A kis lépések művészete

2012. június 4. hétfő

Ez a bejegyzés egy végtelenül egyszerű folyamatról szól, amit úgy hívnak, hogy fokozatosság. Ismerjük ezt a szót mindannyian, tudjuk, hogy mit érzünk a hallatán. Szinte vicces, hogy egyáltalán írok róla, de kutatásaim szerint az egyik legnagyobb erővel rendelkező fogalom, mely a jelen pillanaton keresztül a jövőt formálja a segítségemmel(!). Tulajdonképpen ezért írom ezt a blogot is azok számára, akik válaszokat keresnek és talán a válaszaikhoz találnak itt egy-egy puzzle darabkát. A világ(om) megváltoztatásához egyetlen pici lépés elég. Egyetlen pici lépés, minden nap.

“A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik.”
(Konfuciusz)

Tegyük fel, hogy pl. fogyni szeretnék. Van rajtam 15 kiló túlsúly, bármit csinálok, egyszerűen nem tudok megszabadulni tőle. Megpróbálkoztam egy csomó diétával, de nem segít. Gyors eredményt szeretnék, ezért elmegyek ultrahangos zsírbontásra, hátha attól jobb lesz a helyzet. Talán segít, talán nem. Többnyire nem. Radikális változást nem könnyű elérni, mert ahhoz meg kell változnom minden szempontból, szépen, lassan. Ráadásul még az is ott van – és vigyázni, mert ez trükkös, de (sajnos) igaz -, hogy (!) nem azt hiszem, amit tapasztalok, hanem azt tapasztalom, amit hiszek. (Ezt a mondatot érdemes megjegyezni, mert szerintem ez a boldogság titka!) Magyarul a valóságot a tudatalattimban zakatoló hitrendszer által tapasztalom meg, ahogyan arra a Szelektív érzékelés c. bejegyzésben már utaltam. A változ(tat)ás pedig egy bitang nehéz feladat, mert mint tudjuk: a gondolataink szabják meg a szavainkat, a szavaink határozzák meg a tetteinket, a tetteink alakítják a jellemünket és a jellemünkből fakad a sorsunk. Mi tehát az első, “pici” lépés? Meg kell változtatnom a hitemet, odabent: “Képes vagyok rá, hogy lefogyjak”. Ezek után jön minden más. Az eredményt biztosító hitrendszer “megalapozásán” túl meg kell találnom a számomra megfelelő diétát (=céltudatosan szabályzott étrend), és egy rendszeres sport tevékenységet, amit végeznem érdemes. Az eredményhez az elme-test-lélek szintek együttesén kell dolgoznom. Minden nap egy picit. A kulcs a rendszeresség és a fokozatosság. A döbbenetes számomra az, hogy némi kutatómunkával rájöttem arra, hogy az “emberiség történelmét írók” így mossák át az agyunkat. A “kis lépések művészetét” alkalmazva. Úgy, hogy észre sem vesszük.

Ezt a képet láttátok már?

Többször említettem már, hogy a tradícionális létforma alapvetése az Isteni rend. A fa lényege a faság, a bogár lényege a bogárság, az ember lényege az emberség, az igaz lényege pedig az igazság. Ebben a szemléletben a létező dolgok nem akarnak mások lenni, mint amik, mert akkor elveszítenék létezésük értelmét. Ez most nagyon triviálisnak tűnhet így leírva, de ha egy kicsit közelebből megvizsgáljuk a világunk menetét, pont ezek az alapelvek sérülnek. Minden nap egy picit jobban, apró lépésekben.

Az egyszerűnek tűnő dolgok kis lépésekben átalakultak valami teljesen mássá: Pénz, egészség, közterhek viselése, oktatás, és igazából minden, ami lényeges. Nézzük őket sorban:

A pénzvilág életünk része, a hírek fele arról szól, hogy mi lesz a tőzsdével, az eurozónával, a világgazdasággal. Amikor annak idején kialakult a modern bankrendszer és a hitelezés, egy nemesnek tűnő szándék volt mögötte: Ha a betétesek pénzét (pénz=értékközvetítő jel) a bank kihelyezi magasabb kamatra, mint amennyit ő fizet érte a betétesnek, akkor a hitel lehetőséget teremt az értékteremtésre és mindenki jól jár. Mivel a hitelpénzből létrejövő érték szerencsés esetben simán “meg tudja termelni” a kamatfizetéshez szükséges többletjövedelmet és így nem kell megvárni, míg a beruházó, fejleszteni vágyó ember vagy társaság összeszed annyi pénzt, amiből az értékteremtés megvalósulhat. A hitel tehát ebben a funkciójában jó. Ez a folyamat mindaddig teljesen egészségesen működött, amíg a biztonságot és gyorsabb fejlődést megteremtendő létre nem jött a részleges tartalék rendszere (fractional reserve banking), mely egy olyan természetes következménnyel járt, hogy a kihelyezendő hitel mértéke több lett, mint a betétállomány (=a bankba betett lóvé összege). Ez a többlet hitel-számlapénz az ún. pénzmultiplikátor hatás által jön létre, erről már többször írtam korábban. Magyarul a bankrendszer több pénzt helyezhet ki, mint amennyivel fizikailag rendelkezik. Ez egy teljesen elfogadott folyamat, Magyarországon ennek köszönhetően kb. 4x annyi pénzt helyeztek ki bankok hitelben, mint amennyivel rendelkeznek. S bár a gazdaságot ez valóban pörgeti, van benne egy csavar: az extra számlapénzre, mely valójában a “semmiből” (=multiplikátor hatás által) jött létre, ugyanúgy kell kamatot fizetni és ez már probléma, mert a kamat visszafizetéséhez szükséges pénz valójában nem létezik. (Ebbe a műveletbe már korábban belementem az Ezért nő a szegénység c. írásban.) Ahogy azonban A “szabadság” ára c. bejegyzésemben írtam hónapokkal ezelőtt, ezt a folyamatot valahol az emberiség kapzsisága teremtette. Szeretünk tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarónk ér. (A modern bankrendszer pedig úgy lett kitalálva nagyon okosan, hogy ebből az emberi szükségletből bődületes adósságot csinált – szépen lassan, fokozatosan! – egyéni és nemzeti szinten egyaránt. Észre sem vettük és felzabáltuk a jövőt előre, ezért már nem a nemzetállamok diktálnak, hanem az, aki a pénzt előállítja.)

