látogató számláló

A "szabadság" ára

2012-02-08 31 hozzászólás

Először is egy derűs, mosollyal az arcomon történő, felelősségből elkövetett kijelentéssel indítanék: A nyugati világ problémáinak az oka én vagyok. Senki más. Elhittem azt a mesét – és még mindig elhiszem – hogy el lehet költeni azt, ami nincs. Ráadásul többször is. Felszállok a hitelekből működtetett busztársaságok buszaira és repülőgépeire, bemegyek a sok esetben hitelekből működő üzletekbe vásárolni (persze csak azt, amire tényleg szükségem van, becsszó 🙂 ), nincs sok pénzem, de tudok lakást venni, mert a bank ad lóvét (jó esetben), és örülök, hogy egy fejlett, nyugati országban élek. Ha megnézitek a legtöbb “fejlett” ország pénzügyi mérlegét, rengetegszer találkozhattok az ún. deficit spending kifejezéssel, ami annyit jelent szépen magyarul, hogy az ország többet költ a működtetésére, mint amennyi bevétele van (és ezért a hiányzó összegeket külső forrásból kell pótolnia, ami gyakorlatilag újabb adósságteher). A lakossági szférában persze ugyanez megtalálható, csak kicsiben, amikor egy embernek több hiteltartozása van, mint amennyit valaha is ki tud majd fizetni. Megzabáltuk a jövőt, előre. Zsír.

Hogyan jutott idáig az emberiség?

Ezen a kérdésen nagyon sokáig gondolkodtam egy időben, és bár hitem szerint ennek a valódi oka az emberi természetben keresendő (öröm elnyerése rövid távon erősebb érzelem, mint a hosszú távú szop@stól való félelem), azért van némi “segítség” a háttérből olyan okos pénzügyi szakemberektől, akik pontosan tudták már évszázadokkal ezelőtt is, hogy hol vannak a homo sapiens gyenge pontjai és így tudatosan megalkották azt a pénzügyi és gazdasági rendszert, amely eladósításba csomagolva adja el a jövő álmait. És mivel a pénz a hitelezés által adósságból keletkezik ma már, ezért a jelen örömeiért súlyos megszorításokkal és nélkülözésekkel kell fizetnünk a jövőben. (Persze ahogy már korábban – több bejegyzésben – is írtam: a legnagyobb probléma az szerintem, hogy az adósságból ingyen létrejövő számlapénzek után munkával visszafizetett kamat nem a közös kasszát, hanem privát zsebeket gazdagít!)

A kérdés közelebbi vizsgálatához azonban első lépésben egy talán furcsának tűnő kitérőt teszek, mert így érthetőbb lesz az egész okfejtés. Ez a kitérő pedig Nikola Tesla.

Nikola Tesla (1856-1943)

Volt egyszer egy tudós fizikus, filozófus, akit úgy hívtak, hogy Nikola Tesla. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén született 1856-ban, de az USA-ban vált híres tudóssá és neki köszönhetjük, hogy van rádió (bár Marconi kapta a szabadalmat, mert lenyúlta Teslát), mobiltelefon, wi-fi (zsinór nélküli adatátvitel), távirányító, lézer és még sorolhatnám. Pontosabban fogalmazva ő rakta le ezeknek a forradalmi eszközöknek az alapjait. Véleményem szerint a XIX. és XX. század egyik legnagyobb koponyája volt, legfontosabb találmányairól mégsem zeng sem a főáramlatú média, sem az oktatási rendszer. Illetőleg nem olyan gyakran, amennyire szerintem említést érdemelne. Teslának volt egy álma, miszerint az egész bolygót be lehetne “kábelezni” zsinór nélküli ingyenes és korlátlan energiával. Az energiát az ionoszféra részecskéinek mozgásából nyerte egy speciális “pózna” segítségével (ne kérdezzetek meg, hogy hogyan, mert nem tudnám megmondani), mely a részecskék mozgásából nyert energiát elektromos árammá alakította. (Évekkel ezelőtt készült erről egy érdekes Phenomemon – The Lost Archives nevű sorozat Dean Stockwell szerkesztésében a YouTube-on angolul, melynek címe: Tesla. A film itt nézhető meg: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész)

Ahogy a filmből is kiderül, a fejlesztéshez és kivitelezéshez kellett volna némi tőke, amit a J.P. Morgan és egyéb bankárok által képviselt többnyire német bankházak nem akartak neki odaadni, tekintve, hogy Tesla nagyon sok olyan találmányon törte a fejét, amire nem lehetett mérőórát tenni és ez az ingyen elektromosságot biztosító “pózna” is ilyen volt. (Többek között azért lettek szélesebb körben elterjedtek Thomas Edison találmányai, mert az öreg Thomas hajlandó volt “mérőórákban” gondolkodni, Tesla meg nem feltétlenül. Érdemes elolvasni az alábbi cikket, mert sokan megtudhatunk erről: Hihetetlen találmányok) A “mérőóra-nélküliség” tehát nem buli, mert a bank sem szeretetből kezeli és adja kölcsön / teremti a pénzt. Ha pedig mindenki ingyen kapja az elektromos áramot, azon nem túl könnyű meggazdagodni, uralkodni és irányítani meg egyenesen lehetetlen. Mivel az öreg Nikola nem adta fel és folyamatosan egyre csak próbálkozott, ennek az lett a szomorú eredménye, hogy 1905-ben a colorado-állambeli laboratóriuma “rejtélyes körülmények között” porig égett az összes feljegyzéssel együtt. Tesla bácsi túl sokat tudott. Akit érdekel ez a téma, rengeteg anyagot talál a neten és bátorítok mindenkit, hogy olvasson utána, mert akkor rájön, hogy mennyire nem jótékony módon működik a gazdasági irányítás! (Érdemes letölteni és elolvasni T. Henry Moray: Sugárzó Energia c. könyvét is, mely Tesla találmánya mentén halad végig, valamint az angolul beszélőknek ajánlom az alábbi 10 perces videót, mely bizonyítja, hogy az ingyenes energia törekvést a mai napig nem adták fel: Free Tesla Energy)

Képzeljük csak el a világot korlátlan ingyen energiával. Milyen csodálatos lenne, ugye? Szerintem is. Korlátlan energia… Még belegondolni is brutális. 🙂 (Egyébként megjegyzem, hogy pl. Svájcban, egy Linden nevű kis faluban van egy Methernita nevű 120 fős keresztény közösség, akik egy Paul Baumann nevű feltaláló Testatika elnevezésű elektromos áram generátorával jutnak ingyenes elektromossághoz már vagy 50 éve!) A Tesla-féle ingyen energiáról azért is írtam, hogy Ti is lássátok, hogy bárkinek ingyen energiát előállítani és használni nem lehet. A széles tömegek számára ez tilos és titkos tudás, különben nem lehet őket birkaként irányítani.

Van egy másik, ingyen előállítható energiaforrás világunkban, csak azzal is az a probléma, hogy nem nekünk, kis embereknek van ingyen, hanem azoknak, akik mesterfokra fejlesztették az “előállítását” és működtetését. Ezt az energiaforrást úgy hívják, hogy hitelpénz. Magyarul olyan pénz, ami akkor jön létre, amikor fedezetért cserébe létrehozza a bankrendszer és ráírja egy számlára, hogy “Márpedig mostantól Te tartozol”. Biztos hallottátok már azt az idézetet Mayer Amschel Bauer (Rothschild) tollából, hogy: “Add nekem a pénzkibocsájtás jogát és nem érdekel, hogy ki hozza a törvényeket.” Ez az elmúlt 300 év legfontosabb gazdasági idézete és ahhoz, hogy igazságosabb világot teremtsünk együtt, ennek az értelmét érdemes lenne megérteni minden embernek, az ingyen energia által nyújtott lehetőségekkel együtt. Az ingyen energia eltitkolása és az “ingyen pénz” birtoklása ugyanis óriási hatalmat biztosít azoknak, akik rendelkeznek vele és – csúnya szóval – rabszolgaságba juttatja azokat, akik nem.

Mivel korábban már írtam arról, hogy a pénzkibocsájtás monopóliumának megszerzését bizonyos körök hogyan érték el a FED (Szövetségi Tartalék Rendszer, vagyis az USA jegybankjának szerepét betöltő magánkézben lévő részvénytársaság) megalakításával 1913-ban, ezért ebbe nem megyek bele most részleteiben. Rövid összegzésként csak annyit szeretnék ebben a bejegyzésemben megemlíteni, hogy igazából az olaj(ból származó “mérőórás” energia) és FED létrehozása (amely mint utolsó kölcsönadó törvényesen bármennyi pénzt létrehozhat kamatra, ha arra szükség van) vezetett el a XX. század gazdasági fellendüléséhez, s melynek következtében a XXI. században az alábbi történet már teljesen normálisnak tűnik. Szinte hihetetlen kedves komám, de ide jutottunk:

(Megjegyzés: az USA-ban a bankok a hitelképességi mutató alapján határozzák meg, hogy ki mennyire jó adós és ezért mindennél fontosabb, hogy ez pozitív legyen, különben nincs új autó, ház, nyaraló!) Ha nem teljesen világos a történet kicsengése, akkor azért leírom (akik számára egyből leesett, azoktól bocs): a jelenlegi rendszerrel már nem csak saját magunkat, hanem a gyermekeinket is eladósítjuk! Thomas Jefferson (az USA egyik alapító atyja) intelme tehát valósággá vált: “Ha az amerikai emberek valaha is hagyják, hogy a magán bankok irányítsák pénzük kibocsátását, akkor először az infláció majd a defláció révén, a bankok és a körülöttük kinövő vállaltok minden tulajdonuktól megfosztják őket, míg végül a gyermekeik hontalanul ébrednek a földrészen, amit apáik hódítottak meg!”

A jelenlegi (egyre reménytelenebbnek) tűnő helyzetnek tehát 2 fő oka is van:

1. Függetlenül attól, hogy tisztában vagyunk-e a már teljes mértékben hitelpénzből működő gazdasági rendszer hátrányaival vagy sem (az előnyeit ugye már ismerjük, különben nem használnánk), aki használja a rendszert, az támogatja. (Repülőre szállunk, autóval közlekedünk, multinacionális áruházláncokban vásárolunk és rengeteg dolgot hitelből csinálunk, stb.) Igen, ebben én, Józsi bácsi is benne vagyok, nem tagadom(!), de arra használom a tudatosságomat, hogy ezt a kapcsolatot minimalizáljam, amennyire csak lehet és folyamatosan keresem az “alternatív”, természet közeli és igazságosabb elosztásra épülő rendszereket.

