúsító üzletek, fel lehet szállni a kerékpárra vagy a tömegközlekedési járműre. Le kell minél több embernek szoknia a dohányzásról és az alkohollal is mértékkel kellene bánni. Van-e szükségünk annyi TV csatornára? Nincs. Mi három adót fogunk és teljesen megfelel. Így is alig kapcsoljuk be a készüléket. Lehetne ezt sorolni tovább és persze mindenki maga dönti el, hogy mi kell neki. Az sem gond, ha időnként dőzsölünk, de hiszem, hogy tudatos vásárlással,takarékoskodással biztos, hogy olyan fontos dolgokra lesz pénzünk, amelyekre az utóbbi évtizedben hiteleket vettek sokan fel. ( Az előbb nem egy all inclusiv útra gondoltam. )
    Nehéz kivonni magunkat a mammon bűvköréből, de nincs más út. Aműgy meg nekem nem fáj a szívem, ha egy bugyuta amcsi film bebukna itthon, mert az emberek inkább a hegyekben túráznának vagy a rokonaikat látogatnák meg. Lehetne ezt ragozni tovább. Minél többen vagyunk, annál jobb a világnak.

  17. Anita szerint:

    Ez már megint nagyon elgondolkodtató, köszönöm.
    Az “eladás”-ban van valami olyan az “adás”-hoz képest, hogy elfelé adom magamtól, túladok rajta, ami elsősorban azt jelenti, hogy nem vállalom érte a felelősséget. Olyan “megvetted-te-bajod” hozzáállás. Adás meg kizárólag akkor történik, ha megbizonyosodom róla, hogy amit adok, azzal ténylegesen emelem a másikat.
    Ezen kívül az eladás saját termékről kellene, hogy szóljon, különben csak kereskedésnek hívják. Ha saját termékem, akkor abban pedig benne vagyok én szőröstül-bőröstül. És ugye itt vannak a gondok, mert gubancos lélekkel csak hibás dolgokat lehet alkotni (itt most szellemi termékről beszélek, vagy olyanról, ami új ötleten alapul). Ezért van szükség a csomagolásra+reklámra, ami külsőre jobbnak láttatja. Hát, ez sima csalás, az a helyzet.
    Pont úgy, ahogyan az meg sima ártás, ha én azt ígérem, hogy ettől neked jó lesz, ha megveszed. Mert ezt az egyet soha nem lehet tudni, hiszen az a vevő felelőssége, hogy jobban legyen. Naná, hogy emiatt vesznek meg ígérgetéssel egybekötött termékeket–hiszen az eladó látszólag átvállalja a felelősséget. Szuper egymásra találás, végül is.
    Hamvasról és a többi zseniről, akiket “nem vesznek”: ez nemcsak arról szól, hogy nem kell az igazság, bár arról is. Ha valaki elmélyed egy témában úgy igazán, és ezt “kiteszi”, akkor lehet ezt úgy tenni, hogy nem veszi tekintetbe a fogadó fél igényeit, és lehet úgy, hogy tekintetbe veszi. Az a véleményem, hogy ha az én eredeti alkotói vágyamban szerepelnek emberek is, akkor nem lehet, hogy ne vegyem tekintetbe. Lehet választani, hogy csak magamnak teremtek vagy másoknak is. Utóbbi esetben a helyes tolmácsolás fáradságos, és csak szeretettel lehet véghez vinni.

  18. cosmic szerint:

    Drága Józsi bácsi!

    Milyen érdekes? Mintha a saját gondolataimat olvasnám. :-))
    Még hogy cinizmus? Értelmetlen mentegetőzni, mert már rég megtörtént….:-) De ez így jóóóó!

  19. Bohi szerint:

    Na, hát pont ez a baj! Mindenki csak eladni akar, nem pedig adni. Mert ez az idióta erkölcsben és lélekben széthullott társadalom, erre próbál nevelni bennünket. (kihasználva az ember mélységre való hajlamát…) Persze ez ellen mindenki tiltakozik egyre ritkábban jelentkező tiszta pillanataiban, de az sajna általában csak néhány másodpercig tart. Csak képzeld el, mint John Lennon, ha mindenki adni akarna, akkor szerinted hányszorosát kapná meg az ember ahhoz képest, amit az eladásaiból és a vásárlásaiból “bezsebel”. Egy biztos: ha csak adni akarsz, a lelked egészséges és tiszta marad. Ha pedig eladni… a többit gondold hozzá. A döbbenet pedig az, hogy a szebb és boldogabb világtól, csak egyetlen gondolat választ el bennünket. Egy döntés. Egy másodperc. “Tudom, hogy csak egy álmodozó vagyok, de nem én vagyok az egyetlen…” Peace!

  20. Linda szerint:

    Józsi bácsi, ez a cikk tetszik amúgy, de szeretnék kérdezni. 🙂

    Ha nem tennéd idézőjelbe az”eladás”-t, akkor mit mondanál helyette? Nekem tudod, mi jut eszembe , amikor azt is hozzáveszem, hogy csomagolt hazugságokat akar eladni az ember? Az jut eszembe, hogy árulás. És tudod mire gondolok, hogy mit árul az ember ilyenkor? Igazi önvalóját. A vansága fényét árulja el és ettől elhomályosodik, elsötétül.
    Még másként fogalmazva: a létrontást gyakorolja. Még másként fogalmazva: a mammont szolgálja.

    És az is eszembe jut a kommunikációról, hogy az ember csak úgy tud kifele komnikálni, ahogy befele/felfele. Vagyis csak amennyire hallja az igazság hangját magában, annyira képes azt közvetíteni is. Csak azt tudom mondani kifelé, amit belül megélek.
    És azt gondolom, nem olyan fontos a hangszín (mert tűnhet keménynek is olykor), ha a hang az igazságot formálja szóvá.
    Hamvast nem szeretik az emberek, mert nem káprázatos , szépen csomagolt, divatos hazugságokat mond, amiken össze lehet borulni, nevető vagy sírógörcsben, hanem ébresztő szavakat közvetít. már attól is megijednek az emberek, hogy így lehet (kéne!) gondolkodni, nemhogy gyakorlatban is lemondani a “fröccsökről”.
    Valahol igazuk van. Abban, hogy iszonyú nehéz helytállni , ha az ember eldönti, hogy a vanságot fényesen és nem kábán akarja megélni. “Icike-picike’ hozadéka van ennek: az, hogy az ember ettől marad egészséges.
    De kinek kell ma egészség? Ugye…

    Azért nem tud az ember normális gondolatokat és logikai levezetéseket “eladni”, mert az embereknek nem kell. A hazugság kell,mert cukrosabb és rövid távon még hasznot is hoz. Kényelmetlen hosszú távra gondolkodni. Szellemi szempontból.
    Jobban eladható a kábaság, mert akkor nem kell felelősséget vállalni.

    És ,majdnem ellentmondok magamnak, hihi: Azért számít a hangszín, mert olyan mint egy egészséges atyai pofon vagy sérti a ( metafizikai) fület. És ébreszt, villanyt kapcsol.:))

    Áldás!

    Linda

Leave a Reply

CommentLuv badge