A gazdasági életben oly fontos (érték)tőzsde sem az már, mint régen. A tőzsde annak idején az áru- és nyersanyagpiacok, a kötvény és részvénypiacok működését nagyon szabályozott módon biztosította, ma már azonban a mega-giga spekulációk színtere, ahol a valódi értékteremtés és értékcsere nem cél. 2008 őszi adatok szerint az amerikai bankok közti hitelfedezeti biztosítás (=CDS, azaz Credit Defaul Swap) mértéke meghaladta az amerikai államadósságot, ami akkor 14 ezer milliárd dollár volt, egyéb származtatott ügyletekből pedig mintegy 700 ezer milliárd USA dollárnyi tőzsdei termék keletkezett. Mindez szépen, lassan, fokozatosan. (700 ezer milliárd dollár az olyan sok pénz, hogy 1 dollárosokból kb. 700 ezer km hosszú pénzoszlop lenne! Az majdnem a Föld-Hold távolsága oda-vissza. Ha szeretnél egy szemléltetést látni 1 billió dollárról – 1 trillion – nézd meg ezt a videót.) Mivel ez a folyamat azóta sem változott sokat, ezért számíthatunk rá, hogy lesznek még nagyon durva gazdasági hullámzások, összeomlások a közeljövőben! (Ha még nem láttad, nézd meg a “Bennfentesek” c. filmet ezzel kapcsolatban, klikk ide!)

A kis lépések eredménye tehát az lett a pénzvilágban, hogy az értékek mérésére és cseréjére hivatott eredetileg ingyenes(!) jel, a pénz, már teljesen máshogy működik, mint ahogy kitalálták. Irányító és hatalmi eszközzé vált és fontosabb lett, mint az élet.

Aztán ott van az orvostudomány, a gyógyítás kérdése. Hippokratész idejében még a test-lélek-elme szintjén működött a gyógyítás. Nagyon sokszor nem volt benne komoly pénz, a gyógyító célja a tisztes megélhetés megteremtése volt és az, hogy az emberek ne szoruljanak rá az ő szolgáltatásaira. A távol-keleten bizonyos országokban azért fizették az orvost, hogy egészségben tartson embereket vagyis, ha betegség ütötte fel a fejét, a gyógyító nem kapott fizetést. Ez ma már nagyon nem így van. Az orvostudomány és a gyógyítás szépen, fokozatosan átalakult a világ legnagyobb üzleti vállalkozásává. Aki beteg, az fél (=nem egész) és minden pénzt kifizet ahhoz, hogy meggyógyuljon és egész(séges) legyen. Az ellenpólusok, a megelőzés hírnökei természetesen ott vannak a gyógyításban is (táplálékkiegészítők, vitaminok, lélek- és energiagyógyászok, stb.), de a helyzet az, hogy ezeket a TB egyáltalán nem támogatja és így sokak számára megfizethetetlenek, ráadásul ügyes törvényhozással ezeket az üzletágakat lépésről-lépésre olyan helyzetbe hozzák, hogy rengeteg lesz közöttük a kókler is (pl. bizonyos helyeken már nem kötelező ráírni a vitaminos tégelyre, hogy adott vitaminból és ásványi anyagból mennyi van benne, így bárki bejöhet a piacra, az is aki “hulladékot” árul!) és így nem lesznek hitelesek ezek a cégek. Nagyon lényeges pont, hogy ezeket az előnytelen törvényeket mindig lépésenként hozzák meg a fejünk felett, hogy hirtelen ne érezzük a nyomást. Ismeritek a béka történetét, amelyiket beleteszik a vízbe, alágyújtanak és mivel szépen lassan forr fel a víz, mire észbekap már megfőtt. (Ajánlom figyelemetekbe a vitaminszabadsag.com oldal videóit, ezzel kapcsolatban nagyon sok infó található ott!) Íme egy rövid, nagyon fontos részlet:

(Ez a felvétel 2008-ban készült és az előrejelzések csak részben váltak valóra, de a bejegyzésem szempontjából ennek nincs jelentősége, mert a lényeg az, hogy a Nagy Testvér hogyan húzogatja a szálakat felülről.)
 