2. Elfogadtuk azt, hogy a rendszer csak ilyen lehet, ezért a fejlődés feltétlenül eladósodással jár és vakok vagyunk észrevenni azt, hogy a modern pénzügyi rendszer önmagában egy olyan “csavart” tartalmaz, mely számlán teremtett, vagyonnal (és részlegesen KP-val is) fedezett pénzre szed munkával visszafizetendő kamatot. Ez egy nagyon egyszerű mondatnak tűnik a sok közül, de ennek a következménye az, hogy örökké megszorítások vannak mindenfelé.

Vannak persze működő pénzügyi-gazdasági alternatívák is, de ezek a jelenlegi rendszer irányítóinak az érdekeit enyhén szólva nem szolgálják és ezért nem számíthatunk arra, hogy a rendszer totális összeomlásáig el fognak terjedni. Ilyen pl. az egyik korábbi cikkemben említett Wilhelm Lautenbach (a hitleri Harmadik birodalom kancellária minisztere, közgazdász volt) által kitalált rendszer, mely szerint az állam igenis bocsájthat ki kamatmentes pénzt, melynek fedezete a pénzből teremtett érték lesz (nem pedig kamattal terhelt állampapírok), ez azonban azért nem köztudott infó, mert a fősodrású média és modern közgazdaságtan az államok pénzteremtésével kapcsolatban azzal riogat mindenkit, hogy hiperinflációt okoz és ez elveszi az emberek munkájának az értékét. Ez azonban féligazság, mert a dolgok nem jók és rosszak, hanem azon múlik a minőségük, hogy hogyan alkalmazzák őket. Németországnak az 1930-as években sikerült és nem csak, hogy nem volt további infláció, hanem teljesen feltámadtak a korábbi összeomlásból! (A Hogyan került ki Németország a csődből c. írás ezt elég jól bizonyítja. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy bár Hitler II. világháborús cselekedeteit borzalmasnak találom, a német gazdaság gatyába rázásáért tett remek ötletei fölött negatívan ítélkezni véleményem szerint butaság lenne, ugyanis abból a mai napig rengeteg nyugati ország tanulhatna!)

(Megjegyzés: a beszúrt linkekkel nem a megosztást és a szélsőségesnek nevezett nézeteket akarom felkarolni, hanem a józan ítélőképességet és gondolkodást kívánom erősíteni. Még ha vannak is előítéleteid, a megértés végett tedd félre egy pillanatra.)

Visszakanyarodva a szabadsághoz, a helyzet az kedves barátaim, hogy az emberiség szereti a “számára létrehozott” kényelmet és lusta gondolkodni. Ahogy Henry Ford mondta: “A gondolkodás a lehető legkeményebb munka, valószínűleg ezért gyakorolják oly kevesen.” Lusták vagyunk megérteni azt, hogy a gazdaságot és a jólétünket minek köszönhetjük és az agyonreklámozott kamattal terhelt hitelpénzben látjuk a gazdasági felemelkedés zálogát, mely amennyire felemel, annyira a földhöz is vág. Ha körbenéztek a modern(nek számító) világban, szinte minden ország nyakig ül az adósságokban, megszorító csomagok tömkelege vár bevezetésre, s ha az adósságokat nem tudják kifizetni ezek az országok, akkor cserébe a nemzeti vagyont kell feláldozni, melynek az eredménye egy teljesen kifosztott, megkeseredett társadalom lesz. Lehet persze pozitív gondolkodással és meditációval segíteni az időnként fellépő letargián, de meggyőződésem, hogy a pénz működésének megértése közelebb visz a megoldáshoz.

Sokan gondolják úgy, hogy ez hülyeség, mert a pénzhez értés a pénzemberek dolga, de szerintem pontosan ez a (gazdasági) szegénységünk oka, hogy nem értjük a pénznek, mint – egy szűk réteg számára – ingyen energiának a működését. (Mint ahogy a totálisan egészségügyileg beteg társadalom is azért veszítette el EGÉSZségét, mert nem megérteni akarja az emberi test-lélek-szellem egységének működését, hanem utólag akar mesterséges kemikáliákkal tüzet oltani, amikor már megtörtént a gebasz.) Kihelyeztük a felelősséget a tekintélyekre és ennek isszuk meg a levét, ez a helyzet. Vágyott célom, hogy írásaimon keresztül egyre többen jöjjenek rá arra, hogy a belső, ideális világunk megteremtése és a pénz “egészsége” között komoly kapocs van. Egy olyan pénzügyi rendszer ugyanis, mely eladósításba csomagolja a jövőt, egyszerűen nem fenntartható a végtelenségig.

Az ember társasági lény, s akkor érezzük jól magunkat, ha olyan emberek vesznek körül bennünket, akik azt tükrözik vissza a valóságból, amit látni szeretnénk. Márpedig ha az emberek egy jelentős része nem érzi jól magát, mert nyakig ül az adósságban és az otthontalanság és éhenhalás pallosa ott remeg a feje fölött, az ránk is hatással van, ha máshogy nem, tudat alatt. Aki gazdasági béklyó alatt él, az pedig – akárki akármit is mond – NEM szabad ember. Sokan vagyunk ebben a helyzetben, és lehet szépíteni, politikailag korrekt magyarázatokkal enyhíteni a rideg valóságot, de ez akkor is így van sajnos.

Egy nagyon jogos kérdés persze felmerül és ezt úton-útfélen megkapom: “Te Józsi! Értelek én, hogy nem jó, nem igazságos ez a pénzügyi rendszer, de nem tudok kivonulni belőle, ráadásul ebből származik a jövedelmem, ebből megyek moziba, tankolok, és ha nem haragszol, repülni is szeretnék még a világban mindenfelé, mert egyszer élünk.” Azt kell mondanom erre, hogy teljesen igaza van annak, aki ezt mondja. Nem kell kivonulni a jelenlegi pénzügyi rendszerből, mert nem is lehet, ha csak nem akarunk barlanglakók lenni. DE! És ez egy fontos “DE”: A történelem bebizonyította, hogy az ilyen rendszerek előbb-utóbb kudarcra vannak ítélve, mert ha a társadalmi különbségek szélsőséges tartományba kerülnek (0,1% ultra gazdag, 99,9% csontszegény), akkor előbb-utóbb elkerülhetetlen az összeomlás. Ha pedig ez bekövetkezik, nagyobb esélye van egy olyan társadalomnak, mely ismer B, C, és D verziókat is az értékek cseréjére. A nem hivatalos pénzrendszerek tanulmányozásának elvetése / elutasítása olyan, mintha azt mondanánk, hogy nincs értelme az egészségmegőrzéssel foglalkozni addig, amíg egészségesek vagyunk. Én meg úgy gondolom, hogy pont akkor kell foglalkozni mindennel, amíg még van rá erőnk és energiánk (és lehetőségünk!), hogy megértsük, és azok alapján cselekedjünk. Vagy tévednék? Képzeljétek csak el: valamikor kipukkad a rendszer és a hivatalos pénz értéktelen lesz. Egy tudatos, B, C, D verziókat ismerő társadalom csak megrántja a vállát és átáll egy új pénzre, mert tudja, hogy hogyan működik. A tudattalan brigádok meg éhen pusztulnak…

A modern nyugati világ “szabadságának” ára tehát a totális függés (nézzetek csak körbe!), és elképzelhető, hogy George Orwell 1984-e hamarabb válik valósággá, mint gondolnánk. Bár sokan azt mondják, hogy már régen eljött. Hogy mégis pozitív kicsengése legyen ennek a cikknek, elárulok egy titkot: A társadalom belülről épül kifelé, vagyis egyének alkotják az egészet. És ha az egyének úgy határoznak, hogy pl. közösségeket formálnak és másképp képzelik el a jövőt, a jövő másmilyen lesz. Mindezen túl gondoljatok csak bele: Ha minden Hawaii, Dizsi, Napszemüveg lenne, akkor mitől fejlődnénk? Mindig attól leszünk többek, hogy problémákat kell megoldanunk és ezáltal tapasztalhatjuk meg a bennünk lévő teremtő erőt. Ebből a nézőpontból pedig nem is biztos, hogy olyan nagy trauma az, amin az emberiségnek most keresztül kell mennie. Persze én vagyok olyan “idióta”, hogy sokszor a legszarabb helyzetben is a jót igyekszem meglátni. 🙂

Ezeket a gondolatokat egyébként nem csak én kötöttem össze, hanem nálam sokkal okosabb emberek. Készült például egy film, melynek címe “Thrive” (magyarul: gyarapodás, növekedés) és tavaly novemberben került a piacra. Íme:

A film kritikusai szerint egyébként legalább annyira megosztó ez az alkotás is, mint amilyenre a Zeitgeist sikeredett, de úgy gondolom, hogy az emberek szemének felnyitogatásában sokat segít.

Legyen csodaszép napotok és lapátoljátok el a havat a portátok előtt (már akinek van), mert már egy ilyen apró kis cselekedet is ki tudja fejezni azt, hogy tovább gondolkodunk önmagunknál! Utána pedig villámgyorsan csapjatok be egy jófajta ágyas szilvát, hogy felmelegedjetek belülről is! Egészségetekre a lapátolást és a szilvát is!

About the Author:

"Józsi bácsi" egészen pici gyerekként jött a világra. Művészembernek készült, de végül egy boldog senki lett belőle, aki folyamatosan meg akarja fejteni a létezés miértjét és ezért állandóan keres-kutat és keresi a tükröket, amelyekbe belenézhet. Van egy olyan érzése, hogy a világot túl sok propaganda és butítás veszi körül, s hogy valakik, valahol azt szeretnék, hogy a kisember soha nem fejtse meg a leglényegesebb összefüggéseket, s így megfelelő információ és rálátás nélkül mindig a rövidebbet kell húznia. "Józsi bácsi" úgy gondolja, hogy a tisztánlátásért érdemes fellépnie, ezért blogolásba kezd, benéz "a dolgok mögé". :) Részletes infó "Józsi bácsiról" itt olvasható.

Hozzászólások (31)

Trackback URL | Comments RSS Feed

  1. Sunshine szerint:

    A film megvan. Ha felteszitek a feliratot valamelyik feliratgyűjtő oldalra, akkor a csak magyarul tudók is tudják nézni, mielőtt még sikerülne feltöltenetek a ráégetett verziót, és esetleg közülük valaki megoldja a ráégetést is 😉

  2. kicsi lica szerint:

    Ha megvan a felirat, a “ráégetésben” remélem tudunk segíteni..

  3. kicsi lica szerint:

    Tisztelt Józsi bácsi!

    Megkérdezhetem ismét, hogy halad a thrive feliratozása? csak mert szerintem sok ember nevében mondhatom hogy nagyon várjuk!

    • Józsi bácsi szerint:

      Kedves Olvasók!

      Elnézéseteket kérem, hogy nem reagáltam korábban. A Thrive magyar felirata elkészült, csak már jó ideje szórakozunk vele egy kedves barátommal, hogy rá lehessen “égetni” a feliratot az eredeti angol filmre és utána közzé tudjuk tenni. 1,5 hétnyi szívás után rájöttünk (valószínűleg), hogy miért csúszik el mindig a felirat, ezt a hibát javítottuk néhány nap alatt és éppen most próbálkozunk azzal, hogy a végleges verziót megcsináljuk. Nagyon remélem, hogy most jó lesz! Igyekszem, hogy meglegyen!

      Üdv: Józsi

  4. kicsi lica szerint:

    Tisztelt Józsi bácsi!
    megkérdezhetem, hogy halad a thrive feliratozása? csak mert szerintem sok ember nevében mondhatom hogy nagyon várjuk!

  5. Merele szerint:

    Csak egy szösszenetet szeretnék küldeni azoknak, akiket – netán -érdekel…
    A közelmúltban beszélgettem egy többdiplomás (gépész- és elektromérnök, hovatovább atomfizikus!) emberrel. Tesla is szóba került a ‘O’-ponti v. vákuum-energia kontextusában. Az illető azt a vélekedését fejtegette, hogy ‘ilyen energia NEM létezhet, mivel A VÁKUUM AZ ÜRES, NEM TARTALMAZHAT SEMMILYEN ENERGIÁT, tehát nem is nyerhető ki belőle efféle’.
    mondhatnám: no comment, de mégsem ezt mondom, hanem azt, hogy HOL és KIK oktathatták ennek az embernek a korszerű fizikát, továbbá MILYEN elvek (tudományos dogmák) mentén?
    Tényleg, Teslát KIK taníthatták?

  6. Józsi bácsi szerint:

    Kedves Josi!

    Halad a feliratozás, rövidesen szerintem lesz belőle eredmény. 🙂 Amint meglesz, azonnal teszem a facebook oldalra a linket! Türelmedet köszönöm!

    Üdv: Józsi

  7. josi szerint:

    Tisztelt Józsi bácsi!

    megkérdezhetem, hogy halad a thrive feliratozása? csak mert szerintem sok ember nevében mondhatom hogy nagyon várjuk!

  8. Laci szerint:

    Kedves Gábor!

    a pénznek egyetlen jó oldala van. Szabadságot ad. Lásd Római patriciusok.
    – Nem akarok ellened mondani, de el tudnám képzelni az életet nélküle. Az a szabadság, amit a pénz ad, csak akkor lehet érték, amikor a társadalom még nincsen függőségben tőle. Tehát egy korai, jelentős részben önellátó társadalom esetében. Ha pedig általános a pénz használata, sőt kizárólagos, akkor csak a sok pénz ad szabadságot. Ha elképzeled magadat ilyen környezetben, akkor óhatatlanul a felsőbb rétegek életébe és értékrendjébe helyezkedsz. Hogy ez lehet-e mérvadó számodra, követhető és követendő mások számára, ezt döntsd el magad! Ezen túl pedig, feltéve, hogy jelentős vagyonban gondolkodsz, felmerül annak a kérdése, hogy a vagyon adta szabadságot mire tudod használni? Mert, ha csak további vagyon halmozására, életidegen eszmék megfogalmazására, (ld. Georgia Guidestone) akkor a vagyon már a rabszolgaság fenntartásának lesz eszköze. Persze, te valószínűleg egy relatív, a környezethez mérten értelmezett szabadságban és ezt lehetővé tevő gazdagságban gondolkodsz. Azonban ekkor is felmerül annak a kérdése, hogy mennyire volt igazságos, mennyire indokolt, milyen különleges teljesítmény áll a pénz biztosította szabadságom mögött? Mert, ha csupán arról van szó, hogy a külhonban szerzett nyugdíjammal hazámban fejedelmi életem lesz, akkor arra is gondolni kell, hogy szülőhazám társadalma nem csupán saját hibájából szegényebb számos nyugati országnál. Akkor arra is gondolni kell, hogy tehetségemet, munkaerőmet nem hazám érdekében használtam. Természetesen kivételt képeznek azon honfitársaink, kik kényszerű emigrációjukban is a magyarság szellemi felemelésére áldozták energiáikat.
    Ne érts félre! Ha nyugdíjasként jössz, akkor is itthon leszel és gazdagodunk veled. De ne hidd azt, hogy a pénzed adta szabadságodat valamire is értékelni fogjuk, ha azt nem hazád érdekében használod!

    Szerintem a rabszolgatatró társadalom sohasem szünt meg csak időnként átnevezték.
    – Szerintem a tanított történelem a rabszolgatartás története.

    Egy igazi jóléti társadalom lenne itt, de nem lehet mert el kell venni az emberektől a pénzt, mert különben szabadok lennének és akkor nem lehetne őket irányitani, a pénzüket elvenni.
    – Nálad a két pont!

  9. Gábor szerint:

    A szabadság ára cimü cikkedhez szeretnék egy két gondolatot tenni.
    Teljesen egyetértek azokkal amit leirtál de ki szeretném egésziteni.
    Tudod én azt mondom hogy a pénznek egyetlen jó oldala van. Szabadságot ad. Lásd Római patriciusok. Szóval annak az embernek akinek tele a zsebe azt azért nem lehet csak úgy irányitgatni, hanem az irányit. Mert úgye több pénzt akar ami hozza azt hogy több befolyást akar aztán több hatalmat stb, stb. Szóval a pénz hatalom. Ha tehát már egy csomó nagyvállalatban van érdekeltséged, olyan embert ültetsz az igazgatói székbe aki a Te érdekeidért fog dolgozni. Jó esetben én tanitalak ki hogy mit hogy kell csinálj hogy nekem jó legyen. És ha nekem jó és sok pénzt csinálsz nekem, neked is jó lesz. Na ez most már igy müködik állami szinten is. Tehát a Magyar Nemzeti Bank úgye már se nem nemzeti és nem is magyar. Az állam élén a Soros által tanittatott Victor ül és kiszolgálja a Soros érdekeltségeket mert ha nem, akkor holnap Gyurcsány ül a trónon, aki szintén a Soros érdekeltségeket teljesiti. És ha nem Ő akkor valaki más szolgálja a királyt. Na tehát nyissuk ki egy kicsit az agyunkat és nézzünk körül a világban. A világ minden országában lassan igy müködik a szisztéma. Van egy központi nemzeti centrál bank ami nem nemzeti de része a Rotchild emporiumnak. Ők határozzák meg hogy milyen kamatot kell fizetnia az állam állampolgárainak a felvett, kinyomtatott, értéktelen papir, kölcsönök után. Aztán nézd mennyi bank van a világban milyen nagy a konkurencia. Csak az a baj hogy igazábol csak öt bank van más neveken. Ennek az öt banknak a fő részvényesei a Rotchildok, a Shifferek, az angol uralkodói ház, a Rockefellerek és még egy pár igazán tehetős egyén. Hogy miért van csak öt bank? Hadd mutassam meg. Én Austráliában élek. Itt a vezető bank a Westpac. A Westpac többségi tulajdonosa az Amerikai Chase Manhattan Bank az egyik az öt közül. A Westpac bank többségi tulajdonosa a Commonwealth Bank of Australia-nak. A Commonwealth Bank többségi tulajdonosa a Bank of Queensland-nak. Szóval, bármit mond a Chase Manhattan azt az utolsó kis bank is meg kell hogy csinálja. Namármost, Ausztrália egy hihetetlenül gazdag ország, rengeteg nyers anyag, kevés ember, stb. És mégis az ország el van adósodva, az adók a legmagasabbak a nyugati világban. Vajon miért? Azért mert egy újkori rabszolgatartó társadalom kialakulása van folyamatban. Szerintem a rabszolgatatró társadalom sohasem szünt meg csak időnként átnevezték. Az adózás nem azért magas mert ennyi pénze sincs az országnak és kell a bevétel, hanem azért mert nagyon sok ember, nagyon hamar, nagyon gazdag lett. Egy igazi jóléti társadalom lenne itt, de nem lehet mert el kell venni az emberektől a pénzt, mert különben szabadok lennének és akkor nem lehetne őket irányitani, a pénzüket elvenni. Olyan politikai kétpárt rendszer müködik, mint bárhol máshol a világban, ahol az ellenzék ugyan azokat az urakat szolgálja ki mint a vezető párt. Lésd Magyarország is. És erre a rabszolga tartó társadalomra épül minden. A Tesla féle ingyen energia meg hasonlók.
    A veszélye ennek csak az hogy ha elégedettlen voltál azzal ami volt akkor amig voltak királyok addig lehetett hogy meghalt a király, éljen a király. Most nincsenek királyok, nem tudod kinek a fejét kell levágni hogy a baj megszünjön. Annak idején a Baider meinhof csoport féle vörös brigádok nagyon is tudták honnan fúj a szél. Tudták hogy hol kell keresni a megoldást. Gondolok itt Aldo Moro-ra vagy Hans Martin Schleyer-re. Mostanra a fogyasztói szemkápráztató hihetetlenül sokba kerülő társadalom nem látja ezt, a forradalmak nem kellenek, a kigyó mérges fogát már nem kell kihuzni csak add ide a csillogó elbutitást.
    Hát azt hiszem csak ennyit akartam mondani. Remélem tudtam egy gondolatot adni neked.
    Köszönöm hogy elolvastad
    Üdvözlettel
    Gábor

  10. Csaba szerint:

    Látom nagyon elszabadultak az indulatok. Én egy kicsit visszaeveznék a helyi pénzhez. Már itthon is van nem egy helyi pénz pl.

    http://kekfrank.hu/

    vagy a

    http://hungaropiac.hu/

    és remélhetőleg egyre több helyen lesz használatos:
    http://hvg.hu/kkv/20120127_balatoni_korona

    Talán nem kellene keseregni a jelenlegi politikusokon. Azok úgyis csak négyévente pár hétig tartják fontosnak, amit a “választóik” szeretnének. Hanem tenni kell. Aki rátermett, közösséget építeni. Aki másra termett másban segíteni egymást. De tenni kell a jóért. Szerintem.