A gyógyítás területén a kis lépések azt eredményezték, hogy a test-lélek-elme szintjén elérendő egyensúly megteremtése helyett a legfőbb cél a profit lett, s így az, hogy minél több embert gyógyszerfüggőségben tartsanak, mert az hozza a folyamatos, tervezhető bevételt.

Az oktatás sem sokkal különb ma már (sajnos). Rengeteg elméleti ismeret, melyeket mint dogmákat vernek a fejünkbe. A rendszer azt mondja: Hidd azt, amit én akarok, hogy higgy. Nem az a lényeg, hogy tudom-e alkalmazni a tanultakat, hanem az, hogy vissza tudom-e a könyvet köhögni pontosan. Ha igen, akkor megkapom a tudás elismerésének illúzióját, ha pedig nem, akkor nem lesznek jó esélyeim az életben. Legalábbis ezt mondják… (Az elméleti tudással persze semmi gond, de gyakorlatba ültetés nélkül nem segíti az élet valódi megtapasztalását!)

Az igazi, hasznos és értékteremtő tudást a tradícionális társadalmakban mindig a mesterek tanították és gyakorlati beavatás (megfelelő szellemi érettséggel párosítva!) kellett hozzá, hogy valódi képességeket birtokolj egy idő után. Mindez lépésről-lépésre, mert nincsen “kvantum ugrás” (=az ember nem képes gyorsabban futni, mint ahogyan a lába bírja). Ehhez sokszor pl. a fegyelmen keresztül kellett tudatosságot tanulni, ami könyvekből nem megy könnyen. Ueshiba Moriheitől, az aikido alapítójáról mesélték nekem, hogy amikor haldoklott, odahívta a tanítványait és megkérdezte, hogy akar-e valaki harcolni vele ilyen állapotban. Az egyik tanítványa azt gondolta, hogy a haldokló mesterét végre legyőzheti, mire az öreg mester 2 mozdulattal a földre kényszerítette a tanítványát, majd visszafeküdt az ágyába és rövidesen meghalt. Morihei tudta, hogy a benne lévő energia mire elég még. (Persze az is lehet, hogy ez városi legenda, nem tudom.) Amit a YouTube-on található videókon is látunk, az szerintem valódi tudásra vall, s ez az a képesség, amit meglátásom szerint az oktatási rendszer szépen, fokozatosan le akar építeni a társadalmakban. Nem véletlen, hogy egyre kevésbé fontos a fegyelem kérdése az iskolában. (Megfelelő tudatossággal a fegyelem megkövetelése nem egyenlő a birkaságba taszítással!)

Az oktatás területén aprócska lépésekkel szakbarbárokat nevelnek belőlünk, akik a tágabb összefüggéseket már nem látják át, és így dolgos kis hangyaként éljük le az életünket azt gondolva, hogy elképesztően okosak és fejlettek vagyunk.

Aztán ott van az adózás kérdése. Mivel a teremtett banki számlapénzek (=kihelyezett hitel) tömkelegére visszafizetendő kamatok mennyisége általában növekszik (nemzeti szinten is, lásd államadósságok emelkedő görbéje), ezért szépen, fokozatosan növelni kell az adókat és újabb adónemeket kell kitalálni, amelyekkel ennek a kamatfizetési kötelezettségnek a végrehajtását bizosítani lehet. (Mindezt főleg azért, mert a végletekig eladósodott nyugati államokban a termelőgazdaság mérete töredékére csökkent és tkp. nincs miből a kamatokat kifizetni!) A sötét középkorban max. 10-20% adót szedtek a szerencsétlen halandótól, ÁFA pedig nem volt. Ma egyes országokban a jövedelem fele elmegy mindenféle adókra (ezért fele annyi a nettó, mint a bruttó), és a maradékot is csak ÁFÁ-val terhelt dolgokra lehet elkölteni. Ezt mi teremtettük kedves barátaim! És közben az összes gazdasági önállóságunkat elveszítettük. Szépen, fokozatosan.

Az adózás tehát ma már nem csak arról szól, hogy a közterheket viseljük, hanem arról, hogy a kapzsiságunkra és gyengeségünkre alapozott eladósító propaganda eredményeként létrejött elképesztő méretű egyéni és nemzeti kötelezettségeinket vissza tudjuk fizetni.

(Az alábbi részlet az “Egy bogár élete” c. gyerekeknek! szánt vicces, animációs filmből való. Emlékeztek arra, hogy a Beszédes szimbólumok, ostoba elméletek? c. írásban pont azt boncolgattam, hogy az üzeneteket kiteszik az orrunk elé?)