  11. János szerint:

    “Ha nem kezdünk el dolgozni a szomszédainkkal való összefogáson, az együttműködés módjainak megtalálásán, a problémák megoldásán, a közös érdekek megfogalmazásán, akkor továbbra is kiszolgáltatott helyzetben maradunk, mivel a közösség építése helyett a megosztottságunkat konzerváljuk.” Nos, nem kezdünk, kedves Laci, mert “-ünk” , az most nincs és igen, továbbra is kiszolgáltatott maradunk… ameddig ki nem tör a pokol körülöttünk, amitől aztán magától meg fog szűnni a központi hatalom. Nem lesz “puccs”, senki sem fog fegyvert fogni egy mihaszna politikusra sem, de olyan nagy lesz a munkanélküliség és a nyomor, olyan mindennapi az erőszakos bűnözés, hogy ál-“szabadságharcosunk” böföghet már mindenféle nemzeti szlogeneket a száz valamennyi négyzetméteres budapesti dolgozószobájából egy egész erdő nemzeti lobogóval a hátterében, a kutyát sem fogja érdekelni. Aztán szép lassan, “alulról”, először puszta önvédelemből, be fog indulni az igazi “megújulás” a még erkölcsileg és szellemileg életben maradt emberekkel. Ez a véleményem, Laci és remélem, hogy nem egy olyan lassú társadalmi agónia előtt állunk, aminek a végén Magyarország már csöppet sem lesz magyar, de ország sem.

  12. Laci szerint:

    Kedves János!

    Azt hiszem, ugyanazt szeretnénk mindketten, csak te a politikai vezetéstől várod a megoldást, én pedig azt mondom, a politikai vezetésre hagyatkoznunk önámítás, önbecsapás.

    Írod, országos problémákat kell megoldani. Ez igaz, azonban az ország mi vagyunk. Ha központilag gondolod megoldani a problémákat akkor azok nem fognak megoldódni, egyszerűen azért mert a központosítás és a mögöttes szándék hozta őket létre. Amint írtam, saját szemléletünkön kell először változtatni, hogy gondolataink megteremthessék vágyott valóságunkat. Amíg mástól, a számonkérhetetlen, arc nélküli és kilóra megvásárolt hatalomtól várod a megoldást, addig semmi nem fog megváltozni. Addig az összefogás nem jöhet létre, amíg az összefogás szükségességében sincsen egyetértés. A hatalomtól várt megoldás pedig nem alap az összefogásra.

    Ha felismered, hogy a mostani garnitúra prominensei a patkányforradalom vezetőinek unokái, az előző államelnök még Kun Béla unokája volt, a mostani és az összes többi a volt állampárt fogott emberei, akkor ugyan kitől vársz te mást mint ami eddig volt? És ha elgondolkodsz azon, hogy mi voltunk azok, akik beszavaztuk őket a hatalomba, mi voltunk azok akik hittünk az ígéreteknek, és azok is mi voltunk, akik a kényelmesebb utat választva bementünk a gyárakba, bementünk a városokba, otthagytuk szüleinket a faluban és örültünk, hogy autót vehetünk és külföldre utazhatunk? Ha ezeken elgondolkodsz, felmerül-e benned a saját és mindannyiunk egyéni felelőssége abban, hogy mindez megtörténhetett?
    Valahol utaltam arra, hogy minden nép olyan kormányt kap, amilyet saját állampolgári és nemzeti minőségében megérdemel. Márpedig mi a történelem mesterségesen keltett viharaitól megtépázva és elrettentve a felelőségvállalástól, rábíztuk életünket vezetőinkre, politikusainkra, kereskedőinkre és pénzügyeseinkre. Cserébe megkaptuk a konvertibilis forintot, a kapitalista berendezkedést és az állampolgári szabadságjogokat, a korlátozásmentes utazás lehetőségét. Az eredményt láthatjuk, bőrünkön érezhetjük. Ha nem kezdünk el dolgozni a szomszédainkkal való összefogáson, az együttműködés módjainak megtalálásán, a problémák megoldásán, a közös érdekek megfogalmazásán, akkor továbbra is kiszolgáltatott helyzetben maradunk, mivel a közösség építése helyett a megosztottságunkat konzerváljuk. Ha van egy erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező közösség, akkor az képes példájával követőket teremteni, sok ilyen közösség pedig képes a politikát is befolyásolni.

  13. János szerint:

    “Ha lesz sok élhető falu az országban, akkor élhetőbb lesz Magyarország is.” Úgy is lehetne fogalmazni, hogy ha élhetőbb lesz az ország, akkor lesz élhető falu is. Ugyanis, országos problémákat kell megoldani azért, hogy legyenek újra élhető faluk. Ha a cigányságot nem sikerül munkára fogni -amihez nem elég ha van munka, vissza kell vezetni a munka kultúrát a segélyből élés kultúra helyett és meg kell szüntettni olyan alternatív megélhetési lehetőségeket mint a komoly kockázat mentes bűnözést és a gyermekszaporítási jutalmazást-, akkor a vidék egyre életveszélyesebb lesz a tisztességes ember számára. Ha nem sikerül újra beindítani a nemzeti élelmiszerfeldolgozó ipart, akkor a vidék egyre inkább a munkanélküliségről fog szólni. Ha nem sikerül leállítani az állam csonkítását az államadóság címen végrehajtott spórolások nevében, akkor a vidéken élők számára egyre problémásabb lesz az egészségügyi ellátás és az oktatás.

  14. Laci szerint:

    Lássuk be, igazuk volt a lyoni takácsoknak és a hasonló gépromboló mozgalmaknak. Környezetük talán még nem látta, de ma már egyértelmű, hogy az egyszerű iparos emberek jogát a létezéshez a tömegtermelés által kielégíteni szánt emberi kapzsiság, a gyárosok és kereskedők haszna, a politikusok és uralkodók megvesztegetésére szánt összegek, tették tönkre. Ennek egyenes következménye lett, hogy a mesteremberek munkájára egyre kevesebb szükség volt, proletárrá váltak a gyárakban és a városokban. Hasonló történt a mezőgazdaságban dolgozókkal is. A népet pedig az olcsó árú ígéretével vásárolták meg, eredményesen. A nép pedig nem vette észre, hogy az olcsó külföldi árúk vásárlásával saját életterében is légüres teret hoz létre, mert rájön, hogy a fővárosban olcsóbb a paprika mint a falujában, az olcsó iparcikket pedig nincs aki megjavítsa, később már javítani sem lehet, tehát el kell dobnia. Közben a faluja élhetetlenné vált, gyermekeit kénytelen a közeli nagyobb település iskolájába elengedni, mert helyben már csak alsó tagozat van esetleg. Mire a gyerek végez a tankötelezettséggel járó iskolákkal, az alapfoknak számító érettségi bizonyítvány megszerzésével, már külön életet él és nincs az a pénz, hogy visszamenjen a falujába.

    Ma már ez a társadalmi helyzetkép globális méreteket öltött. Gondoljunk az éhezők milliárdjaira, akik csak annyi segélyt (és nem önálló életvitelre való nevelést) kapnak, ami ahhoz elegendő, hogy kiszolgáltatottságuk konzerválódjon. Ezért az ottani szülők a civilizáltabb országokba küldik gyermekeiket tanulni, ahonnan már többnyire nem térnek haza, belpolitikai és kultúrális eróziót okozva a befogadó országokban. Ma már hazánkból is évente több orvos megy külföldre, mint ahányan végeznek. Ma már nyílt agitáció folyik országunk elhagyására és a magyarság erkölcsi lejáratása olyan szintet ért el, hogy a munkavállalás céljából külföldön élők jó része sem kíván hazatérni.

    Eközben a termelő kapacitások koncentrációja olyan mérvűvé vált, hogy adott esetben az USA egy Kína elleni háborút esetleg azért lenne kénytelen elveszíteni, mert nem tudna cipőt adni katonáinak, ugyanis az USA cipőipara Kínában van. Tehát nem csak Magyarországról tünt el a termelés, hanem sok más ország hasonló helyzetben van. Az pedig könnyen kövekeztethető, hogy amint a falvak népességére sem helyben, sem pedig a nagyobb városokban nincsen szükség, ahogy az éhezőkre sem Afrikában, sem máshol, de még Európába bevándoroltként sincsen szükség, úgy a leépített gazdaságú országok népességére sem lesz szükség sehol a világon. Talán ezért is építettek fel az USA-ban már 3000 koncentrációs tábort.

    Ha a szülő oldaláról nézzük a kérdést, akkor pedig be kell ismernünk, mindannyian azt szeretnénk, ha gyermekeink többre vinnék, könnyebben boldogulnának, felnézhetnénk rájuk. Ahhoz azonban, amit Bartus Tibi (1969-71. Tata Pf64; mond ez neked valamit?) írt, hogy ne röpüljenek ki olyan korán gyermekeink, saját szemléletünkön is kellene módosítani, annak szellemében amit Linda oly szépen megfogalmazott (az indulat lovával). Azonban ez még mindig kevés lenne, mert ettől nem lesz élhetőbb a falunk, nem lesz több a munkahely, nem lesz helyben középiskola, stb. De, mivel világunk gondolataink kivetülése, mégis először saját gondolatainkat kellene helyre tenni, mert gyermekeink azok a médiumok életünkben, akik leghamarabb és legjobban képesek ráhangolódni gondolatainkra, megsejteni, hogy mit várunk tőlük, milyen jövőt képzelünk nekik és annak megfelelően fognak cselekedni, minden különös instrukció nélkül is. És meg kell próbálni olyan példát mutatni nekik, ami a velük kapcsolatos elképzeléseinkkel és az élhetőbb környezet megteremtésének szándékával is összhangban van.

    Ha lesz sok élhető falu az országban, akkor élhetőbb lesz Magyarország is.

  15. Mr. Kellvalami szerint:

    A torrentezők le tudják tölteni a különböző release-ek közül, amelyik tetszik (akár HD-ban), ingyen (a torrentnek ez a lényege, ingyen megosztani), az alábbi linken:

    innen: http://kat.ph/usearch/thrive/
    vagy innen: http://thepiratebay.se/search/thrive/0/7/0

    várjuk a feliratot, és köszönjük a munkát 🙂

  16. Linda szerint:

    Hát persze. Az árulás ott kezdődik, ahogy már szó volt róla előbb is, és Laci is szépen fejtegette, hogy az ember vagy lemond a teremtői státuszáról és alárendeli magát másnak vagy felül akarja játszani még a teremtőt is, nem ismerve fel határait és azt a fontos tényt, hogy : BÁRMENNYIRE IS TEREMTŐ KÉPZELETTEL BÍR, AKKOR IS MAXUMUM KOLLABORÁLNIA KELL SAJÁT TEREMTŐI MINŐSÉGÉVEL , tehát nem térhet el a Létezés már meglevő és álló törvényszerűségeitől. Magyarán:
    – vigyázzon határaira, mert a szabadság azt jelenti, hogy alázatosan nyúl hozzá az ember képességeihez és elköteleződik amellett, hogy hiányosságait megváltsa. A szabadság azt jelenti, hogy a határaimon belül örvendek és hálás vagyok annak, ami lehetek és amivel hozzájárulhatok a közhöz is és bevállalom ahol nem vagyok azonos a teremtői pozítiv tőltettel és azt igyekszem megváltani
    -tegye a dolgát annak függvényében hogy milyen életciklusban van
    -tegye a dolgát annak függvényében, hogy milyen nemmel született a világra
    -vegyen részt a teremtésben a fentiek függvényében( nemzzen és gondozzon és neveljen elég gyereket) és ne ámítsa magát azzal, hogy neki , mint egyénnek valamiért nem sikerülhet, de ehelyett sikerülhet minden egyéb pótcselekvéssel elérni a szabadságát és boldogságát és annak ellenére, hogy egoista módon szingli (nők) még megengedi magának, hogy prédáljon és siránkozzon
    – ne ámítsa magát hogy nincs gondviselés, ha a saját szemével látja, hogy akaratától függetlenül nő a fű, de a másik véglettel se ámítsa magát, hogy szabadna neki tétlenül üldögélni vagy beleavatkozni abba, hogy milyen gyorsan nőjjőn a fű (vagy akármi)
    -ne ámítsa magát , hogy mindig többet kell termeljen , mint amennyi elégséges és azzal se ámítsa magát, hogy prédálhat és pocsékolhat
    -ne ámítsa magát azzal, hogy nincs következménye tetteinek és azt valaki helyette felvállalhatja, mert minden személyes a Létezésben. De azzal se ámítsa magát, hogy tettei következményének nem issza más is a levét mindamellett, hogy se véletlen , se ártatlan áldozat nem létezik
    .Sorolhatnám a szabadság feltételeit. 🙂

    Szemlélődéseim közepette azt vettem észre, hogy minden minőségzavarnak két véglete van és egyetlen jó útja. Az út. És mennyire meg lehet ennek valóságát, igazságát vizsgálni és figyelni a tettek , a tények mezején. Nem hiába van az úristennek anyagi természetű arc/képe is. És milyen jó, hogy van , így előbb-utóbb minden hülyeség és naivság lelepleződhet.:) Aztán keletkezik más zavar és ámítások és mániák és rögeszmék tömkelege , mert ez is a Létezés milyenségéhez tartozik. 🙂

    Példák milliói vesznek körül, minden nap, minden pillanatban. Milyen igaza van Tibornak, amikor arról beszél, nem jó, ha kirepül a gyerek túl hamar. Hozzáteszem: az sem, ha 40 évesen az anyja szoknyáját nem bírja elengedni. Nem jó, ha mindenki értelmiségi akar lennei, mert könnyen odajut, hogy kiderül később, egy egyszerű asztalosmester boldogabb és teljesebb életet képes élni. Jól látható azonban, hogy a szakmák olyan minősítést kapnak , hogy ” csak azok a gyerekek mennek szakiskolába, akik nem elég valamilyenek”. Felháborító!!! A “csak” szócska azt jelenti, hogy gyengék az egyetemhez, az elithez. Röhögés, szánalmas !!! Hát nem mindenki seggén egy lyuk van , nem mindenki a “csak asztalosmester” munkája nyomán jut becsületes székhez, amire leteszi az elit seggét? Bocsánat, elszaladt az indulat lova.:)

    A lényeg, kedves barátaim az, hogy a miniszterelnők és minden magasabb funkciót betőltő személy, hivatalnok és tanár, akárcsak az asztalosmester önmagát mindenhova elviszi, és önmagán belül azt a képesség és képtelenség töltetét, amivel született , amivel rendelkezik . Elviszi magával a valóságról alkotott elképzeléseit és azokat meg akarja valósítani egyénileg. Útközben kiderül, abból, amit mond, tesz és szemlél, hogy mennyire ismeri önmagát, teremtői mivoltát, nemének, emberi mivoltának feladatait, határait . Úgyis ezek határozzák meg, hogy szabad , boldog és egészséges és nem az, hogy polgárilag milyen címei vannak, vagy minek szeretné önmagát látni és láttatni.

    Nem számít, hogy az egyetemet végzett személy vagy az egyszerű munkás látja az igazságot és le tudja leplezni a hazugságokat, tegye meg nyugodtan és okvetlenül. Bátran. Az igazság megvédi önmagát. Gyökérben egyek vagyunk és az igazság is egy , ahogy az út is. Jézus:” Én vagyok az Út , az igazság és az Élet”.

    Szép napokat!

  17. Bartus Tibor szerint:

    Tisztelt bátyám, lényegre törőek a gondolataid, mert nagyon jól leírtad a mai kor ember betegségeit, amelyben majdnem mindannyian szenvedünk. De talán mégse ez a dolog a magyar honfitársainkkal kapcsolatban.

    Úgy gondolom, hogy a magyar nemzet már több mint száz éve elvesztette a realitását, amikor átvette a nyugati országok családi élet szabadosságát. Megengedve azt, hogy a gyermekek minél előbb szálljanak ki a fészekből, elaprózva a magyar földet, öregszüleink örökségét. Amikor a magyar családi gazdaságok átlag föld tulajdona 7,6 HA – ami annyit jelentett, hogy a négy gyermek közül csak egyet tudott volna elindítani, mint családi gazdálkodót -, háromból legszorgalmasabb agrárt kitanult fiával és a leányával, meg kellett volna teremtenie azokat a feltételeket, hogy két gyermek tanuljon legalább egyetemi végzettségig. De ez nem így történt a legtöbb családban, hanem minél előbb ki akartak szállni a fészekből, elosztották a földet apjuk halála után, s mindenki kapott 1 és 1/4 HA földet, ami csak arra volt jó, hogy éhen halljanak.

    Majd jött a felszabadulás, a kommunizmus, ami nem volt más, mint Államkapitalizmus, amikor a valamikori semmire kellők beilleszkedtek az állami birtokba, és azt egykettőre tönkre is tették. Az akkorra végzett agrár szakembereink meg elindították a TSZ-t, és Magyarország felzárkózott a mezőgazdasági termelések legmagasabb szintjére. S ekkor a politikusok el kezdtek lopni, majd amikor látták, hogy ennek a nemzetnek nem felel meg a kolhoz, megcsinálták a rendszerváltást a saját módjukra. Privatizáltak betartva a Rózsadombi Paktumot a reprivatizáció helyett. Ugyanakkor elfelejtették a holt munkát ki fizetni, MAGYAR ÁLLAMPAPIROKBAN, amikor minden munkavállalónak kellett volna kapnia, minden ledolgozott évre 250 EUR-nak megfelelő értékpapírt, amelyiken vettek volna földet, TSZ részvényeket, gyári részvényeket, építettek volna új feldolgozó és szolgáltató ipart és nem adtak volna el semmit a nyugati rabló kapitalistáknak. MERT NYUGATON IS A BECSÜLETES MESTEREK, ÉS GYÁROSOK, NEM LÉPTEK TÁRS ÉS KORRUPCIÓS VISZONYBA A VOLT KOMMUNISTÁKKAL, S EZEK AZ ISTENTELENEK ELADTÁK A NEMZET VAGYONÁNAK 82 %-ÁT. MOST, AZ UTÓBBI ÉVEK FOLYAMÁN A LOPOTT ÉRTÉKEKET KIVITTÉK KELETRE: CIPRUSRA, INDONÉZIÁBA, INDIÁBA, KÍNÁBA, THAIFÖLDRE, MEG SOK MÁSHOVÁ. Most, amikor elvesztették a hatalmat, összefogtak a Chon Bendit – senkiháziakkal és sz@rnak saját nemeztükre, mert nemzettelenek – hazaárulók. A FECÓÉK PEDIG MEGENGEDTÉK A DEVIZA HITELEKET, AKKOR AMIKOR AZ ORSZÁG ROMOKBAN HEVERT, MERT A BANKOK MEG SZERETNÉK KAPARINTANI AZT A KIS FÖLDET IS, AMI MARADT. Most pedig nézzétek meg mit csinálnak EU parlamentjében – ami nem más mint tiszta nemzetárulás.

  18. Józsi bácsi szerint:

    Kedves Laci!

    A meglátásod helyes és köszönöm. Magam is tisztában vagyok vele, hogy a kettő nem ugyanaz, a videónak mindössze annyi szerepe van – és ezért is fordítottam le – hogy egy picit a személyes felelősséget is hozzátegyem a képlethez, mert még egy kizsákmányolásra felépített pénzügyi rendszer is csak akkor tud működni, ha akiken alkalmazzák, azok belemennek a játékba. Köszönöm az aktivitásodat és hogy időt – ami a legdrágább! – szánsz arra, hogy ezeket az olvasók számára is kiemeld és tisztázd!

    Kedves János! Neked is nagyon köszönöm a hozzászólásaidat, mert minden egyes cikkemhez nagyon értékes, egyensúlyba hozó információkat adsz hozzá!