Még számos példát hozhatnék arra, hogy az élet mely területén tapasztalható a kis lépésekben, fokozatosan kiépített gazdasági függőhelyzetnek és a tekintélyelvű rendszernek köszönhető egyre növekvő külső irányítás, de a jó hírem az, hogy mint ahogyan a dolgoknak sincsen minősége (csak annak, aki alkalmazza és megfelelően értelmezi őket!), így a fogalmak jelentése és a társadalomra, azaz ránk mért hatása is azon múlik, hogy mi mire használjuk őket, hogyan értelmezzük a jelentésüket. A szabadságunk elveszítésének fokozatossága megfelelő tudatossággal fokozatosan, kis lépésekben átalakítható, visszafordítható. (Ha ebben nem hinnék, nem szövegelnék itt. :))

Egy pillanatra szeretnék visszautalni A vonzás törvénye nem működik c. pozitív témájú bejegyzésemre is, melyben számos olyan alapelvet összeírtam, amely segíthet bárkinek, hogy az álmai, céljai megvalósításához szükséges lépések ismeretének birtokában úgy élje az életét, ahogyan szeretné. Meggyőződésem, hogy ha megfelelő alázattal és türelemmel hajlandók vagyunk az apró, kicsi lépések megbecsülésére, akkor van esély egy emberközpontú világ megteremtésére is. Az első lépés, hogy a saját életemben megteremtsem azt az egyensúlyt, nyugalmat és alázattal teli létet, mely az emberközpontúság irányába visz a profit istenítése helyett. Engem mindig feldob, ha azt érzem, hogy nyitott, kérdéseket feltevő és lételméleti kérdéseket boncolgató emberekkel hoz össze a sors, akik hisznek abban, hogy a világot én teremtem (és már tudják, hogy a pénz csak eszköz és nem cél).

Az információ természete szerintem egyébként több rétű. Vannak olyan adatsorok (=ilyen-olyan információk), melyeknek közvetlen hatása a jelenlegi életemre nincsen, hasznosságuk mégis van. Ilyen lehet például a bizonyos életkorban megjelenő krónikus betegségek megelőzésének, a helyi pénzek működésének vagy a háborúban való túlélésnek a témaköre. Szerencsés esetben nincsen szükség akut beavatkozásra egyiket illetően sem (jelen pillanatban), ha azonban kis lépésekben információt gyűjtök róluk, mert ezzel is gazdagítom az életemet és az értékes információ által a félelem (bizonytalanság) faktort csökkenteni tudom (!), akkor igenis értéket képviselnek. Gondolj csak bele abba, hogy egy adott célod eléréséhez van A, B, C, D, E, F, stb. terved és mindegyikben megvan a bizonyosságod. Fogsz félni? Az életünk, legyen az egy sikertörténet vagy tragédiák sorozata, a legtöbb esetben a megfelelő vagy a nem megfelelő irányba megtett kis lépéseknek az eredménye. Elcsépelt közhely ez, tudom, de szerintem ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. A kis herceg c. könyve által világhírűvé vált Antoine de Saint-Exupéry ezt csodálatosan megfogalmazta az alábbi művében:

Antoine de Saint-Exupéry: Ima

Uram! Nem csodákért és látomásokért
fohászkodom, csak erőt kérek a
hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében és
forgatagában időben rögzítsem
a számomra fontos felismeréseket
és tapasztalatokat.
Segíts engem a helyes időbeosztásban.
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok
fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy
csupán másodrangú fontossága
megítéléséhez.

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a
mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak
az életen, de értelmesen osszam be
napjaimat, észleljem a váratlan
örömöket és magaslatokat.

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy
az életben minden simán kell,
hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a
józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések
az élet magától adódó ráadásai,
amelyek révén növekedünk és érlelődünk.

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,
akinek van elegendő bátorsága és
szeretete az igazság kimondásához.
Az igazságot az ember nem magának
mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen
Úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek segíts, hogy tudjak várni.
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk
Van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb,
legnehezebb, legkockázatosabb és
legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a
kellő pillanatban és a megfelelő helyen
szavakkal vagy szavak nélkül egy kis
jóságot közvetíthessek.

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől.
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt,
amire szükségem van.

Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére!

Ámen

Kérlek ne haragudjatok rám, ha egy kicsit túllihegtem ezt a témát, csak az az érzésem, hogy ez fontos. Nagyon sok ébresztgető film és weblap van már az interneten, melyek a megvezetések természetéről és a lehetséges megoldásokról, kiútról mesélnek, azonban személyes tapasztalatom az, hogy nagyon sokan feladják már magát az elképzelést is, hogy valóban lehetséges apró lépésekkel csodát teremteni és szerettem volna emlékeztetni az olvasóimat és önmagamat is arra, hogy ez csak így lehetséges!

Ha tehát bármit pozitívan változtatni akarunk, érdemes készítenünk egy tervet és minden nap egy picit meg kell valósítani belőle. Legyen az egy sport tevékenység, egy étrend változtatás, egy nyelv vagy egy speciális képesség elsajátítása, harapjunk bele minden nap egy falatot, és még az is lehet, hogy a szokásaink megváltoztatják a sorsunkat! Most, hogy ezt a bejegyzést megírtam, azt hiszem már tudom, hogy az én új apró lépéseim mik is lesznek holnaptól.

Meglátásom szerint megnyugtató tudni azt, hogy azok az apró lépés-energiák, amelyek évszázadok ügyes propagandájával a modern emberiséget egy egyéni és társadalmi szinten megosztott, fogyasztó, anyagias ösztönlénnyé tették, másra is használhatók, hogyha hiszünk az egység, a szeretet irányába mutató tettek erejében.