    Üdv: Józsi

  19. Laci szerint:

    Az adósságplafon avagy a maximális hitelkeret c. kliphez a következőket kell hozzáfűzni:

    A háztartás eladósítását a filmben párhuzamba állítoták az USA állami költségvetésével és adósság állományával. Ez alaposan megtévesztő, mit ne mondjak, megvezető üzenet a klip készítője részéről. Ugyanis az USA tekintetében legalább Drábik János írásaiból, tudomást szerezhettünk arról a történelmi tényről, miszerint a FED mint az USA jegybankja, megalapítását és magánkézbe vételét súlyos belpolitikai harcok és gyilkosságok árán érte el a pénzoligarchia. Ez a húzás pedig magában hordozta az eladósodás kiszámítható és tervezett megtörténtét, aminek most végnapjait éli az USA állami léte. A FED által magánkézbe került pénzkibocsátás a pénz használatának fejében, az állam felé költséget számít fel, ebből adódik az adósság. Ez az adósság a magyar állam esetében a konvertibilitás ára, azaz azért fizetjük mindannyian, hogy akinek van átváltható pénze, az szabadon megtehesse. Az államok eladósításának tehát a pénkibocsátás állami monopóliumáról való lemondás az oka. Az államok eladósításának a célja pedig az, hogy az adósság fejében rendelkezést nyerjenek az államok vagyona és szuverenitása felett, amint ez Magyarország esetében is megtörtént. Az egyének eladósításának célja szintén ez.

    Tehát megállapítható, hogy az államok eladósítása nem a túlfogyasztás miatt, hanem a néptől és nemzettől elszakadt politikai érdek miatt történt. Ennek érdekében elkövetett forradalmakat, háborúkat, elnök- és uralkodó- gyilkosságokat jegyzett fel a történelem, amint arról is van tudomásunk, hogy a nemzeti érdekeket követő nemzeti középosztályokat ezen cél elérése érdekében semmisítették meg.

    A családok eladósítása más forgatókönyv szerint történt. A trianoni országcsonkítás kisgazdaságok ezreit tette tönkre. A kommunista forradalmak, a munkásosztály diktatúrája nem csupán a középosztály tagjait, hanem a saját földjükön gazdálkodó és saját sorsukat irányító parasztságot is felszámolta, nem csak Magyarországon. Az erőszakos kollektívizálás, a falvak elsorvasztása, az iskolák körzetesítése, majd megszüntetése, a munkahelyek hiánya pedig proletár létre kényszerítette a falvak lakóit. Az állami lakásépítés, a szociális ellátás, az összkomfort lehetősége sok embert elkápráztatott. A hiánygazdaság, a cenzúrázott tájékoztatás pedig kellő fogadókészséget teremtett a fogyasztó létre, amihez a tájékoztatás motívációt, a bankárok pedig pénzt adtak.

    Mindkét esetben tetten érhető az eladósítás szándéka, ami a nemzeti és magánvagyon feletti rendelkezés teljes megszerzését célozza. Azonban lényeges különbség a kettő közt, hogy amíg saját családom hitelfelvételeiről és költségeiről döntenem teljes szabadságomban áll, addig az ország ügyeibe korlátozott beleszólásom van. Ezért is félrevezető a kettő közt párhuzamot vonni azon túl, hogy az állami hitelfelvétel nem feltétlenül jelent túlköltekezést, míg az egyéni hitelfelvétel többnyire ezt jelenti. Az sem jelent túlköltekezést az állam részéről, ha azt szociális juttatásnak, nyugdíjnak, orvosi ellátásnak nevezik. Azért nem, mert ezek fedezetét az államnak saját gazdálkodásán keresztül, iparának, mezőgazdaságának működtetésén és védelmén keresztül kell megoldania, nem pedig hitelből.

  20. Laci szerint:

    Linda írta:
    Adósságban élünk, mert önmagunknak adósai vagyunk az igazsággal.

    Nagyon igaz, lényeglátó megfogalmazás!

    További gondolataim:

    Csak azt tudjuk értékelni, amiért megdolgoztunk. Ebül szerzett jószág ebül vész el. Amiben nem merülünk el, abból nem lesz tapasztalat. Így csak az idő múlik, miközben létünk üressége fel sem tűnik. Az igazi élet az ÚT. Aki nem jár az úton, csak megérkezni szeret, az nem él. Az utat járni kell, lépést tenni lépés után, hogy mindig legyen mód a korrekcióra, mert ha nem így teszünk, akkor csak azt vesszük észre, hogy mindjárt megérkezünk ugyan, de hova? Hát itt tartunk most. Kezdjük látni, hogy ez a társasutazás, amire befizettünk, nem kimondottan oda vitt bennünket, ahová szerettük volna. Bár sokunknak már késő az ébredés, de gyermekeink, unokáink érdekében ébrednünk muszáj! Saját kézbe venni sorsunkat kötelesség, még ha csupán szellemi téren nyílnak lehetőségeink zömmel. De az utánunk jövő nemzedékek érdekében meg kell ezt tennünk. De nem csupán miattuk, hanem saját szellemi lényünk is ezt várja tőlünk, hiszen szellemünk által mi is készülünk a visszatérésre. Nem mindegy jövendő létünk számára sem, milyen világba érkezünk. Vegyük észre, az egyszer élünk jelszava szerint élve életünket saját magunk alatt vágjuk a fát, születünk egyre rosszabb és rosszabb világba. Az egyszer élünk jelszava az élvezetekre, az anyagi gyarapodásra, a vagyon és a hatalom halmozására irányítja figyelmünket. Gyermekeinknek nem vagyonra és hatalommal rendelkező szülőkre, hanem szeretetre és élhető életmodellre, ezt lehetővé tevő gondolkodásmódra van szükségük. Olyan életmodellt kell átadnunk nekik, amelyet saját életünkkel hitelesítettünk. Amíg él az ember, mindig van lehetősége a változtatásra. Az örök vadászmezőkön viszont minden lehetőségünk csak annyi, hogy elmúlt éltünk hibáit felismerjük és tettvággyal telve készüljünk következő születésünkre. Csakhogy az első 21 év eltelik a szocializációval, a társadalomba való beilleszkedéssel. Ez a társadalom szempontjából azt jelenti, hogy a fiatal elsajátítja az elvárt gondolkodásmódot, viselkedési normákat, világképet. A fiatal szempontjából pedig azt eredményezi, hogy elhalványul benne személyes létének hármassága, butaságnak tartja a megfoghatatlanról szóló gondolatokat, elfelejti igazi létének (amikor teljesen szellemi létező volt) tanulságait, szándékait, életfeladatát. A nevelés ideális rabszolgát faragott belőle, aki a többséghez kíván hasonlítani, mert megtanulta, hogy a másságot nem mindenben szeretik a társadalomban.
    A következő 21 éve elteltével pedig észreveszi, (ha van ideje ilyesmire), hogy gyermekkori vágyai, elképzelései felnőttkoráról, szép lassan, de észrevehetően, a megvalósulás útján vannak. Ekkor kezd rádöbbenni, hogy saját valóságát igenis, ő maga alakítja. Jóvá vagy kevésbé jóvá, mindegy.
    Aztán a harmadik huszasba lépve kezd rájönni, hogy rossz megoldást választott, amikor társasutazásra fizetett be, mert nem oda megy a csoport, ahová ígérték nekik az ‘utazási irodában’. De hát nem volt lehetőség egyéni útra, mert arra nem adtak útlevelet, hangozhat a kifogás. És igaz is. De ez egy szellemi út is, amihez nem feltétlenül szükséges az útlevele a társadalomnak. Egyedül is járható és majd útközben csatlakoznak az egyedül utazók. És ha már mindenki egyedül utazva járja az élet útjait, akkor bezárhatnak az ‘utazási irodák’! Akkor már nem lesznek eltérített csoportok, mert mindenki teljes felelősséggel fog tudni cselekedni saját élete ügyeiben.

    Ezt kell tudnunk megértetnünk gyermekeinkkel, unokáinkkal. Hogy ne mástól várják a megoldást életük kérdéseire, mert bennük van a válasz is. Hogy ne egyetlen életben gondolkodjanak, mert az csapdába csalja őket. Tanulják meg felismerni az egyetlen élet gondolatkörbe visszahúzó hatásokat, hogy képesek legyenek kikerülni és hatástalanítani őket! Tanuljanak meg önállóan gondolkodni, felelősséggel cselekedni, ahelyett, hogy elfogadnak köztudatba került gondolatokat, népszerű megoldásokat bizonyos élethelyzetekben. Tanuljanak meg hosszú távon tervezni, életek sorában gondolkodni. Ez a mi dolgunk és nem is kevés.

  21. Linda szerint:

    Egész délután azon gondollkodtam szóljak-e hozzá a témához, annál is inkább, mert ami velem a reggel történt és amit ezen keresztül (már megint) tudatosítottam, összevág ( egész biztos nem véletlenül) valahol azzal, amiről Józsi bácsi ebben a cikkében beszél.

    Busszal mentem be a városba (van hajtási is, autó is, de nem élek vele, csak ha messze megyünk a családdal, olyankor a férjem vezet). Felülök, első dolgom, hogy a jegyem kilyukasszam. Amivel meg voltam szokva, az a fajta lyukasztó, ami lyukat fúr a papírba.Láttam már újabb fajtát is, ami formára elüt a “jó régi kommunista fajtától”, de ugyanúgy lyukat fúr. Ezzel a képzettel!!! éltem tehát. Józsi bácsi szavaival, a Vanságom, ebben a helyzetben ezzel a képzettel éltem meg és azt akartam és szerettem volna , ha a lyukasztó lyukat fúr. Nem fúrt lyukat. Szólt és ennyi. Elsőre meg se fordult a fejemben, hogy esetleg a valóság nem passzol az én realitásommal, vagyis azzal, ahogy én elképzelem, hogy a lyukasztónak műkődnie kellene. Kissé bosszúsan még egyszer betettem a jegyet , bár tisztában voltam vele, hogy ezzel érvényteleníthetem is. De nem . Én AZT AKARTAM HOGY AZ ÉN ELKÉPZELÉSEM ÉRVÉNYESÜLJÖN!!.
    NAGYOKOSSÁGOMBA elmentem a másik lyukasztóhoz és ott is betettem a jegyet, immár harmadszor. Ugyanaz. Most már leültem és gondolkodtam. Jó későre, mi? 🙂 És megfordítottam a jegyet. Három szép pecsét volt egymáson. Csak ekkor jutott eszembe, hogy persze, hiszen ilyen jegykezelő gép is van, csak nagyon ritkán találkoztam vele, nem jegyeztem meg, figyelmen kívűl hagytam, nem vettem be a realitásképzembe, mert a SZOKÁSOS KÉPZET KÉNYELMESEBB. A szokás és a kényelemképzet hatalma. Ezekkel a “devianciákkal” születtem és minden ilyen ütközés ezekkel a dolgokkal arra vezet, hogy megváltoztassam az erről való hiányos és hibás képzeteimet.
    Bevállaltam. Ilyen dilis is tudok lenni.

    Én abban látom tehát a változást, ha az egyének legaláb annak tudatára ébrednének, hogy imaginációt kellene tisztítani. És egyet értek Józsi bácsival abban, hogy ez a válság amiben van a világ nem egy olyan baj, amit ki lehetne küszöbölni. Ilyen nincs. Mindent le kell nyelni és szembe kell nézni, mert ezt ugyancsak az ember hozták létre. Ez egy következmény, ami egyben esély is a jobbá tételben. Csak az nem mindegy, most sem, hogy milyen irányt kéne felvenni. Szellemben, természetesen.

    Most ezzel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy veletek együtt egyet értek abban, hogy egyénileg kell azokat a fránya elképzeléseket, amik megülnek bennünk, felülvizsgálni, mert előbb van a KÉP, KÉPZET, ELKÉPZELÉS és ennek függvénye minden további: eszerint akarunk, szeretnénk. Nem hiába mondja gazdag és metafizikai tőltettel rendelkező magyar nyelvünk, hogy: képesnek lenni.

    A másik, ami eszembe jut a Józsi bácsi irásából a szabadság kapcsán az, hogy nem létezik szabadság felelősség nélkül. A “vanság” felelőssége nélkül. Ahogy ezt leteszi az ember, kidobja a képzeletéből, menthetetlenül alárendeli magát, kiszolgáltatottá teszi önmagát.Onnan fogva azt képzeli valaki vigyáz rá.És eszerint cselekszik is, gondolkodik is. Tényleg egyszer élünk, csak az a kérdés minek a jegyében “élünk egyszer”. Más lesz az értékrend , a fontossági sorrend , az igény, ha a “vanság” a felelősség vagy a kiszolgáltatottság jegyében ül . Más irányt vesz fel. Kiszolgálattottsági érzetben sosincs szabadság csak rabság. Önmagunk rabjai vagyunk, ha egyetlen porcikáját is a vanságunknak nem vállaljuk fel.

    Ha az egyszer élünk képzetet a kiszolgáltatottság képzete vezérli, sosincs időnk, minden nagyon hamar kell és sosem elég a sok külsőség, amitől azt képzeljük, ha megvan, akkor már szabadok leszünk. Adósságban élünk, mert önmagunknak adósai vagyunk az igazsággal. A valósággal. Más szóval: adósságban , válságban vagyunk önmagunkkal, mert rossz gyökérből táplálkozunk. Magunk elképzelte realitásunk, nem egyezik a valósággal, ahol életrend van és nem rendszerek. Ha egy rendszer nem képezi le az egyetemes rendet, nem műkődőképes és nem sikeres sem .Hosszú távon.

    Azt hiszem itt olvastam nálad , Józsi bácsi, hogy az embernek egy valamije van az életben: ideje. Továbbgondolva, az idő minősége maga a felelősség: egy adott intervallumba, egy időszakban, életünkben mindennek megvan az ideje és a módja is arra, hogy az időt mire és hogyan használjuk. Akkor vagyunk képesek jól megélni vanságunkat, ha igyekszünk tudatossá válni, hogy ne pocsékoljuk az életidőnket fölösleges körök befutására. Ha halmozunk előre és nem is vagyunk rá megérve, sokkal nagyob árat kell fizetni miatta, mintha időrendben , lassabban jutunk el, vagy jutunk hozzá valamihez, a megfelelő erőfeszítést (munkát) elvégezve. Nagy az ár, mert éppen attól lesz az ember megérve valamire, ha az időben és megfelelő ritmusban elvégzett munkát meg is éli. Következetesen végighaladva fokozatokon nincs ahogy közben ne tegyünk szert bölcseeségre is. Vagy legalább tapasztalatra.
    Ha végigrohanunk valamin, észre se vesszük, amit csinálunk. Felhígulunk mi, felhígul a munka értéke, felhígul a munka nyomán megkapott javak értéke és sosem érünk a végére a boldogság és szabadság utáni futkosásnak. Valahogy sose lehet kielégíteni azt az éhséget, amit sose laktattunk jól, mert nem is fogtunk hozzá megfelelő felelősséggel.

    Egy kézzel készített kenyérnek vagy akárminek, amibe az ember önkezüleg beleviszi figyelmét, lelke lesz. Meg van munkálva. De nem szeretnék elkalandozni.

    Valahogy azt szeretném kifejezni, hogy az élet természete önmagában a bőség. Nem a luxus, nem a bebiztosítás, nem a tulajdon, hanem a bőség. Ugye , egész kalász lesz egyetlen magból… És ez a kalász minden évben megterem.Ha nincs kalász, akkor van pityóka, de valami mindig VAN.

    Ha sikerülne egyénileg ezt mindig szem előtt tartani, ezzel a képzettel élni, nagyon jó lenne.

    Szép estét és bocsánat ha esetleg nem elég világos a mondandóm.:) Nem olyan rég bontogatom a szárnyaim a szabadság felé. 🙂

  22. Laci szerint:

    János szerint:

    “Bízok benne, hogy Magyarország is előbb-utóbb követni fogja Svájc és Németország példáját, de ehhez valószínűleg új kormányzati elvek kellenek mihamarabb.”

    Véleményem szerint az új kormányzati elvek új politikus gárdát feltételeznek, magyar érdekű gazdasági szereplőket, magyar érdekű politizálást, magyar érdekű sokmindent. Nem utolsó sorban magyar érdekeket szem előtt tartó, nemzeti érdekeket felismerő és vállaló népet, nemzeti múltunkat nem meghamisító tudósokat, büszkeségünket, jövőbe vetett hitünket nevelő írókat, szinészeket, művészeket.

    Szokták mondani: fejétől bűzlik a hal. Egy nemzeti érdekeket követő politikai vezetés megfordíthatná a kedvezőtlen folyamatokat. De az is igazság, minden nép olyan kormányzatot kap, amilyet érdemel. Tehát el kellene döntenünk, hogy várunk-e még a politikusok által megindított fordulatra, vagy alulról építkezve vállaljuk a tudati ébresztést, nemzetnevelést, az önellátás, önigazgatás megszervezését? Ha ez utóbbit nem tesszük meg, semmi jóra nem számíthatunk a továbbiakban sem.

    A szocializmus elhitette velünk, hogy az állambácsi gondoskodik minden polgáráról, ehhez csak jó polgárnak kell lenni. Aki nem akart jó polgár (proletár) lenni, azt kényszerítették, hogy legyen. Aztán jött a legvidámabb barakk, a gazdasági gyeplő lazítása, a mérsékelt jómód ízének felkínálása, a szabadság igéretének megcsillantása. A fogyasztóvá nevelésben fontos szerep jutott a hiánygazdaságnak, a cenzúrázott tájékoztatásnak, majd a kötöttségek lazításának. Megmutatták nekünk azt a jómódot, amit sokan szerettünk volna elérni, miközben nem vettük észre, hogy ebben a versenyben semmi esélyünk, mert mire befutnánk, már senki nem fog a nyakunkba akasztani semmit.

    Most itt van egy ország amelyet széjjelhordtak prédaleső hiénák, miközben a nép jó része még semmit nem vett észre. Legtöbben még mindig felülről várják a megoldást, mert nem tudatosult bennük, hogy saját élősködőit szavazza be a parlamentbe négy évenként, akik káros tevékenységüket ott fokozott hatékonysággal végzik.

    Ha alulról szerveződve nem vesszük kezünkbe sorsunk irányítását, kötöttségeink lazítását majd oldását, senki nem fogja ezt megtenni helyettünk.

  23. János szerint:

    Sokan nem vették észre, de Németország átvette a hatalmat az EU felett. Az EU előző urai lényegében nemzetközi bankárdinasztiák, azok akik egy “európai szuperállamot” (vagyis egy új római birodalmat) akartak létrehozni, ami aztán egyenesen a “világkormány” felé vezetett volna az álmukban. Az, hogy Németország vette át az EU irányítását persze nem kedvez a mi kis narancs királyunknak, aki (ezt sem tudják túl sokan) az EU előző főnökei hűséges ügynöke immár huszonvalamennyi éve… de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy olyan erő vette át az irányítást az EU felett (Németország), aki talán egész Európában a leg barátságosabb az “alternatív” pénzrendszerekkel szemben. Németországban jelenleg több, mint harminc ilyen alternatív pénzrendszer működik. A nemzetközi bankárok természetesen sosem díjjazták az alternatív pénzrendszereket, hiszen ezek közvetlen veszélyt jelentenek saját hatalmuk felé. Az alternatív pénzrendszerek szempontjából Svájc különösen érdekes példa Magyarország számára, mivel a két ország lakossága körülbelül azonos nagyságrendű. Nos, Svájcban már több, mint hatezer vállalat használja egymás közt az alternatív pénzt (“WIR”), aminek kevesebb, mint 1% a kamata, hiszen ennek a pénznek nem az a célja, hogy pénzből (vagyis adósságból és spekulációból -szép jó napot drága Soros úr!) pénzt csináljon, hanem az, hogy jobban működjön a gazdaság vagyis, hogy minél több munkahely álljon a lakosság rendelkezésére. Bízok benne, hogy Magyarország is előbb-utóbb követni fogja Svájc és Németország példáját, de ehhez valószínűleg új kormányzati elvvek kellenek mihamarabb.