Tartsátok nyitva a szemeteket és figyeljétek azokat a kis lépéseket, melyekkel az életünk egyre nagyobb külső kontroll alá kerül, de koncentráljatok azokra az apró momentumokra, amelyek a belülről fakadó isteni energiával létrehozzák azt a lelki szabadságot, melyhez semmilyen külső irányítás nem fér hozzá.

Most pedig azt hiszem, hogy egy aprócska lépéssel be is ugrom a kocsmába és lehajítok egy felest, persze csak orvosság gyanánt. Egészségetekre! 🙂

13 hozzászólás

  1. Hegel

    Józsi Bá!:)
    A majmokkal megvilágosodtam! Köszi:)

    5 felest is megért!:)

    Válasz
  2. Hegel

    Harc önmagammal önmagamon belül!
    harcolok mikor a kell a fontos a szeretném közötti külömbségek szerint osztályozom a beszerzéseket, amelyek kézzelfoghatóak számomra!
    Ezek lehetnek rezsi élelem de! szúkséghelyzetben lévő ember megsegetése is! Bizony az is kézzelfogható eredmény az embernek!
    Csaba az olvasatodra fogalmazodótt meg bennem.

    A pénz energia és ugyanugy elszipkázható mint a lelki testi.
    Ugye a bank a fizikait a lelkit a pletykáró irigy emberek a panaszkodók a testit pedig mindegyik + saját magunk benső elvárásai amiről azt hisszük majd szeretni fognak a fáradozásainkért.

    Nem egyik sem szeretetről szól sem a bank sem a pletyós panaszkodós sem a fizikailag kihasználók tömege!

    Válasz
  3. Ferences

    A minap a neten végignéztem a Búza u-i kilakoltatásról készült filmet. Láni lehetett, hogy “dicső” rendőreink befújtak a szellőzőn zárt térbe. Már attól kinyílik a bicska, a zsebemben, hogy hogyan szedik a bankok az uzsorakamatot, a mindenkori kormányok jóváhagyásával, akik törvényileg alájuk dolgoznak. A helyzet egyre durvább lesz. Előbb-utóbb repülnek a behajtóirodákra a molotov-koktélok és a egyesek nyílt erőszakban gondolkodva fogják felhívni a közönyös társadalom figyelmét arra, hogy egy ilyen világban bárkit elérhet a sors keze. Tudom, hogy ez a bejegyzés nem illik ide, de ide nagy lépés illene a kormány részéről. A behajtással foglalkozók törvényes működését kellne ellenőrizni, valamint kapcsolatukat az alvilággal, a rendőrséggel. Az ilyen könnygázas esetek ne forduljanak elő. Ráadásul ne lehessen kilakoltatni egy idős nénit, beteg embert. Olyan idealista gondolatok ezek… Irtó dühös vagyok és az eset láttán magas vérnyomású, pedig az nekem nem tesz jót. talán ezt a helyzetet is meg kellene vitatni. Hátha van köztünk olyan jogi végzettséggel bró, aki adna hasznos tanácsot és azt lehetne bajba jutottaknak továbbadni.

    Válasz
  4. Ferences

    Szerintem az alulról jövő változások, kezdeményezések szintjéről kell elindulni. Egyre több család nem néz televíziót. Mind többen összejárnak és segítik egymást, nemcsak információval, hanem tevőlegesen ( kaláka, munkahelyszerzés, barter, tudás átadása, közvetlen környezetre való közös hatás, a szemétszedéstől kezdve ha szükséges, önvédelmi csoportok létrehozása a bűnözés ellen rákényszerítve a rendőrséget az együttműködésre stb.). ezek kis lépések, de ha sok ilyen kis lépés van, akkor a rendszernek is változnia kell. rengeteg jó példa van világszerte és már itthon is.

    Válasz
  5. Vadvirág

    OMO, természetesen, ha ebből a nézőpontból nézzük, az autómat ember alkotta, de a figyelembe vesszük, hogy minden gondolat a mindenség tudatából ered, akkor van egyetlen egy saját gondolatunk? Az autóm tervrajzának gondolata vajon az ember sajátja volt, vagy a mindenségből merítette? Kisajátíthatunk-e magunknak egyetlen gondolatot is, ha csak olyasmire tudunk gondolni, ami a mindenségben már létezik? Hol húzzuk meg a határt a mindenség és az egyén között, a mindenség tudata és az ember tudata között? 🙂

    Szerintem ez már részletkérdés. A lényeg, hogy szubatomi szinten egyre gondolunk. 😉

    Válasz
  6. OMO

    Igen Vadvirág, ugyanarról beszélünk, még akkor is, ha az egy kicsit másnak tűnik.

    Ennek az eltérésnek pedig az az oka, hogy a variációk száma az ÉLET nevű játékban egyenlő a végtelennel, így a tapasztalatok is különbözőek.

    “A konklúzióm: Te nem tudsz teremteni.”

    Ezzel a kijelentéseddel nem tudok egyetérteni, ugyanis az ember már elég sokmindent alkotott ezen a bolygón, ehhez elég, ha egy kicsit körülnézel. Vagy úgy gondolod, hogy a házadat és az autódat nem ember alkotta ???

    Na ugye, ugye. Azért ne szakadjunk el teljesen a realitástól!

    OMO

    Válasz
  7. Vadvirág

    Józsi, én köszönöm az inspirációt, hogy kicsalogattad a chi-t a vanságomból (mindjárt részletezem is, hogy mit értek ez alatt), és egyre többünken ispirálsz önmagunk és a világ felfedezésére, megismerésére, megértésére.

    OMO, egyetértek, szerintem ugyanarról beszélünk.

    Nem mondtam egy szóval sem, hogy teremteni akarnék, de a példa szemléltetése miatt kénytelen voltam E/1-ben beszélni – ugyanis, soha, senki más nevében nem beszélhetek.

    Személyes tapasztalatom alapján az igazság az, hogy a teremtés a vágy felmerülésének pillanatában MÁR TÖRTÉNIK. Célt csak olyasmivel kapcsolatban lehet kitűzni, aminek a VANságára felfigyeltem. A legdurvább felismerésem az volt, amikor kiszámoltam, mennyi lenne a munkabérem az elmúlt évekre, ha az általam kívánatos órabért beszoroznám a munkára fordított idővel, kijött 350 millió forint, eldöntöttem, mire költeném, ott és akkor szembesültem vele: az adott dolog már megvalósult az életemben, csak nem vettem észre, mert azzal voltam elfoglalva, hogy még nincs.

    Abban a pillanatban, hogy az ember megtapasztalja ezt, a világ tökéletessé válik számára gazdasági elitestől, mindenestől. Számára a 2012-es tudatváltás megtörtént. Sokan azt hiszik, hogy a VANságában lévő ember nem csinál semmit, de ez nem igaz, mert a VANságában lévő ember nagyon is tevékeny. Tudatában van azonban annak, hogy nem ő irányít, egyszerűen csak hagyja megnyilvánulni saját magán keresztül a Mindenséget. Voltaképp egy a Mindenséggel.

    Mondjuk úgy, még sosem voltam annyira a teremtőképességem birtokában, mint amikor nem akartam mindenáron teremteni, egyszerűen csak hagytam, hogy a Mindenség a figyelmemet irányítsa, és a kiegyenlítődés elve (kíváncsiság, a Megértés Táblázata alkotói úgy mondják, “KI a VAN-ból a CHI”) alapján az adott dolog megtörténik. Például a mosogatás, ami addig azért nem történt meg, mert a “jól tudom elme” elhitte, hogy már tudja, milyen megtapasztalni.

    A konklúzióm: Te nem tudsz teremteni. Te magad vagy a teremtés.

    Válasz
  8. OMO

    @ Vadvirág

    Az írásodon már ott van a NAGY VÁLTOZÁS kézjegye, ettől függetlenül még van benne néhány ellentmondás – mint pl. tanuljunk meg elengedni vs. vedd kezedbe a sorsod irányítását.

    Na akkor finomítsunk egy kicsit rajta! … 😉

    Talán egy idézettel kezdeném Sirák fia könyvéből, csak hogy lásd, már a régiek is tudtak valamit: “Amikor bevégzed, akkor kezded csak el, s mikor abbahagyod, ott állsz tanácstalan.”

    Na akkor fordítsuk le ezt magyarra, hogy az átlagpolgár is értse!

    Amíg az ember tele van ötletekkel, hogy hogyan irányítsa a saját sorsát, addig hagyják is neki. A valóság azonban az, hogy a sorsodat igazából már régóta nem Te irányítod, hanem a médiák, akik napi rendszerességgel megmondják Neked, hogy mi a jó, illetve mi a rossz. A templomba ugyanis az átlagember maximum csak vasárnap megy el, ha egyáltalán, a rádiót vagy tv-t, internetet pedig napi rendszerességgel használjuk.

    Na akkor ki is hirdeti nekünk az igét ???

    A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az önjelölt igehirdetőinknek is elfogytak az ötletei, ha már semmi más nem jut eszükbe, mint a földlakosság drasztikus csökkentése.
    Namost ettől a ponttól kezdve megjelenik a magasabb rendű – Isteni beavatkozás – mivel a VAN prioritást élvez a NINCS-csel szemben, illetve a LÉT a NEMLÉTTEL szemben.

    Tulajdonképpen Te is ezt érzékeled a magad módján, ahol a régi már kezd lekopni és az új egyre inkább előtérbe kerül. Hm … , de talán nem is annyira új ez az Új, mivel már elég régen leírták, nemde???

    Talán érdemes lenne itt és most valamit tisztázni. Nem új dolgokat fogunk tanulni, hanem a már meglévőt egy magasabb szempont alapján értelmezni, illetve átértelmezni.

    Mindez kódolt formában már régóta jelen van, csak nem figyeltünk rá.
    A túlélési ösztön azonban felfokozza az ember figyelmét és képességeit, mint Te is tudod.
    Nos, talán úgy fogalmaznám, hogy most állunk készen a változásra. … 😉

    OMO

    Válasz
  9. Józsi bácsi

    Kedves Lenci és Vadvirág! Nagyon köszönöm az értékes kiegészítést a részetekről, úgy érzem, hogy az olvasók számára nagyon sok plusz értéket adnak a soraitok! Én sokat tanultam tőletek!