  24. Istvan szerint:

    Jozsibacsi
    Megint kitunoen fogalmaztal. Eszembe is jutott egy pelda ami sajnos megesik.
    Autobiztositasomrol szeretnek irni par sort.
    (Nem tudom mert nem ismerem es nem is neztem utana, hogy, hogy mukodik ez mas biztositotarsosagoknal sem itt sem otthon.)
    Szoval Tescos autobiztositasom van mar evek ota, nem ternek ki ra bovebben, legyen eleg, hogy jo, megbizhato, ertelmes es olcso, de van itt egy bokkeno aminek nem orulok.
    Tavaji evtol ezt az agazatot a Tesco bank vette at, na es itt a baki. Pofatlanul kikuldenek egy hitelszerzodest minden evben miszerint en felveszek 500-600 font kolcsont es azt kell havonta (havi reszletekben) visszafizetni. Mint rendes esetben van hitel mutato, kamat stb.
    Gondolom a hatterben igy is mukodik mindegyik biztositas de szembesulni vele hatborzongato volt. Persze (felvettem) a hitelt mert meg igy is ez a legolcsobb es legjobb ceg szamomra. A bibi akkor lesz ha mondjuk ido kozben meg szeretnem szuntetni a biztositast mert lemondok az autozasrol… (persze kicsi az esely ra) akkor ott maradok egy nem akart hitellel a vallamon. Szoval nem biztositast fizetek, hanem adossagot torlesztek.
    Vicc a mai vilag…
    Azert szeretem az irasaidat mert en egy kicsit egyszerubben gondolkodok es itt jol ossze van szedve minden amit en is latok es sajnalok. Tenni ellene… a legfobb dolog, hogy megprobalok nem hitelbol elni es ez tobbe kevesbe megy is (leszamitva a fenti irasodat es az en peldamat). Bosszanto a nep butitas is (elottem levoek es te is mar kiveseztetek talan a lenyeget) en azzal teszem tobbe mgam, hogy megprobalok minnel tobb dolgot eloallitani magamnak es magam csinalni, holott ez nem penz kerdes. En kicsit sotetebbnek latom a jovot (talan pesszimizmus, bar sosem voltam az) es arra probalok felkeszulni. Amit elvehetnek toled el is fogjak venni…
    Na ennyit belolem megyek iszok egy jo Tokajit.

  25. Laci szerint:

    Zoltánhoz:

    1. Svájc: nekik van az országért, népért felelősséget vállaló, viselő kormányuk. Az más kérdés, hogy a pénzoligarchiának is otthonos lehetőségeket biztosítanak.

    2. Energia: Egyik pórázunk. A szabad energiák, a nap és szél energia használatának lehetnek olyan veszélyei, amelyekkel jelenleg nem szükséges szembesülnünk, ezért nem tudunk róluk. Egyikre Zoltán is utalt Teslával kapcsolatban. A nap és szélenergia igénybevétele nem elég hatékony ahhoz, hogy jelentősen felszabadítsa a szénhidrogén forrásokra nehezedő terhelést, másrészt környezetet befolyásoló hatásuk van, amellyel már foglalkoznak tudósok, de a napenergiával kapcsolatban könnyű belátni, mire vezetne, ha napelemekkel és kollektorokkal borítanánk bolygónk felületének nagy részét. A 100% feletti hatásfokot biztosító rendszerek ipari alkalmazása a jelenlegi erőművek felújítása és elosztó hálózat alkalmazása mellett a központosított energia monopólium fenntartásának kedvezne, átmeneti árelőny mellett konzerválná függőségünket a villanyóra leolvasóktól. Ezért energiaellátás terén is az autonóm kisrendszerek jelenthetik az infúzióról való leválás lehetőségét. Ezért számítani kell arra, hogy ezeknek a megoldásoknak az ellehetetlenítése lesz a legfőbb cél.

    Józsihoz:

    “A film kritikusai szerint egyébként legalább annyira megosztó ez az alkotás is, mint amilyenre a Zeitgeist sikeredett, de úgy gondolom, hogy az emberek szemének felnyitogatásában sokat segít.

    Bár a Zeitgeistről negatív véleménnyel vagyok, másrészt pedig egyetértek veled abban, hogy minden rosszban meg kell látni a jót, de a Zeitgeistben ez nem sikerült. Amire emlékszem, az nem a történet, a mondanivaló, hanem a tiltakozás érzése, amit a bevezető képsoroktól, Jézussal kapcsolatos gondolatoktól kezdve éreztem.

    Valamikor régebben foglalkoztak azzal a nemzeti oldal szószólói, hogy nincsen úm. jobboldali média. A helyzet azóta csak annyiban változott, hogy létrejöttek a “mintha” oldalak, amikről elég nehéz eldönteni, kinek a szekerét tolják. Így vagyok ezekkel a felhomályosító sikerfilmekkel is. Van bennük igazság, amire felkapjuk a fejünket és bólintunk, hogy végre ezt is ki lehet mondani. Mellette pedig sorjáznak a csak kicsit módosított igazságok, a csúsztatások, összemosások, amik végül talán nagyobb kárt okoznak, mint amennyi hasznot a leleplezés hozott, mert a féligazságok a tudatunk mélyrétegeibe épülnek be.

    Az igazságot mindenki csak saját maga ismerheti meg, ezért tartom károsnak a gondolkodás helyett való filmnézést, sőt még az olvasást is. Persze, ez nem tiltás, nem tanács csak figyelmeztetés, hogy a gondolkodásnak kell első helyre kerülnie és akkor a válogatásra is van lehetőségünk. Az sem mindegy, hogy szűkre szabott időnket egy másfél-két órás filmnek és 3xA4 oldalnyi mondanivalójának szenteljük, vagy elolvasunk egy ütős írást és a véleményeket, mondjuk innen.

  26. Zoltán szerint:

    Hello,

    3 dolog jutott eszembe hirtelen:

    1. Svájc. Nekik van hivatalos belső és külső pénzük. A külső a Frank. Amint a Frank értéke valami miatt lemegy (ez nem jellemző az utóbbi időben), azonnal átállnak belső pénzre és így nem függnek a világgazdasági folyamatoktól.

    2. Energia. Annyi rádió, radar, kommunikációs, távközlési, stb. hullám vesz körül minket mindenhol, hogy akár ezeket is ki lehetne csatolni egy antennával és megfelelő trannzisztor sorral felerősíteni. A Tesla toronyról azt olvastam, hogy jól működött, ámde a környékről elköltözött az összes madár és állat. Szóval valamit bocsáthatott ki, ami nem volt jó.

    3. HARP. Bár csak érintőlegesen esik szó róla, van fent a Yt-on magyar nyelvű film is róla.
    1. rész itt: http://youtu.be/I67gyWS1FBk

    Üdv, Zoli

  27. Laci szerint:

    “Kihelyeztük a felelősséget a tekintélyekre és ennek isszuk meg a levét, ez a helyzet.”

    Az államilag irányított és tananyaggal túlzsúfolt oktatási rendszer pedig arra idomítja a leendő állampolgárt, hogy tekintélynek beállított személyek véleményei, megdönthetetlennek hirdetett alapigazságok, kísérletileg nem igazolt törvények szellemi bójái közt tartsák gondolkodásukat. Az önálló gondolkodásra való képességet és hajlamot minél előbb ki kell gyomlálni. Tulajdonképpen ezt szolgálja a közösségek szétverése, a nemzedéki ellentétek felszítása is. Nehogy már a hatalom által ellenőrizetlen módon kerüljenek, nem kívánatos gondolkodási minták az emberekhez.

    “akkor érezzük jól magunkat, ha olyan emberek vesznek körül bennünket, akik azt tükrözik vissza a valóságból, amit látni szeretnénk.”

    Amit látni szeretnénk, az pedig -sajnos- a médiák által szuggerált jólét és életszínvonal képe. Aki nem képes erről a kábítószerről leszokni, hogy ti. nem a saját életét akarja megvalósítani (miközben sajátjának fogadja el, csak éppen önismerete nincs ahhoz, hogy saját adottságaival, lelkének legmélyebb vágyaival, megtestesülésének spirituális küldetésével összhangba hozza), az arra ítéltetik, hogy úgymond ‘rossz’ vagyis nem a számára megfelelő társaságban keresi kapcsolatait. Onnan másolja mintáit, követi életmódjukat, személyes kapcsolataikat, stb. Ez többnyire az eladósodás útjára viszi az embert.

    “A történelem bebizonyította, hogy az ilyen rendszerek előbb-utóbb kudarcra vannak ítélve, mert ha a társadalmi különbségek szélsőséges tartományba kerülnek (0,1% ultra gazdag, 99,9% csontszegény), akkor előbb-utóbb elkerülhetetlen az összeomlás.”

    Az igazi baj az, hogy ezzel a jelenlegi rendszer haszonélvezői is számolnak, sőt kívánatosnak is tartják, hogy úm. ne 6,5 milliárd embert kelljen ‘etetniük’, hanem csak 500 milliót. Mert az ő olvasatukban ez így hangzik. Számukra már elég 500 millió szolga, a többi csak kenyérpusztító számukra. (Georgiai Guidestones) Tehát nem apellálhatunk jóindulatukra, mert vagy beleférünk az 500 millióba és akkor elnézőek lesznek velünk szemben, vagy pedig Így Jártál Kártyát húztál.

    “Egy tudatos, B, C, D verziókat ismerő társadalom csak megrántja a vállát és átáll egy új pénzre, mert tudja, hogy hogyan működik.”

    Ehhez itt a megoldás kulcsa:

    “A társadalom belülről épül kifelé, vagyis egyének alkotják az egészet. És ha az egyének úgy határoznak, hogy pl. közösségeket formálnak és másképp képzelik el a jövőt, a jövő másmilyen lesz.”

  28. János szerint:

    A túlnyomó többségnek esélye sincs felfogni mindezt. Nem azért mert túl “buta” lenne és nem is azért, mert nem áll rendelkezésére elég információ (ez a blog és sok más ilyen szabadon olvashatók), hanem azért, mert hinni akarnak azoknak, akik azt mondják nekik, hogy nincs más út. Azért akarnak hinni, mert a politikus sztárok akik ezt mondják belopták magukat a tömegek szívébe és azért tudták ezt elérni, mert a társadalmi igazságosság bajnokának tudják álcázni magukat a “hívőik” felé. Vagyis, szinte mindannyiunk igazságosságra vágyik és ha elhiszi egy vezetőtől, hogy az egy igazságos társadalomért küzd, szinte mindent el fog hinni neki. Ezt remekül láthatjuk mostanában Magyarországon.

  29. Szabo Zsolt szerint:

    http://cinemaxx.ro/film/thrive-video_94dea860f.html Itt az egesz film csak sajnos roman feliratal 2oras online ingyenes.Angolul tudoknak.:-)Tehat a “Thrive” (magyarul: gyarapodás, növekedés)filmrol van szo.Mindenkinek ajalom!!!

  30. Aurelio szerint:

    Ismét egy klassz kis szösszenet, jól forog a tollad 🙂
    Ami a ferdítést illeti, ha itt nem akad önjelölt, akkor érdemes itt is szétnézni: http://www.hosszupuskasub.com/forum/
    Én két fordító munkáját ismerem, mindketten kiváló munkát végeznek, gugliban hamar rájuk találsz: “hunsubbyme” illetve “halamita” mesterekre. Nyilván az önkéntesek lennének az igaziak, hisz ezt senkire se lehet erőltetni… 🙂

    További szép napot!

Leave a Reply

CommentLuv badge