    Peace, Józsi 🙂

    Válasz
  10. Vadvirág

    Nagyonszerű cikk, Józsi bácsi, hálásan köszönöm!

    A teremtéshez annyit tennék hozzá a Semmivel való találkozásom óta, hogy az ember – meglátásom szerint – nem más, mint Isten – az Univerzum, a Természet,… – egy-egy nézőpontja, amin keresztül saját magát szeretné megismerni (ha én Isten projekciója vagyok, és arra keresem a választ, ki vagyok én, akkor Isten is erre a kérdésre keresi a választ általunk, a mi tapasztalataink által). Ilyen formában az áramlás Isten és ember között kétirányú, és az áramlást eképpen lehet leírni: ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek (ez is benne van a Bibliában, azt mondják). A kettő között (Isten és ember) történhet a megnyilvánulás.

    A gondolatok megnyilvánulása az isteni tudatosságból szintén végigmegy a 4+1 lépcsőn:
    – amikor észlelem a létezését – FOGADOM
    – amikor nem akarom kontrollálni
    – amikor nem ítélem jónak vagy rossznak
    – amikor feltétel nélkül továbbadom (megosztom másokkal) – ELENGEDEM
    – körforgás: amikor egy új gondolat érkezik

    Minden probléma forrása ennek az önmagától megtörténő áramlásnak a megakadása, akadályozása, ami blokkt hoz létre a természeténél fogva áramló energia csatornákban (például az emberekben, betegség formájában). Az embernek semmi, de semmi dolga nincs a világon, mint tisztán tartani a csatornát, hogy megtörténjen az áramlás. És ez tőlünk függetlenül megtörténik, a kiegyenlítődés elve alapján – erről később részletesen írok majd az új medicina tükrében is, ahogy időm engedi. A három csíralemez például annak megfelelően reagál daganattal, sorvadással, hogy melyik irányú (befelé, kifelé) áramlás dugult be, esetleg mindkét irány bedugult, akkor van a funkciókimaradás.

    Dr. Hamer pl. a kontrollnál akasztotta meg az új medicina áramlását, mindent ő akar irányítani, és mivel nem sikerül neki, ettől nagyon szenved – ami nem lenne szükséges.

    Az embernek kevéssé kell a teremtéssel foglalkoznia, egyetlen feladata ugyanis az, hogy ne gördítsen akadályt a teremtés elé, ne blokkolja a kiegyenlítődés elve alapján áramló energiát. És végül megosztanám a SEMMI-vel folytatott párbeszédem a big money-ról… ez már nagyon kvantumos, projekciós magyarázat lesz, de szerintem Te érteni fogod.

    Virág: – Mi a legfelsőbb kaszt?
    Semmi: – Az emberiség legnagyobb hiedelme és félelme.
    Virág: – Nem értem. Kifejtenéd?
    Semmi: – Mit csinál a legfelsőbb kaszt?
    Virág: – Világdiktatúrát. Mindent irányítani és kontrollálni akar. Még mindig nem értem.
    Semmi: – Vedd kezedbe a sorsod irányítását. Te teremted a valóságodat.

    Ezen a ponton éreztem úgy, hogy képen töröltek egy palacsintasütővel. Hogy eddig háttal ültem a moziban. Azzal teremtem a legfelsőbb kasztot, hogy ÉN akarok mindent (a sorosomat, a világot) az irányításom alá vonni (teremteni), és ennek a projekciója a legfelsőbb kaszt, amiben megláthatom magamat, a saját irányítani és kontrollálni akarásomat. Nem létezik a tudatos teremtés – de olyan van, hogy teremtéstudatosság. Tudatos vagyok a teremtésre és hagyom megnyilvánulni (nem akadályozom meg).

    Hogyan lehet mégis “teremteni” (hagyni, hogy megnyilvánuljon a teremtés)?

    ÍM A szándékom, ÁM legyEN meg a Te akaratod. Ezt szeretném, és cserébe BÁRMIT hálával fogadok. Kérek – adok. Mit adok? Semmi egyebet nem adhatok, csak magamat. Ha odaadom magamat (a vágyamat, a szándékomat), nekem nem marad SEMMI. De éppen ez a semmi kell hozzá, hogy a MINDEN beáramoljon a helyére a kiegyenlítődés elve alapján. Ha megakasztom az áramlást, lehet, hogy éppen azt akasztom meg a sorban, amit kértem. A hála segít tisztán tartani a csatornát – de nem azért kell előre hálásnak lenni, amit kértem, hanem azért, ami VAN. A bármiért, amit cserébe elfogadok azért, hogy nekem nem maradt semmi. Erről szól az egyezség a kiegyenlítődés alapján.

    A fokozatosság nagyon igaz, de én olyan aspektusból tapasztalom, hogy az Univerzum lépésenként küldi az információt, akkor, amikor semmilyen formában nem akarom már kontrollálni, hogy mi fog velem történni. Jellemzően reggel szokott rám zuhanni a megvilágosodás, amikor alvás után ellazulok annyira, hogy nem AKAROK gondolkodni. Akkor jönnek ezek az új medicinás összefüggés-meglátások, amikről írtam.

    Köszönöm, hogy itt lehetek Veletek. Hálás vagyok a VANságotokért.

    Válasz
  11. BCS

    Igazából a jól ismert, a pénz, a vagyon az isten hatalmat sosem lehetlesz megszüntetni ebben a világban. Ha nagyon vissza megyünk a természetbe, még akkor is az lesz, hogy akinek néhány tehénnel több van, az máris olyan többlet dolgokhoz is hozzájut mások kárára, amit egyébként nem érdemelne meg.

    Válasz
  12. Lemayar

    Köszi Józsi Bácsi, köszi Lenci!
    Nagyon jó, értékes útmutatás!!! :-))

    Válasz
  13. Lenci

    Az élet teremtés, nem felfedezés.

    Nem úgy élsz meg minden egyes napot, hogy felfedezed ahogy azt tálalni szokták neked, hanem megteremted azt. Minden egyes pillanatban megteremted a valóságodat, nagy valószínűséggel anélkül, hogy a tudatában lennél. Nézzük, miért is van ez így, és miért működik.

    1 / Én teremtettelek Isten képére és hasonlatosságára.

    2 / Isten a teremtő.

    3 / Három lény vagy egy személyben. Nevezheted ezeket a Lét Három Oldalának, vagy aminek csak akarod: Atya, Fiú, Szentlélek; test, szellem, lélek; tudatfölötti, tudat, tudattalan.

    4/ A teremtés folyamata testednek ebből a három részéből ered. Más szavakkal, három szinten teremtesz. A teremtés eszközei: a gondolat, a szó, és a tett.

    5 / Minden teremtés a gondolattal kezdődik („Az Atyától ered”). Azután minden teremtést a szó mozgat meg („Kérjetek és megadatik néktek”). Minden teremtés a tettben teljesül ki („És az ige testté lett, és lakozék miközöttünk”).

    6 / Amit elgondolsz, de soha nem mondasz ki, az egyetlen szinten teremt. Amit elgondolsz, és amiről beszélsz is, az a teremtés másik szintje. Amit elgondolsz, elmondasz és megteszel, az nyilvánul meg a valóságodban.

    7 / A gondolkodást, a beszédet és a cselekvést igazán nem tartod lehetetlennek. A teremtés folyamatának következésképp a hitet, vagy a tudást is tartalmaznia kell. Ez az abszolút hit; hit, túl a reményen: a bizonyosság tudata („meggyógyulsz a hited által”). Így a tett, mint a teremtés része, mindig tartalmazza a tudást. Alapvető, belülről fakadó, veled született világosság ez, a teljes világosság, a létezés tökéletes elfogadása.

    8 / A tudás a mélységes, már már elképzelhetetlen hálában rejlik. Az előzetes köszönetnyilvánításban, és talán ez a legfontosabb kulcs a teremtéshez. Hogy már a teremtés előtt hálás légy a teremtésért. Ezt magától értetődőnek tekinteni nemhogy nem elmarasztalandó, hanem egyenesen bátorítandó. Ez a tudás biztos jele. Minden Mester előre tudja, hogy a tett végrehajtatott.

    9 / Magasztald mindazt, és leld örömöd mindabban, amit teremtesz, vagy amit teremtettél. Ha bármely részét elveted, az annyit jelent, hogy elveted önmagad egy részét. Bármi légyen is az, ami a teremtésed részeként kínálkozik, birtokold, fogadd el, áldd, és légy hálás érte. Törekedj rá, hogy ne becsméreld („az Istenit!“), mert azzal önmagadat becsmérled.

    10 / Ha van olyan oldala a teremtésnek, melyet kevésbé találsz örömtelinek, akkor áldd meg és változtass rajta. Hozz másmilyen döntést. Idézz meg egy új valóságot. Gondolj új gondolatot. Mondj új szót. Hajts végre új cselekedetet. Ha nagyszerűen teszed, követni fog az egész világ. Kérd, hogy ezt tegye. Szólítsd fel rá. Mondd: „Én vagyok az élet és az út, kövessetek engem!“ Így kell megvalósítani Isten akaratát, „miként a mennyben, azonképp a földön is”.

    “A biblia szavai, melyek szerint Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, nem azt jelenti, hogy Isten egy ember a menyországban, hanem azt, hogy az ember Isten a földön. (Blaga)

    Az Univerzum lelke és Isten egy és ugyan az, sőt azonos az emberben lévő isteni, magasabb rendű Énnel is. (Khalil Gibson)

    Isten minden emberben jelen van. És nincs olyan lélek, amelyben az ő tudata fel ne ébredne. (Tolsztoj)

    Tudatosan élni annyit jelent, hogy felelősséget vállalunk cselekedeteinkért. Nem áldozatként éljük meg az életet, hanem mi magunk válaszjuk meg viszonyulásunkat önmagunkhoz és a külvilághoz. Életünket – környezetünkkel összhangban – mi alakítjuk. Minden esetben választunk, de ha mégsem tesszük, mások fognak választani helyettünk.

    Válasz

Válaszoljon Névtelen-nak Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .